Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855352#post855352][b]Hansági Tamás - 2022.10.28. 19:17[/b][/url]

Szereti a kihívásokat. Főleg ha azok kimozdítják a faforgács alól, ami már úgy érezte teljesen befedte. A vasútállomáson Asztrid, a mindig bánatos tekintetű pénztárosnő meg is lepődött, hogy egy ilyen útnak nekiáll. Két átszállás lesz benne, mert javítják a pályát. A manók ugyan gyorsan végzik a munkát, de pár napba beletelik így is, hogy a teljes szakaszon letegyék és megbűvöljék kopás gátló igézettel a sínpárokat. Addig a kérdéses szakaszon vonatpótló önjáró varázsbuszok viszik a mágusokat, állomástól állomásig. Hősünk fázós fejére sapkát, lábára turabakancsot húzott. Kabátja megbűvölt zsebébe tette tervezéshez és méretvételhez szükséges szerszámait és elindult a nagy útra. Titokzatos volt a felkérés, mely bagolyban érkezett. Fellelkesítettnek érezte magát a puszta gondolattól, hogy végre kamatoztathatja idegenben megszerzett szakértelmét. Mostanában kicsit elege lett az ágyak, konyhaszekrények és íróasztalok szentháromságából. Minden megbízás jó, de van ami egyben élvezetes is, és ebből jutott neki mostanában kevés. Leszállva a vonatról mélyet szusszan, megigazítja sapkáját, majd hatalmas lábai alá keudi gyűrni a métereket, hogy elérje a megbeszélt helyet. Nem igazán tudja kire számítson. Nincs aggódni valója. Amekkora és amilyen erős, ember legyen az a talpán, aki packázik vele. Valójában inkább tőle szoktak visszahőkölni. Na de egy famunkás nem lehet nyüzüge, nem igaz? A környék tetszetős, a rózsafa finom, nemes alapanyag. A település is ilyennek hat Tamás számára, ahogy bölcs tölgy módjára áll és vár szemlélődve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856524#post856524][b]Hansági Tamás - 2022.11.13. 12:50[/b][/url]

A vidéki táj, szinte harapni való levegője üdítően hat bölcs tölgyre emlékeztető hősünkre, bár rajta nincsenek sem levelek, sőt nem is fotoszintetizál. Egyszerűen csak kisvárosi gyerekként nőtt fel, a Balaton partján, és szereti a természetet meg a fákat, minden formában. Kiszállásai előtt mindig mindig áttanulmányozza a térképet, hogy megtalálja a helyet, ahová hívták. Most viszont alig bandukol pár utcányit, máris maga előtt lát egy fiatal nőt, aki vezetésére érkezett. Igen, Hansági Tamás a Hansági bűbájos bútorgyártó vállalattól - fog nagyon óvatosan a felé nyújtott kézre, miközben memorizálja a hölgy nevét - Igazán nincs mit, köszönjük, hogy minket választott- biccent udvariasan. Mivel az utóbbi időben elég sok a megrendelője, nem árt nem összekevernie őket, de az újaknak is mindig örül. Jelenleg egy egész ház bebútorozásán dolgozik, valamint felkérték egy iker kúria teljes berendezésének elkészítésére. Beliánnal van feladatuk tehát bőven. A fiút azonban még nem küldheti kiszállásra. Egyelőre még csak a gyártásban és a bolti árusításban vehet részt. Abban viszont igen ügyes és lelkes. - Köszönöm, egy kávét kérnék - feleli már odabenn járva és cipőjét az útmutatás szerint magán hagyva. Nem sűrűn fogyaszt fekete aranyat, ahogy unokahúga hívja a keserű nedűt, de most kissé túlterhelt. Ezért nem árt a plusz energia. - Miben állhatok szolgálatára? - tudakolja ezután és táskájából előveszi megigézett tervező és jegyzetfüzetét, tollával együtt. A felkérésből nem tudott meg túl sokat, de a szűkszavúság sosem tartotta vissza egy-egy projekttől. Kíváncsian várja ezúttal milyen igényekkel kell szembenéznie. Kedvére való kihívással a Kelemen úrnak készített könyvtár óta nem volt része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=857131#post857131][b]Hansági Tamás - 2022.12.04. 19:05[/b][/url]

Lábai a nappaliban eresztenek gyökeret, ahogy egy bölcs tölgyhöz illik. Türelmes és teljesen szótlan szemlélődéssel tölti idejét, de leginkább befelé figyel. A megkapott kávét megköszöni illendően, hiszen azért őt is anya nevelte, majd újabb csendes percek jönnek, mert a hölgy beszél, ő pedig nem vág közbe, hanem nagyon figyel az igényekre. - Hmmmm... - kezdi dörmögve, majd hatalmas kezével megvakarja állán több napja kiserkent, setét borostáját - Az egy kicsit más mechanizmus alapján működik faiparilag, de a levelet olvasva arra gondoltam elsőként én is, igen-igen - beszél enyhény őszülő üstökét bólintgatva - Viszont én kombinálnám egy mágus kriptex-el. Ami alap helyzetben abból áll, hogy annak, aki ki akarja nyitni, meg kell adnia a megfelelő kódot, különben a benne tárolt tárgyat egy igézet megsemmisíti. Ennék a darabnál viszont csak elteleportálja a gyártáskor belebűvölt koordinátára - morfondírozik pár pillanatig ezután bútorasztalosunk, majd felcsapja rajztömbjét és skiccelni kezd - Milyen méretben szeretné a tárolót? - pillant fel a lapról a nőre és tekintetén látszik, hogy ennek a hegyomlásnyi embernek igen éles és kreatív elméje van a látszat ellenére. Keze szorgosan vonalaz és satíroz ezalatt a lapon. Szereti a megrendelőhöz igazítani a dizájnt. A nőt magához képest igen kicsinek és törékeny alkatúnak látja. Ahogy viszont elé jött és a kévét felszolgálta, az neki azt súgja praktikus jellem lehet. Ezért ugyan finom mintákat használ, de igyekszik letisztult elemekkel dolgozni.