37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. augusztus 30. 18:51 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. augusztus 30. 22:47 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok


Izgatottan vártam ezt a kis kiruccanást Reginával, már elég régóta nem mozdultam ki a faluból. Ennek a fő oka a munkám volt, de most kivettem magamnak pár nap szabit, hogy a kötelező feladataimon kívül másra is tudjak koncentrálni, és egyébként is nagyon nagy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Kinéztünk egy jó kis falunapi mulatságot az egyik mágusfaluban, Szalamanton. A nagy hőségre való tekintettel egy egyberészes laza nyári ruhát vettem fel, amely sötétkék színű volt, és egy fekete, lapostalpú szandált választottam hozzá a kényelem kedvéért. Egy tartósabb, ámde enyhe sminket raktam fel, hozzá karika fülbevalót, a hosszú hajamat pedig hátrafogtam lófarokba. A lánnyal a helyszínre beszéltem meg a találkozót a színpad elé. Mikor odaértem, épp nem lépett fel senki, így úgy gondoltam, hogy veszek magamnak egy kis üveges ásványvizet az egyik bódénál. Miután megvettem és kortyoltam belőle picit, a színpad szélén vertem tábort, közben a tömeget kémleltem tekintetemmel, hátha megérkezett a barátnőm. Egy kis idő elteltével észrevettem őt, ahogyan bal karját felemelve nagy lelkesen futott felém.
- Sziaaaa! - viszonoztam az ölelését egy széles mosoly kíséretében.
- Bocsi, nem pont a megbeszélt helyen voltam, de ott már túl nagy volt a tömeg, meg még fellépő sem volt, amikor jöttem - szabadkoztam kissé szégyenlősen, de végül örültem neki, hogy megtaláltuk egymást.
- Ejnye, milyen genyó ez a főnök... Igazán szorulhatott volna belé némi empátia és önállóság. Elég önző egy fazon. De a lényeg, hogy sikerült elszabadulnod tőle. Viszont a táskád cipzárját húzd be, sajnos előfordulhat itt lopás is, tudod az ördög nem alszik - tanácsoltam komoly arccal, engem ugyanis a figyelmetlenségem miatt bizony loptak már meg Bogolyfalván. Azóta jobban vigyázok az értékeimre...
- Remekül hangzik! Milyet kérsz majd? Én málnásat - vettem vele az irányt az árusok felé.
- Na, mesélj! Mi újság amúgy? - karoltam bele a barátnőmbe vidáman, miközben a vattacukrot árusító helyiség felé tartottunk. Már előre láttam, hogy egy szuper napnak nézünk elébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 1. 20:39 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Semmi gond, a fő, hogy megtaláltuk egymást
- válaszolom széles mosollyal, amikor bocsánatot kér. Közben pedig már lendületesen igyekszem kontyba szorítani a rengeteg hajam, ami nagyon szép és nagyon szeretem, csak ilyen meleg nyári napokon egyáltalán nem élmény, ha a nyakamba lóg, arról nem beszélve, hogy időnként pont olyan makacs, mint én. Most is csak kifojni igyekeznek ujjaim közül a tincsek. Tanulnom kellene erre valami jó varázslatot, amitől csiribi-csiribá, pöpec kis kontyom lesz két másodperc alatt. Vagy egy fodrászt, aki ezt megcsinálja helyettem.
- Jaj, ne is mondd. A mosdóban öltöztem át, még itt az egyenruhám a táskában. Pedig van még nő a csapatban, szerintem csak betörni próbálnak, mert én vagyok a legújabb. Na de sebaj, nem panaszkodni jöttem, hanem élvezni az estét veled. Remekül nézel ki, mint mindig - dícsérem meg, hiszen tényleg jól néz ki. Mindig olyan kis tip-top, igényesen öltözödik, semmit nem visz túlzásba, kicsit még irigylem is, mennyivel nőiesebb tud lenni, mint én a pólóimmal meg a kockás ingeimmel, az egyenruháról nem is beszélve. Utóbbi esetében azonban tartok, hogy ha elkezdenék szoknyát hordani, végképp a titkárnőnek gondolnának.
- Ááá, jogos. Már csak ezt akartam... - mondom a táskámra pillantva, menetközben el is felejtettem gyorsan, hogy nem húztam be a cipzárját. Belekotrok - szerintem egy fél univerzum lapulhat benne, mint minden rendes női táskában - és miután először egy villát találok meg, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, ezért pont olyan meglepett arcot is vágok, majd egy krimit, harmadjára a rúzs is meglesz. A tükröt már meg se próbálom megtalálni, inkább a telefonom képernyőjét használva oldom meg, hogy szép vörös legyen a szám, enyhén narancs árnyalattal. Hasonló a hajamhoz. Az én színem. Elégedett mosollyal pillantok fel, eltéve a telefont is, a rúzst is, és a cipzárt is behúzom, a táskámat magam elé fordítva.
- Na milyen? Mármint ezt most tényleg csak félig úton hoztam össze, nem mestermű, de elfogadható? - kérem ki a véleményét. Tanulnom kellene még azért tőle, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem.
- Hmmm... fogós kérdés. Hátha van kókuszos, de ha nem, akkor jó lesz a málnás nekem is - döntöm el, mit szeretnék, miközben belém karol és elindulunk az árusok felé.
- Semmi túlságosan érdekes igazából, a főnök mogorva vén medve, beadtam az önéletrajzom a tanodába, hátha érdeklem őket, mint túlélési alapismeretek oktató, de még nem hívtak interjúra... csúnyán összevesztem Kristóffal, mert felajánlottam, hogy költözzön be a házba, mert Viktor is ezt akarta volna... jaj és képzeld, nem olyan rég belefutottam a csárdában Patrikba... tudod, aki a Lo Sientoban van, és tizenévesen én is a fanclubja tagja voltam, amikor még Eridonos volt, és emlékszik rám. Kicsit se volt ciki... - mesélem, a végén már nevetve. - És veled mi újság?
Utoljára módosította:Návay Regina, 2022. szeptember 1. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 1. 23:11 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok


Örültem, hogy nem neheztelt rám a barátnőm, amiért elbandukoltam a megbeszélt helyszínről. Mindig megértő és jó fej volt velem, ráadásul vagány lány volt, rendkívül erős lélekjelenléttel. Annak ellenére, ami a múltban történt vele, megpróbálta mindenben meglátni a szépet, és pozitívan állt hozzá a dolgokhoz. Ezt nagyra becsültem benne... kevés ember volt képes felállni a padlóról, és továbblépni megőrizve magában a múlt emlékeit. Tisztában voltam vele, hogy az élet élet nem habostorta, de bíztam benne, hogy a jövőben valóra válnak Regina álmai, mert nagyon is rászolgált a boldogságra.
- Fordulj meg, segítek megcsinálni azt a kontyot - mondtam neki mosolyogva, mert láttam, hogy nem igazán boldogul vele. Tény, hogy extrém sűrű hajkoronával rendelkezett, a helyében én sem tudtam volna megcsinálni magamnak egykönnyen ezt a fajta frizurát. Pár perc alatt sikerült varázsolnom neki egy laza kontyot egy vastagabb hajgumi és némi hajtű segítségével, amelyből párat mindig a táskámban tartottam.
- Kész is! - feleltem elégedetten, miközben visszapakoltam a táskámba a felesleges hajtűket.
- Ne is foglalkozz velük, úgyis bebizonyítod nekik, hogy jobb vagy náluk! Aztán figyeld meg, még ők fognak érted kapkodni, mint értékes munkatárs. Köszi, csak gyorsan felkaptam valamit, ami illik az időjáráshoz - kacsintottam vidáman a lányra, majd egy szerény mosoly kíséretében fogadtam a dicséretét. Ezután kíváncsian figyeltem, ahogyan meglepett arcot vágva kutatott a táskájában. Végül meglett a rúzs, amit keresett... fogadni mernék rá, hogy tértágító bűbájt használt.
- Szerintem csodásan nézel ki, ez a rúzs pedig nagyon megy a hajadhoz. A rucid is tetszik, illik az alkalomhoz, és meg nem mondtam volna, hogy ilyen rövid idő alatt készültél el. Le a kalappal! - ecseteltem elismerően a barátnőmnek. Bírtam benne, hogy megvolt a saját egyéni stílusa és önmagának szeretett volna megfelelni, nem pedig épp az aktuális divatnak. Ez a mostani szett nagyon jól állt neki, és ami a legfontosabb, hogy komfortosan érezze magát.
- Én is szeretem a kókuszosat, de a málnás a kedvencem - folytattam vele az utam a bóde felé, miközben visszaemlékeztem arra, amikor Timi az árvaházból elvitt minket egy vursliba. Ott ettem az első vattacukrot, amely málnás volt... lehet, pont ezért ez a kedvenc ízesítésű édességem.
- Ó, mondtam én, hogy az ember nagyon zsémbes. Tipikusan az a személy lehet, aki másokon vezeti le a frusztrációját. Csak miatta váltanál? Ha szereted a munkád, akkor egy ilyen fazon miatt ne add fel... Pont akkor kerülne padlóra, ha megmutatnád neki, hogy állod a sarat, és nem tud megtörni. Másrészt azt is át tudom érezni, ha már eleged van az egészből, és nincs jó hatással rád. Annyit nem ér az egész, hogy rámenjen az egészséged vagy lelki problémát okozzon. A döntés mindig a te kezedben van. Ha már nem szolgálja valami a lelki jóléted, nem okoz kihívást, örömöt, csak teher, akkor érdemes továbblépni. Ezt pedig egyedül csak te döntheted el. Egyébként a tanári pálya is izgalmasan hangzik. Biztos vagy benne, hogy onnan már egyáltalán nem fognak visszajelezni? A tapasztalatod szerintem bőven megvan hozzá - osztottam meg gondolataimat a lánnyal mindenféle körítés nélkül.
- Hmmm, Kristóf... mikor fog végre megbékélni veled és az adott helyzettel? Ennyire sérelmezné, hogy neki nem jött össze az auror pálya? Igazán felnőhetne már. Mégiscsak egy család vagytok... ha őszintén beszélne veled a bántalmairól, gondjairól, gyorsabban dűlőre jutnátok. Persze ehhez meg kéne nyílnia, és nem egy dacos gyerekként viselkedni. Valószínűleg nem készült fel erre és inkább egy falat húz közétek, így úgy érzi, hogy biztonságban van. Bocsi, lehet kicsit elszaladt velem a ló, de azok alapján, amiket meséltél róla, nekem ez jött le - néztem szabadkozva Reginára. Remélem nem mondtam semmi rosszat, de mindig is őszinte voltam vele.
- Igen, ismerem a bandát és Patrikot is. Szerintem tök mencsi, hogy emlékezett rád. Miért tartod ezt cikinek? - tekintettem egy széles mosollyal a barátnőmre.
- Nekem a galéria a mindenem, biztos bevételt hoz, és fotózhatok kedvemre mindenféle témában. A jóslásra is van kereslet, de jóval kevesebb, mint régebben. A magánéletem már nem ennyire sikeres. Megismerkedtem valakivel, akiről azt gondoltam, hogy ez több lehet egy futó kalandnál. Sőt, elég nagy érdeklődést mutatott irántam, aztán eltűnt, azóta sem hallottam róla. Még az első randiig sem jutottunk el, ez az én formám. Na, de mindegy is, azért bizakodó vagyok. Legrosszabb esetben egy öreg macskás hölgyként végzem - nevettem el magam. Én sem voltam egy egyszerű természet, de az aktuális felhozatal sem volt túl bizalomgerjesztő. Egyedül is jól éreztem magam, elég lendületes életet éltem, szinte minden napra jutott valami program, ráadásul azzal foglalkoztam, amit szerettem is csinálni. A beszélgetésünk közben egyre közelebb kerültünk a vattacukrot értékesítő árushoz, már ebből a távolságból is éreztem azt a jellegzetes illatot, amely ezekre az édességekre oly jellemző volt.
  
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 1. 23:12
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 2. 18:53 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Jaj, nagyon nagyon köszi - hálálkodom máris, amint felajánlja, hogy kontyba kényszeríti makacs hajtincseimet, és engedelmesen fordulok is. Hogy ez mennyivel gyorsabb, és milyen jó barátnőm van nekem. Mázlista vagyok. Pár pillanat alatt végez is, én meg hosszú percekig kínlódtam.
- Huh, örök hálám. Kincset érsz - mondom neki megtapogatva futólag a bizonyára csinos kis kontyot, amit a kis tükörben aligha tudnék megnézni, így nem is próbálkozom ezzel, csak elképzelni próbálom így, milyen is lehet. Biztos sokkal szebb, mint a madárfészek, amit én hoztam volna össze.
- Majd megmutatom nekik, hogy ott a helyem - válaszolom határozottan. Az elmúlt pár hónapban, amióta ott vagyok, ez megy, már bekapcsolt nálam a csakazértis üzemmód.
- Neked sosincs ilyen nincs egy rongyom se pillanatod, amikor órákig ácsorogsz a szekrény előtt, amiben csak lábbal lehet már bent tartani a kiömleni készülő ruhákat és nem tudod, mit vegyél fel? Komolyan mondom, remek stylist lenne belőled - mondom fülig érő mosollyal. Ugyan olyan sok ruhám nincs, hogy szembeömöljön a szekrényből, de a választás időnként mégis nehéz, ezt a felsőt kiválasztani is fél órába telt, és vagy tizet próbáltam fel, mire döntésre jutottam tegnap este. Rémes, tudom, abszolút fontos női probléma.
- Köszi! Igazából tegnap este összeszedtem mindent, mert volt egy olyan érzésem, hogy a főnök bekavar, így tényleg gyorsan ment - felelem, aztán még megbeszéljük a vattacukor kérdését is. Mosolyogva bólogatok a válaszára, nekem pont fordítva van a kedvencek listája, előbb a kókuszos, aztán a málnás, de ez meg tökéletes leosztás szerintem. Összeveszni biztos nem fogunk rajta. Megvakargatom aztán az arcom a fülem magaslatában kissé zavartan, nem akarom félbeszakítani, de azt hiszem, amúgy is én nem fejeztem ki magam eléggé világosan a munkát illetően.
- Hát... az a helyzet, hogy nem akarok elmenni. Az agyamra megy a főnök, bár lehet azért is ilyen, mert ahogy hallottam, beteg a felesége, de mivel a túlélési alapismeretek csak heti egy alkalommal van a leendő aurortanoncoknak, nem igazán tartom jó ötletnek kizárólag arra váltani. Úgy gondolom egyelőre, hogy nem ütközne annyira a kettő. Viktornak is sikerült összeegyeztetni, de legrosszabb esetben igénylek a Minisztériumtól egy időnyerőt, de majd kibogozom ténylegesen, ha egyáltalán interjúra behívnak - válaszolom. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezzel esetleg túlvállalnám magam, még a készüléssel sem kell túl sokat foglalkoznom, mert az aurorképzőben is tanultam ilyet, a bátyámtól is, sőt, a bátyám összes tananyaga is megvan, amiből oktatta a tárgyat jó pár éve.
- Igen, ahogy mondod, ez a baj, hogy dédelgeti magában a kis sérelmeit és nem hajlandó megnyílni. Egyelőre még érintetlenül hagytam a neki szánt szobát, de ha sokat makacskodik, kiadom, és lakjon továbbra is albérletben, ha ettől érzi jól magát - mondom kicsit megrántva a vállam, mintha nem érdekelne, pedig érdekel, mert szeretném, ha ez úgy lenne, ahogy Viktor szerette volna. Talán még megpróbálok vele beszélni, most azonban nem akarok ezzel sokat foglalkozni, hiszen szórakozni, kikapcsolódni vagyunk itt, nem panaszkodni jöttem.
- Mert tizenévesen pár eridonossal gyakorlatilag futottunk utána, mert milyen jó pasi meg zenész és uuu, meg awww, és erre is emlékszik, de igazából aztán már nevettünk rajta, kinőttem ebből, de azért tuti nem a csárda lesz a törzshelyem, hogy ezt folyton felidézzük - nevetem el magam most is, miközben fülig vörösödöm. Voltak ciki dolgaim nekem is tiniként, de felejtsük el ezt is, inkább érdeklődve hallgatom, mit mesél Alíz. Tényleg rég találkoztunk, azt hiszem, ezen változtatni kellene, és rendszeresebben összefutni legalább egy teára vagy sütire.
- Ó, mi történt? Nem érdekli már az embereket a jövő? A fotóidból tervezel kiállítást? Vagy már volt is, csak lemaradtam? - kérdezem. Ha lesz, biztos, hogy elmegyek. - Ugyan, dehogy lesz belőled macskás néni, abból már amúgy is van egy Bogolyfalván. A pasinak meg fogalma sincs mit veszített, de az ő baja. Lemaradt arról, hogy egy csinos, okos, tehetséges művésszel és jövendőmondóval lehessen - mondom neki mosolyogva és abszolút őszintén, ahogy azt már tőlem amúgy is mindenki megszokhatta. Talán rendezek egy ismerkedős vacsit egyszer, annyi facér minisztériumi dolgozót ismerek, és még jófejek is, hátha csak ennyi kell a sorsnak, hogy működésbe lendüljön. Az árushoz érve beállunk a sorba. - Biztos csak nem ő volt az igazi, de majd neked is eljön a szőke herceg fehér lovon vagy seprűn vagy ahogy tökéletes lesz, ebben biztos vagyok. Nincs kedved amúgy egyszer a Mirákulum egyik előadására is eljönni valamelyik hétvégén? Vagy a Visegrádi Viperák egyik kviddicsmeccsére?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 2. 22:49 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok


- Ugyan, semmiség! - feleltem neki vigyorogva. Azért legbelül elégedett voltam az eredménnyel, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül sikerül megcsinálni azt a kontyot, bár volt benne némi gyakorlatom. Annak pedig külön örültem, hogy Reginának is tetszett a végeredmény.
- Ez a beszéd! Üsd ki őket a nyeregből! - hagyta el az ajkamat egy hangos csatakiáltás szerűség. Nagyon szurkoltam a lánynak, hogy sikerüljön kiteljesednie a munkájában. Egyrészt szerintem pont erre a hivatásra termett, másrészt megértettem, hogy Viktor nyomdokaiba akar lépni, és szívből drukkoltam neki, hogy beteljesüljön a vágya.
- Általában felkapom, amit a szekrényben találok, de időnként én is elgondolkozom azon, hogy mit is vegyek fel. Mondjuk az utóbbi főként randik alkalmával szokott előfordulni. Ez kedves tőled, sosem gondolkodtam még a stylist szakmán - tekintettem a barátnőmre kissé elpirulva. Végül is, ha minden kötél szakad, kitanulhatom ezt a szakmát is. A jó barátok rávilágítottak a másik gyengeségeire és erősségeire, pont ezt tette most Regina is. Magamtól sosem jutott volna eszembe ez a lehetőség, szóval nagyon hálás voltam neki.
- Jó volt a megérzésed, hát én totál ki lennék borulva egy ilyen főnöktől. Csak úgy lehet legyőzni a későbbiekben, ha eleget bizonyítasz neki. Szerintem neked ez menni fog. A véredben van ez a szakma és az elhatározás is, hogy előre lépj! - osztottam meg vele komoly arccal a véleményemet.
- Így már értem. Ez remek ötlet, sok lehetőséget tartogat, de arra tényleg vigyázz, hogy ne vállald túl magad. Hát ez a heti egy alkalom simán belefér. Az pedig szomorú, hogy a főnököd felesége beteg, de akkor sem a beosztottjain kéne levezetnie a feszkót - reagáltam határozott, ámde empatikus hangnemben.
- Ugyan, látom rajtad, hogy nem hagy nyugodni a Kristófos eset, ismerlek már annyira. Viszont sokszor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt előre megtervezzük, illetve ami számunkra a legideálisabb lenne. Ezt el kell fogadni és tovább kell lépni. Amíg Kristóf nem érik meg rá, hogy őszintén megossza veled a sérelmeit, és túllépjen rajtuk, új lappal kezdjen a kapcsolatotokban, addig ne várj tőle változást. Ezt nem lehet erőltetni, neki kell rájönnie arra, hogy a harag által a magának ásott gödörben marad, és nem tud tovább lépni az életében... megreked egy bizonyos szinten, ami csupán negatív hatást gyakorol rá - magyaráztam a barátnőmnek a lehető legkomolyabb hangszinten, próbálva átadni neki a helyzet lényegét, avagy súlyosságát.
- Patrik biztosan át tudta érezni, hogy tiniként a rajongótáborát képviselted. Ne érezd magad kellemetlenül ezért, nem te voltál a egyetlen, aki oda-vissza volt érte - nevettem el magam. Emiatt egyáltalán nem kellene szégyenkeznie Reginának. A sztároknak mindig is nagy rajongótáboruk volt mindenféle korosztályból.
- A fotóimból állandóan van valamiféle kiállítás, Nathaniel-nek hála. Ő segített nekem... mikor épp mélyponton voltam, felkarolt. Azt mondta, hogy látja a bennem lévő tehetséget a fotóim alapján. Még mindig nehéz elhinnem azokat a híreket, amiket a halála után állítottak róla... velem mindig olyan megértő és kedves volt - mondtam kissé szomorkásan a lánynak. Igazából nem tudtam hova tenni magamban a róla szóló híreket, pletykákat. Számtalan lehetőség volt rá, hogy bánthasson, mégsem tette meg soha, még akkor sem, amikor csupán kettesben voltunk. Egyszer még fel is hívtam magamhoz egy baráti vacsorára. Beszélgettünk egy jót, megnézte a fotóimat, aztán az útjának eredt. Na, de nem is akartam ezen agyalni tovább, hiszen nem búslakodni voltunk itt.
- A hónap végén lesz egy új kiállításon. Az emberi érzelmek lesznek a középpontban fekete-fehér képekben, mert azok feltárják a puritán válságot mindenféle körítés nélkül - ajánlottam a barátnőmnek az új kiállításom tárgyát.
- Az embereket érdekli a jövő, de sajnos egyre kevesebben hisznek a jóslásban. Úgy látszik, változik a világ... - feleltem sóhajtva. Voltak különböző szervezetek, amelyek az álmodói képességemet időnként igénybe vették. Azonban a kártyavetés, teafű jóslás és egyebek terén nem volt nagy kereslet.
- Köszi, ez aranyos tőled. Egyszer biztosan összefutok vele - néztem rá mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy így törődött velem, ez igazán jól esett a lelkemnek.
- Na, és nálad mi a helyzet, tetszik valaki? - néztem huncutul a barátnőmre, mint valami tinédzser, aki épp a másik szerelmi életéről faggatózott..
- A Mirákulum előadására szívesen elmennék! Általában a hétvégéim szabadok - feleltem neki lelkesen. Közben valamivel előrébb jutottunk a sorban, már csak négy embert volt előttünk.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 2. 23:00
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 3. 19:03 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Megmutatom én, milyen fából faragtak! Nyomozó lesz még belőlem, nem a semmiért tanultam a rendvédelmi akadémián - válaszolom lelkesen a csatakiáltásnak is beillő lelkesítésre, bal kezemmel még a levegőbe is bokszolok. Makacs népség vagyunk mi, Návayak amúgy is, nem adom fel csak úgy. Ha meg még ilyen barátaim is vannak, akik bíztassanak, hát ez el van döntve, nagyon is határozottan.
- Nagyon jól megy ez neked - válaszolok bólogatva. Én felkapni valamit csak akkor tudok, ha csak kiugrom a boltig, és nem érdekel, ki mit gondol az elnyűtt pólómról, vagy ha az egyenruhámat kell felkapni, mert az gondolkodás nélkül is megy.
- Csak ilyen beépített női cucc - legyintek nevetve arra, hogy jó volt a megérzés. Sőt, igazából még az se kell, elég csak ismerni Marossy-t, és máris előre látja az ember, hogy mindenre morogni fog az égvilágon. - Köszi, ez jólesik - mondom aztán már komolyabban. Tényleg jólesik, hogy úgy gondoljan, menni fog, hogy elérjem, amit szeretnék. Néha azért nagyon bénának érzem magam, mint akinek a fenekén még ott a tojáshéj, de hátha legalább a próbaidőm végére ez az érzés majd elmúlik. Meglátjuk.
- Majd csak megoldódik. Azért biztos nem lehet könnyű neki se, ha tényleg igazak a pletykák, megértem, ha feszült meg ideges, de lehet tényleg jobb lenne, ha mondjuk elmenne egy szabadságra. Talán majd megpróbálom felvetni neki, csak ki kell találnom, hogy lehet ezt úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Mégse akarok annyira a kotnyeles újonc lenni - magyarázom a végére kuncogva, bár való igaz, hogy ezt tényleg elkerülném, mielőtt még azt hiszik, mindenbe beleszólok, akkor is, ha nem az én dolgom. Igyekszem azért megfontoltabban szóra nyitni a szám, mint amennyire ez kedves bátyámtól valaha is telt. Igaz, mindenki azért szerette, amilyen volt, de biztos vagyok benne, hogy mégse venné ki jól magát, ha csak úgy megkérdezném a főnököt, hogy szabira menni nem gondolt még? Már látom is magam előtt a rákvörös fejét, épp csak a fülén nem jön ki a füst.
- Ehh, túl jól ismersz. Tényleg nem hagy nyugodni, és nem tudom elengedni, a végén meg addig fogom kapargatni, amíg csúnya seb nem lesz belőle a végén, mert mindketten túlságosan is makacsok vagyunk. Azért elgondolkodtam rajta, hogy utánanézek, nincs-e valami kiskapu, hogy mégis auror lehessen, mondjuk törlődnek a vétségei x év után vagy esetleg lehetne fejvadász, az már majdnem olyan, néha még izgalmasabb és veszélyesebb is, és hátha Fanni is tud még kicsit rá hatni, bár erre sem tenném a nyakam - gondolkodom hangosan gyakorlatilag, mi is segíthetne ezen. Az biztos, hogy az is rontott a helyzeten, hogy nem vették fel az akadémiára a javítóban töltött idő miatt, pedig mindig is auror akart lenni.
- Az biztos - nevetek ismét, Patrik és a fanklub mégiscsak vicces is, olyan jó sztori igazából már így évek távlatából, amit elmesél az ember, hogy mások is vele nevessenek.
- Tehetséges is vagy, ez biztos. Aki nem így gondolja, az vagy vak, vagy nem ért a fotókhoz. Jaj, annyi mindenről lemaradtam az aurorképző miatt, de most már mindenképp bepótolom. A legközelebbi kiállításon biztos ott leszek, aurorbecsszó - ígérem is, megemelve a kezemet is hozzá, jelezve, hogy tényleg komolyan gondolom. Be kell pótolnom azt a sok kihagyott kiállítást is.
- Mugliknak kellene jósolnod. Nem olyan rég voltam otthon Szegeden, kapcsolgattam a tévét, és képzeld, van egy egész EzoTV nevű csatorna. Nem tudom, hogy tényleges jós van-e közöttük, vagy csak sarlatánok, de a legtöbb jóslat inkább úgy néz ki, mintha barkochbát játszanának a betelefonálókkal. Te lennél hetedhétország leghíresebb jövendőmondója. Sőt, belegondolva lehet, hogy pont ezek az emberek rontják a helyzetet... - mondom elgondolkodva.
- Abban én is biztos vagyok - helyeslek lelkesen bólogatva. Egyszer biztos megtalálja az igazi. Megrázom a fejem aztán a kérdésére válaszul. - Nem igazán. Előbb szeretnék karriert, aztán majd csak alakul valamerre. Meg még amúgy sem olyan rég szakítottam Danival, az utolsó vizsgám előtt pár hónapja. Az akadémián ismertem meg, és egy ideig minden rendben volt, aztán elkezdett féltékenykedni a barátaimra, és folyton vallatott, hogy hol vagyok és meddig, és ez olyan... meeeh - fejezem ki a véleményem egy óvodáshoz méltóan, elhúzva a szám. - Szupiii, akkor majd egyeztessünk, hogy mikor lenne jó - örömködöm, és ha már elfogytak az emberek a sorban, előre tessékelem, kérje csak szépen a málnás vattacukrot, én meg megérdeklődöm, van-e kókuszos. Kérek is, amint kiderül, hogy akad. - Egészségünkre! - emelem felé, amint meg is kaptam a sajátom. - Akarunk első sorban csápolni? Vagy szeretnéd még a hallásodat megőrizni?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 10. 20:13 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok



- Így van, jól mondod! - válaszoltam nagy hévvel, tetszett ez a lelkes hozzáállás részéről. Bírtam Reginában, hogy kitartó volt, és nem adta fel az álmait, hanem megküzdött értük. Ez manapság sajnos kevés emberről volt elmondható, sokan már az első kudarc, akadály után feladták a terveiket.
- Köszi! - feleltem neki, bár nem tartottam magam egy nagy divatdiktátornak. Mindenesetre azért odafigyeltem arra, hogy az alkalomnak megfelelően jelenjek meg az esetek döntő többségében.
- A lényeg, hogy ne stresszelj rajta. Minél lazábban, ámde magabiztosan állsz hozzá a dolgokhoz, annál sikeresebb leszel. Persze emellett bele kell adnod apait-anyait, tehát bizonyítanod kell, hogy képes vagy az adott feladat ellátására, de ne légy görcsös. Ha felelősségteljesen elvégzed a munkád minél kevesebb stresszt belevíve, akkor szerintem nyert ügyed van - tekintettem a barátnőmre jelentőségteljesen.
- Valóban ráférne már a főnöködre egy kis pihenés. Ha épp beszélgettek, akkor esetleg rá lehet kérdezni, hogy megy-e valamerre nyaralni vagy tervez-e valamiféle utazást. Felhozhatod, hogy valaki a családból, baráti körödből elutazott belfölre, külföldre, és végre kicsit ki tudott kapcsolódni... vagy akár egy wellness hétvégére. Aztán utána megújult erővel tudta folytatni a munkát. Bár azt nem tudom, hogy milyen kontaktusban vagytok, de ez az ötlet ugrott be így elsőre - mondtam Reginának elgondolkodva.
- A kiskapu és a fejvadász opció is remekül hangzik! Ha sikerülne elérned, hogy a két lehetőségből az egyik megvalósuljon, máris nyert ügyed lenne nála szerintem. De azért légy óvatos, és kis lépésekben haladj ez ügyben a célod megvalósítása felé. Úgy látom, kell neki egy kis idő, és készen kell állnia rá, hogy tovább tudjon lépni a múlt árnyékain - osztottam meg a gondolataimat, véleményemet a barátnőmmel.
- Szavadon foglak! Ha meglesz a pontos időpont, akkor rögtön tájékoztatlak a kiállítás kapcsán - feleltem neki széles mosollyal az arcomon. Örültem, hogy eljön a következő fotós kiállításomra, és izgatottan vártam, hogy megossza majd velem a véleményét a munkámról.
- Hmm, erre még nem is gondoltam. Köszi a tippet! Utána fogok nézni ennek az Ezo tévének - csillant fel a szemen az ötlet alapján. Ha tényleg sok ott a sarlatán, akkor nem sokáig lesz onnan bevételi forrásuk, amikor tiszteletemet teszem a csatornánál. Sose bírtam azokat, akik kihasználták az emberek jóhiszeműségét.
- Majd eljön neked is az igazi idővel. Teljesen megértem, hogy most a karriered az első, minden más másodlagos. Azt pedig jól tetted, hogy otthagytad Danit. Nekem sem kéne egy olyan férfi, aki a tulajdonának tekint, ők nélkül féltékenykedik, és rátelepszik teljesen a másikra - ecseteltem nagy komolysággal az arcomon.
- Rendben, egyeztetünk mindenképp! - tekintettem a lányra vidáman. Ezután megkaptuk a vattacukrunkat is, a málnás ízesítésű isteni finom volt.
- Gyere! Csápoljunk az első sorban, ha lesz még ott hely! Ha nem, akkor még a középső sorba tuti beférünk! - válaszoltam lelkesen, majd megindultam a színpad felé. Legnagyobb meglepetésemre pár lépés után elém lépett egy ittas fazon, aki kitépte a vattacukrot a kezemből, majd nagy nyugodtan tovább ment.
- Ez most így mi volt? Láttad ezt? - kérdeztem a barátnőmtől, miközben lehidaltam a meglepettségtől. Általában karakán voltam, de ez most úgy meglepett, hogy még a szám is tátva maradt.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 12. 13:48 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Nagyon lazán és profin szerzem már be mindenki ebédjét meg kávéját. Az összes környékbeli helyen ismernek már lassan - nevetem el magam. Értem ám, mire gondol, meg hasznos tanácsokat ad mindig is, úgyhogy megjegyzem magamnak. A haladáshoz már csak az kell, hogy más feladatot is kapjak végre, ahol nem csak azt bizonyíthatom, hogy elbírok három szatyorral is, meg nem tévedek el a Minisztérium szintjei között. Na de sebaj, majd csak megérjük ezt is. Főleg, hogy éppen nagyon jó ötletet adott a főnökkel kapcsolatban.
- Na ezzel be is fogok próbálkozni jövő héten, hátha veszi a lapot. Zseni vagy - mondom neki széles mosollyal az arcomon, hálálkodva. Az ilyen célozgatós kommunikáció valahogy sose volt erősségem, csak azt tanultam meg, hogy néha be kell fogni a szám és nem mondhatok ki mindent, de ugye próba cseresznye... vagy éppen kevésbé ideges és fáradt főnök is lehet.
- Á, most nem erőltetem. Gondoltam, megvárom, mire lemászik a magas lóról vagy Fanni megpuhítja legalább egy kicsit, aztán majd jöhetnek a kis lépések, még mielőtt megint összevesznénk - válaszolom bólogatva. Kristóffal túlságosan is hasonlítunk egymáshoz ahhoz, hogy ez nehogy véletlenül is túl egyszerű legyen.  
- Mindenképp - mondom rákacsintva. Most már biztos, hogy ha rajtam múlik, nem fogom kihagyni egy kiállítását sem.
- Nincsmit, és hajrá, majd szurkolok. Szerintem te lennél a legkeresettebb jós, végtére is jóstehetség is vagy, nem csak összevissza beszélsz, hogy vagy bejön, vagy nem - válaszolom lelkes mosollyal, mutató- és középső ujjaimat keresztezve mutatom is, hogy bizony, tényleg szurkolok ám, ha belevágna. Megvonom a vállam az exem említésére aztán.
- Jobb így. Már röhejes volt a végére, amit művelt, ilyen gyerekes drámákhoz meg kinek van kedve? - teszem fel a költői kérdést. Tényleg nem bánom, hogy szakítottam vele, aztán majd ha akad valaki, akad, ha meg nem, hát egymagamban is megvagyok ám. Tudom én élvezni az életet. Tessék, a Mirákulumba is mehetek Alízzal, ha meg esetleg nem lett volna kedve, egyedül is mennék, mint ahogy el is fogok menni a kviddicsmeccsre például. Na meg ma is itt vagyunk, és mindjárt be is állunk az első sorba bulizni. De persze kellemetlen alakok mindenhol vannak, itt is, valaki kedvesen kiveszi barátnőm kezéből az éppen megszerzett vattacukrot.
- Na neee - szalad ki a számon azonnal, hitetlendkedve nézek a kedves úriember után, majd Alíz kezébe nyomom a saját vattacukrom. - Légy oly kedves, fogd ezt meg nekem. Minjárt jövök - mondom, és ha még a munkahelyen hordott ing lenne rajtam, nem egy ujjatlan felső a melegre való tekintettel, még neki is gyűrkőznék, miközben lendületesen a tolvaj után indulok. Szerezhetnénk egy újat is, de ez elvi kérdés. Nem fogok. Elmorgok pár bocsánatkérést, miközben átfurakodom a tömegen, hogy aztán megkocogtassam az illető vállát. - Hé, kérem vissza a vattacukrot - mondom határozottan, miközben már a táskámban turkálok a jelvényem után, hátha attól kezesebb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 12. 21:59 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok


- Eljön majd az idő hamarosan, hogy komolyabb feladatokkal is megbíznak. Addig ki kell tartanod, de aztán bizonyíthatsz. Úgy látszik, sajnos az újoncokat mindig szivatják az elején, ez azért sajnálatos. De téged kemény fából faragtak, simán állni fogod a sarat! - mondtam el a lelkesítő beszédem a lánynak, amit totál komolyan is gondoltam... hiszen jól ismertem már őt, tudtam, hogy tűzön-vízen át, ha kell, akkor mindent bevetve eléri majd a céljait.
- Ugyan, örülök, hogy segíthettem. Remélem, hogy sikerül véghez vinni a dolgot, aztán egy kis nyaralás, szabi után a főnököd is jobb fej lesz - feleltem neki egy kis huncut mosollyal.
- Ez így szerintem szuper! Kis lépésekkel, kivárással előre haladva szerintem nyert ügyed lesz. Nem is szabad ajtóstul rontani a házba. Várd ki a megfelelő alkalmat, aztán, ha sor kerül rá, vidd véghez, amit már korábban elterveztél - biztos voltam benne, hogy ezek után meg fog puhulni a srác, és akár még békét is köthet a barátnőmmel. Emellett nagyon örültem annak, hogy Regina megtekinti majd a következő kiállításomat. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz majd a véleménye róla.
- Köszi, ez biztató. Lehet, hogy élek majd a lehetőséggel, és kipróbálom magam annál a bizonyos csatornánál. Végül is semmiféle veszítenivalóm sincs - válaszoltam neki lelkesen. Olyan cuki volt, hogy ennyire szurkolt a nekem... ilyen egy igazi barátnő.
- Teljes mértékben egyetértek! Ez valóban senkinek sem hiányzik! Jobb is, hogy még viszonylag az elején kiderült, milyen a srác valódi természete. Ezt én sem viselném el egyetlen pasitól sem - helyeseltem hevesen. Jól tette, hogy még időben rájött a dolgokra, és tovább is lépett. Ennél sokkal jobbat érdemelt.
Mikor a vattacukrot szorongatva megindultunk a tömeg felé, teljesen ledöbbentem, mikor valaki kitépte az édességet a kezemből. Regina máris intézkedett a maga bájos, sajátos módján. Megfogtam a vattacukrát, és érdeklődve figyeltem, hogy mi is fog most történni.
- Mit-e kérsz szép kislány? Menj vissza a babazsúrba! - válaszolta az ittas fazon, miközben az egyensúlyozást gyakorolta a tömegben.
- Tudod, mit, szívecském? Ezt kapd ki! Höhöhő! - ivott egy nagy kortyot a söréből, majd szemrebbenés nélkül, egyáltalán nem zavartatva magát, belekóstolt a málna ízesítésű vattacukorba.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 14. 19:19 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


Lelkesen bólogatok egy sort, jólesik a biztatása. Túl fogom élni én ezt az egészet, eldöntöttem, és egyszer még nyomozó lesz belőlem. Még a főnököt illetően is remek ötletet ad, hogyan vehetném rá szépen, hogy elmenjen szabadságra, és még azt is higgye, hogy ez egyedül az ő ötlete volt. Ki is próbálom majd első adandó alkalommal. A Kristóf kapcsán felmerült gondolatokra is bólogatok. Bár nem kifejezetten erényem a türelem, de ha most rárontok, akkor lehet, hogy csak még jobban összeveszünk. Hagyom inkább ügyködni Fannit szépen, vagy hátha az is elég, ha idővel lenyugszik a marhára. Mindenesetre mára inkább lerázom a gondolatot is, szórakozni jöttünk, nem akarok ezen rágódni és elrontani az estét.
- Majd én leszek az egyes számú szurkoló, szerezhetek pomponokat is. Ki tudja, az jobban segít közvetíteni a pozitív energiákat az éterben - válaszolom nevetve, aztán még az exemet is kibeszéljük gyorsan, már legalábbis azt, hogy egyikünknek sincs szüksége olyan pasira, aki uralkodni akarnak fölötte. A sor is elfogy közben előttünk, szert teszünk az áhított vattacukorra, és már élveznénk is az életet meg főleg a koncertet, amikor egy láthatóan már kissé illuminált állapotban lévő fószer úgy dönt, éppen Alíz vattacukrára fáj a foga. Na ezt nem hagyom annyiban. Bármi mást sem, mondjuk, mert hiszen ha nem állok a sarkamra, még azt hiszik, hogy ezt csak így következmények nélkül meg lehet tenni. Barátnőm kezébe nyomom a saját vattacukrom, és az illető után sietek átverekedve magam a tömegen. Hamarosan utol is érem, és már kotorászok a táskámban, hátha a jelvényem jobb modorra vagy legalább belátásra bírja. Elsőre most sem azt sikerül megtalálni, hanem a kis összecsukható tükrömet. Csodás. Szusszanok egyet, majd feltartom a mutatóujjam, hogy hallgasson már egy fél pillanatra, de fél kézzel tovább keresgélek és ki is tapintom a jelvényt, és az orra alá tartom.
- Köszönöm, az már rég nem az én műfajom. Viszont kérem vissza a barátnőm vattacukrát, amíg szépen mon... dom - az utolsó szótagot már kisebb szünet után mondom ki, mert amilyen pofátlan, beleharap. Na jó, elég volt.
- Ennyi volt. Most azonnal vesz neki egy másikat, baromarc - morgom nem túl kedvesen, elkapva a fülét, a jelvényemet meg egy gyors mozdulattal a rövidnadrágom zsebébe dugom. Kell a szabad kezem, ha pálcát kellene rántanom, mert akadékoskodik. Egyelőre azonban határozottan húzva, mintha legalább az anyja lennék, ő meg neveletlen beste lelke, húzom magam után a stand felé a fülénél fogva. Márpedig venni fog Alíznak egy másik adag vattacukrot, ha volt képe ezt lenyúlni és még bele is kóstolni. Egészségére.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 14. 22:10 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok



- Oszt én evvel micsináljak? Na, ne tessék azért letartóztatni - hökkent meg kissé, mikor felfogta, hogy mit is tartott az arcába a lányka. Gyorsan felhajtotta a maradék sörét, majd elhajította a málnás vattacukrot.
- Auuu, ez fáj! Gyüvök már, no! - felelte ködös tekintettel és keserű szájízzel mikor a másik a fülénél fogva húzta magával a tömegben.
- Ez most a sörpénzemből fog menni! Ez nem igazság, akkor híjjál meg egy sörre, asszony! - akadékoskodott a férfi, miközben majd felborult a vattacukros stand előtt. Kezdett még jobban beütni neki a pia, már ő sem emlékezett rá, hány korsóval ivott a folyékony kenyérből, mióta megérkezett a buliba.
- Phúúú, asszem rókázni fogok - intett a lánynak, miközben a sörhasát fogta. Ha nem jut el gyorsan a toaletthez vagy egy bokor mögé, akkor bizony mindenki megjárja, aki a közelében van... ő bizony előre figyelmeztette a "fogvatartóját".
~ Azta! Fel sem fogtam mi történt! Hová tűnt Regina? Annyit láttam csak, hogy az ittas férfi után sietett, miután felocsúdtam. Azonnal meg kell keresnem! ~ - ezekkel a gondolatokkal indultam neki a barátnőm keresésének a vattacukrát tartva kezemben.
- Hol vagy, Regina? - kiabáltam a nevét a tömegben. A hangzavar és a zene miatt persze ez egy ostoba próbálkozás volt, úgysem hallhatta meg a hangom. Néhány embertől megkérdeztem, hogy látták-e a lányt egy kis leírást adva róla a kinézetét illetően, de szerencsétlenségemre senki sem adott pozitív választ. Egy kis keresgélés után beugrott a vattacukros stand, és nagy léptekkel afelé vettem az irányt átverekedve magam a tömegen. Mikor megláttam a barátnőmet a szemtelen pasas társaságában egyszerre voltam boldog és dühös.
- Örülök, hogy megtaláltalak- tekintettem vidáman a lányra, majd odanyomtam szabad kezébe a vattacukrát. Ezután mérges fejjel a férfi felé vettem az irányt, és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Ezt azért kapod, amiért elvetted azt, ami az enyém! Mégis mit képzelsz magadról? Szégyelld magad! - fúrtam a tekintetem az övébe dühösen. Közben meghökkenve vettem észre, hogy kezd elváltozni az arcszíne. Úgy nézett ki, aki bármikor beadhatja a kulcsot vagy a tacslit.
- Ajaj! Szerintem marha gyorsan el kéne különíteni a tömegtől, nem néz ki túl jól ez a csóringer! - közöltem gyorsan Reginával kissé aggodalmas hangnemben. A férfi még valamennyire próbálta tartani magát valami csoda folytán, de látszott rajta, hogy nincs túl jó bőrben.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 18. 21:51
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 16. 22:49 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Nyugalom, ennyiért nem fogom, de most... jaj már, hát ez mekkora pofátlanság - állapítom meg, amikor még nagyon is pimasz módon beleharap a nemrégiben lenyúlt vattacukorba, hiába igyekszem sértetlenül visszaszerezni azt. A jelvény azért többet használ, mint árt, legalább beijed egy kicsit. Helyes. A következő pillanatban pedig már a fülénél fogva vonszolom a vattacukros standja felé. Ha ezért bevinném a legközelebbi kirendeltségre, lehet, hogy mindenki egy jót nevetne, aztán majd kialussza a sok sört, de ugyan. Megelégszem azzal, ha Alíz kap egy másik vattacukrot, ha már egyszer mi rendesen kifizettük a magunk részét. Esetleg, ha szépen kéri, még akár meg is szántam volna, egyáltalán nem is került sokba, de kellett pofátlankodni. Hát így járt. Közben se nem hallok, se nem látok, amíg el nem érjük az árust, olyan lendülettel igyekszem arrafelé. Az sem tűnik fel, hogy Alíz utánam kiabálna, de hamarosan úgyis megtalál legalább.
- Mindjárt kapsz új vattacukrot az úrtól, miután a tiedet valószínűleg már széthordták a hangyák - jelentem be neki, mire jutottunk a túszommal, akinek végre elengedem a fülét és meglapogatom a vállát majdhogynem barátságosan, mintha az éppen közölt tényállás közös megegyezés eredménye lett volna.
- Ugye? - pillantok azért rá elég határozottan, azt hiszem, erre mondhatják, hogy a veséidbe lát valaki, és remélem, bólogatni kezd azonnal. Aztán Alíz felpofozza. Kicsit még meg is lepődöm hirtelen, mert bár tudtam mindig is, hogy némileg hirtelen természet, eddig egészen visszafogottnak bizonyult ma este. Eddig. A férfi azonban egyre rosszabbul kezd kinézni. Ahogy elnézem, nem a pofon váltotta ki ezt a hatást, hanem feltehetőleg túl sok alkohol. Számat elhúzva ragadom karon, hogy odébb húzzam kicsit, mielőtt még valakit tényleg telibe talál a gyomortartalmával. Fúj. Belegondolni is rossz. Én meg ezzel töltöm az időm a koncert helyett. Ma már sokadjára kezdek keresgélni a táskámban, hogy megint ezer és egy dologba akadjak bele, de nem, ezúttal szerencsém van és elsőre megtalálom a négyszögletűre vágott jegyzetlapokat. Csak egy pálcaintés kell, hogy a leszakított papír apró madárrá hajtogassa magát, aztán huss és pöcc, már itt sincs. Ugyan patrónust is idézhettem volna, de az túl feltűnő lett volna itt szerintem. Egyszerűbb ez így.
- Ha minden jól megy, hamarosan itt is lesz egy medimágus, aztán elviszik az ispotályba. Leghamarabb a detoxban fog kikötni. Neked meg mindjárt szerzünk egy vattacukrot, és visszamehetünk szórakozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 18. 22:52 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok



A férfi megkönnyebbült miután megtudta, hogy mégsem kerül sittre, azonban a sok pia megtette a hatását.
- Hát, nagyon remélem, hogy extra gyorsan ideér valaki, még mielőtt kijönne belőle az ital és a vattacukrom maradéka - tekintettem dühösen magam elé. Nehéz volt feldolgozni, hogy egy ilyen részeg fazon miatt nem tudtunk kellőképpen kikapcsolódni.
- Veszek egy málnás vattacukrot magamnak - fordultam a lányhoz, majd a vattacukrát magammal víve kértem gyorsan magamnak egy másik édességet. Szerencsére nem kellett sokat sorba állnom, mivel már javában tartott a koncert, a legtöbb ember már megvásárolta magának, amit szeretett volna.
- Be is szereztem magamnak egy újat! Ha elrakod a pálcát majd odaadom a tiédet is. Hát egyikünk sem így tervezte ezt az estét, de még kihozhatjuk belőle a legjobbat. Szerinted mikor érkezik meg a medimágus? Remélem még kitart egy ideig az ittas fazon, és nem rókázik ide, míg el nem viszik - emeltem tekintetem kissé kétségbeesetten a barátnőmre. Mindenesetre nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen gyorsan lereágalta a dolgokat, és ennyire hatékonyan kezelte ezt az abszurd helyzetet.
- Amint elvitték ezt a hangulatgyilkos embert, beállunk az első sorba, és olyan bulit csapunk, amit még Magyarország nem látott! - közöltem határozottan és lelkesen, miközben fintorogva néztem a férfira, aki valószínűleg már azt sem tudta, merre van arccal.
- Hükkk! Jahjjjjj! - nyilatkoztatta ki magát álmos tekintettel ez az igazi "úriember" némi csuklás közepette.
- Úgy látom, egyelőre nem lesz vele gond. Szerintem előbb fog bealudni, mint bármi kellemetlen dolgot csinálni - mondtam a lánynak némi megnyugvással a hangomban. Annak azért örültem, hogy legalább az esetleges rókázása miatt nem kellett aggódnunk. Aztán úgy voltam vele, ha ennek vége, akár végre lehet majd egy szuper esténk is. Azt előre reméltem, hogy több hasonló vagy akár rosszabb ember nem fog már betalálni minket az este folyamán.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 209
Írta: 2022. szeptember 19. 20:44 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- Hoppanálni szoktak - válaszolom Alíz megnyugtatására. Van pár ismerősöm az ispotályban, olyan is, aki ilyen random idézésekre reagál, mint a mugli mentősök, és meglehetősen gyorsak tudnak lenni. Csak ugye előbb az üzenetnek is kell egy kis idő, hogy megérkezzen. Szerencsére semmi hihetetlenül sürgető nincs a helyzetben, csak mégsem akarom itt hagyni a férfit, elég ramatyul néz ki, a detoxban jobb helyen lesz.
- Rendben - bólogatok utána pillantva, addig meg elácsorgok kedves társaságom mellett. Az órámra is rápillantok, de sajnos ettől nem telik az idő most sem gyorsabban, mint ahogy máskor sem szokott, hiába próbálom noszogatni. Szerencsére mire Alíz visszaér és elmondja a tervet, már fel is bukkan egy ismerős arc. Nahát. Nem számítottam rá, hogy pont Bella van szolgálatban. Szinte már bíborba hajló vörös hajáról messziről megismerhető.  
- Nna, itt is vannak - állapítom meg arrafelé integetve, amerről a nő közeledik. Néhányszor sikerült már ellátnia a kviddicsezés közben szerzett sérüléseimet. A nyomában egy másik medimágus is felbukkan, a talárból könnyű őket felismerni legalább. Még Alízt is bemutatom, majd gyorsan összefoglalom, hogy kedves barátunknak, akit nem különösebben ismerünk, feltehetőleg náluk lesz a legjobb helye, aztán már ott sincsenek. Mire jó is a képzett medimágus, ugye? Pikk-pakk kezelik is a helyzetet.
- Na hát akkor menjünk is csápolni, még mielőtt lemaradunk az egészről, ez meg elintézve. Köszi, hogy vigyáztál a vattacukromra. Ez is izgalmas kis este lett - dünnyögöm a végét, bár igazából mindig sikerül előbb-utóbb belekeverednem valami ilyesmibe, szóval lehet, hogy én vonzom ezeket az izgalmakat.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 21. 20:53 | Link

Regina


Szalamantoni falunapok


- Ez valamelyest megnyugtató - feleltem kissé megkönnyebbülve, majd elrobogtam egy másik vattacukrot venni magamnak. Végül is teljesen egyértelmű volt, hogy hoppanálni fognak, de hiába éltem már jó ideje ebben a világban, sokszor ennek ellenére "muglishul" gondolkodtam. Mennyire egyszerűbb volt itt minden, mint a varázstalanok univerzumában.
- Örvendek, Széplaki Alíz vagyok! - mutatkoztam be a megmentőinknek, miután visszatértem a vattacukor vásárlásból. Egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről, hogy végre megszabadulhattunk a részeg férfitól. Úgy tűnt, hogy egyre jobban kezdte kiütni az alkohol, már ereje se volt ellenkezni, hogy elvigyék a buli helyszínéről.
- Egy marhával most már kevesebben vannak a rendezvényen! Ez is valami... Ugyan már, ez a legkevesebb! Gyere, csapassuk! - indultam meg a színpad felé, miközben hátra tekintgetve figyeltem, hogy ne hagyjuk el egymást a tömegben Reginával. A legnagyobb boldogságomra úgy tűnt, hogy be is tudjuk préselni magunkat az első sorba. Biztos voltam benne, hogy most már senki és semmi sem ronthatja el a szórakozásunkat. Emellett abban is szentül hittem, hogy egy oltári nagyot fogunk bulizni, ami az elmúlt időszak bizarr történéseit tekintve igazán ránk fért. Közben kezdetét vette a mulatság, a hangulat pedig egyre csak fokozódott... igencsak ígéretes estének néztünk elébe.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok