Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869053#post869053][b]Reiner Kende - 2023.11.03. 17:45[/b][/url]

Ruganyos mozdulatokat tesz mindegyik buborék, mielőtt kékes-lilás színekkel kikerekednek és megindulnak kipukkadni valamerre. Kende ajka szélén óvatos mosoly ücsörög, várja Mae reakcióját, de gyorsan kiderül, hogy a problémamegoldónk random terve visszafelé sül el. Hiába volt érezhető a levegőn, hogy valami nem oké, a hirtelen sírás és levegő kapkodás közti szavak térítik észhez. Mihailnál és Reiner nagyinál sem tudta mikor lenne a legalkalmasabb beszélni velük róla, meg felhozni, csak megtette, de ez az időzítése mindet lenyomja.
Lehajtott fejjel ül, annyira megszeppen, hogy hirtelen a szavakat sem találja. Mae sosem sírt ennyire mellette. Nem így, aminek a hangzásától Kende szíve meghasadt. Nagyobb a baj, mint azt ő gondolja, mert olyan mintha most igazán félne hazamenni a barátja. Egy tippje is elég, hogy miért, amikor Mae könnyáztatta tenyeréről szavak csapódnak vissza. Kende homlokába eső tincsei alól ránéz, nem is pislog mert majd attól biztos jobban kiérti a szavakat, de nem. Így aztán kell egy hosszú perc. Szomorúan csillan a szeme. Odaaraszol a medence széle mentén, hogy karjait és lábait is a lány köré fogva, akár egy koala, egyelőre lazán megölelje.
- Shhhh, na - húzza a még mindig kicsit vizes mellkasához. - Bocs. Hülyeség volt most ecsetelnem a költözés helyzetet - simogatja a hosszú, barna tincseket. Leginkább addig amíg a másik picit meg nem nyugszik. Addig hiába mondana bármit, sőt jelenleg nem is nagyon tud, csak jár az esze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869193#post869193][b]Reiner Kende - 2023.11.05. 23:31[/b][/url]

Marina Darik ebben a pillanatban olyan volt mint egy vízfelszínen elevickélő papírhajó, ami most esik szét. A darabjai pedig a könnyek, amik megállíthatatlanul potyognak mindenfelé. A vízbe, a csempébe, a bőrükre. Kende szomorúan szorítja össze szemeit, egy pillanatra megfeszülnek izmai is a szavakra és a nyöszörgésre, amitől azt kívánja bárcsak rögtön megoldhatná azt, ami ennyire fáj Mae-nek. - Nem. Soha ne mondj ilyet, Mae. Nagyon jó barátom vagy - amennyire halkan, annyira őszintén suttogja a lány füléhez. Nem csak vigaszból, hanem mert soha nem szeretné ezt hallani tőle.
Egy puszit ad a barna tincsek közé, aminek aztán az állát támasztja. Csendben, türelmesen ücsörög vele a vízparton, és csak akkor húzodik el tőle amikor a barátja is. Óvatosan letöröli az arcát, majd a sajátját is, amin egy két könnycsepp megszökött.
- A-a - apró mosollyal ingat a fején. - Jobb így, hidd el - rákacsint és mélyen sóhajt egyet. A víz felszín felé fordulva túr a hajába és közben ingat a fején.
- Nem lehetne, hogy lelépjünk valahova ahol a világ baszik ránk és mi is baszunk rá? - halk nevetést enged el. Nem az a legnagyobb baj, hogy Dánia messze lenne a svédektől. Nem is Dánia, hát a csaj imádja. Hanem az igazi gigantikus probléma a Darik család, meg mindaz ami Mae-t otthon várná ha haza kell mennie és Kende nem tudja, hogy a franca oldhatnák meg ezt a problémát. - És ha olyan kecót keresek, ahol két szoba van? - még az ő szemöldöke is megugrik. Csak egy hosszú pillanattal később pislákol le rá. - Hallod, Szösztalicska, összecuccolnál velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=870570#post870570][b]Reiner Kende - 2023.12.27. 19:55[/b][/url]

Oldalasan elmosolyodik a nevető Szösztalicskán, meg a képre, hogy ők ketten Hawaiion lógatják a lábukat. Ha a két legjobb barátja beszélne egymással is, ebbe a képbe a Brokémon is beleillene és aztán Kende szíve még nagyobbat dobban. Egy pillanatig sem felejtette el, hogy nem tudna tényleg mindenre és mindenkire baszni. Jó ideje nem. Kb mióta él, de ez nem lényeg.
Még bootol kicsit, mert nem teljesen meggondolatlanul dobta be az ötletet. Olyan Kendésen, de nem meggondolatlanul. Viszont a bólintás elmarad amikor a folytatás berúgja az ajtót. A szürkéskék szemek erőteljesen elkerekednek, a medencében eddig szórakozott víz is visszafogottá válik, majd ringatózva belassul. Kende szívverése ezzel együtt nyugodtan gyorsul kissé, mégsem dobog a fülében ahogyan azt hitte.
- Erre én nem gondoltam - hogy mi lenne a feltétele, hogy a Darik szülők belemenjenek. Mae akkor élhet úgy ahogy akar, ha egy hazugságban él, viszont Kende ebben a részben nem lehet partner. Egy elég komoly oka van rá. Mihaillal még mindig nem fejezték be a beszélgetést arról, hogy neki Svédországba kell költöznie mert Kitti ott fog továbbtanulni. Őt pedig felvették katasztrófaelhárítani, ami még egy jó beszélgetés volt, de legalább a békülős szex felejthetetlen maradt. Ez a parázás dolog része egy kapcsolatnak. Fasza. Mert bár érzi, hogy meg fogják ezt is beszélni, azért izgul. Arra, hogy ő mit akar bűntudattal megcsóválja a fejét. Bűntudattal, mert nem akarja, hogy azt higgyék ők ketten együtt vannak és mert nem mesélt Maenek az utóbbi évei egyik legfontosabb... a legfontosabb szereplőjéről.
- Komolyan mondom, hogy költözzünk össze - a lélegzetét még orra hegyén is megérzi. Elkapja a Szösztalicska tekintetét, mellkasában továbbra is zajlik az élet, ami arcán gödröcskés, sokat elmondó mosolyában bontakozik ki.
- De nem tehetek úgy mintha együtt lennénk, mert mióta meséltem neked arról, hogy van valakim, komolyabb lett a helyzet - aprót csóvál a fején. Megcsillan a szeme, gyomra összeszűkül. - Szeretem Mihailt - ajkait összepréseli. Nem tudja Mae hogyan fog reagálni, csak fürkészi. Közben rájön arra is, hogy mennyire nem volt értelme titokban tartani eddig ezt az egészet. Mert olyan érzés rohangál végig rajta tetőtől talpig, mintha valami megrázta volna. Reinerék valszeg nem fogják ezt értékelni, de most pont leszarja. - Tudod, hogy imádlak Szösztalicska, de ez nem lehet opció, mert ő van nekem és hamarosan a szüleimmel is közölni szeretném. Öhm, én, figyu én sajnálom, amiért eddig nem igazán beszéltem róla - rápiszkál fülére, aprót morzsolgat rajta ahogy gondolkodik és várja a reakciót.
- Viszont szeretnék segíteni neked. Valamit ki fogunk találni. Először is kell egy ötlet, ami téged sem kényszerít abba, hogy hazugságban élj. Vagy ha az elkerülhetetlen, asszisztálni tudok hozzá. Kitalálunk valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=870920#post870920][b]Reiner Kende - 2023.12.30. 19:15[/b][/url]

Komoly a szitu. Kende széles válla süllyed, ahogy a nagy megkönnyebülés eluralkodik rajta. Fontos neki Mae véleménye, jobban mint a legtöbb emberé - ez mindig is így volt és gyanúsan így is marad. Ugyanakkor a büszkeség és az őszinte öröm ami visszatekint rá a barátja vonásairól akarata ellenére így is meglepi és jólesően melengeti belülről. A bűntudat és a tehetetlenség okozta keserű szájíz nem múlik el csak úgy. A Szösztalicska újra gyülekező könnyeiben csapódik le igazán az az érzelmi skála, amit ezek ketten megint bejárnak. Olyanok ők, mint a wi-fi, totál egymásra hangolódva. Ha az egyiknek szar, a másiknak. Ha az egyik a seggét veri a földhöz örömében, akkor a másik is.
Először lassan, majd határozottan bólint válaszul. Halkan, hitetlenül nevet Mae minden szavára mielőtt automatikusan viszonozza az ölelést. Fejét fúrja a vizes, barna tincsekhez a másik nyakába amíg beigazolja mennyire túl jól ismeri már. Rásimít Mae hátára, amikor arra kéri az ő baját most tegyék parkolópályára. Szóval pár pillanttal később Kende már azon vigyorog micsoda önuralmat tanusított a barátosné. És tényleg.
- Merlin… el tudom képzelni! - baromi nagy szó. - Megedzettelek, mi? Kösz szépen, hogy türelmes voltál - tényleg hagyta Kendét élni és nem fojtotta meg hatalmas kíváncsi szemekkel, meg negyven plusz egy napi kérdés és spekuláció áradattal, mint Kitti. Észrevette a bátyján, hogy helyzet van és Kende megszívta. Ahhoz képest Mae nagy segítség volt, mert állandóan nehéz volt megállnia, hogy ne beszéljen Mihailról. Most egy mesélj róla kérésbe kerül és a szőke olyan szófosásba kezd, olyat még senki nem hallott.
- Erősen köze van ahhoz, hogy visszakaptam az elememet és asszem ez sokkal többet elmond, mint azt szavakkal fel tudnám neked vázolni. Édes ördög... szerintem igazából ő sem tudja mit vált ki bennem. Önzetlenebb mint ahogyan azt hiszi, figyelmes, támogató, vicces, okos és Mae, banyek, pokolian szexi. Járőrözésen találkoztunk. Először a pszichológusom lett, de mindig is ott volt köztünk valami sokkal több, amiről nem akartam lemaradni és ami miatt egy nap letepertem a konyhába és kurvára megtenném újra - óriási vigyor terül el a fején, amit a másik izgatottsága csak fokoz. Félre pillant, de újabb és újabb dolgok akarnak felbukni belőle. - Mae, én utálom a napokat amikor nem vagyunk egymás mellett és beszélgetés közben nem basztathatom a haját. Hiányzik még az is amikor egy szóviccemre csak vigyorogva megforgatja azokat a gyönyörű szemeit. Puffog, de nem bánja ha letépem róla a márkás cuccát, amiről én meg azt se tudom eszik vagy isszák. A legnagyobb cirkusz közepén is önmagunk vagyunk, ahogy akkor is amikor gitározok neki a nulla tudásommal, csak röhögünk és ez így tökre oké. A hibáinkat nem kell rejtegetni, mert ha elbaszunk valamit, megbeszéljük - ahogy beszél róla az egész testét nyugalom árasztja el. Mintha a világ legtermészetesebb dolgáról mesélne, pedig nagyon sokáig nem is hitt ebben. - Napról napra tök apró okokat ad rá, hogy jobban szeressem. Mindennél jobban biztonságban akarom tudni - ez már jóval több mint rózsaszín köd, mégis ugyanúgy virít a gödröcske az arcán, ahogy mesél Mae-nek.