Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=781568#post781568][b]Archibald Napoleon Crawford - 2019.11.23. 18:44[/b][/url]

Alapvetően rengeteg probléma jár a politikával - az iratok ide-oda szállítása és a különböző emeletek közötti pinpongzás, amiben én töltöm be a labda szerepét, sosem tartozott a kedvenceim közé.  
Tudomásul véve, hogy vissza kell lépcsőznöm a negyedikre egy aláírásért sóhajtok fel, rendezem vissza a mappába a papírokat, majd csapom - csak finoman -, majd egy stílusos csuklómozdulattal fordítom az egészet a karom élére. Oké, akkor játsszuk csak el még egyszer ezt a fost, mintha nem lenne ezer más dolgom, ami kivételesen nem csak időpocsékolás.
Tudod, mit nem szeretek még?
Az inkompetens, figyelmetlen embereket - mi lenne, ha nem az ajtóban állnál meg, vagy mi lenne, ha egyszerűen csak tennél két lépést oldalra, amíg megkeresed a... well, akármit is? Biztosan megszakadna a világ. Futólag megrándul az arcom, hogy szinte megszokás szerűen, minden átgondolást mellőzve simítom meg a balesetező karom, aztán zsebre is teszem kezem, még mielőtt összetévesztenének a többi itteni nebántsvirággal. Azért annyira még nem vészes a helyzet.
- Semmi probléma - egy végtelenül passzív ember összes lelkesedésével és csóválom meg fejem - ha mindez nem lenne elég, egy hasonló mosolyra is húzom ajkaim. Persze, folytasd csak ezt a viselkedést, amíg nem mész bele valaki olyanba, aki már kevésbé lesz megértő. Tekintetem a képembe tolt, kissé gyűrött papírra siklik, átszalad az engem talán kevésbé érintő sorokon is, aztán visszatér az arcra.
- Hogyne. Radeczky Júlia - valami zseniális a kiejtésem. - Azt viszont nem mondhatom el hol van és mit csinál - éljen a GDPR  és a személyes jogok védelme. Ügyvéd kellett volna lennem. - Ki is vagy te?