Anastasia
Gyógyítói konferencia

Szükségem van erre a néhány napra, hogy ne egyedül töltsem a napokat a rendelőben, vagy otthon. Most, hogy a fiúk turnéznak, olyan üres lett a ház. Hozzá kell szoknom, hogy egyre gyakrabban fog ez előfordulni, ahogy sikeresebbek lesznek, de ettől a gondolattól csak még jobban visszhangzik a konyha, ha leesik egy kés a megkopott járólapra.
A hotel, ahol a konferenciát tartják, és ahol el vagyunk szállásolva, elég nagy ahhoz, hogy már a szobámat keresve is eltévedjek. Nem is te lennél. Hangozna Leni szájából, ha látná mit bolyongok az épületben, mire megtalálom a folyosó végén levő hatvanhetes szobát.
Felfrissítem magam és a katalógus átböngészése után öltözködni kezdek. Egy óra múlva kezdődik az első előadás, amire szeretnék beülni, és addig még akár az udvart és a hotel többi részét is szívesen megnézném.
Persze, Aida, ez pont így megy.
Valahol a nyugati szárnyban keringek, nagyon szép, virágos teraszra nyitottam az imént, de ez valahogy rossz irány. Megpróbálok nem totál kattantnak tűnni, ahogy lesegetek ide-oda, hogy merre is induljak. Így pillantom meg az ismerős arcot, ugyan beazonosítani nem tudom.
- Jó napot! - köszönök a nőre. - Szia! - javítom ki magam, amikor közelebbről is látom az arcát és felismerem a kollégát. - Annyira örülök, hogy ismerős arcot látok. Nem tudod...merre kell menni? Doktor Sasshegyi előadására készülök, de nem vagyok a legjobb tájékozódásban - nevetek fel kínosan.

Norina | szöszi

Sok minden történt mostanában, de mindig egy valamin jár az eszem. Hogy a fiúk turnéja mikor ér végre véget. Már túlságosan hiányoznak otthonról, az a két jómadár annak ellenére, hogy olyanok, mint a gyerekek, a családom és nem, egyáltalán nem jó egyedül lenni otthon hosszútávon. Főleg a másik hiányzik, aki nem a Nahowsky nevet viseli, mégis annak számít.
Most Norinát hoztam magammal az egyik utolsó koncertjükre, amire már aznap elkeltek a jegyek, amikor meghirdették az elővételt. Amikor csak tehetem, megnézem őket, és végre a legjobb barátnőmmel tehetem ezt.
- Ugye? Kinőtték magukat mióta utoljára láttad őket - válaszolom nevetve. Az előzenekar is jól szól, bár nem ismerem őket. Ez nem a legjobb hely a beszélgetésre, ellenben már nekem is jól esne valami frissítő. Elégedett vagyok eddig az estével, ami szerintem az arcomon is látszik.
A pult mellett az öcsémről és a Patrikomról beszélgető lányokra pillantok, hallom, amint olyan kijelentéseket tesznek, amik kicsit sem illendők. Fel is vonom a szemöldököm, de Norina hangjára elfordulok.
- Két tequila és egy mojito - válaszolom habozás nélkül. A pultos fiúra kacsintok, majd a színpad felé pillantok.
- Hol szeretnél bulizni? A tömegben, vagy a színpad előtt? - kiabálom túl a tömeg zaját, aztán közelebb hajolok  füléhez. - És elhívtad a mostani lovagodat is? - még a szemöldökömet is megvonogatom vigyorogva. Pillanatok alatt megkapjuk a rendelésünket is, én pedig már emelem az egyik tequilát, hogy akkor kezdjünk.