Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Lapzárta van, és nagyon durván két napom van átnézni mindent, hogy kimehet-e a kezem alól, avagy sem. Valljuk be, hogy ez a két nap nem sok, de legalább kevés, nekem meg azt sem tudom merre áll a fejem, mégis úgy döntöttem, hogy most vagy soha alapon behívom magamhoz Blankát. A lányt felvették a művészetire és kora ellenére gyönyörű és igényes cikkeket ír, ő az egyik legjobb írónk a kiadónál, és ezt apám is tudja, így ha szerencséje van, számíthat egy határozatlan idejű szerződésre a tanulmányai befejeztével, mert amíg tanul ez a lehetőség nem áll fenn, így csak határozott idejű szerződéseket íratunk alá a még tanulókkal. A tanulás az első, ebben egyetértünk apámmal, utána jöhet és bármiről írhat felőlem, mert Blanka cikkei pontosan olyanok, amiket átfutok, leokézom, és haladhat is tovább az élet nevű dolog. Nincsenek helyesírási hibák, nincsenek összefüggéstelen mondatok, nincsenek értelmetlen szó összetételek, hanem egy összeszedett és igényes írás van mindig előttem, nem úgy, mint a most éppen lapozgatott cikkben. Fertelmes, pedig a téma nem volt nehéz. Téli öltözködési ötletek férfiaknak és nőknek egyaránt, négy oldalt kapott rá, kettő az egyik nemnek, kettő a másiknak, de ami előttem van az maximum egy oldalra megfelelő anyag, mert a maradék az bizonyosan a kukában landol. Nem is törődöm vele tovább, csak felrakom a "visszadobandó" kupacom tetejére, ami sajnos nagyobb, mint azt bárki is akarná, majd a következő írásnak szentelem figyelmem.
A legjobb dolog a lapzártában, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni semmin. Annyira nincs, hogy reggel felkelek, bejövök, este haza, és alvás, majd kezdődik minden elölről. A mókuskeréknek hála nem jár a fejemben Henrik, az estély, apám szavai az estély után, és a következő napon, mert nincs időm arra sem néha, hogy leüljek és megigyam a reggel lefőzött kávémat. Igen, délután kettő van, és még mindig az asztal szélén pihen, az immár jéghideg kávém. Nem baj, majd lefőzök még egyet, hogy az első korty után ugyanarra a sorsra jusson, mint elődje. Csúnya halál, sajnálom, de ez ilyen sajnos. Tehát nincs időm gondolkodni, főleg nem olyanokon, mint Henrik. Vagy Henrik illata, esetleg érintése, vagy csak a tekintete, ahogy rám pillantott, amikor meglátott a lépcsőről lejönni az estély napján. A közelségére sincs időm gondolni, és arra sincs, hogy szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megéreztem hátulról testének melegét, miközben kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a tömeget, ami elé nem sokára ki kellett állnom. Elkalandoztam. Tehát nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert most van fontosabb dolgom is ennél. Gondolom van. Ez fontosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781898#post781898][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.11.26. 17:04[/b][/url]

Lapzárta van, és nagyon durván két napom van átnézni mindent, hogy kimehet-e a kezem alól, avagy sem. Valljuk be, hogy ez a két nap nem sok, de legalább kevés, nekem meg azt sem tudom merre áll a fejem, mégis úgy döntöttem, hogy most vagy soha alapon behívom magamhoz Blankát. A lányt felvették a művészetire és kora ellenére gyönyörű és igényes cikkeket ír, ő az egyik legjobb írónk a kiadónál, és ezt apám is tudja, így ha szerencséje van, számíthat egy határozatlan idejű szerződésre a tanulmányai befejeztével, mert amíg tanul ez a lehetőség nem áll fenn, így csak határozott idejű szerződéseket íratunk alá a még tanulókkal. A tanulás az első, ebben egyetértünk apámmal, utána jöhet és bármiről írhat felőlem, mert Blanka cikkei pontosan olyanok, amiket átfutok, leokézom, és haladhat is tovább az élet nevű dolog. Nincsenek helyesírási hibák, nincsenek összefüggéstelen mondatok, nincsenek értelmetlen szó összetételek, hanem egy összeszedett és igényes írás van mindig előttem, nem úgy, mint a most éppen lapozgatott cikkben. Fertelmes, pedig a téma nem volt nehéz. Téli öltözködési ötletek férfiaknak és nőknek egyaránt, négy oldalt kapott rá, kettő az egyik nemnek, kettő a másiknak, de ami előttem van az maximum egy oldalra megfelelő anyag, mert a maradék az bizonyosan a kukában landol. Nem is törődöm vele tovább, csak felrakom a "visszadobandó" kupacom tetejére, ami sajnos nagyobb, mint azt bárki is akarná, majd a következő írásnak szentelem figyelmem.
A legjobb dolog a lapzártában, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni semmin. Annyira nincs, hogy reggel felkelek, bejövök, este haza, és alvás, majd kezdődik minden elölről. A mókuskeréknek hála nem jár a fejemben Henrik, az estély, apám szavai az estély után, és a következő napon, mert nincs időm arra sem néha, hogy leüljek és megigyam a reggel lefőzött kávémat. Igen, délután kettő van, és még mindig az asztal szélén pihen, az immár jéghideg kávém. Nem baj, majd lefőzök még egyet, hogy az első korty után ugyanarra a sorsra jusson, mint elődje. Csúnya halál, sajnálom, de ez ilyen sajnos. Tehát nincs időm gondolkodni, főleg nem olyanokon, mint Henrik. Vagy Henrik illata, esetleg érintése, vagy csak a tekintete, ahogy rám pillantott, amikor meglátott a lépcsőről lejönni az estély napján. A közelségére sincs időm gondolni, és arra sincs, hogy szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megéreztem hátulról testének melegét, miközben kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a tömeget, ami elé nem sokára ki kellett állnom. Elkalandoztam. Tehát nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert most van fontosabb dolgom is ennél. Gondolom van. Ez fontosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=783331#post783331][b]Simon Blanka - 2019.12.13. 22:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=784315#post784315][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.18. 19:55[/b][/url]

Az agyam ezerrel pörög, leginkább azon, hogy mégis hogy a jó franca dolgozhatnak nálunk ilyen szókinccsel rendelkező emberek? Mármint nem is rendelkeznek szókinccsel! Ha egy mondatban nem volt benne minimum kétszer a 'bizonyosan' szócska, akkor egyszer sem. Ennyire semmi nem lehet bizonyos, maximum az, hogy én ezeket ki nem adom a kezem alól, és az sem érdekelne különösebben, ha késne a lap kiadása. Oké, de, érdekelne, nagyon is, mert akkor apámra hoznék szégyent, amit nem engedhetek meg magamnak, mert... nos, mert egyszerűen nem. Nem lennék rá képes, és elvárja tőlem, hogy ugyanolyan minőséget hozzon az újság akkor is, amikor én helyettesi pozíciómból felavanzsálok a kiadó elnökévé, mint amikor helyettesként csináltam ezt, tudván, hogyha valami hiba csúszik a rendszerbe, akkor apámat veszik elő. Soha nem vették elő, mert nem engedtem meg magamnak a hibázási lehetőséget.
A halk kopogásra, egy hatalmas sóhaj szakad fel belőlem, mert végre megjött a felmentő sereg. Egy erőteljes 'gyere' után, mosolyogva állok fel székemből és sétálok asztalom mellé, hogy végül csípőmet neki döntve sóhajtozzak még párat a megkönnyebbüléstől. Muszáj-szünet. De jól is jön!
- Szia, igen - bólintok egy aprót, majd ellökve magam a bútortól fordulok a tárgyalóasztal felé. - Van neked pár nevem, akikkel interjút kellene csinálnod Bagolyfalván - az ötlet, még akkor is, ha az én fejemből pattant ki, zseniális, és Blankára zokszó nélkül merek rábízni pár nevet a felsoroltakból. - Egy új sorozatot tervezek a WoMennek, meg a falu újságjának is, de túl sok név van, így szeretném benne a segítségedet kérni. Benne vagy? - villantok meg egy ezerwattos mosolyt. Az az opció nem is jutott eszembe, hogy esetleg nemet mondd. Nem baj, akkor keresek mást.
- Ah, csak a lapzárta, mindjárt befejezem - legyintek egyet nemtörődöm stílusban, mintha olyan laza lennék és gondtalan. Pedig aztán belül szétvet az ideg, de kifelé a mérhetetlen nyugalmat mutatjuk, mert tökéletes főnökök vagyunk, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=785535#post785535][b]Simon Blanka - 2019.12.24. 18:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=786297#post786297][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 11:40[/b][/url]

Amikor kipattant a fejemből az ötlet, nagyon jó ötletnek tűnt. Komolyan, repestem éjszaka, hogy mekkora jóság már, amiért ez eszembe jutott, és legalább a faluban lévőeket is megismerik, akik valamilyen egységet vezetnek a határokon belül. Sokan vannak, akik azt sem tudják például, hogy van virágboltunk, pedig van, és amikor elmegyek mellette az illatok becsábítanának a helyre, de félek, hogyha elviszek valamit egy kaktuszon kívül, az halálát leli nálam. A gyógy-, és fűszernövények más lapra tartoznak, azok nevelését belém kódolták, így velük nincs baj. Fejemet megrázva emelem pillantásomat Blankára, akinek a kezében már ott van a jegyzettömbje, türelmetlenül várja, hogy folytassam. Halkan felkuncogok, mert az ő jókedve és lelkesedése, valahogy rám is átragad, így talán újult erővel állhatok neki visszadobálni majd a cikkeket.
- Tetszik a lelkesedésed - mosolyodom el szélesen, ahogy visszafordulok Blanka felé kezemben egy halom papírral. Na, nem kell ijedezni, nem mind az övé, én is dolgozok ám majd vele, csak előbb kiosztom, kivel kellene az interjú. Az az igazság, hogy amikor neki álltam összeírni a neveket, akiket ismerhetnek az emberek a faluból, nem számítottam arra, hogy ilyen sok lesz. Gondoltam kis szabadidőmben megírom a cikkeket, és mindenki boldog lesz a csöpp újítástól. Na, ehhez képest, most van huszonnégy nevünk, és tartok attól, hogy ez a szám rohamosan nőni fog. Mélyet sóhajtva emelem pillantásomat Blankára, majd vissza a felsorolt nevekre. Tisztában vagyok azzal, hogy bárkivel megküzd a lány, nem is erről van szó, de az új polgármesterről például terjednek olyan hírek, hogy nem lesz az ember legjobb barátja azért, mert van egy ellenállhatatlan mosolya. Na akkor...
- Ha megfelel, akkor - húzom végig ujjam a listán. - Akkor a tied Ombozi Zlatan, auror, Mitzinger Bence, minisztériumi dolgozó, a belügyekkel foglalkozik tudtommal, Lewy Bojarski, tanár és kviddics-sztár, Jason Henry Payne, exterminátor, jelen volt az amazóniai tűzvésznél, erre mindenképpen térj majd ki, és Ophelia Carolina Brown, mindenhol tanár és a Romániai rezervátum megbecsült tagja - emelem fel tekintetem a lányra, majd mosolyogva folytatom. - Válassz egy nevet, kérlek, amit felírok, és következő hónapban várom a cikked arról az egy emberről. Minden hónapban egy, ha elfogytak a neveid, akkor szólsz és megnézzük ki maradt még. Azt kérdezel tőlük, amit szeretnél, nem szabom meg, a határ a csillagos ég, de a munkájukra mindenképpen térj ki, mit miért választottak, hogy kerültek arra az útra - sorolom boldogan Blankának és most, hogy végre elindultunk valamerre ezzel a sorozattal a lelkemről, mintha egy hatalmas szikla esett volna le. Boldogság van!