Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály
"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:

Gyakorlati óra

*Kissé álmosan kereste meg háztársait egy nagy adag élénkítő hatású tea után háztársait, és a három kicsi indián elindult az ispotályba. Ugyan ő nem nem gyógyító mesterszakos, de hála az újdonsült tanár bá'-nak, lehetőséget kapott ő is arra, hogy bepillantást nyerjen ennek a szakmának a mindennapjaiba, úgyis gondolkodik rajta, hogy itt marad még tanulni azon a szakon.
Kissé izgatottan lépked elgondolkodva magában, és lassan meg is érkeznek. Úgy dönt, önkényesen is magára vállalja az elsőként belépést az ispotályba, ha más nem akarja őt megelőzni. Megpillantva a tanárukat és a személy szerint főnöknek tartott gyógyítót, kedves mosolyra húzza a száját, és megszólal.*
- Jó napot kívánok.

//A megbeszéltek alapján együtt érkezés kijátszva.//

Jimnie bácsi, Bálint és Abigél

*Figyeli társait, ahogy bemennek az ispotályba, és társa kissé idegesebb beszédére megnyugtatóan néz rá.*
- Nyugi, Bálint, ne izgulj ennyire.
*Mosolyog rá a fiúra. Úgy tűnik, hármójuk közül egyedül ő nem idegeskedik halálosan, bár ő is várakozással tekint a nap elé, de tudja, hogy ezen nem fog múlni az élete, ez egy tanulmányi kirándulás, nem vizsgáztatják őket. Ahogy hallja tanáruk hangját, figyelni kezd még jobban, és eltűri egyik rakoncátlan tincsét az arcából. Ő is bemutatkozik a főgyógyítónak, majd mikor elindul, követni kezdi, és hallgatja a mondandóját.*
- Miért lett belőle múzeum?
*Kérdezi kíváncsian, ahogy kis szünetet tart az igazgató a beszédben.*

//Elnézést mindenkitől, a gépem rakoncátlankodott, most kaptam vissza.//

Gyakorlati óra

*Csak elnézően néz rá Bálintra, a kissé zavaros fecsegés és az, hogy azért néhány dolgot ismételt zavarában, mutatja a fiúról, mennyire izgul. Abigélen kicsit eltűnődik, rajta csak az álmosság mutatkozik, amit Bálint próbál feloldani, úgy látszik, vagy keveset aludt, vagy nem volt pihentető az alvása. Ahogy Bálint előszedi a jegyzetfüzetét, neki is megcsillan a szeme, és még éppen időben készíti elő a saját íródolgait, hogy az igazgató válaszát a kérdésére leírhassa.*
- Egészségtelen? Ahogy hallottam, a varázstalan világban elég sok a környezetszennyező hatás, akkor azt nem tartják károsnak? Elég furcsa, hogy a természetes kialakulást, a barlangrendszert meg igen.
*Veti fel az újabb kérdést a főgyógyítónak. Ahogy beljebb mennek, kíváncsian néz körbe, az ő laikus szemei elismerően csillognak, ahogy mindent szemügyre vesz, amit csak tud, és közben jegyzeteli az igazgató szavait, majd a gyógyítóra néz.*
- Ha a teljes, üresen álló termeket is beleszámítjuk, összesen hány beteget tudnak ellátni? És van olyan, hogy mondjuk csak a környékbeli városokból és helyekről fogadják a betegeket, vagy bárkit fogadnak, aki vagy saját lábán érkezik, vagy hozzák?
*Kíváncsiskodik tovább, és eltöpreng a vizites lehetőségen.*
- Ők most milyen állapotban vannak? Azt említette, hogy a fertőző részen már túl vannak. Mikor számítanak gyógyultnak és engedik őket haza?
*Kissé belelkesült, de azért igyekszik a többieket is szóhoz hagyni.*

Gyakorlati óra

*Sebesen jegyzeteli az főgyógyító által elmondott dolgokat, közben gondolkodik tovább, hogy van-e még több kérdése, de egyelőre nem jut eszébe más. Bálint kérésére felcsillan a szeme, és követi a többiekkel együtt a családhoz a férfit. Halkan megy ő is, és a látványra egy picit megborzong. Tudja ő, hogy ez a látvány a gyógyítói munkával együtt jár, de ő még nincs ehhez annyira hozzászokva. Még jó, hogy nem az elején látták, biztos abban, hogy ennél is rosszabbul néztek ki. Végignézi a kezelést, arca kissé elsápad, ahogy belegondol, szegények milyen kínokat állhattak ki, és ahogy visszaér melléjük a főgyógyító, csak biccent egyet, és kimennek. Kell egy pár másodperc, mire visszatér a szótlanságból, és akkor egy picit elgondolkodó fejet vág.*
- Ezzel a tinktúrával lehet csak kezelni ezt a betegséget? És lehet akár életveszélyes, ne adja Merlin, halálos kimenetelű?
*Kérdezi most már kíváncsian.*