A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=757587#post757587][b]Nahowsky Valentin - 2019.05.05. 19:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=758680#post758680][b]Blossom Miles - 2019.05.19. 13:03[/b][/url]

Reggel alig lézengtek a betegek a rendelőben. Akik voltak, azokkal is hamar lehetett boldogulni. Terhesgondozásra sem jelentkezett reggelre senki, csak délutánra volt egy fix időpontom. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, leginkább a továbbképzéses brosúrákat olvasgattam, azaz próbáltam olvasni, mert újra és újra realizáltam, hogy ugyan a sorokat nézem, semmi nem jut el az agyamba. Odakint tombolt a tavasz az illatokkal és napsütéssel, ami alapból nem vonzott volna túlságosan, ha nem egyedül üldögéltem volna a szobámban. Végül megelégeltem a semmittevést, s a székemből felpattanva egyenesen Will irodájához mentem. Mivel más ötletem nem volt, engedélyt kértem a piac meglátogatására, hátha beszerezhetek pár olyan bájital alapanyagot, amiből kezdünk kifogyni. Ezt általában nem én intézem, csak a listát írom össze, de ma reggel amúgy sem volt semmi dolgom, úgyhogy elkéredzkedtem. A bájitalokat általában én keverem, így meglehetősen kézenfekvő volt, hogy én tudom a legjobban, mit szerezhetnénk még be. Will áldását adta a kimenőmre, abban az esetben, ha azonnal visszaindulok, amint hívnak. A recepciósnak is elmondtam, hogy megyek és amennyiben szükség van rám, ne habozzon felhívni, rohanok, ahogy tudok. Fontolgattam, hogy Monát is elhozom, de ha probléma lenne, akkor nem maradna időm visszadobni a Mancs-helyre, a betegek pedig fontosabbak, minthogy várniuk kelljen, amíg elfutok a falu határáig, majd vissza. Kosárral a kezemben sétálgatok az árusok között, mikor feltehetőleg engem szólítanak meg. Rögtön elkezdek kutakodni az emlékezetemben a sivatagi rózsa után. A gyógynövénytannal ugyan soha nem volt bajom, de csak halványan emlékszem az órákra. A növények legtöbb tulajdonságát bájitaltanon jegyeztem meg, amikor valamihez felhasználtuk.
- Az jónak számít, hogy minden része mérgező? - kérdezem mosolyogva, még ha nem is vagyok benne biztos.