BK Fórum - A fővároson kívül

Családos
A Palóc Grand Canyon
Kellemes tavasz együtt töltött időben

Csak szeretném azt hinni, hogy ezzel semmi rossz nem sül el. Apáéknak nem szóltam, tudom, az jelentené az egészet, de úgy véltem, ez most legyen a miénk. Megannyi családos kirándulás van a fejemben, ahol ott voltak, itt is csak az folytatódna, amit a családi ebédeknél megszoktunk az asztal mellett ülve. Nem, nem szeretném. Nem szokásom lázadozni, apa ellen sem olyan hatalmas mértékben, hogy ténylegesen észrevegye. Talán ez az? Nem tudom, nem is akarom megtudni. Azt viszont igen, milyen, amikor csak mi vagyunk, senki más. Nincs külön vendég, nem azért, mert annyira utálkozok éppen, hanem, hogy legyünk mi. Mindenki dolgozik, tanul, teszi a dolgát és nem olyan egyszerű egyeztetni bármit is. Ákossal sem mindig, megoldjuk, ha tudjuk, Dórával talán valahogy még nehezebb. Hallani ezt-azt, nem szeretném, hogy igazuk legyen azoknak, akik a szájukra veszik őt. Nem örülök olyankor, és bár nem én vagyok a rangidős, ebben én döntöttem.
Kirándulunk egyet, mint gyerekkorunkban, az erdőben, szép ráérősen. Lesz nálunk étel, innivaló, nagy pokróc és megannyi mondat, amit ki szeretnénk mondani. Hogy lehet így is lesz vita? Az majd eldől. Az egyetlen dolog, ami nagyobb változás, az Hayden. Őszintén, miatta sem szóltam apánknak, nem szeretném az ő fintorait és senki megjegyzését hallgatni róla. Igaz, hogy nem ismerjük egymást olyan mélyen, olyan régóta, mint illene, de én adok esélyt a lánynak. Adok, akkor is, ha ő más, mint a többiek. Hayden nem beszéde felkeltette a kíváncsiságom és utána néztem a dolgoknak, alaposabban. Ugyan nem lettem pszichiáter és nem én fogom megoldani a dolgokat, azt már igenis tudom: neki idő kell és majd ő fogja tudni, mit szeretne és mikor. Nem erőltethetjük semmire sem, így csak reméltem, hogy eljön velünk túrázni. Végül, zsupsszal jutottunk ide, a határ közelében lévő, csodás helyhez. Itt pontosan nem voltunk, mindenképp olyan helyet szerettem volna, ami számunkra ismeretlen. Az eltévedéstől nem félek, viszont sokkal jobb lesz, mikor visszaemlékszünk: ez a miénk és senki másé. Mármint, az emlék.
A hely "bejárata" után nem sokkal fordulok a többiek felé, kihúzva magam.
- Eddig mindenkinek oké minden? Elvileg, erre sem élnek medvék - a telihold is lement, így a farkasoktól sem kell tartani. Oké, inkább megpróbáltam vicces lenni, több-kevesebb sikerrel. Izgulok, hogy sül el.