A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=738006#post738006][b]Lily - 2018.10.26. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=738254#post738254][b]Zippzhar Mária Stella - 2018.10.27. 17:16[/b][/url]

Lily manó

Szürke szárnyú nagy madár, szürke lesz a nagy határ, ha ősszel a földre száll.
A szfinx feladványán gondolkodom, hogy bemehessek pihenni egy kicsit. A szavakat újra és újra lepörgetve a fejemben bambulok előre, miközben két ujjammal az arcomat csípkedem. Nem kellett volna olyan sokáig fennmaradnom tegnap este a bájitaltan könyveim felett, de ma pihenős szombatot akartam tartani. Fáradtságom azonban nem bizonyul nagy segítségnek a szfinxnél, a szokásosnál sokkal lassabban jövök rá a megfejtésre. Már kibökném, hogy köd, de ekkor egy kis rántást érzek a taláromon. Pislogva szakadok ki a révületből, és oldalrapillantok. Nincs ott senki. Lejjebb siklik a tekintetem, és megállapodik egy házimanón. Halványan elmosolyodva gugolok le mellé, a találós kérdésről megfeledkezve, és hallgatom, ahogy a manó előáll azzal, amit szeretne.

- De, én vagyok az. - Közlöm a kis manócskával, mire mellettünk a szfinx lágy hangon válaszol. -Rossz válasz. - Zavarodottan tekintek fel rá, és eltelik pár pillanat mire rájövök, azt hitte, ez a jelszó volt. A fejemet rázva állok fel, majd tisztázom a helyzetet.
- Bocsánat, ez már nem Önnek szólt, hanem ennek a kis manónak itt mellettem! Tudom a választ, de már nem szeretnék bemenni, elnézést a zavarásért. - A szfinx érdeklődését veszti irántam, én pedig újra Ange manójához (eddig nem is mondta, hogy van neki) fordulok.

- Máris megyek! - sóhajtok, és elindulok a rétre. Nagyon szívesen pihennék, de ha ilyen sürgősen hívat, biztosan fontos. Kicsit szaporázom a lépteimet, és nem kell hozzá sok idő, hogy kiérjek a rétre, ahol Ange már vár rám.