Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=343881#post343881][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.26. 12:34[/b][/url]

Nyár van nyár… röpke lepke száll, virágra zümmög száz bogár…
Borzalmas dallam, ami már napok óta a fejemben van. Egyszerűen nem tudom kiverni onnan, és annyira hatással volt rám, hogy tegnap már álmomban is ez jött elő, bár a helyzet, hogy a tanári asztalon állva adtam elő, talán még viccesebb volt. Szombat van. Ami szuperkirályságos, főleg, ha az ember mindennel elkészült, amivel el kellett, nincs tanóra, nincsenek tanárok, nincs semmi, csak a nyugi meg az élvezet. Korán reggel keltem, szemem kipattant, hála ennek a buta nótának, így hát felöltöztem, majd elindultam a faluba, hogy gyakorlatilag Verocskával egyszerre odaérve, én legyek az első vendége a mai nap.
Ettem egy frissen kisült pogácsát, meg egy nagy szelet csokitortát, hozzá tejeskávéval, aminek karamellás íze volt. Mennyei reggelkezdés volt. Elvitelre kértem még tőle már csokis aprósütit meg mini sajtospogit, hiszen kell a mai naphoz a kis plusz, majd az árnyason beszereztem még egy adag jégkását, aminek folyton változik a színe, és ezekkel indultam vissza a kastélyba. Talán megkeresem valamelyik lánykát, aki éppen nem a pasijával van, vagy tanul, hogy mókázzon velem. Érdekes, hogy nem nagyon van fiú barátom, és ezért elég sok lánnyal össze is szűrtek már. Titkon azért élvezem, főleg, hogy a minap egy csapat lány furcsán mosolyogva integetett nekem, pedig esküszöm, sosem láttam még őket.
- Segítsek?
A kastélyhoz vezető úton, már messziről kiszúrtam a lányt, meg a szétesett bőröndöt, szegény biztosan túlpakolta, velem is ez volt, mire ideértem egy vésztartalék guriga kötöző tartotta egybe, amit aztán este még le kellett fejtenem róla, másnap pedig beszámolni a szüleimnek, hogy lehet, hogy fiú vagyok, de mégiscsak akkora bőrönd kellett volna, mint a nővéreimé. Szóval, amikor megláttam a lányt, sietve indultam felé, hogy ha kell, segítsek neki. Új még itt, szegény, mindjárt jönnek a vizsgák, nem pont a legjobbkor érkezett.
- Várj, segítek.
Egy adag, szépen összehajtott pólót adok neki, majd végignézve a cuccokon, kicsit messzebb egy könyvjelzőt is felfedezek a földön, aminek nagyobb baja nincs, biztos elsodorta a lendület csak. Felvéve a lány felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében.
- Ádám vagyok, Eridonos. Segítsek eltájékozódni a kastélyban, miután összepakoltunk? Van sajtos pogim meg csokis sütim a lenti cukrászdából. A falu egyik legjobb helye, kérsz?
Szegény lány, biztos nehéz lehet neki, ahogy nekem is nehéz volt, bármennyire is vágytam ide. Úgyhogy megértem, hogy az első napján, egy szétesett bőrönddel, nem épp a legjobbak a kilátásai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=343911#post343911][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.26. 14:18[/b][/url]

Alice

A hevességre, amivel a könyvjelzőért nyúlt, egyből jön bennem is a felvilágosodás, hogy valószínűleg ez igen fontos emlékeket hordozhat a lánynak. Nekem is vannak ilyen kis mütyürjeim, amiket szeretek eltenni. Például az első találkozásunkkor Zsófi megdobott egy kővel, és nem tudom miért, de eltettem a követ is. Így hát egy pillanatra se gondolom azt, hogy  nem normális mondjuk a ragaszkodása. Nem vagyok én Rellonos, aki kífelé kemény gyereknek mutatja magát és nem őszintének.
- Azt hittem szétesett, várj, nem kell egyesével visszapakolnod a cuccaidat.
A táskámból előhúzom a halvány homokszín kőris pálcámat, és a lány cuccai felé irányzok vele, az egyik leghasznosabban és legjobban menő varázslatot hívva segítségül.
- Pakolj!
A dolgok pedig, ahogy lenniük kell, szépen felemelkednek, és magukat összetűrve, engedelmesen visszavándorolnak a helyükre. Elégedetten nézek végig a művemen, majd közelebb lépve lezárom a ládát és megemelve a fa felé lépek vele, intve a lánynak, hogy kövessen.
- Nem könnyű, később majd segítek felcipelni.
A fa mellé támasztom, majd a táskámhoz nyúlva egy pulcsit húzok elő belőle. Reggel még hűvös volt, most pedig alkalmas arra, hogy leterítsem, hogy a lány rá tudjon ülni.
- Foglalj helyet nyugodtan. Szóval, Ádám vagyok, Eridonos, és te?
Első tippem az lenne, hogy Navinés vagy Levitás lett a lány, de az szinte biztos, hogy semmiképp se Rellonos. A Rellonosok még kicsiként se nagyon viselkednek így. Én is helyet foglalok, a pulcsimmal szembe, a fűben. Nekem nem baj, ha piszkos leszek, de tudom, hogy a lányok kényesek erre, ezért igyekszem jót tenni ennek a lánynak is. A táskámból kihalászom még a pogikat és csokis sütiket rejtő zacskókat is. az pogisat átnyújtom a lánynak, a másikat én kezdem elpusztítani.
- Honnan jöttél?
Kezdem az ismerkedést a lehető legegyszerűbb kérdésekkel, amiket csak fel lehet tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=344485#post344485][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.27. 12:27[/b][/url]

- Budapest.
Javítom ki kedvesen mosolyogva. Aranyos lányka, és nem ő az első, akinek nehezen megy a nevek megjegyzése. Az egyik filmben, amit a nővéreim nézettek meg velem volt az, hogy „olyan, mint Párizs ötven éve”. Mondjuk azóta már a hatvan lenne a jó, mert hát nem mai filmről beszélünk.
- Ezek szerint még csak mostanában költöztetek Magyarországra?
Érdeklődve kérdezem, hiszen minden ilyesmi érdekel. Miközben beszélgetünk kicsit meggyepálom a körülöttünk lévő virágkészletet. Az apró fehér-sárga virágokból kis csokrot készítek, amit majd valahogy eljuttatok Aishanak. Az utóbbi napokban olyan furcsa, hogy nem tudok nem rá gondolni. Mindig is kedveltem őt, de most, mintha Cupido nyila talált volna el, úgy keresem mindenhol a lányt és úgy látom mindenkiben. Remélem nem így van, mert szörnyen kínos dolgokat is tehetek, amiket talán sosem tennék, és bár könnyen el tudom magam adni, mint helyi bohóc, azért nekem is vannak határaim, hogy mi vicces és mi nem.
- Origon?
Tartok tőle, hogy akkor eltévesztette a helyet, mert itt ilyen ház nincs, de aztán javít, és dobban is egyet a szívem, amikor kiderül, hogy bizony háztárssal van dolgom. Nagyon szeretem a házamat, kb annyira, mint Dwayne bácsi a szülőhazáját. Bármit megtennék érte, és a főnixekért, és azt hiszem már most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, nemsokára vége a diákéveknek. Mindenképpen maradni akarok, mint mestertanonc, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mi is lesz belőlem ha felnövök. Szerintem kocsmárosnak lennék a legjobb vagy eladónak, mert a közvetlenségem és a nagy szám miatt elég sok mindenre rá tudnám venni a többieket.
- Ennek igazán örülök! Háztársak vagyunk. Én már negyedéves vagyok, szóval csak szólnod kell, bármit elmagyarázok, és bárkitől megvédelek, aki szenyózna veled. Ha megetted, szívesen felkísérlek, hogy be tudj rendezkedni, és ha gondolod az elején az óráidra is elkísérlek, hogy ne tévedj el, mert amúgy nagyon nagy ez a hely, és sokan nem szeretik, ha késnek a diákok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=345168#post345168][b]Podmaniczky Ádám - 2014.07.27. 23:18[/b][/url]

- Szóval gyorsan felejtesz. Remélem a puskagyártásban jó vagy, mert vannak tanárok, akik elég szigorúan veszik a vizsgáikat. Milyen tárgyakat vettél fel?
Teszem fel az ebből következő legalapvetőbb kérdést, amit csak kérdezni tudok. Bármennyire is kedvelem és tisztelem pl. Felagund professzort, ilyenkor azért reménykedem benne, hogy nem gazdagodott a diákjai száma eggyel a lány jóvoltából. Jó lenne, ha lenne egy ilyen bemutatkozó minden tanártól az iskola első napján, ahol elmesélik, hogy milyen stílussal is rendelkeznek, mert az biztos, hogy a diákok jó része akkor megválogatná, és olyan emberekhez menne, akiket kedvelni fog, és akiknek a vizsgája jobban fekszik neki. Már ha nem tudják, hogy éppen mik szeretnének lenni, mint a mi Ádink, akinek sejtelme sincs még, hogy milyen mesterképzést jelöljön majd meg jövőre.
- igen, nem könnyű ez a hely. Nekem is csak azért ment hamar, mert mind a két nővérem ide járt. Andine már végzett, ő most Budanekeresden tanul éneket és táncot, Ayva pedig végzős, ő még nem tudja, hogy milyen mesterszakra megy, de szerintem tanító lesz vagy gyógyító.
Kicsit eltértem a tárgytól, de jól esett végre beszélni a tesóimról. Ebben az évben még meg sem tettem szerintem, pedig igen fontos szerepet játszanak mind a ketten az életemben, és mégis, Andine hiányát azt hiszem úgy próbáltam meg felfogni, hogy nem beszéltem róla. Ez nem feltétlenül a legjobb taktika.
- Aishanak. Aisha Nayar, de hogy a barátnőm-e… nem tudom. Ez elég furcsa. Nagyon kedveltem őt mindig, jó barátok voltunk, aztán az üvegházban egyszer csak, valami furcsa dolog történt, egyik pillanatról a másikra csak ő volt ott, mintha valaki fejbe kólintott volna, és azóta csak rá gondolok. Elég furcsa, tudom, én se értem a dolgot, de a szerelem nekem eddig idegen volt. Persze sok lány tetszett, de az nem ugyanaz. Nem tudom, hogy jön a szerelem.
Elég furcsa ezt bevallani egy lánynak, akivel most ismerkedtem meg, de hát muszáj végre valakinek elmondanom az érzéseimet a dologgal kapcsolatban. Talán Uff nagyfőnökhöz is el kellene mennem, hátha ő tud rá valamilyen gyógyszert. Na nem mintha nem lenne jó, csak akkor is, ha minden pillanatban rá gondolok, érzem, hogy valahogy nem az én gondolataimmal érzek, és emiatt nagyon keserédes az egész.
- Neked van szerelmed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=353066#post353066][b]Podmaniczky Ádám - 2014.08.07. 11:46[/b][/url]

Szerencséje van velem, az idősebbik nővérem stílusa megtanított arra, hogyan legyek végtelenül türelmes. Az, ami másnak idegesítő, zavaró, nekem gyakran fel se tűnik, és ez kifejezetten nagy örömmel tölt el. Sokan mindentől idegbajt kapnak, én meg akkor se lennék ideges, ha a kedvenc képregényem zombijai császkálnának mellettem. Hosszú távon se könnyű felhúzni, és már most érzem, hogy akárkit is vegyek feleségül, az biztos, hogy ezért fog elhagyni, mert nem fogom olyan súlyosan venni a problémákat és annyit idegeskedni rajta, mint ő.
- Huh nem vagy semmi.
Nekem nincs ennyi tárgyam, olykor, ha valamit megunok, vagy nem tetszik, akkor év végén leváltom, de nagyjából ugyanazzal operálok már jó ideje.
- A bájitaltant szeretem, bár a tanár nem épp kedves, mogorva és sokszor kellemetlenkedő, nekem mégis az egyik kedvenc tanárom. A Melodimágiát a házvezetőnk tartja, szeretni fogod, jó fej pasas és nagy szíve van. A többit nem tanulom, de Tóni bácsi, aki a művészeteket tanítja szintén aranyos. A többieket nem tudom, de gyereket még nem ettek meg nálunk.
El se tűntek nagyon, aki mégis, az leginkább meglépett, és hamarosan visszaküldték a szülei vagy ilyen-olyan hírek érkeztek róla hol van. Ezek se az itteni légkör, sokkal inkább az otthoniak miatt eshettek meg, de ezekkel inkább nem traktálom a lányt, nem biztos, hogy jót tenne az első napjának.
- Köszi. Ez most nem tudom meddig fog tartani. Sosem voltam még szerelmes. Persze vannak lányok, akikkel elvagyok, meg akik tetszenek és szeretem is őket, de leginkább mint barátokat. Ez a szerelem dolog ez nekem nagyon kínai, de érzem, hogy ez az.
Főleg, mikor bárgyún bámulok és amikor már csak a nyálam nem folyik eszmélek rá, hogy milyen szépen csillog a haja vagy, hogy a szemei olyan szépek, hogy bármit kérne megteszem. Nem is sejtem, hogy ez csak illúzió, hogy Cupido olyam mélyre és olyan rossz szögből lőtt rám, hogy ki tudja, mikor heverem én azt ki.
- Na majd itt. Tele van macsókkal a hely.