A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=755284#post755284][b]Jack W. Everleigh - 2019.04.12. 18:01[/b][/url]

Walid egy ideje már nem bukkant fel sem Bogolyfalva macskaköves utcácskáin, sem a falu körül. A madár emberi alakja ugyanis olyan sok időt tölt Korinnával, hogy alig marad lehetősége hollóként szárnyra kapni és olyasfajta kedvelt időtöltéseinek hódolni, mint kerékpárok gumijairól lecsípni a szelepsapkát, vagy kóbor embereket rávenni arra, hogy törjék fel az eléjük gurított diót.
Most, hogy a délután nagy részét azzal töltötte, hogy körberepülte a közeli mágusfalvakat, majd pedig élesen vijjogva ágról-ágra ugrándozott egy kietlen temető rozoga fáin, úgy döntött visszatér Bogolyfalvára, és kuncsorog egy kis diót kedvenc kofájától, Manci nénitől.
Walid szárnyait szélesre tárva ereszkedik a piros tetővel fedett stand felé, mikor nagy fejét oldalra billentve megpillantja a hibát. Koromfekete szemeit összébb húzza, majd csapva néhányat felkészül a földet érésre. Mire vaskos karmokban végződő lábai karcos visszhangot adnak a piac kövein, addigra a hiba elkövetője már jó néhány méterrel arrébb nézelődik.
A holló, hogy felhívja magára a figyelmet, mérgesen károg egyet, és a fiatal nő után meredve, egyik lábáról a másikra álldogálva értetlenül pislog néhányat.
Aztán, mikor sértetten konstatálja, hogy hangjával nem ért célt, szárnyaival egyensúlyozva elindul - tesz néhány mulatságos lépést -, és csőrébe kapja a még füstölgő cigicsikket, hogy egy pillanattal később már ismét az égben legyen, és alacsonyan szállva a csikket éppen a kishölgy feje felett ejtse el. Ejnye, hogy micsoda véletlenek vannak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=755322#post755322][b]Jack W. Everleigh - 2019.04.13. 13:43[/b][/url]

Szélesre tárt szárnyai felett pillant vissza, hogy megnézze, a még halványan füstölgő csikk ott végezte-e, ahová azt ő szánta. A girbegurba cigarettavég a lány feje tetején koppan, és Walid még éppen látja, ahogy az leszánkázva a szemetelő hajának hosszán visszahullik a földre.
Furcsa, de ha a lány felpillantván a madár után néz, láthat rajta egy oda nem illő, vásott mosolyt. Walid fején a tollak rendezetlenül állnak, mintha odabent a lelke szélesen elmosolyodna, amiről mind tudjuk: lehetetlen. Talán csak a szél játéka, nem igaz?
Walid nem sokkal távolabb, az avokádók között válogató lánytól alig néhány méterre ér újra földet, és selymes, puha szárnyait szorosan teste mellé húzva fordul vele szembe.
Ami azt illeti, egyáltalán nem örül a hallottaknak. Nem szereti azokat az embereket, akik ennyire süketek és vakok a világot érintő globális problémákkal kapcsolatban. Az olyan szemetelők miatt ugyanis, mint a szemben álló lány is, évente több ezer madár pusztul el - ez persze miért is érdekelne valakit, akinek az lehet élete legnagyobb problémája, hogy túlérett-e már az keze ügyébe került avokádó?
Az átlagostól eltérő, jóval testesebb holló a hűvös szél által felborzolt tollakkal néz farkasszemet a lánnyal. Meg sem moccan. Csak néz és... károg; újra meg újra. Aztán hatalmasra tárja vaskos, erős csőrét és éktelen, éles hangon fájdalmas vijjogásba kezd.
Vedd fel az eldobott csikket.