Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Hiába sietek utána, az a tragacs most az egyszer tökéletesen működik, és elindul úgy, ahogy kell, én pedig nem érem őt el, így hát, a legtöbb, amit tehetek, az az, hogy mágiát alkalmazok, és a hopphálózaton át megyek. Ez esetben viszont még van időm, így visszmenve a házba átöltözöm, fehér pólót és fekete nadrágot húzok, nem akarom, hogy félreértse, miért megyek utána, de megteszem, mert meg kell beszélnünk. Sosem beszéljük meg igazán, csak az egyikünk belefárad, és lapozunk, ezt már nem lehet elviselni. Összeszedem magam, a gondolataimat, és a lehető leghamarabb indulok, hogy az egyetemre hoppanáljak, ahonnan lefelé van egy helyes kis virágbolt, ami ugyan az eredeti ötletemet teljesíteni nem tudja, de össze tud állítani egy száz szálból álló, nagyon szép csokrot más és más színű világokból. Tényleg szép lesz, és azt hiszem, ezzel az egy vásárlásommal, a borravalóval és mindennel, amit kértem még hozzá elintéztem nekik egy heti, vagy talán egy havi bevételt is. Ez most nem is lényeg, csak az, hogy még a lány előtt érjek a házhoz. A lépcsőházba bejutok, az nem gond, de tovább nem megyek, fel a lépcsőn, és az ajtóig el. Ott viszont megállok és várakozom, ameddig csak ide nem ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851847#post851847][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 14:58[/b][/url]

Hiába sietek utána, az a tragacs most az egyszer tökéletesen működik, és elindul úgy, ahogy kell, én pedig nem érem őt el, így hát, a legtöbb, amit tehetek, az az, hogy mágiát alkalmazok, és a hopphálózaton át megyek. Ez esetben viszont még van időm, így visszmenve a házba átöltözöm, fehér pólót és fekete nadrágot húzok, nem akarom, hogy félreértse, miért megyek utána, de megteszem, mert meg kell beszélnünk. Sosem beszéljük meg igazán, csak az egyikünk belefárad, és lapozunk, ezt már nem lehet elviselni. Összeszedem magam, a gondolataimat, és a lehető leghamarabb indulok, hogy az egyetemre hoppanáljak, ahonnan lefelé van egy helyes kis virágbolt, ami ugyan az eredeti ötletemet teljesíteni nem tudja, de össze tud állítani egy száz szálból álló, nagyon szép csokrot más és más színű világokból. Tényleg szép lesz, és azt hiszem, ezzel az egy vásárlásommal, a borravalóval és mindennel, amit kértem még hozzá elintéztem nekik egy heti, vagy talán egy havi bevételt is. Ez most nem is lényeg, csak az, hogy még a lány előtt érjek a házhoz. A lépcsőházba bejutok, az nem gond, de tovább nem megyek, fel a lépcsőn, és az ajtóig el. Ott viszont megállok és várakozom, ameddig csak ide nem ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851849#post851849][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 14:59[/b][/url]

Erik
Pécsen, nálam

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon unom már ezt. Fárasztó az egész és nem is értem, hogy miért mentem bele. Épeszű ember nem autózik ennyit naponta, csak akkor, ha igazán megéri. De én mostanában mindennap úgy hagyom ott Bogolyfalvát, hogy csalódottságot vagy dühöt érzek. Így viszont nem tudok élni, nem tudok odakoncentrálni a dolgaimra, nem élvezem azt, amibe belekezdek. Nem vagyok egy feladós típus, de sajnos most be kell látnom, hogy ez a egész tönkretesz.
Fáradtan, gondolataimba elveszve indulok el a kocsitól a lépcsőház bejáratáig. Némi szerencsétlenkedés, halk szitkozódás után be is jutok. A postaládánál ismét ver a sors, mert minden a földre hullik. Reakcióm leginkább egy hisztis kislányéhoz hasonló, mintsem egy érett, felnőtt nőtől elvárható, hiszen toporzékolok egy sort és szidok mindent és mindenkit.
Ezzel a csodálatos hangulattal indulok fel és pillantom meg Eriket, amitől kissé lefagyok.
- Öhm, te mit csinálsz itt? - indulok meg lassan felfelé, mintha attól félnék, hogy valaki megtámad. - Jól vagy? Baj van? - nézek rá aggódva, mikor felérek vele egy szintre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851850#post851850][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:00[/b][/url]

Muszáj elmosolyodom azon, hogy mennyire szerencsétlen és mennyire vicces hangja van most. Nyugodtan várom meg, hogy felérjen, és a kérdéseitől összehúzódik a szemem.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni, és megmagyarázni azt, ami történt.
Mert történt. Nem mindenre emlékszem tisztán, de tudom, hogy vannak mozdulatok, amiket megcselekedtem.
- És szeretném megbeszélni a tegnapot, a mát, az elmúlt heteket.
Nagyon régóta húzódik kettőnk között valami, amit nem tudok megmagyarázni, de tudom, hogy nem csak én érzem.
- És megköszönni, hogy vagy.
Ezzel pedig előre nyújtom a sok virágos, hatalmas csokrot, ami eddig mellettem pihent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851851#post851851][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:00[/b][/url]

Erik

- Nézd Erik, majdnem négy órát vezettem, az éjszaka szerintem összesen, ha hármat aludtam, fáradt és életunt vagyok, tényleg muszáj most ezt? - nézek rá nagy szemekkel. - Értékelem, hogy az állapotod ellenére eljöttél és itt vagy, de őszintén mondom, hogy most arra vágyom a legjobban, hogy te végre ne legyél a fejemben vagy a közelemben, mert lassan tönkre megyek - sajnálom, ha szavaim kissé kemények, de ez csak a fáradtság miatt van. Nem akarom őt bántani, lehető legtávolabb áll tőlem ez. Nem tudom mi játszódik le bennem mostanában, de határozottan érzem, hogy hozzá van köze és nem tudok ezzel mit kezdeni. Szeretnék tisztán látni, de ha ő ott van, elég nehéz.
- Nem kell bocsánatot kérned, én semmiért sem haragszom, tudom, hogy a láz, a tea és a gyógyszer volt. Nincsen gond Erik, tényleg - bár ezt én magam sem hiszem el. Van gond, csak nem tudom, hogy mi, ezért jobb azt mondani, hogy nincs, hátha akkor igazzá válik.
- Ez. Ez gyönyörű, köszönöm - vörösen nyúlok a csokorért, s egyből beleszimatolok. Testem ölelést vagy puszit szeretne érte adni, de az agyam megállítja, így csak nézem ezt a csoda csokrot, majd Eriket.
- Gyere menjünk be, főzök egy kávét és elmondhatod, amit szeretnél. Én pedig megígérem, hogy nem vágok közbe - ha odébb lép, kinyitom az ajtót, mert nem szeretnék a szomszédok előtt tovább drámázni és remélem, hogy Rónaky is osztja ezt a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851852#post851852][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:00[/b][/url]

Nem szólalok meg, egész hosszan, mert szeretném, ha elmondana mindent, és bár nagyon hízelgő, hogy behív, rá kell jönnöm, hogy igaza van. Elvettem az éjszakáját, amíg velem foglalkozott, és tényleg jó lenne, ha ennyi minden után lenne lehetősége arra, hogy egy kicsit egyedül legyen. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, csak azt, hogy ide akarok jönni, és meg akarom magyarázni, vagy, legalábbis rá akarok jönni arra, hogy mi az, amit meg kellene, mert pontosan nem is tudom, hogy mi történik most velem, velünk. A végén csak finoman megrázom a fejem.
- Igazad van, pihenned kellene, túl sokat kértem tőled mostanában.
Közelebb lépve, ahogy átadom a virágokat, puszit nyomok az arcára, és mielőtt bármit történhetne, visszalépek az eredeti helyemre.
- Egyezzünk meg. Adjunk ennek az egésznek egy hetet. Addig pihenhetsz, átgondolod a dolgokat és én is. Nem szeretnélek elveszíteni azért, mert túlságosan kihasznállak vagy megbántalak. Rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851853#post851853][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:01[/b][/url]

Erik

Mikor puszit ad az arcomra, lehunyom a szemeimet és mélyen szívom magamba az illatát. Aztán minden figyelmem a szavaié. Amit mond az egyáltalán nem hangzik rosszul, viszont azt is érzem, hogy most, hogy itt van, nem akarom hogy elmenjen.
– Oké - sóhajtom halkan, már a kinyitott ajtóban állva.
– Akkor, csak gyere be és ne beszéljünk. Én iszonyat éhes vagyok, segítesz nekem főzni? - nézek rá nagyra nyílt, kérlelő szemekkel. Ő sem szokott ereszteni engem csak úgy és én sem akarom most őt, mert ki tudja, hogy mi lesz ezután.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851854#post851854][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:01[/b][/url]

- Róza, én…
Ezer indokot fel tudnék sorolni azért, hogy miért nem maradnék, de az az igazság, hogy maradni akarok. Vele akarok lenni. Nem akarok hazamenni, mert azon agyalnék, hogy miért nem maradtam itt.
- …igen. Bemegyek veled.
Ennyit tudok mondani, mert van egy érzés bennem, gyomortájékon, egy érzés, ami a testemben is szétárad, és azt érzem, hogy meg akarom csókolni. Ez őrültség tudom, de mégis. Közelebb lépek hozzá, tartva a szemkontaktust vele, és próbálom kitalálni, hogy ő vajon mit akar.
- Mit ennél?
Kérdezem végül zavartan, egész közel megállva előtte, hiszen még az ajtóban áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851855#post851855][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Erik

Nézem őt és mantrázom közben, hogy ő azt mondta, hogy barátok vagyunk. De ha nem is barátok, ő a főnököm, tehát rohadtul nem kellene azt gondolnom, amit.
Sóhajtok.
Közel van, mindig olyan közel van és ez mindig jó érzéssel tölt el. Mondani kéne valamit, de egyszerűen nem megy, s mit is mondhatnék, amikor én kértem, hogy ne beszéljünk?
Szabaddá teszem a jobb kezem, hogy óvatosan érintsem az arcát, de még mielőtt bármi ostobaságot tennék, hála az égnek megszólal és én zavartan rendezem soraimat.
– Nem tudom - nevetek fel halkan, majd végre kinyitom azt az átkozott ajtót, hogy tényleg ne a folyosón tipródjunk. - Majd a hűtő segít dönteni - lépek be, s cipőmet hátrahagyva keresek egy vázát, vagy valamit, ami lehet váza és belefér ennyi virág. - Lehet szükség lesz a pálcádra - teszem végül vízbe a virágot és a hűtőhöz lépek, hogy meglessem annak eléggé csekély tartalmát.
– Nos, ühm, tejföl, paprika, paradicsom, sonka, szalámi, sajt oké. Tudom mit eszünk - ki is veszem a hozzávalókat, egymásra halmozva és fordulok a kis helyen, ha pedig ő bejött, tuti biztos, hogy vagy simulás vagy ütközés lesz belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851856#post851856][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Engedelmesen követem, szintén kibújva a cipőmből, és nem értem, hogy mit is jelent az, hogy kelleni fog a pálcám. Ez most egy utalás? Vagy ha hiányzik egy hozzávaló, elvárja, hogy a szék lábából majd tudom is én, kenyeret csinálok? Tanultunk anno valami ilyesmit, de az agyam a nem szükséges varázslatokat nem őrizte meg olyan pontossággal, hogy most tudjam használni, és ne akadjon szálka a torkunkon.
Ezen morfondírozva követem őt a konyhába, meg is feledkezve arról, hogy ez a helyiség olyan pici, hogy abba nem fér el két ember, még akkor sem, ha bizalmas a viszonyuk, és hát nekünk még csak ez sem mondható el, ám mire kilépnék, már érzem is a testét, ahogy végigsimul a testemen. Kiváló, ez nem segít a pattanásig feszült helyzetünkön, meg azon, hogy én ösztönösen a pult feletti szekrényeket firtatom. Túl alacsonyan vannak.
- Biztos, hogy enni akarsz?
Kérdezem végül, mert valahogy képtelen vagyok most kiütni a fejemből egy belé fészkelődő gondolatot, és nekem a határozott ellenállására van szükségem, nem pedig arra, ahogy felidézem, hogy végigsimított az arcomon. Arra a legkevésbé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851857#post851857][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Erik

Nos, igen. A lakásom tényleg kicsi. Sosem tűnt fel még ennyire, hiszen a csajokkal megszoktuk oldani a dolgokat, már tudjuk ki hova és mikor lépjen. Na, de Erik. Erik csak itt van és nem tudja, hogy mikor a hűtőt becsuknám, akkor lépjen öt centit balra, vagy amikor fordulok, akkor ő neki is fordulni kell.
Így akarva, akaratlan simulunk, vagyunk egymáshoz vészesen közel. A kivett termékeket leteszem a pultra, majd kérdését meghallva, szembefordulok vele és a tekintetét vizslatom.
- Barátok vagyunk, igaz? - válaszolok a kérdésére kérdéssel. Lehet, hogy nem tűnik ez lényegesnek, pedig az. Sok minden múlhat azon, hogy erre mit válaszol. Nekem egyszerűen tudnom kell, hogy mit gondol, miképpen lát, de úgy, hogy elméletileg nem beszélünk, ezt elég nehéz lesz kideríteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851858#post851858][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Óvatosan megrázom a fejem, majd bólintok, de végül mégis újra a fejrázás mellett döntök. Igen, barátok vagyunk, de a fene essen belé, a barátok, azok csak barátok. Nekem is vannak barátaim, például Barnabás, de rá sosem gondoltam még úgy, mint Rózára, és ami azt illeti, nem is akarok. Róza nekem… ez olyan bonyolult.
- Ebben a pillanatban egyáltalán nem szeretnék a barátod lenni.
Válaszolom végül őszintén, mert ha emögé bújik védekezésből, akkor nem akarom, hogy az legyen. Nem akarom, hogy a barátom legyen, és nem akarom, hogy úgy nézzen rám. De hogy mi ő? Nem tudom. Ilyet még senki iránt sem éreztem, nem Karin iránt sem, és nem volt egyetlen nő sem, akit kívántam, aztán megjelent ő, az illata, a tekintete, a nevetése, a mérgessége, a hangja, és én teljesen összezavarodtam tőle, és már álmomban is arca van annak a nőnek, aki korábban arctalan volt csupán, és már van neve, van hangja, van nevetése, és ma reggel annyira igaznak hittem, és éppen ezért, én már nem tudok és nem is akarok csak a barátja lenni.
- Róza, te egy gyönyörű, bosszantó, ellenállhatatlan nő vagy, aki élvezi, hogy az idegeimen táncolhat, és akivel én most egy másféle táncba kezdenék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851859#post851859][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:03[/b][/url]

Erik

– Egy hetet mondtál, igaz? - nézek fel rá, s mielőtt még értetlenkedni tudna, folytatom.
– Egy hetet adtál arra, hogy pihenjek, gondolkozzak, meg te is azt csináld - ismétlem, amit ő mondott csak más szavakkal vagy nem pontosan úgy. Amúgy sem ez a lényeg. - Szóval, ha innen elmész, akkor van egy hetem, igaz? - számára biztosa értelmetlen ez az egész, s szinte látom, hogy agya már megint nem tud mit kezdeni azzal, hogy én mégis miért beszélek erről. Válaszától függetlenül, kezemet a szívére helyezem, s homlokomat a mellkasának döntöm.
– Ne beszéljünk - súgom végül halkan, s megemelem fejemet, miközben még azt a leheletnyi távolságot is megszüntetem kettőnk között, de ajkainkat még éppen nem érintem össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851860#post851860][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:03[/b][/url]

- Igen, ha azt kéred menjek el, egy hétig nem beszélünk, és eldöntöd, mit szeretnél.
Ennél jobb ajánlatot nem tudtam adni neki, az egy hetet muszáj, tudom, hogy muszáj megadom, kiböjtölnöm, mert megérdemli. Annyira erősen és agresszíven kezdtem beépíteni az életembe, hogy félek, ha nem engedek, megfojtom. Ezt pedig nem szeretném, és már tudom, hogy át kell engednem neki a döntés jogát.
A szívem így is majd kiugrik a helyéről, de, ahogy megérzem a mellkasomon a kezét, csak még jobban felgyorsul a szívverésem, és érzem, ahogy a testem az összeomlás határára sodródik, és nem tudom, hogy most csináljam-e azt, amit tenni akarok, vagy ő nem arra gondol, és nem kell egy hét se, elég egyetlen perc, hogy elkergessen. De, aztán felemeli a fejét, és én nem tudok tovább várni, nem tudok a barátja lenni, nem tudok romantikus lenni, nem tudok semmi lenni vele, csak azt tudom, hogy meg akarom csókolni, és nem akarok ott megállni. Gondolkodás nélkül rántom közelebb magamhoz, hogy végre eltűnjön minden távolság közöttünk, és végre megízlelhessem a csókját. A francba is, hát az első pillanattól fogva ezt akarom, és remélem, hogy ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851861#post851861][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:04[/b][/url]

Erik

Az első csók érintése, olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre.
Abban a pillanatban, hogy ajkaink összeérnek, úgy érzem, mintha minden értelmet nyerne. Szememet lehunyva hagyom, hogy csókja kellemes lebegésbe repítsen. Selymes, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé, melyet fanyarsága ellenére is kíván az ember. Minden értelmet nyer, minden vitánk, minden lopott pillanat, minden esetlenség a helyére kerül. Azt akarom, hogy ennek a pillanatnak ne legyen vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851862#post851862][b]Rónaky Erik - 2022.08.28. 15:04[/b][/url]

Ha százszor kerülnék ebbe a pillanatba, akkor százegyedszer is ugyanezt tenném. Tudom, hogy bármi is történik, vagy nem történik ma, egy hétig nem fogom látni, és szét fog vetni a vágy, hogy tudja, merre haladunk tovább. Nagyon régen nem voltam együtt senkivel, és nem tudom, hogy megy-e még nekem a dolog, de vele meg akarom próbálni.
- Nagyon régen nem csináltam ilyet.
Suttogom az ajkai közé egyetlen szabad pillanatunkban, de a következőben már újabb csókot kezdeményezek, nem tudok leállni, és nem is fogok, történjen bármi, nekem őt most csókolnom kell. Jobb kezemmel haját simogatom, fülcimpáját érintem, a füle mögötti részt simítom, míg a ballal derekát fogom, és nem is tudom, hogy hogyan, vagy mikor, de annyira a pólója alá férkőzöm, hogy háta puha bőrén tudjam ujjaimat mozgatni.
- Küldj el vagy engedd, hogy most minden megtörténjen.
Muszáj, mert később már teljesen el fogom veszíteni a fejem, és nem fogok tudni leállni. És tudom, hogy azt kérte, ne beszéljünk, viszont még van annyi vér az agyamban, hogy figyelmeztessem, ha nem küld el, magamévá teszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851863#post851863][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:05[/b][/url]

Erik

Érintései nyomán bőröm libabőrös lesz. Idejét sem tudom annak, hogy mikor engedtem bárkit is ennyire közel magamhoz. Én nehezen kerülök ilyen helyzetekbe, mindig jól megfontolom a dolgokat, de most.. Most képtelen vagyok arra, hogy gondolkozzak. Csak azt látom magam előtt, hogy szükségem van Erik érintéseire, csókjaira, egész lényére.
– Menj - sziszegem halkan, talán még magamat is meglepve ezzel. – Menj - búgom ismét ajkaira, s szavamat egy apró csókkal pecsételem meg. - A legészszerűbb az, ha mész, mert gondolom főzni nem segítesz - nevetem el magamat halkan, de egyetlen egy centit sem távolodva tőle. Melyik a jobb, ha most elküldöm és egy hétig rágódok azon, hogy mi a francért küldtem el, vagy ha sodródunk tovább és utána pedig az lesz a nyűgöm, hogy miért adtam meg magamat?
Sóhajtok. Tudom, hogy távolodni kellene, ereszteni őt, hiszen azt mondtam, menjen. Mégsem engedem, hanem megfogom a kezét és elindulok vele a szobám felé. - Maradj - ez már sokkal határozottabb, mint az elküldés. Azt akarom, hogy maradjon, hogy egy kicsit elfelejtsünk mindent, csak legyünk egymás mellett és engedjünk annak, ami mindkettőnket belülről feszít.