Zoli

Elgondolkodva sétálgatott a folyosókon. Volt min gondolkodnia, hiszen az elmúlt napokban sok dolog történt. Ott van például az este a könyvtárban, és Gy-vel. Hiszen bentragadtak egy könyvtárban, kettesnen és a fiú, még meg is ölelte! Ez lehet, hogy más lányoknak nem lett volna furcsa, dehát neki, aki egész kicsi korától inkább fiús volt, igen is az volt. Nem szokott hozzá, hogy a szüleine és bátyján kívúl bárki is ölelgesse. Miközben ezen gondolkodott, fel sem tűnt neki, hogy valaki jön szembe. Ez azzal járt, hogy sikeresen belerohant egy iseretlen fiúba. Mindezt akkora lendülettel, hogy fenékre huppant. Felkászálódott a földről, és végigmérte az ismeretlent. Úgy egy fejjel magasabb, és talán két évvel idősebb fiúba sikerült beleszaladnia. - Szia! Bocsi az elöbbiért nem volt szándékos. Vitéz Rebeka, de inkább csak Teb, Rebi vagy esetleg Rébék, Eridon, másodév. - mosolyog rá.

Zoli

Szélesen mosolya, már megint ott ékeskedik mint mindig. - Köszi, én is szeretem  mert elég könnyen becézhető, viszont azért harapok, ha a tanárokon kívül más Rebekának hív - tisztázza le, még mielött a fiú súlyos hibát követne el. Nem igazán szereti, ha Rebekának hívják, mert az túl hivatalosan hangzik. - Természetesen nem lett semmi bajom, csak kicsit meglepődtem - vigyorog. Tényleg ez a helyzet, de mostmár összeszedetten támasztja a falat. Megigazítja a haját, ami esés közben a szemébe hullott. -Te is jól vagy?- jut eszébe, hogy ezt is meg kéne azért kérdezni. Kicsit későn, de legalább eszébe jutott. -Mesélj magadról. Honnan jöttél? Van testvéred? Kedvenc tantárgy? Mik a hobbijaid? - zúdította rá egyszerre az összes eszébe jutó kérdést.

Zoli

-Teb?- néz kissé furcsán a fiúra. De végülis, miért ne.
-Veszprémben lakom az anyukámmal, a nevelőapukámmal és a bátyámmal. Szintén idejár, és szintén Eridonos a féltestvérem, Lanetta. Nincs kedvenc tantárgyam, de mégis választani kéne, akkor vagy Elemi mágia, vagy Bűbájtan. Szeretek olvasni, gitározni és a barátaimmal lenni - sorolja saját kérdéseire a válaszokat. Reménykedik, hogy a fiú nem kérdez rá a szüleit és Lalát érintő sztorira, ugyanis nem szívesen meséli el, az egész sztorit. - Ki a kedvenc tanárod? Kedvenc szín? Kedvenc állat? Kedvenc író? Kedvenc könyv? Kedvenc étel? Kedvenc sport? - sorolja újabb kérdéseit. Kíváncsi természeténél fogva, minden érdekli. Reméli, hogy beszélgetőpartnerének, nem lesz elege a kérdésekből. Ekkor elhalad mellettük egy ismeretlen ember, akiről Rebi csak feltételezi, hogy egy felügyelő, és feljegyez valamit. Kérdőn bámul utána, majd mikor léptei elhallnak szólal csak meg - Valami rosszat csináltunk?

Zoli

Látja, hogy az ismeretlen fiú kissé lesokkolt a kérdés -és válasz özön hallatán.-Bocsi, nem az volt a célom, hogy lesokkoljalak- szabadkozik kissé pironkodva. Tényleg nem szándékosan csinálta, de ilyen a természete. Kíváncsi és cserfes, mint egy vérbeli óvodás. - Igazaból, nincs kedvenc tanárom. Kedvenc színem hm... Talán a szürke, a barna és a fekete. A kedvenc állatom bármelyik amelik  emlős és meg lehet simogatni. Kedvenc íróm, egy írónő, Sarah J. Maas, aki pedig a kedvenc könyvem az Üvegtrón szerzője. Nállam is könnyebb azt felsorolni, hogy mit nem szeretek, ugyanis a sóskán kívűl mindent megeszek. Kedvenc sportom a kviddics, és tagja is vagyok a piros csapatnak, mint hajtó. - sorolja saját válaszait. Igyekezett kicsit lassabban mondani,hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, mimt az elöbb.
-Akkor megnyugodtam - jelenti ki derűsen. Habár kissé meglepődött, hogy felírták őket, de ez nem törhette meg a jókedvét.

Zoli

-Mégegyszer bocs - mosolyog, mint mindig. -Elég kezdő vagyok, és ez az első idényem, szóval...- Hagyja a mondat második felét a levegőben lebegni,mert igazából ő maga sem tudja, hogy hogyan fejezhetné be. Szélesen visszamosolyog a fiúra majd megválaszolja a kérdést- Őszintén? Fogalmam sincs- nevet fel.
Kérdőn felvonja a szemöldökét, amikor a srác a zsebéhez kap.-Mit keresel?- kívámcsikodik. Megrázza a fejét, mimt mindig amikor rájön, jogy kissé túl kíváncsi,majd felül az első ablakpárkányra amit meglátott. Lábait keresztbe fonja, majd végre kürülnéz a folyosón, ahol beszélgetnek. Eddig nem igazán nézett szét, de rá kellett jönnie, hogy csak egy átlagos folyosó. Hátát az üvegnek dönti, és arcát oldara fordítja. Kinéz az ablakon, és az udvaron lézengő diákokat figyeli.