Wolgi

Mint, mindig szokásoan 8:30 perckor csengett a Londonból való ébresztőórám. Nyújtózkodtam egy kicsit, majd kikeltem az ágyból és kivettem egy laza öltözetet a szekrényből, bementem a fürdőbe átöltözni. Megmosakodtam felvittem egy kis alapozót és szempillaspirált,majd kimentem. Elővettem az eper lekvárt és megkentem a kenyeret. Tizenöt perc alatt be is nyomtam. Elpakoltam és elmostam az tálcát majd kimentem Csikivel a folyosóra, gondolkodtam merre kéne indulni, de nem törődtem semmivel csak mentem. Nem is néztem a vissza utat, csak mentem balra jobbra és egyenesen. Láttam valakit ülni a padlón. Oda gurultam hozzá.
-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem.
Azt hittem, hogy fáradt és csak leült pihenni, de akkor miért fogja a fejét?
- Szia, én Lotti vagyok, meg kérdezhetem hogy mi a bajod? Rosszul vagy kérsz egy kis vizet? De csokim is van ha kell!
Kérdeztem tőle de szerintem elég idiótának nézett. Leraktam a rollert és leültem mellé és néztem hátha válaszol.

Wolgi


Wolgi kedves srácnak tűnik, legalább van egy fiú ismerősöm. Az én drága jó szívem mindenki segít. Látom elfogadta a csokimat.
- Nem hallottam még róla. Ilyen is van? - Kicsit meglepődtem, hogy ilyen sebeket is lehet szerezni.
- Örülök a találkozának! Nem zavarok? - kérdeztem,bár egy kicsit féltem a választól.
- Egy kicsit megismerhetnénk egymást.
Majd leraktam a rollerom és leültem mellé a földre.
- Hogy miért vagyok itt? Azért,mert még új vagyok itt és meg körbe sem mentem mindenen, gondoltam körülnézek. S rád bukkantam. - hallgattam el. Kínos volt a csend, ha már Wolgi nem tőri meg majd én!
- És te miért itt ülsz? - kérdeztem,majd ittam egy kicsit. Belenyultam  a táskámba és találtam még egy csokit. Azt én kezdtem el enni. Haraptam egyet és azon gondolkoztam lesz-e ebből barátság.
 

Wolgi

-Huh, megnyugodtam.- nagy kő esett le a szívemről.
Megint ez a csönd. Ennek miért kell a szerepét játszania.Na de megszólalt Juppi.
-Nos??-kérdeztem Wolgitól, de már folytatta is.
-Nem fogom elmondani senkinek... Hallgatom mint a sír.
-Tényleg?-Felpattantam és közelebb mentem a bejárathoz. Jól szem ügyre vettem.
-Hm..Különös.-mondtam, mintha annyira értenék hozzá. Még hogy szőrös dög, pedig olyan aranyos.
-Nem is dög. Nagyon aranyosnak tűnik.-mosolyogtam Wolgira, majd visszaültem mellé.
-Igen.-mutattam neki a szép piros jelvényemet.-Elsős. Te is?
Elkérte a jegyzeteket remélem eltudja olvasni. Bele lapoztam és láttam pár ciki rajzot. Jézusom ott és mosolygós felhő.
-Persze,itt van.-mondtam elégedetten.

Remélem az rajzoktól nem fog dedósnak érezni. Olyan aranyos srácnak tűnik. Tisztelettudó is.
-Nagyon szívesen! Amik a rajzokat illeti...Hát tudod lányból vagyok.-mosolyogtam rá zavarodottan. Jézusom miket beszélek.
-Háát még tetszik...De sajnos nem ismerek rajtad kívül senkit.-hallgattam el.
Ő Levitás.Olyan szép az a kék jelvénye.
-És Wolgi milyen a Levita? Te már ismersz valakit?-kérdeztem.
Majd vártam a válasz.

Nagyon örülök hogy találkoztam ilyen ''jó'' sráccal. Kicsit furcsa hogy alig voltam itt még 3 hónapos és már van egy barátom. A másik suliba is így kellett volna.
-Köszi, 5-ös voltam rajzból. És szeretem is.- mosolyogtam rá aranyosan. Na végre valaki értékeli a munkám.
Ó, sok barátja van. Az jó.
-Á, értem! É sokat szoktatok együtt lógni a barátaiddal?-mosolyogtam tovább Wolgira. Felkelt, de minek megy oda a cuki szfinxhez?
Én is felálltam mögé álltam. Valamit mondott de nem nagyon figyeltem.
-Okés. Szívesen odaadom máskor is.-válaszoltam
Hobbim? Á, igen hobbi.
-Szeretek olvasni és sétálni. Hát szeretem a kutyákat de legjobban a macskákat. Otthon van is egy perzsa-macska.-mosolyogtam rá.
-És neked mi a hobbid? Vagy van valami házi állatod?-kérdeztem és vártam a választ.

-Szia!Örülök, hogy segíthettem! Remélem még találkozunk! -mosolyogtam rá miközben már ment be.Nagyon kedves srácnak tűnik. Van egy Kutyusa.Remélem majd elmegyünk sétálni.
Így hát összeszedtem a cuccom néztem még egy kicsit a cicát. Majd elszáguldottam a rolleremmel. Beértem a szobámba lepakoltam és rajzolni kezdtem.