A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

A fingszek folyosóján álldogálok várva a járőrtársamra. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, de tudom, hogy ha egy kékkel vagyok, nem tudom ellógni, mert feljelent. Egy rellonossal le tudom boltolni, talán a másik kettővel is, de a kékek nagyon szeretnek szabálytbetartani. Szóval ma meg kell várnom a csajt - úgy rémlik csaj neve volt, de az biztos, hogy mikor láttam a neve mögött a kéken virító Levita feliratot, minden mást feledtetett velem -, bárki legyen is az. De már most unom, hogy majd hallgathatom, hogy már elolvasta a fél könyvtárat, meg nekem is jobban össze kéne szednem magam, mert meg fogok bukni. Én tuti nem kisanyám, mert a legnagyobb király vagyok, ha nem tudnád. Mondom majd neki, de egyelőre még nem indult el a legunalmasabb este evör. Előkapom a telóm, hogy elüssem az időt, szerencsére nem zaklatnak engem, mert már csak egy fél óra van arra, hogy eltakarodjanak aludni, vagy legalább bemásszanak a fészkükbe. El tudom képzelni milyen unalmas lehet a klubhelyiségük, biztos minden kék, meg fehér, ezek azt hiszik görögök, gecó! Majd csinálok nekik fehér görögjoghurtot, vagy túrót bazd meg! Felröhögök, ahogy elképzelem az esetet, mondjuk a fele csaj biztos örömmel venné, csak letagadná. Mindegyik ilyen kis szűzkislány, közben meg másra sem gondolnak, minthogy ilyen jól megrakják őket reggelre. Istenem, de szánalmas ez, na mindegy. Játszák csak a jókislányt, aztán találjanak valami balekot maguk mellé, ha lehet hosszútávra. Eltelik a fél óra, de mivel a Gardenscapes ma egész jól megy, észre sem veszem, hogy minden elcsendesedik és már takarodó van. Emiatt veszem észre, hogy nyílik a fingszfal és kilép belőle... Karolina! Máris széles mosolyra húzom a szám, megnyalom az ujjam és kifényesítem a nyálammal a jelvényem.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829900#post829900][b]Létai Roland - 2021.04.21. 13:54[/b][/url]

A fingszek folyosóján álldogálok várva a járőrtársamra. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, de tudom, hogy ha egy kékkel vagyok, nem tudom ellógni, mert feljelent. Egy rellonossal le tudom boltolni, talán a másik kettővel is, de a kékek nagyon szeretnek szabálytbetartani. Szóval ma meg kell várnom a csajt - úgy rémlik csaj neve volt, de az biztos, hogy mikor láttam a neve mögött a kéken virító Levita feliratot, minden mást feledtetett velem -, bárki legyen is az. De már most unom, hogy majd hallgathatom, hogy már elolvasta a fél könyvtárat, meg nekem is jobban össze kéne szednem magam, mert meg fogok bukni. Én tuti nem kisanyám, mert a legnagyobb király vagyok, ha nem tudnád. Mondom majd neki, de egyelőre még nem indult el a legunalmasabb este evör. Előkapom a telóm, hogy elüssem az időt, szerencsére nem zaklatnak engem, mert már csak egy fél óra van arra, hogy eltakarodjanak aludni, vagy legalább bemásszanak a fészkükbe. El tudom képzelni milyen unalmas lehet a klubhelyiségük, biztos minden kék, meg fehér, ezek azt hiszik görögök, gecó! Majd csinálok nekik fehér görögjoghurtot, vagy túrót bazd meg! Felröhögök, ahogy elképzelem az esetet, mondjuk a fele csaj biztos örömmel venné, csak letagadná. Mindegyik ilyen kis szűzkislány, közben meg másra sem gondolnak, minthogy ilyen jól megrakják őket reggelre. Istenem, de szánalmas ez, na mindegy. Játszák csak a jókislányt, aztán találjanak valami balekot maguk mellé, ha lehet hosszútávra. Eltelik a fél óra, de mivel a Gardenscapes ma egész jól megy, észre sem veszem, hogy minden elcsendesedik és már takarodó van. Emiatt veszem észre, hogy nyílik a fingszfal és kilép belőle... Karolina! Máris széles mosolyra húzom a szám, megnyalom az ujjam és kifényesítem a nyálammal a jelvényem.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829903#post829903][b]Bossányi Karola - 2021.04.21. 14:34[/b][/url]

Nem volt kedvem magára hagyni Bencét a konyhában, jó lett volna még vele maradni, besurranni a szobájába, hogy együtt töltsük az éjszakát, de pechemre be lettem osztva járőrözni. Vagyis eredetileg nem én voltam beosztva, viszont alig néhány órával korábban megkért rá a társam, hogy cseréljünk, mert nem érzi jól magát. Ekkor dejavum támadt, egyszer ez már megtörtént velem annak idején, így annyira már meg sem lepett egy ilyen kérés, viszont nem mondhattam nemet. Bence szerintem nem szívesen engedett, bár én sem szívesen szakadtam el tőle, s a csókjából, de megígértem neki, hogy majd holnap este találkozunk.
Elválva tőle, vidáman, egy darabka kolbásszal hagytam magam mögött a konyhát, s azt rágcsálva indultam el a megadott találka helyszínre, ahonnét megkezdhetjük az esti járőrszolgálatunkat. Menet közben ellenőriztem a prefektusi jelvényemet, hogy nem csúszott-e félre a nagy ölelkezésben, de szerencsére a helyén volt.
Vígan eszegetve a kolbászt haladtam előre, közben ide-oda bambulásztam, a gondolataim még mindig Bence körül forogtak, el is mosolyodtam, de ahogy átléptem a falon, az a mosoly úgy fagyott az arcomra, mikor megláttam Létait. Látványától, és magától a kérdéstől is félrenyeltem a kolbászt, rám is tört a köhögés, emiatt csak kicsit később tudtam megszólalni, miután kiköhögtem magam. - Ne, ne , ne. Mond, hogy ez nem igaz - döbbenten nyújtóztam előre, s a nem kolbászos ujjaimmal belecsíptem a karjába. - Mi…mi, most szórakozol ugye? Mi az ott rajtad?? - ekkor szúrtam csak ki a plecsnit a mellkasán, annál fogva rántottam közelebb, hogy alaposabban is szemügyre vegyem, valóban eredeti-e. - Hogy a jó manófülébe lettél Te prefektus, ki intézte ezt így? - hogy ideges lettem-e? Mondhatjuk, mert ki nem álltam ezt a pöffeszkedő, nagyképű alakot. Annyira kiakasztott, hogy másik kérdésére érdemben nem is tudtam reagálni abban a pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829906#post829906][b]Létai Roland - 2021.04.21. 15:29[/b][/url]

Nem tudtam, hogy kire számíthatok, így aztán nagyon kellemes meglepetés ért azzal, hogy a smáráldozatom érkezett. Bár lehetne Pofon Pannának is hívni, de maradjunk csak a rendes nevénél: Karolina. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem ő volt kijelölve - azaz úgy be fogom mószerolni a másikat, mint a huzat! -, mert az feltánt volna. Mivel Kolbász Karolina teljesen lesokkolódott mennnyei látványomtól, még a kolbászt is félrenyelte. Ejnye, vigyázz, óvatosan bánk a kolbászokkal hülyejány! Csak rendesen szabad kezelni velük, nem úgy kell fejni, mint a teheneket. Nem beszélve arról, hogy félrenyelni egy kolbászt, nagyon perverz dolog. Miről is gondolkodtam az előbb? Na, ugye!
- Hátbavágjak anyám? - aztán persze meg is teszem nemleges válasz esetén is, nehogy itt halljon meg. Még rám fognák. - Hogyhogy mi? Reggelente mosd meg a szemed nyuszikám! Ez egy sokkal jobb, bár sajnos egyenértékű p_r_e_f_e_k_t_u_s_i jelvény, amit kiérdemeltem - mutatom felé fordítva a bal mellkasom felé bigyesztett zöld prefijelvényt. Még egy kicsit meg is nyomkodom a mellemet alatta szemléltetésképpen, hogy a látvány a retinájába égjen.
- Elmondom, jól figyelj - beszívom mélyen a levegőt, lehunyom a szemeim és erotikus hanglejtéssel mondom a nevet. - Eleanorahhh, Savannaaaaah, Vilaaaaah, de La Rosaaaaahh - a jobb kezemet közben a mellkasomról egészen a farkamig csúsztatom a ruhámon, majd kinyitom a szemeimet, hogy lássam a csodálatot az ő arcán is. - Nálunk ilyen nők adját a jelvényt, nálatok? - vonom fel a bal szemöldököm szkeptikusam, amíg kiderül a válasz. - De amúgy lecseréllek, van nálunk egy Reina nevű új csaj, őt még te is dugnád, kolbászos - támasztom meg a falat a bal kezemmel, de aztán meggondolom magam és előre mutatok. - Na menjünk, mert sosem fogsz megszabadulni tőlem - kacsintok rá, majd megpróbálom megbökni az orrát. Már alig várom a járőrözést!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829912#post829912][b]Bossányi Karola - 2021.04.21. 18:17[/b][/url]

Ebben az iskolában egy valamit már rég meg kellett volna tanulnom, méghozzá azt, hogy semmin se lepődjek meg, mert itt bármikor történhetnek furcsaságok. Megszólalhatnak a képek a falon, bármikor összefuthatok egy kóbor szellemmel, és van olyan tanár, aki úgy gondolja, hogy kedves Létai Roland tökéletesen megfelel egy prefektusi pozícióra.
Még egy kicsit talán az állam is leesett, úgy megdöbbentem ezen, egész egyszerűen bántotta a szememet az a prefektusi jelvény, s nem azért, mert a rellon színeiben pompázott, hanem azért, mert pontosan Létai Roland mellkasát ékesítette. Hát hogy a viharba kaphatott ő ilyet??
Köhögésem közepette próbáltam inteni, jelezve, hogy nem szükséges kézzel beavatkoznia, magam is elboldogulok a félrenyelt kolbásszal, ám Roland mégis ütlegelni kezdett. Hogy ez segített-e, vagy magamtól is helyreállt volna a légzésem, jó kérdés, mindenesetre sikerült lenyelnem a falatot, s a köhögés is abbamaradt. A döbbenet azonban még mindig ott ücsörgött az arcomon, s hitetlenül ráztam a fejemet, amint Roland büszkén mutogatta nekem a díszes jelvényét.
- De hogy kaphattál ilyet? - tényleg nem értettem, még mindig értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben a srác komolytalanul magyarázott, s ahogy fura hangon elmormolta a tanerő nevét, miközben magához nyúlt odalent…a kezemet magasba emelve próbáltam felé jelezni, hogy elég volt a műsorból, ne gusztustalankodjon tovább, s még a tekintetem is levettem róla, fejemet fintorogva fordítottam oldalra. - Na ne…ne viselkedj ilyen…közönségesen, és pfejjj, ezt nem veszem be - hát nem tudom, hogy arra akart-e nekem ezzel célozni, hogy azért kapta a jelvényt, mert…de ezt valahogy nem akartam elhinni, mert azért Savannah professzor csak nem olyan. Vagy mégis?
- A jelvényemet becsületes módon érdemeltem ki és nem úgy…ahogy Te. Biztos napszúrást kaptak, hogy neked osztottak ilyen plecsnit, kizárt, hogy Te fegyelmet tudj tartani ebben a kastélyban - mondtam határozottan, miközben védekezően vágtam karjaimat magam köré, bár balomban még mindig ott fityegett az a kolbász, amitől persze már az étvágyam is elment.
- Mi az, hogy amúgy lecserélsz? Roland, egek - szemeimet forgatva csaptam üres tenyeremet a homlokomhoz, s újra megráztam a fejem, aztán mielőtt elindultunk, a kolbászos kezemet lengettem meg előtte.
- Na ide figyelj Te prefektusok bikája! Egy, nem tudsz lecserélni, mert sosem voltam a Tiéd, és nem is leszek - még egy gúnyos mosolyt is villantottam felé, hát nem is értem, hogy mit képzelt. - Kettő, ne parancsolgass! És három…a kolbász igenis finom - újra meglengetve előtte, szinte már dühösen haraptam bele, csak hogy prezentáljam. - Most mehetünk - mondtam nyammogva, bár még mindig nem akartam elhinni azt, hogy Roland prefektus lett. Nem is sétáltunk túl sokat, ismét felé fordítottam a fejem. - Nem akarom elhinni, hogy azért kaptad a prefektusi jelvényed, mert Te és Savannah prof…ez kizárt. Mond el inkább, mi az igazság? - tényleg érdekelt, lehet, hogy valamiről lemaradtam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829932#post829932][b]Létai Roland - 2021.04.22. 08:43[/b][/url]

A hátbavágásom megtette a hatását, és még hálálkodnia is kellene, hogy a múltbéli pofozkodásai miatt gyengéden jártam el, mármint magamhoz képest. Mert ilyenkor igenis egy kicsit erősebben kell csapni a simogatás helyett. Az egy másik szituációra tartozik. Nagyban hozzájárul a jókedvemhez, hogy miután "verem az asszonyt", még ki is akaszthatom azzal, hogy prefektus lettem. Én sem teljesen értem, meglepődtem, mikor megkaptam, de azóta sem hallottam sem de La Rosatól, se Volkovtól, hogy valamit máshogy kellene csinálnom. Gondolom úgy vannak vele, hogy mégiscsak a Rellonról van szó és akadnak ott nagyszerű emberek, mint én, és azokat ki kell emelni. Más érvet nem nagyon tudnék felhozni arra, hogy belőlem csináltak prefektust. Pedig nem csillogott a szemük, emlékszem.
- Úgy, hogy odaadták - vonok vállat, hát hogy is magyarázhatnám el, egy ilyen egyszerű léleknek, hogy a mi vezetőink mennyivel kiemelkedetettebbek a többinél. Azért mégis megpróbálom a magam módján elmondani. Természetesen rögtön félreérti, én meg nem leszek rest meglovagolni a hullámot.
- Miért, mit vennél be inkább? A kolbászod helyett van nálam bőrtokos calippo, ha azt jobban szereted - emelgetem meg egyszerre mindkét szemöldököm, miközben kuncogni kezdek. Milyen ratyi szó ez már, nem? Kuncogni, bazeg. Nincs valami jobb? Bagolypostán várom a szinonímákat.
- Nanananana! Álljá meg édes kislányom! Ki mondta, hogy én nem érdemeltem ki? És hogy mered becsmérelni a Rellon házvezetőit? A harmadik sem igaz, ha akarok, rendet tartok én - kicsit felmérgesedtem, mert nehogy már lekicsinyítse a szexuális vadmacska Norámat. Igaz, csak magamban hívom így, mert keresztbe lenyelne, de azért jó úgy rá gondolni. Volkov meg tudja védeni magát, elég ránézni. Az is biztos, hogy ezek ketten naphosszat reszelnek a HV szobában. Nem tudom, hogy miért nem hiszi el, hogy Reina miatt el kell hagynom a Karolina-projektet. Az a csaj egy istennő, ez meg egy hercegnő és ki az, aki az utóbbit választaná? Jó, hát ha mondjuk ma azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a járőrőzéssel, hanem csináljunk valami izgalmasabbat, akkor persze nem utasítanám vissza, mégiscsak vannak nekem érzéseim. Nos, megvárom, amíg elmondja a lényegtelen fenyegetőzéseid, ami végén legalább konszenzusra jutunk és elindulhatunk végre. Meg is tesszük az első lépéseket és én naiv azt hittem, hogy ezzel egy éjszakára kiakasztottam és csendben lesz, de nőből van. Kérdez.
- Ez csak a te agyszüleményed, hogy nekem lenne esélyem megérinteni egy olyan nőt, mint de La Rosa prof. Nyilván, ha nagyon akarnám lenne, de úgy megérinteni... ahhoz már két ember kell. Meg ugye a mérgek mestere, szóval jobb nem próbálkozni felelőtlenül - tűnődök el, ahogy befordulunk a következő sarkon. Amúgy sem gondolkoztam még ezen el komolyan, azért vannak határok és én sem vagyok hülye. Nagyon jól nézek ki, de számára csak egy fiatal kisfiú lehetek, szóval nem hinném, hogy minden vágya lenne felettem nyöszörögni. Mondjuk én el tudnám képzelni, de nyilván nincs semmi realitása. - Az igazság meg az, hogy behívtak és azt mondták, hogy megérdemlem és ne merjem visszutasítani. Így hát prefektus lettem. De hát ki ne kívánna magának egy ennyire jól kinéző és remek prefektust, mint én? - pillantok rá vigyorogva. Azért jó kis csaj ez, csak túl van öltözve. - Amúgy legközelebb jöhetnél valami kivágottabba, hogy ne unatkozzak egész este, legalább nézni lehessen valami izgalmasat, ha már ilyen kis visszautasító szüzike vagy - fordulok el, és még csak szerencsénk sincs, hogy valakit jól megbüntessünk. Hátha később lesz, persze ha rellonos, muszáj lesz elengednünk.