A tizedes Brigi, Bogi meg a többiek.  

Bende és húgai épp a Levita klubhelyiség felé tartanak, mivel ott tartózkodnak a lányok barátai is, akiket az előkészítős évek során már megismerhettek. Közben Brigi fogja a kezét, amit egyáltalán nem bán persze. Egyrészt szereti mindkét húgát, meg a többieket is, ahogy jó tesóhoz illik, másrészt ugyebár felelősnek is érzi mágát értük, különösen a kisebbekért. Ezerszer jártak már erre, bizonyára eltalálna akár egyedül is, de azért mégis csak jobban biztonságban érzi őket így. A kastélyban egyébként a megszokott tömeg van, így még könnyebben elveszthetnék egymást, ha nem maradnának szorosan egymás nyomában. Hármuk közül most is Bogi viszi a prímet a beszélgetésben, Bende jobbára csak helyesel, illetve ha van értelmes hozzáfűzni valója a témához, akkor azt nyilván hozzáteszi. Brigi most hallgatag, szintén szokásához híven. A téma egyébként az állatok körül forog, most épp a lovak körül. Bogi olvasott valami állatos könyvben róluk, és megpróbálja rávenni Bendét, hogy szerezzenek otthonra, mert "mennyire cukik."
- Egy lovat? Mégis hova szeretnéd tenni otthon? Azoknak hatalmas lovarda kell, tömérdek étel és... olyasmi, ami szintén sokba kerül. De a suli körüli birtokon van istálló, ott láthatsz lovakat, meg a gazdájuk biztos megengedi, hogy felülj a hátukra. De otthon az állatkertben is láthatsz lovakat, meg másokat is, mint mondjuk... koalát. Igaz, Bogi?
Kérdi a lányra kacsintva, és ebben a pillanatban észreveszi, hogy mintha könnyezne a lány, mert szaporábban pislogott pár másodpercig.
- Mi történt, Brigi? Te is szeretnél lovat otthonra?
Kérdi picit megijedve, nem akarja ezt az idillinek indult napot azzal tölteni, hogy a két lányt lebeszélje egy képtelenségről. A lány azonban nem tűnik túlzottan szomorúnak, inkább csak megilletődöttnek, úgyhogy talán nem emiatt sír, már ha ugyan tényleg sírt. Lehet, hogy csak rosszul látta a dolgot.

Bogi, Brigi és közeledő negyedik
Mivel Bende a legidősebb tesó a Soóki-famíliából és egyedül ő ismerte az apjukat, aki aztán fogta magát és eltűnt, részben az ő mágikus képességei miatt is, ő igyekezett valamelyest pótolni a testvérei számára az elvesztett családfőt anyjuk mellett, és a lehető legtöbb szabadidejét velük töltötte. Brigi és Bogi születésekor még nagyobb fiú volt, mint a két öccse születésekor, így aztán felnőttebb fejjel tudta végig követni a lányok nevelkedését. Ezért mindig megérzi, hogy mi van velük, mi foglalkoztatja őket, milyen hangulatuk van... Anyukájuk után mondhatni ő ismeri őket a legjobban. Ezért aztán Brigi minden rezzenését érti és elmondják neki, hogy egyáltalán nincs annyira rendben minden, mint ahogy azt a lány állítja. A lány még jobban megszorítja a kezét, és Bende is férfiasan erősen, határozottan tartja, hogy húga szavak nélkül is megértse, hogy rá bármikor számíthat és mindent elmondhat neki, amit szeretne.
- Nincs baj, mi? Hát... ahogy gondolod. Akkor majd később. Súgja úgy, hogy elsősorban csak Brigi értse, bár ha akarja, Bogi is meghallhatja és annyira nagy titkot úgysem mond, hogy ő ne hallhatná. De másik húga jelenleg egyelőre el van varázsolva a lovak világában.
- Értem. Majd beszéld meg anyuval is, neki is biztos lesz véleménye a dologról. Ezzel lezártnak tartja a részéről a témát, most inkább azon jár az agya, hogy vajon Briginek mi jutott eszébe, amitől látszólag egyik pillanatra a másikra lehangolódott.
Miközben a folyosón haladnak, a nagy tömegben nekiütköznek valakinek Brigivel, mert igazából egyikük sem nézett a lába elé, csak ment elgondolkodva. Brigi majdnem elesik, de még mindig szorosan tartja, úgyhogy hamar megtalálhatja újra az egyensúlyát. Akinek viszont nekiütköztek, valamit még motyogott is, ami a hangsúlyból ítélve nem volt túl kedves. Egy nagyobb darab navinés sráccal futottak össze, aki láthatólag elég mogorva.
- Bocsáss meg, nem hallottam tisztán. Mit is mondtál az előbb? Kérdi nyugodtan, bár kissé gyanakodva. Valahogy nem tetszik neki ez a srác... Bár persze az is lehet, hogy rosszul hallotta és semmi rosszat nem mondott. Ez esetben persze az ügy lezárva és mennek tovább, mintha mi se történt volna. Brigit minden esetre egy ösztönös mozdulattal finoman a háta mögé húzza.

Brigi, Bogi és a kötekedő Aaron

Bogi rendületlenül ragaszkodik ahhoz, hogy igenis márpedig neki lovacskája lesz és hogy ő fogja gondját viselni és hogy milyen nagyszerű lesz, ha otthon lovagolhat. Azonban megint olyat akar kérni tőle, amit olyankor szokott, ha valami vaj van a füle mögött, nevezetesen, hogy ne mondják el a dolgot az anyukájuknak. Bende egy félmosollyal megcsóválja a fejét.
- Tudod, hogy nem szeretek hazudni...
Mondaná is tovább, de ekkor futnak bele a navinés prefektus fiúba, szó szerint. Bendének gyanús egy picit az illető, és Bogi mondja is, hogy inkább menjenek. A fiú azonban első hallásra nem mond rosszat róluk és tesz is egy lépést, hogy továbbmenjenek, de aztán megáll és elsápad. Ekkor esik le neki, hogy a fiú voltaképpen házimanóknak nevezte őket. Ebben Brigi arca is megerősíti, aki ismét csak sírni kezd. Mindennek a tetejébe a srác lopással gyanúsítja meg őket azzal, hogy elkezd kutatni a tárcája után. Bendénél itt telik be a pohár és elköveti az első végzetes hibát: elengedi a húga kezét. Megindul a fiú felé, miközben a sápadtságból a dühtől teljesen vörössé válik a feje és úgy kezd üvöltözni az egyébként nála jóval nagyobb navinéssal. Már nem mérlegeli, hogy könnyűszerrel legyőzheti őt a fiú, az égbekiáltó hazug vád megtorlást kíván, méghozzá tettleg. Legalább egy kis fájdalmat okozna a fiúnak, hogy észbe kapjon, hogy ilyet nem illik másoknak mondani, mindegy, hogy utána kiüti.
- Szóval szerinted tolvaj házimanók vagyunk, mi? Mert te ki vagy, hogy itt papolsz nekünk? Te, te ROHADT SÁRVÉRŰ!!
Mondja a végét már ordítva és hogy nyomatékot adjon a szavainak, a tőle telhető legerősebben és leggyorsabban lendíti is a karját a fiú hasa felé, hogy behúzzon neki egyet. Ez volt a második végzetes hibája. Valójában persze fogalma nincs, hogy miket hordott össze, ahogy arról sem, hogy a fiú valóban mugli származású-e, mindössze a dühe hajtja egyrészt amiatt, amit mondott, másrészt, hogy Brigi épp ő miatta sír megint. Ha valaki nem lép közbe, itt elszabadul a pokol... vagy sem, mert a fiú egy legyintéssel elintézi Bendét, amilyen jó erőben van.

Tesók, Ms. Aurora Tanárnő és Aaron, a prefi

Amint megtette, már le is higgadt és nyomban meg is bánta, hogy verekedésbe kezdett. Egy pillanat műve volt az egész, elborult az agya a sértés miatt, de mire észbe kapott, már késő volt. Már várja, hogy visszakapja az ütést, akkor legalább kvittek lennének és el lenne intézve a dolog, még csak nem is védekezne. Azonban ekkor megjelenik valaki... Aileen, a HVH-juk. A "lány", vagy inkább ez esetben inkább tanárnő először a prefihez fordul, őt vizsgálja meg, aztán hozzá intéz néhány szót. Az elején szemlesütve hallgatja a rendre utasítást, amit nagyon is helyén valónak érez, a büntetésért viszont már felkapja a fejét, arra meg, hogy navinés lesz, csak pislog, mint a leveli béka. Nem is ismer rá a tanárnőre, sosem látta még ilyennek, inkább úgy ismerte meg, mint aki vidám, engedékeny és ha büntet is, nem túl szigorúan. Ezek szerint tényleg túlment most egy határon, jórészt határon kívül.
-Nade... Aileen... Mármint... Ms. Aurora. Hogy én navinés? Dehát... és ő nem is kap semmit? Ő sem tolvaj házimanózhat le senkit, nem? Meggyanúsított minket lopással és el akart küldeni minket a konyhára, mint házimanókat, mint szolgákat! Ha prefi, akkor ő még rosszabb dolgot tett, nint én! És... azt se tudom, hogy hol van a navine klubhelyiség meg a jelszót sem. És... Még folytatná tovább az értetlenkedést, de a Ms. Aurorává avanzsált Aileen már a húgaival foglalkozik. Még elcsípi a prefi lesajnáló tekintetét, meg Brigiét is, aki megint majdnem sír, ezúttal azonban teljesen érthető okból. Neki is nagy kedve lenne sírni, bár most annyi érzés kavarog benne, hogy képtelen rá, inkább ordítani lenne kedve, azt meg megint nem lehet, mert még a végén folyosón való ordítozásért is megbüntetik és nem a tanév, hanem élete végéig lesz navinés.
-Igenis, Tanárnő. Mondja a "Tanárnőt" megnyomva, sértődötten, bosszúsan, majd gondol egyet és leveti a levitás talárját és ledobja a földre.
-Gondolom, erre már nem lesz szükségem. Ja igen, navinés talárom sincs.
Mondja Aileen képébe szinte ordítva, és elfordul, mert már ránézni sem bír az (egykori?) tanárjára. Nagy dühös léptekkel elindul a régi klubhelyisége felé, hogy összeszedje a holmiját, aztán próbál valami navinés diákot keríteni, aki hajlandó lesz elkísérni a klubhelyiségbe. A prefi nyilván megtehetné, igazából talán kötelessége is lenne, de most ő az utolsó ember, akihez egyáltalán szólni akar, nem hogy még szívességet kérjen tőle.