A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=587306#post587306][b]Allan Colton Fisher - 2016.04.16. 19:26[/b][/url]

Vállára vetett seprűvel sétál, a talárt most is mellőzi, helyette valami mugli edzős cuccban lépked ráérősen a pálya felé. Tekintete úgyszintén lassan méri végig a környezetét - az ember el se hinné, hogy ez a srác egyáltalán meg szokott mozdulni.
A pályára belépve felnéz, belehunyorog a napba, majd beletúr a hajába, miután leveszi válláról a seprűt, és egyszerűen lerakja a földre. Kissé fitymáló arckifejezéssel néz körbe: meleg van, konstatálja. Végül futni kezd, aztán nyújt; mielőtt azonban ráülne a járműre, kinyitja a ládát, amit lecipelt az idefelé vezető úton, és szabadjára engedi a cikeszt.
Vár pár pillanatot, amíg a labda teljesen eltűnik a szeme elől, aztán csapot-papot otthagyva reppen fel. Szinte lomhán lebeg, majd ugyanígy kezd körözni a pályán, hol feljebb, hol lejjebb - ha sokáig nézzük őt, láthatjuk, hogy olyan, mintha egyetlen köbcentit sem akarna érintetlenül hagyni a levegőben. Változatos utakat tesz meg emelkedve és süllyedve, mintha útját egyáltalán nem tervezné meg előre, s csak hirtelen jött ötletek vezérelnék, holott Cole ennél alaposabb.
Az első aranyfoltot nagyjából tíz perccel később látja meg; ő éppen valahol a pálya közepénél lehet, elég magasan, a cikesz pedig elég mélyen, a félpálya közepén van. Colton habozás nélkül bukik le, mintha egy pillanatig sem félne attól, hogy amennyiben a cikesz nem mozdul el, simán ütközik a talajjal és kitöri a nyakát. Nem. Ő ezzel nem törődik. (Valahogy amúgy is mindig megússza.)
A labda irányt vált, felfelé száll, ő pedig úgyszintén habozás nélkül rántja fel a seprűt, noha még ez a mozdulat is olyan hanyagnak tűnik, mintha egyébként nem is erőlködne. Pedig természetesen nem ez az igazság. Ő csupán minimális energiabefektetéssel dolgozik - a manírokat és felesleges mozdulatokat kerüli, irányított, pontos, mégsem feszes.
Előre nyúl, de nem kapja el; a cikesz ismét lefelé lavíroz, de mielőtt emberünk bármit csinálhatna, a labda eltűnik a szeme elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=598945#post598945][b]Allan Colton Fisher - 2016.06.03. 14:51[/b][/url]

A társaságot már akkor észrevettem, mikor futva elhaladtam a Rellonos lelátó előtt, de nem igazán zavartatom magam. Láttak már kviddicsezni, nem vagyok szégyenlős, és nem zavarjuk egymást, akkor meg kit érdekel?
Felrepülök, a cikesz feltűnik, ismét nem sok energiát fektetve bele kezdem el üldözni, bár inkább mondható követésnek, mint harcnak - csak semmi izgalom, legalábbis ez látszik kívülről. De persze azért csinálom, mert valami adrenalint ad, és az olyan embereknek, mint én, ez kell.
A labda lefelé irányul, így én is alábukom, nyújtom is a kezemet, de mire felhúzom a seprűt, hogy ismét megpróbáljam elkapni, eltűnik szem elől. Nem lepődtem meg.
Magam alatt viszont észreveszem a lányt, aki házit írt az előbb, vagy mit tudjam én, mit csinált. Persze, voltam már meccsen, mármint házkupán itt, de az arcokat amúgy is lusta vagyok megjegyezni, meg elég magasan vannak ahhoz, hogy ne lássam. Mindenesetre mintha már láttam volna az illetőt a KH-ban.
Ő meg csak úgy kienged egy gurkót. Elmosolyodok, sőt, elvigyorodok, amint meglátom, hogy a vaslabda fölöttem van, én pedig gyakorlatilag pontosan felé tartok. Rádobok egy kicsit a sebességre, de nem gyorsulok túl hevesen. Hello, my dear, we met a long time ago.
Az iron lady pedig észrevesz, amint egy magasságba kerülök vele. Gyakorlatilag megkerülöm, és mellette megyek el, de így is követni kezd - nem lassulok le, de egy épeszű ember ennél sokkal gyorsabban menne, ha egy húsz-huszonöt kilós vasgolyó a nyomába ered. Én viszont játéknak fogom fel.
- Do you wanna play? - kiáltok oda a lánynak, amint közelebb érek hozzá, mert hogy felé veszem az irányt. Vigyorom ekkorra már lehervadt, arcom még mindig érdektelen maszkba van merevedve, ahogy a lányra pillantok.
Amolyan "well, let's play" mozdulattal húzom fel a seprűt a lány előtt csupán pár méterre - van nála ütő, csak meg tudja magát védeni. Én pedig felfelé repülök, még csak hátra sem pillantok, hogy a vas a továbbiakban felém fog-e tartani egy kiadós pofon miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=598965#post598965][b]Allan Colton Fisher - 2016.06.03. 16:16[/b][/url]

Sejtem azért, hogy a vaslady több lehet 25 kilónál, de nemtom', ti hogy vagytok vele, nekem még nem volt időm leméregetni. Mindenesetre a nyomomba szegődik, én pedig nem izgatom magam feleslegesen ezen. A lány felé tartok, a kérdésemre nem válaszol, de nem is várom el. Már a szemében láthatnám, hogy belemegy a játékba, ha lenne időm megállni és tanulmányozni, de nincs, és nem is igénylem. Egyszerűen hagyom, hogy arcon csókolja a gurkó.
Persze, az ütő nála van, így a puszi a fát éri, nem az arcot. Feljebb megyek, egy futó pillantást vetek az idő közben seprűre szállt lányra, aki egyértelműen a kis barátnőm felé száguld.
Én mindig is terelő akartam lenni. Aztán a csapatkapitányom köz- és önveszélyesnek ítélte meg, amit a poszton csináltam, úgyhogy át lettem rakva hajtónak - de ismerem a kis taktikákat, hogy milyen, amikor megnyúl az izmod, felkészülve az ütésre. Pontosan látom azt a pillanatot is, amikor a lány karja kinyújtózik, hogy aztán ütést mérjen a gurkóra.
A gurkó pedig közeledik felém, így hát elindulok vele szembe. Gyakorlatilag homlokegyenest a vas felé fordulva repülök, talán egy kicsit lassítok, de nem túl nagy mértékben; csak úgy kényelmesen. De mivel lassabb vagyok, a mozdulataim is pontosabbak lesznek. Az adrenalin ekkor már teszi a dolgát odabent, de mégsem vigyorgok úgy, mint egy eszelős őrült - ez kicsit más, mint amikor a rendőrök majdnem elkapnak, az izgalom itt sokkal nagyobb, így az arcomra sem tud kiülni.
A gurkó egyre inkább közeledik felém, és amikor már csak öt másodperc választana el az ütközésről, a seprű nyelét hirtelen lefelé tolom - szinte szögmérővel lehetne számolni a kilencven fokot a talaj és a seprű közt (ezt érthetjük úgy, hogy épp hogy megúsztam a frontális ütközést). A gurkó pedig nem tud ilyen gyorsan lefelé manőverezni, már csak akkor sem, ha a súlyát nézzük - gyakorlatilag neki teljesen ellentétes irányt adtam meg, amit csak kifarolva tud behozni. Én viszont addigra már balra tolom ki a seprűmet, a lánynak hátat fordítva. Manővereim még mindig hanyagnak tűnhetnek, figyelmes szemlélő számára viszont látható, hogy egészen precízek. Pont, mint a festményeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=602912#post602912][b]Allan Colton Fisher - 2016.06.18. 19:22[/b][/url]

A gurkót sikerül kikerülnöm, nem is ered utánam - a föld fölött jóval húzom balra a seprűm, és meghallom a lány kiáltását, hiszen most nincsen hangzavar a páholyokban és a szél sem fúj. Izzadtság csorog mindenemből, a hajamból legfőképpen, meg kell törölnöm a (szintén izzadt) alkarommal a szemem, hogy lássak egyáltalán valamit. Nem szoktam hozzá ehhez a klímához, az angliai valahogy jobban fekszik.
Nem is tudja, hogy mennyire a gyenge pontomra tapintott. Anno a Hugrabugban Alison választás elé került; vagy legyilkolom a saját csapatunkat is terelőként, vagy nem tudom megvédeni magamat a vasak ellen, ő pedig az utóbbit választotta. Egy terelő folyamatosan kísért, szerencsétlen Frank agyérgörcsöt kapott a folyamatos, kiszámíthatatlan mozgásomtól, de egy ilyennek hiába próbálom meg elmondani vagy lerajzolni, mikor merre fogok menni - egyrészt ezt nem lehet kiszámítani, mert bármilyen helyzet adódhat, amikor el kell mozdulnom, másrészt neki nem volt akkora térlátása és precizitása, mint nekem. Ez van.
Szal' a csaj rátapintott a gyenge pontomra, az egyszerre két dologra figyelésre; egyébként amikor megszólalt, akkor ugrott be, hogy ő nem más, mint a Rellon csapatkapitánya, Mínea. Szoktam hallani meg látni a csapatot vacsoránál, elég feltűnőek...
- Te pedig fordíthatnád a kvaffra az energiáid... - kiáltom vissza, annak tudatában, hogy ő egyébként hajtó.
Well-well... rendben van, oké. Tekintetemet elfordítom a lányról, és szabályosan megdobban a szívem, mikor rögtön leszúrom a szárnyast, egy magasságban velem a karikáknál. Nagyjából félpálya körül lehetek, vagy inkább épp hogy azon a térfélen, amelyiken a cikesz van.
Megtehetném, hogy egészen lassan elindulok, hiszen Míneának talán nem is tűnt fel a cikesz, és akkor talán még nem küldi rám a gurkót, de lássuk be, hogy ez eléggé szemét dolog lenne. Nem mintha nem sz**nék rá magasról, de mégis, most nincs kedvem g***skedni.
Legyen. Rástartolok. Most, hogy van tétje, kevésbé vagyok lomha, igaz, ha lenne itt egy másik fogó, teljesen máshogy viselkednék. Előredőlök, ebben a pillanatban pedig megszűnik körülöttem a külvilág, és csak a cikeszt látom magam előtt. Mondjuk valahol tudom, hogy ez hatalmas hiba, mert Mínea pontosan erre várt, de sajnos nem tudok tenni ellene; Alison nem volt a leghatékonyabb edző, nem nagyon tudtunk erre rágyúrni, ilyen az élet.
Kezemet már előre is nyújtom, hátha a kezembe akad a szárnyas: gyakorlatilag azt is elfelejtem, hogy van valaki rajtam kívül a pályán...