Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=870029#post870029][b]Kelemen Farkas - 2023.12.20. 22:47[/b][/url]

Végtelenül hosszú időnek tűnnek az évek, amióta nem beszéltek. Néha már-már egy másik élet vagy egy ködös álom részének tűnik szinte minden, és az igazat megvallva nem is nagyon gondolt az egészre évek óta. Ha nem áll neki kipakolni a budanekeresdi ház padlásáról az egyik hétvégén, talán így is maradt volna ez az egész, de nekiállt és megtalálta az összetört teáscsészét és mellette az összegyűrt levelet is egy dobozban. Emlékezett rá, hogy nem fogadta túl jól, de most legalább már nem érzett arra kényszert, hogy ismét összegyűrje, miután elolvasta. Csak félbe hajtotta, aztán még egyszer, és zsebre tette, mielőtt még Anna kezébe kerülne. Ezt a beszélgetést nem szeretné még lefolytatni vele véletlen sem. Pár napra aztán ismét elfeledkezett róla, amíg újra bele nem botlott, és újabb néhány napba került arra a döntésre jutni, hogy ezúttal válaszol. Nem haragszik. Haragudni igazság szerint akkor sem haragudott, inkább eltört benne valami, viszont ha nem így alakulnak a dolgok, most meg aligha ott tartana, ahol, és azért igenis örül annak, hogy valahogy mégis csak lett családja. Nem adná semmiért őket, még ha néha kihívások elé is állítják vagy éppen megpróbálják próbára tenni a türelmét a gyerekek. Valahogy révbe ért az évek alatt. Szóval ennyi év után végre válaszolt a levélre, s nem volt nehéz eljuttatni Sebby-hez, hiszen hallotta ő is, hogy Őszike néni boltja már a Selwyn testvérek tulajdona. Bogolyfalva mégsem akkora nagy város, hogy ne jusson el előbb-utóbb minden hír mindenkihez, s bár eddig meghagyta a könyvvásárlás nemes feladatát itt éppen ebből az okból adódóan Franciskának, most mégis lenyomja a kilincset és benyit a boltba önszántából a két nappal ezelőtt elküldött levelet követően ő maga is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=870042#post870042][b]Kelemen Farkas - 2023.12.21. 19:36[/b][/url]

- Szia - köszön kissé tétován, megtorpanva. Az ajtót becsukja, mert hideg van kint, de mégis lopva a válla mögé pillant, eltöprengve azon a lehetőségen is, hogy csak sarkon fordul és hazamegy. Nehéz nem észrevenni, hogy a másik lefagy. Igaz, nem is várta, hogy ez egy örömteli találkozás lesz, csak annak örülne, hogy mivel mindketten ebben a picinyke városban laknak, ennyi év után talán mégis felnőttek ahhoz eléggé, hogy ne kerülgessék egymást. Még csak nem is pontot szeretne tenni valamire vagy válaszokat kapni, már régen túl van ezen. Egyszerűen csak békét kötni lenne jó. Nem tudja másképp megfogalmazni. Anna jár a fejében és az, hogy mennyire imádja a könyveket, s azzal együtt gyakorlatilag ezt a boltot is, de ebben a pillanatban már valahogy mégsem biztos benne, hogy jó ötlet volt ez.  
- Hát... én... gratulálok a bolthoz. Hallottam hírét, hogy már Selwyn-tulajdon - töri meg végül a csendet, inkább a polcokra szegezve a tekintetét. Nem is olyan könnyű kitalálni, mit mondjon pontosan. Közelebb lép inkább az egyik polchoz, és amíg gondolatban azt fogalmazza, mit is mondhatna pontosan, végignéz az egymás mellett álló könyveken. Ha Sebastian nem szólal meg közben, vagy éppen hagyja itt minden szó nélkül, mert úgy néz ki, mint aki azt szeretné, jó néhány percbe is beletelik, mire ismét megtörné a számára egyre kínosabbnak tetsző csendet.
- Nézd... - vág bele hezitálva most is, még mindig a könyveket vizslatva, mielőtt felé fordulna. - Bogolyfalva kisváros, nem kerülgethetjük egymást örökké. Nem várom, hogy... mármint most elég kínos ez így, talán jobb, ha nem is zavarok tovább, csak azt szerettem volna tudni, hogy bejöhetek-e ide úgy, hogy... - igyekszik összefoglalni, miért is van itt, de csak nem áll össze szép kis összeszedett beszéddé az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=870147#post870147][b]Kelemen Farkas - 2023.12.24. 18:19[/b][/url]

Bizonyára bárkinek egyértelmű lenne, hogy mennyire menekülni szeretne innen Sebastian, és ezzel ő is tisztában van. Még ha nem ismerné - bár ez így tíz év távlatában azért már kissé vitatható tény -, vagy talán úgy pontosabb, hogy ha nem ismerte volna soha, akkor is érzékelné, hogy nem szívesen látott vendég. Nem is szeretné sokáig rabolni az idejét, mert már ez a pár perc is végtelenül sok időnek tűnt, amíg igyekezett összefüggő és értelmes mondatokba tömöríteni széthulló gondolatait.
- Azért... ha nem tévedek, most is inkább lennél bárhol máshol, szóval ha netán van olyan nap, amikor nem te vagy itt... ez a lányom egyik kedvenc boltja, és nem szeretném elmagyarázni neki, miért fest úgy a bácsi a pult túloldalán, mint aki szellemet látott, ahányszor csak benézünk - mondja ki végül, mire is gondol, mert azért ezt így bárhonnan nézi is, roppant kellemetlen. Ereje furán bizsereg az ujja hegyén. Olyan érzése van, mintha kicsi lenne a hely valahogy, s szinte biztos benne, hogy Annával ellentétben az ő kedvenc helye aligha ez lesz, de hát mit meg nem tesz az ember a gyerekéért. Anna kifejezetten könnyen az ujja köré tudja csavarni amúgy is.
- Ha minden igaz, akkor kellene lennie egy rendelésnek is, Kelemen-Révay Franciska névre, két meséskönyv és növénytani lexikon, a legújabb kiadás. Átvenném, ha bármi megérkezett esetleg - szólal meg aztán újra, ha már eszébe jutott ez is, talán letudhatja. Franciskának úgyis van elég dolga az ikrekkel, ő meg már tényleg nem akar csak azért nem elintézni valamit, mert éppen kellemetlen lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=871241#post871241][b]Kelemen Farkas - 2024.01.03. 18:34[/b][/url]

- Kilenc éves, neki még mindenki néni meg bácsi, aki legalább egy évtizeddel idősebb nála - válaszolja tényszerűen a döbbent reakcióra, magyarázatot adva arra, hogy Annától ez még teljességgel természetes és logikus. Még Albertet is bácsinak szólította, holott a fiú még éppen csak elmúlt huszonegy, a kicsit is idősebb rokonokról nem is beszélve. Előfordult, hogy hasonlóan döbbent pillantásokkal találkoztak, de tulajdonképpen nem olyan nehéz kijavítani és megértetni vele, hogy erre semmi szükség, ha valaki úgy akarja.
- Köszönöm - feleli, ha már Sebastian azt mondja, megnézi, megérkezett-e bármelyik könyv is azokból, amelyeket nem olyan rég Franciska kért és íratott fel itt egy bizonyos listára. Addig nem is tudta, hogy ilyesmit is lehet, hiszen ez a könyvesbolt kicsit másként működött, amikor még utoljára itt járt jó sok évvel ezelőtt.
- Nagyszerű - szorítkozik továbbra is egy szavas válaszokra egyelőre, ez mégiscsak egyszerűbb, mint bármi mást megfogalmazni és az igazság az, hogy a maga részéről, még ha nincs is az arcára írva, szintén kényelmetlenül érzi magát. Valamiért azt hitte egy egészen kicsit, hogy tíz év után talán mégiscsak semlegesebben tudnak egymáshoz viszonyulni, hiszen az rengeteg idő, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem minden esetben elég idő is ehhez. Szusszan egyet a gondolatra, miközben odakanyarítja az aláírását a papírra, ahová éppen kéri a másik, és tulajdonképpen már azon van, hogy ha semmi továbbira nincs szükség részéről, akkor fogja a könyveket és megy is dolgára, mert az akad bőven, de a másiknak most jut eszébe visszaugrani a korábbi kijelentéséhez.
- Grindelwald? - Úgy tűnik, rajta a sor, hogy megrökönyödjön. Nem tudja eldönteni, hogy ez most sértés akart-e lenni vagy sem. Ettől függetlenül mondjuk szíven üti, bár tény, hogy annak idején talán ő sem kezelte a legfényesebben az egész helyzetet. Kurtát szusszan, maga elé bámulva, ahogy ajkait vékony vonallá préseli össze egy pillanatra, de végül úgy dönt, nem mond inkább semmit. Vagy legalábbis szinte semmit.
- Mennem kell - közli rövidre fogva, és gyakorlatilag köszönés nélkül távozik a boltból. Szüksége van a friss levegőre, és még annál is inkább a talajra a lába alatt, hogy józan fejjel végig tudja gondolni, most valóban ő lett-e a történet főgonosza, és vajon mekkora hiba volt ez a látogatás.