Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=840826#post840826][b]Reményi Boglárka - 2021.12.25. 22:45[/b][/url]

Azért jó, hogy ennyire közvetlen vagyok, mert mindenre is van egy emberem. Akármit kell elintéznem, tudom, hogy van valahol a kastélyban valaki, aki a segítségemre siet. Most is ennek a tudatában vágtam neki a falunak, hogy útközben majdcsak összeszedek valakit, aki megment. Én meg a könyvek ugyanis nem vagyunk valami nagy barátságban, ezt szerintem mindenki tudja. De hát nekem is vannak olyan rokonaim, akiket karácsonykor szívesen megajándékoznék valami hozzájuk passzolóval - vagy nem passzolóval, attól függ, hogy szeretem-e őket vagy nem. Na de a lényeg, hogy valakit mindenképp fognom kell magam mellé. És lám, az udvaron épp szembetalálom magam Kristóffal. Van néhány közös óránk, beszéltünk is már néhányszor, és véletlenül tudom róla, hogy tökre otthon van ebben az irodalom témában. Na ő lesz az én emberem!
- Csáó! - szegődök mellé arcomon a szokásos bogis mosolyommal. Tudod, ez az, amiből már mindneki tudja, hogy akarok valamit, és azt a valamit meg is szerzem. - A segítségedre lenne szükségem. Ajándékot szeretnék venni. Könyvet. Nem lenne kedved elkísérni? - pillogok rá legszebb nézésemmel. Tudom, hogy nem fog nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=842852#post842852][b]Reményi Boglárka - 2022.01.26. 23:54[/b][/url]

Tudtam én, hogy ő az én emberem! Mindig tudom, hogy ki az én emberem, de na, mindig jól esik eldicsekedni vele, hogy mekkora zseni vagyok néha. Jót tesz a lelkemnek, vagy mit is kell ilyenkor mondani. Nem hánytorgatom fel neki, hogy kedves Boglárkának hív, pedig amúgy nem állíthatnám, hogy szeretem ezt a megnevezést. De igazából eltűrök én majdnem mindent, nem szoktam hisztizni vagy ilyesmi. Mindenki szólítson csak olyan néven, amilyenen akar, nem nagyon tud érdekelni.
- Na hát akkor indulás, majd út közben mesélek. – Legyünk túl ezen minél előbb. Nem kifejezetten tartozik a komforttevékenységeim közé a könyvvásárlás, meg úgy összességében azon helyek meglátogatása, ahol ennyi könyv van egy helyen. Valahogy kitör tőlük a frász vagy én nem is tudom. Egyszerűen csak na. Ezért kell a szakavatott társaság.
Menetközben, míg lesétálunk a faluba mesélek kicsit ezekről a kedves rokonokról. Van az a fickó, a történelemmániás, aki rajong a vadászatért, meg a nője, akiről igazából nem tudom elképzelni, hogy könyvet vegyen a kezébe, annyira butának tűnik – de ha már az egyik könyvet kap, akkor a másik is. Annyira kis cuki vagyok amúgy, hogy gondolok az ilyen rokonokra is. – Szóval ennek függvényében várom ajánlataid – teszem hozzá, mikor belépünk az ajtón. Remélem tud tanácsolni valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=844988#post844988][b]Reményi Boglárka - 2022.03.31. 09:42[/b][/url]

Tiszta okosakat mondd itt nekem ez a Kristóf. De komolyan, azért azt nem mondom, hogy tiszta zsenialitás, de már-már azt a határt súrolja. Nálam mondjuk nem nehéz zseniálisabbnak lenni, szerintem egészen egyszerű vagyok, mint egy faék, vagy valami ilyesmi.
Egyetértően hümmögök, hogy ezek amúgy nem is rossz ötletek, bár talán a képeskönyv egy kicsit túl gyerekes. De ki tudja, lehet hogy még találok valami olyat, ami megfelel a kritériumoknak.
- Akkor tizenöt perc múlva ugyanitt? - Amennyiben igennel felel, kettéválunk, és hagyom, hogy nyugodtan keressen magánk valami olyat, ami az ízlése. Nem akarom én itt feltartóztatni, vagy akadályozni, vásárolgasson csak kedvére nyugodtan. Én is belevetem magam itt a nézelődésbe, a vadászos könyvekkel viszonylag jól boldogulok, kiválasztok rögtön három potenciális ajándékot, a képeskönyves ötletet viszont ha nem is teljesen, de elvetem, és kikötök a szakácskönyveknél. Ez jobban hangzik, legalább valami hasznosat is tanulhat belőle. Viszont ezt nem komplikálom túl, Kristóf tanácsát megfogadva valami olyat választok, amiben sok a kép, és a szöveg is egyszerű. A kiválasztott köteteket egyensúlyozva oldalgok vissza, ahol a legutóbb hagytuk egymást, remélve, hogy a fiú már végzett, és kikérhetem a véleményét.