[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556242#post556242][b]Péter Fanni - 2015.12.23. 00:51[/b][/url]
A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
– Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?