BK Fórum - "Vigadófreskó" folyosója

Panni & Letta & Keith
éjszakai járőrözés takarodó után

Egyáltalán nem vagyok fáradt, ami nagy szerencse a mai estére, hiszen be lettem osztva járőrözni Keith-szel. Persze, nem nagy dolog lenne, de mivel nem viselem a jelvényt túl régóta, így igenis izgalmat jelent, hogy legálisan császkálhatok kint a folyosókon. Valószínűleg még elég sokáig izgatott leszek ettől a ténytől, de ezt majd meglátjuk a későbbiekben. Mostanra legyen elég annyi, hogy szépen felveszek egy kényelmes farmert – mert szerintem ez a fajta viselet igenis kényelmes, még aludni is tudnék benne –, meg egy pulcsit húzok a fölsőmre. Aztán nem maradhat el, hogy kitűzzem a szép eridonos P-betűt. Egy büszke mosollyal tekintek a kis kitűzőmre, majd elindulok, hogy a klubhelyiségben megvárjam a prefitársam. Akivel aztán együtt hagytuk el a főnixek körleteit. Persze a szám először be nem állt, és elárasztottam szegény háztársam mindenféle hülyeségemmel, minthogy ha véletlen ránk támad egy éjjeli szörny a kastélyban, akkor legyen szíves nem egyedül hagyni, de ilyet amúgy sem feltételeznék egy eridonosról, és igazából lehet, hogy én is el tudok bánni vele. Még nem sokkal járunk takarodó után, de már azért a kastély nagy részére csend borult. Éppen valahol az első emelet környékén járhatunk, mikor kivételesen befogom a számat, és mintha emberi hangok ütnék meg a fülemet. Megtorpanok és a fiúra pillantok.
- Mi volt ez? Te is hallottad? - kérdezem kimeredő szemekkel. - Gyere, nézzünk utána! - Jelentem ki, majd a pálcámat előre szegezve némán meredek bele a sötétségbe. Aztán lépek egyet-kettőt, igyekezve nem nagy zajt csapni. A folyosón szinte semmi fény sincsen, de biztos vagyok benne, hogy az előbb beszédet hallottam. Az is lehet, hogy valamelyik festmény volt. Határozottan indulok meg előrébb, majd megunom, hogy ennyire sötét van, és nem látok semmit, így egy röpke fényt varázsolok a pálcám végére. Igyekszem nem belevilágítani egyik festmény szemébe sem, és a fény két ismerős arcra esik. Fanni és Letta.
- Óóóó, sziasztok, már azt hittem, valami rémisztő folyosószörnyre akadtunk Keith-szel – nevetek fel megkönnyebbülten, és bökök a fiúra, aki remélhetőleg nem ment el a másik irányba. Úgy megörülök a lányoknak, hogy először le sem esik, hogy valami nem stimmel.
- Mit csináltok itt egyébként? - kérdezek rá kíváncsian pislogva. Amikor is rájövök, hogy én éppen mit csinálok. Ja igen, prefi vagyok, meg járőrözés, hasonlók, így a felismeréssel együtt csapok a homlokomra.
- Várjatok csak!! Már takarodó után van, ebből büntetés lesz! - Igazán semmi kedvem sincsen a két háztársamat megbüntetni, nem is szoktam nagyon, vajszívű prefinek is hívhat bárki. - Keith, mi legyen velük? - fordulok a társam felé, kérdő tekintettel. Tudom, hogy ő sem olyan kegyetlen fajta. De az még mindig érdekelne, hogy mit is akartak erre csinálni.