Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838499#post838499][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.23. 21:35[/b][/url]

- Erre!-*hallatszik válasza valahonnan a polcsorok mögül, de a könyvek tömege remekül nyeli a hangokat, így nem könnyű pontosan megállapítani Seth helyzetét. Szerencsére ezzel ő is tisztában van, elvégre nem mostanában vette át a bolt vezetését.*-Hátul, a történelmi részen,-*teszi hozzá, alighanem valamivel foglalatoskodva, mert nem siet öccse elébe. Neszezése azonban csak akkor nyer értelmet, ha Sebby átverekszi magát a pillanatnyilag kissé kusza könyvhalmokon, megkerüli az egyik olvasókuckót és átlépi az egyik felcsavart szőnyeget. Seth egy létrán állva épp a világítással - és alighanem a helyet apránként teljesen benövő illúziókkal - matat, az egyik falikart változtatva patinás utcai lámpássá. A vakolat mellette már kőfalat mintáz, aminek repedéseiben repkény vetette meg a lábát: mindez két polcsor találkozásánál.
A mozgásra előkerül Feather, szertelen örömmel rohanva meg Sebbyt - tudja, hogy nem szabad rá felugrania, de attól még majd' szétveti az izgatottság és mellső mancsait szétterpesztve rajongja körbe.*
- Azt hiszem, unatkozik,-*állapítja meg gazdája, kis szünetet tartva a létra tetejére könyököl, lenézve a párosra. A kutya, amint le bír csillapodni, a kisebbik Selwyn nadrágját szaglássza végig-hosszig, simiben reménykedve csóválva mellé.*- Főztem teát, de ha gondolod, akár kisétálhatunk valami harapnivalóért is,-*veti fel, néhány pillanatra még visszafordulva a félbehagyott varázslathoz, mielőtt végez és lemászik a földre.*
- Szia,-*mosolyog aztán Sebbyre, immáron rendes üdvözlésként, s röviden megöleli - nem nyújtja, mert érzékeli a másikban bújkáló szorongást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838503#post838503][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.23. 21:44[/b][/url]

Feather fülig érő vigyorral hagyja magát gyömöszölni, sőt, egy ponton homokzsák módjára eldől és innentől Sebastian azt tehet vele, amit akar. Ha azonban abbamarad a simi, pár másodperc után felpattan és mint akit puskából lőttek ki, elsüvít átmeneti vacka felé, hogy felkapja legújabb játékát és parádéslovat megszégyenítő büszkeséggel trappoljon vele vissza dicsekedni. Mivel neki egyáltalán nem számít, kiad-e hangot az aktuális plüss zsákmánya, Sethnek mindig első dolga tapintatosan eltávolítani a csipogót.
- Ez kész,-*int fejével nemet, összecsukva a létrát, mire az tenyérnyire zsugorodik és elrakja a földön heverő szerszámos ládikába. Egészen különös az összhatás, elegáns öltözéke és a hely kopottas bája, valamint barkácsfelszerelése együtt.*- Akad viszont még elég zug, ami felújításra szorul. Most is szárad kint egy szekrény, amit újra kellett lakkozni és bűbájozni,-*ez részben megmagyarázza a padlón kószáló könyvhalmokat, apránként ellenőrzi a berendezést és szükség szerint foglalkozik velük. Kidobni semmit sem akar, ami még menthető.
Lesöpör néhány - nemlétező - porszemet ruhájáról, megigazítja mandzsettáját, majd biccent.*
- Akkor üljünk le. A kassza mögött elférünk és van egy kis konyha-tároló,-a bolt mindenkori alkalmazottai számára parányi mosdó, tenyérnyi pult és néhány akasztó biztosítva volt, ami meglepetéssel töltötte el - diákként jóformán sosem látott senkit a kasszánál. Tény, az előző tulaj sosem szorult túlzottan a bevételre, a hely és a könyvek eszmei, szentimentális értéke érdekelte. Seth ennél gyakorlatiasabbnak bizonyult, bár árai olcsó és megfizethető között mozogtak; használt könyvekkel bővítette a kínálatot, lehetővé téve a diákok számára, hogy itt adjanak túl szükségtelenné vált tankönyveiken vagy szerezzék be azok egy-egy példányát másodkézből. Kölcsönzésre, sőt, még szállításra is biztosított lehetőséget a kastélylakók számára - ennek ellenére sosem vett fel senkit.
Rövid csörgést követően két bögrével és cukorral, tejszínnel tér vissza egy fatálcán. Bár akadnak otthonos olvasósarkak az üzletben, jelenleg egyiknél sincs elég hely két embernek, így maradnak a pult és a székek az antik, mutatós kasszagép mellett. Amint leül, Seth a kezébe veszi a saját bögréjét, amiből zöld tea és gyümölcsös-fűszeres illat száll.*
- Mesélj, mi újság,-*könyököl térdére, még így is megőrizve valahogy egyenes tartását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838516#post838516][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.23. 22:51[/b][/url]

Figyelmes tekintete az öccsén pihen - abban, ahogy fürkészi, megszokott és idegen egyaránt vegyül. Bár mindig érzékenyen reagált a környezetére, apró gyermekként is kiérezte mások apró rezzenéseit, mostanra pillantása egészen átható élt nyert. Érti, amit lát, nem pusztán ösztönösen, a belé oltott módon reagál. Nyugodtabb, vagy ha úgy tetszik, kopottabb, mint kapcsolatuk törése előtt, ugyanakkor mozdulatai megnyugtatóan ismerősek. Jobb tenyere az alátét; bal kézzel emeli a bögrét, hogy rövidet kortyoljon, s mindeközben hallgatja a másodszori nekifutásra kinyögött kurta bejelentést.*
- Mhn.-*Ennyivel nyugtázza Sebby felmondását, s hogy ne szakítsa félbe, mindössze bólint egyet-egyet. Szemlátomást messze nem okozott akkora meglepetést számára a dolog, mint amennyire fivére szorongott a beszélgetéstől - sőt, mintha halvány mosoly bújkálna vonásaiban, amíg teájára pillant. Aztán újra felveszi a szemkontaktust, s Sebby lassan mondandója végére ér. Néhány másodperc csönd áll be Seth részéről, aminek nincs súlya.
- Megértem. Örülök, hogy ezt is kipróbáltad,-*feleli aztán a kimondatlan kérdésre. Sőt, szavai tovább gördülnek, szürke szemében melegséggel elengedi bögréje alját, s tenyerét finoman öccse kézfejére simítja néhány másodpercre.- A tanítás ezen formája nem neked való, ennek ellenére hiszem, hogy számos embernek értékes tudást adtál át.-*Ahogy visszahúzza balját, kortyol egy hosszabbat italából, arca előtt hagyva kicsit, hogy félig hunyt szemmel illatát is kiélvezze. A kirakat üvegén beszűrődő fény hátulról világítja meg, kifejezetten békés kisugárzást kölcsönözve alakjának.
Testvérek - kimondatlanul hagyhatnak hát dolgokat, amikre felesleges szavakat pazarolni, bár a határvonal elvékonyodott. Néha nehézzé vált eldönteni, mit vagy mit ne tegyen szóvá, s kellett ennyi tér a gondolatoknak.*
- Maradnál a városban vagy...?-*Emeli aztán fel arcát és tekintetét ismét, egyetlen kérdést téve fel, de utat nyitva bárminek, amit Sebastian szeretne megosztani. Általában távol áll tőle a puhatolózás, most viszont nem tudja, mennyire részletes vagy kiterjedt ez az új terv, még ha első hallásra elég kézzelfogatónak tűnik is.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838534#post838534][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.24. 00:17[/b][/url]

A szavai nem tudták tökéletesen átvinni a szándékát, ezt érzékelte, mégsem sietett magyarázkodni. A legnagyobb igyekezettel és gonddal sem kerülheti el a félreértéseket, s megkötötte ezzel a békéjét. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszariadna a vitától vagy a kifejtéstől, ha szükségesnek látja; mindössze szorongását levetve bízik. Bízik abban, hogy a hibák kijavíthatóak, a tévedések orvosolhatóak és a kapcsolatok nem hullanak szét az első elvétett lépésnél. Az öccse tudja, hogy már réges-rég felnőttként kezeli, s álmában sem lenne vele leereszkedő. De a fejében - mint valamennyi emberében - más hangok is vannak, amik az övével vegyülve torzíthatják a hallottakat. Saját hangja felemelése helyett most jobb, ha a többit engedi elcsitulni.
Mindketten belesüppednek a bolt álmos csöndjébe, s míg Sebastian az ablakon át az utcát nézi, Seth bögréje mögül az öccsét tanulmányozza. Szótlan siklik végig sziluettjén, egyszerű örömét lelve abban, ahogy elméje skiccé bontja le a pillanatot, amit talán később papírra vet majd.  
- Ha mégis fontolóra vennéd a költözést, szólj majd, kérlek. Addig is, amíg eszemben van,-*a mindig övén függő szütyőbe nyúl, hogy némi kotorászás után elővegyen belőle egy dobozt, aminek határozottan nem kellett volna beleférnie első ránézésre.*- Sherlocknak, hódolatom jeléül,-*teszi hozzá, nem mintha a papíron díszelgő elégedett macska képe vagy a felirat kétséget hagyna azt illetően, kinek is szánta.
- Már nem.-*Emlékszik a kérdésre, hiszen mindenki arcára kiült valamilyen formában amikor bejelentette, hogy állást vállal a tanodában. A kastély sokáig a biztonsághoz legközelebbi pontot jelentette számára - számukra - lehetőséget az újrakezdésre; s bizonyos értelemben erre volt szüksége. Egy ponton megfogalmazódott benne, hogy a múlt akkor is gyötri, ha a világ másik végére próbál menekülni a képei elől, innen pedig könnyű lett a felismerés, mit kell tennie.*- Időbe telt, amíg megtanultam a jelenben élni. Most már csak akkor merengek az emlékeken, ha néha úgy érzem, jólesne feleleveníteni valamit.-*A mosolya őszinte, aminek valódi súlyát kevesek érthetik csupán. Néhány hét választja el a harmincadik születésnapjától, a háta mögötti időszak azonban többnek érezteti.
- Van hely, ami hiányozni fog az utazásokból?-*kíváncsiság szülte, kissé találom kérdés, de kikívánkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838569#post838569][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.24. 22:08[/b][/url]

A helyzet szomorúsága gyakran megérinti - mint hideg huzat, ha valahol rosszul zárt ablak vagy alattomos lyuk van, át-átjárja a hiányérzet. Mintha ugyanezt vélné felfedezni Sebastian csendjében és sóhajában, de nem firtatja; beéri az ígérettel, a beszélgetésekkel, közös italokkal, s azzal, hogy térdeik most csaknem összeérnek.*
- A halak nem érdeklik?-*kérdezi, néhány pillanatnyi töprengés után. A macskákról közel sincs annyi ismerete, s amit viselkedésükről tud sem feltétlenül érti teljesen.*- Szerintem össze tudnék rakni egy akváriumra elég apró illúziót, amivel eljátszhat,-*ajánlja fel, bögréje oldalát kocogtatva hangtalanul ujjbegyeivel. Egy ideje újra mocorog benne az alkotni vágyás - tétlen sosem volt, talán depressziójának legmélyebb időszakaitól eltekintve; de a rutin és a kreativitás teljesen más lapra tartoznak. Megjavítani egy doboznyi régi díszt, temetőkertet és sírokat gondozni, könyveket szellőztetni, polcokat egyenesíteni anélkül lehet, hogy az ember akár egy fél gondolatot vesztegetne rá.
Jólesett Sebby mosolyát látni s átsuhant rajta az érzés, hogy most, ha csak pár pillanatig, mintha elhalványult volna a törés köztük, amibe annyi éket vertek akarva-akaratlan.
- Nehéz...lehet, nem is tudnám elmagyarázni. Csak éreztem, hogy valami ide köt. Húzott, amikor alig valami mozgatott meg,-*természetük sok ponton homlokegyenest ellenkező vonást mutat, azonban ez sokáig kevésszer ütközött ki élesen. Seth megfontolt, rendszerben gondolkodó, józan döntéseket hozó énje kényszerűség nyomása alatt szükséges volt, ám még akkor is akadtak intuitív, racionális érvelést mellőző pillanatai.
Röviden felnevet, Sebby meg az élethez kért - mit kért, követelt - használati útmutatója villan be sok-sok év távlatából, s maga előtt látja kiskamasz öccse gömbhalként felfújt orcáit. Még akkor is kuncog egyet-egyet, amikor a teájába kortyol, némi meglepettséggel pillantva fel, ahogy a haza szó elhangzik. Mielőtt azonban bármit mondhatna, fivére figyelmét megragadja a csigalépcső, ami az ajtó mögött szerényen meghúzza magát.
- A bolthoz az idők során rengetegszer hozzáépítettek - gyakorlatilag valahányszor túl sok lett a könyv, hozzátoldottak egy darabot. Amikor megvettem, akkor jöttem rá, hogy valaki, valamikor elkezdte a tetőtér előkészítését. Úgyhogy folytattam és lett egy emelet, amit elrejtettem az utca felől,-*szolgál rövid magyarázattal a jelenségre. A lépcsőt általában ugyanaz a függöny takarja, amivel az ajtót-kirakatot lehet lesötétíteni - ma fel kellett szaladnia valamiért és elfelejtette visszahúzni a helyére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838605#post838605][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.26. 20:05[/b][/url]

Angliához az évek teltével egyre kevesebb fűzte, s bár tagadhatatlanul brit mind viselkedésében, mind örökös túlöltözöttségében, sosem hivatkozna otthonaként az országra. Hiányzott belőle a ragaszkodás vagy akár az a sajátos hozzáállás, amivel sok hely szülötte viszonyul anyaföldéhez, miszerint ők ócsárolhatják hazájukat, de bárki más egy rossz szót sem szólhat róla. Szürke, ízetlen közönnyel viseltetett iránta leginkább; könnyen elengedte hát az egészet.
- Bárki tudta nélkül. Szerettek a minisztériumban,-*szemforgatva kortyol a teájából, mert egy estényi standup előadásra elegendő anyaga gyűlt össze mostanra a bürokrácia jóvoltából. Mármint egy újabb estére való, megkoronázva azzal a szerencsétlen hivatalnokkal, akit a bejelentése után kiküldtek terepszemlézni és aki végül - már a sírás szélén állva a kitöltendő formanyomtatványok listájának láttán - inkább azt javasolta, felejtsék el ezt az egészet és fogjon hozzá a dologhoz, mintha az emelet eddig nem létezett volna és most kezdene az építéséhez. Esélyük sem volt megállapítani, mikori munkálatok és bűbájok nyomát találták.*- A végén beérték azzal, hogy csontvázat nem találtak és nem varrtak a nyakamba büntetést vagy vizsgálatot...-*összegzi röviden kalandjait somolyogva, mert ritkán lát az ember olyat, hogy a csinovnyik önszántából fehér zászlót lengessen.
- Szeretnéd megnézni?-*ajánlja fel némi gondolkodást követően, Sebby lelkesedését látva. Nem most - helyesebben egyáltalán nem - akarta felhozni ezt, de valójában nincs oka titkolózni.*- Előre szólok, hogy elég kezdetleges, rengeteg időt felemésztett az átvizsgálás és engedélyeztetés,-*figyelmezteti öccsét, mielőtt elindulnának felfelé a csigalépcsőn. Voltaképp nem emiatt aggódik, épp ellenkezőleg - bármily üres a fenti tér, berendezése, meglévő darabjai egyértelműen elárulják, hogy nem raktár és nem is a bolt galériája. KATT

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838612#post838612][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.26. 22:26[/b][/url]

Bólint, mert valóban szokatlan, hogy a minisztérium ennyiben hagyjon bármit, amihez Sethnek köze van; ennek ellenére hála Merlinnek, mert futólag ő is vetett egy pillantást az ominózus listára és érezte, ahogy elkezd őszülni a halántéka a gondolattól, hogy ezt mind beadja.
Vészesnek valóban nem nevezné, ellenben puritánnak és egyszerűnek igen - elvégre a munkafelületek, a hozzájuk tartozó polcok és a galéria (a hozzá vezető lépcsővel) készültek csupán el. Sebby olyan lendülettel csattog fel a lépcsőkön, amit ritkán lát tőle - enyhe szorongással, lassabban követi őt, minden lépéssel megpróbálva lélekben felkészülni a szembesítés pillanatára.
Odafent kikerülte Sebbyt, aki az ajtóban állva nézett körbe, s az ablakhoz lépve megfordult, hogy háttal a pultnak támaszkodhasson. A kérdésre enyhén vállat von, mert a félbe-szerbe hagyott emelet elsőre a legkevésbé sem nyújtott lenyűgöző látványt.*
- Poros. Bagolyköpetes. Voltaképp temérdek csontvázat találtam, de az egerek földi maradványait még időben eltakarítottam,-*humora szárazabb lett az évekkel, de valamivel élvezhetőbb, már ha arra vetemedett, hogy próbálkozzon vele. Feje követi a másik mozgását, mielőtt lefelé fordulna.
- Az igazat megvallva,-*szórakozottan megérinti a munkalapot, Sebastianét tükröző mozdulattal,*- nem terveztem költözni.-*bár saját kezét nézte pár pillanatig, most felnéz, egyenest Sebby szemébe, s félmosolya furcsán törékeny. Mintha azt kérné, legyen vele elnéző, elvégre maga is tudja, hogy túllépett egy határt, érzi az egész súlyát.*
- Egy éjjel - vagy talán helyesebb, hogy kora hajnalban - meg kellett állnom munka közben. Még csak az ablakok voltak a helyükön és ki lehetett jutni a balkonra, ha az ember a félúton menthetetlenül beragadt ajtón kioldalazott. És ahogy a néptelen utca felett kinéztem az erdőre, úgy éreztem, tudnád szeretni ezt a helyet.-*Az emlékeiben élénken él minden, a holdfényben tompán fénylő macskakövek és lámpaoszlopok, a háztetők gerincének ezüstös vonalai, a kellemes fuvallat, a tücsökciripelés. El tudta képzelni, amint az eső dobol a cserepeken, közvetlenül az ember feje felett, vagy ahogy a sűrű hóesés pelyhei kavarognak a lámpák fénykörében. Sebbyt a könyvek között, Sherlockot az erkélyen és a pulton heverészve, kettejüket a műhelyben, amint ugyanazon dolgoznak. Megköszörüli a torkát, egy árnyalattal bátrabb mosolyt öltve.*
- Ne érezd, hogy bármit várnék ettől. De hiányzol és jó volt úgy tervezgetni, építeni a dolgokat, hogy egyszer talán tényleg használni fogod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838660#post838660][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.29. 00:24[/b][/url]

Az öccse arcán sorra váltják egymást az érzések, ahogy az első meglepetés után a hirtelen ráébred az elhangzottak súlyára, majd megpróbálja valahova tenni őket. Tanácstalansága csak egy fokkal jobb a nyílt elutasításnál, mert ugyanúgy magában rejtheti, hogy hirtelen nem tudja, hogyan vegye el válasza élét, mint azt, hogy voltaképpen örül a lehetőségnek. Ez mind benne van a pakliban, Sethnek nincsenek illúziói a kapcsolatukat illetően; más, érzékenyebb, ingoványosabb, ugyanakkor őszintébb. Mély levegőt vesz, s hangtalanul, lassan engedi ki - ha tovább vár mindennek a felfedésével, akkor sem garantálhatta senki, hogy Sebby könnyebben, jobban fogadta volna. Ha nem ad most rögtön választ, akkor sem történik semmi - a te is hiányzol bőven több, mint amennyiben reménykedett, s mosolyának puhasága elárulja, mennyire jólesik neki. Ugyanakkor a másik arcát fürkészve vonásai elkomolyodnak, mert bármin rágódik is épp Sebby, nem olyan egyszerű dolog. Nem ajánlhat neki mást, mint nyitottságot és azt a többnyire ítélkezéstől mentes, figyelmes hallgatást, ami sajátja.
Ahogy a másik mondata egyre hosszabb és hosszabb lesz, s ahogy nyúlik, úgy vesz egyre furcsább irányt, Seth feje egészen kicsit oldalra biccen, mint aki nagyon próbálja érteni az implikált dolgokat, szemöldöke pedig enyhén felfelé indul. Van ebben némi meglepettség, zavar viszont - egyelőre - nincs, mert őt kibillenteni az egyensúlyából közel sem olyan könnyű. Ez részben Averynek köszönhető, részben természetéből fakad.*
- Úgy sejtem, jobb, ha előbb bezárok,-*löki el magát a pulttól, hogy lesétáljon a lépcsőn - a hangokból ítélve ezzel a lendülettel mára teljesen, mert nemcsak az ajtó kattan, hanem a függöny nehéz surrogása is felhallatszik. Lépések haladnak elfelé, majd indulnak vissza, felkapaszkodva a fokokon, s Seth felhozza mindkettejük bögréit. Csendesen teszi le testvére keze ügyébe a fekete teát, ezzel jelezve, hogy annyi időt szánnak a beszélgetésre, amennyi csak szükséges.*
- Minden egyezség kérdése,*teszi hozzá, a saját lelki nyugalma miatt tisztázva ezt a pontot, szünetképp kortyolva egyet, a porcelánra fűzve ujjait.*- Tiszteletben fogom tartani, ahogy azt is, ha valami kapcsán meggondolod magad vagy nem szeretnél az okáról beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838672#post838672][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.29. 13:40[/b][/url]

Az estébe csúszó délután valóban telis-tele van váratlan meglepetésekkel és fordulatokkal. Persze, ehhez hozzájárul, hogy Sebby ritkán időzik sokáig és találkozásaik során kerüli az elmélyült beszélgetést vagy hogy felszínes információkon túl megossza vele magánéletét. Seth sosem tette szóvá mindezt, de olvasott annyira a sorok közt, hogy következtetéseket vonjon le. Lehet, nem ismerte olyan jól a jelenlegi Sebbyt, évek kihagyása és fájdalma után; ez azonban nem tette semmissé azt, hogy születése óta vele volt. Nemhogy látta felnőni, de harcoltak a másik oldalán és -ellen is. Megjárták egymás rémálmait.
Mindezek fényében érezte, hogy a bejelentés jó eséllyel függ majd össze Sebby...érdekes ízlésével, mondjuk partnerválasztás terén. Az előzmények - egy fogadott testvér, egy kanál vízben megfojtani kívánt szobatárs, egy tanár, majd egy minisztériumi felügyelő - valószínűsítették, hogy a sor nem itt ért véget; legfeljebb őt hagyták meg áldott tudatlanságban.
Lehet, lottóznia kellett volna inkább. Jelentős erőfeszítésbe kerül megőriznie arcvonásai komolyságát, mert Sebby aggodalma ezen a téren már-már komikusan alaptalan. Valahol megkapó, hogy ennyire nagyra tartja a véleményét, még mindig, s ez segít lecsillapítani a kikívánkozó nevetést.
- Egész VIP listád van,-*köszörüli meg a torkát, mint aki nem tudja, elismerését fejezze-e ki vagy inkább próbálja legalább nem bátorítani a másikat. Nem mintha tagadhatatlanul Eridonos lobbanékonyságú fivérének valaha szüksége lett volna rá ezen a téren. Ettől függetlenül megenged egy mosolyt magának, Sebby aggodalmas tekintetét állva.*
- Azon túl, hogy merem remélni, vigyázol magadra, nincs igazán mit hozzátennem. A te döntésed, te élsz-hálsz érte,-*kortyol bele teájába, mintha nem az elmúlt hónapok legrosszabb - és közel egyetlen - szóviccét ejtette volna épp el. Ráadásul mindennemű figyelmeztetés nélkül, azt sem nézve, fivére nem iszik-e pont.*- Legfeljebb annyit kérnék, ne tűnj el szó nélkül napokra vagy felejtsd el behúzni a földszinti függönyt,-zárja le a maga részéről a témát, mert ezektől eltekintve... do whatever or whomever you want. Hagy egy kis időt, hogy leülepedjen mindez; elgondolkodva támasztja állát bögréjének, tekintete egy láthatatlan pontra fókuszál.
- Talán a legjobban az nyomaszt, hogy eddig nem merted elmondani, mert nem tudom, a munkád vagy a kapcsolatunkat tükrözi inkább,-*fogalmazza meg végül őszintén, vádló vagy számonkérő él nélkül.*- Jobban szeretnék tudni ezekről és belelátni, semmint akkor szembesülni vele, amikor valami balul üt ki. De nem hibáztatlak. Sokáig voltam túl mélyen ahhoz, hogy másokkal foglalkozhassak,-*ingatja meg fejét, mert tudatában van, hogy nem lehetett rá támaszkodni vagy számítani, s vállait önkéntelenül megereszkednek.*- és ebben nőttünk fel. Valahol... mindkettőnkbe beleivódott.-*Elhallgat, szünetet tartva, mint aki azt latolgatja, kérdezzen-e, kérdezhet-e.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838701#post838701][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.10.30. 22:19[/b][/url]

A macskaetetés, mint végső, megdönthetetlen indok - ha nem Sebbyről lenne szó, lehet, felnevetne rajta. Azonban a hangulat nem ennyire könnyed, még elfuserált, életveszélyes viccelődésével sem. Most érződik, mennyi minden torlódott fel az évek alatt és vet árnyékot kettejük kapcsolatára. Titkok, bizonytalanság, szorongás, feltéphető sebek.
- Farkast valóban elleneztem. A többiek ellen, emlékeim szerint, sosem emeltem kifogást. Pusztán jeleztem, ha óvatosságra láttam okot,-*valaha tökéletes emlékezete mostanra közel sem tévedhetetlen. Megesik, hogy elfelejt dolgokat részben vagy egészen, s ha ilyen foltra bukkan elméjében, mindig ijesztő. A hiányzó darabok többnyire elég kicsik ahhoz, hogy másoknak ne tűnjenek fel.*- Tényleg ennyire...fojtogató lettem volna?-*kérdezi, tanácstalan szünettel fűzve szavait. Saját magáról alkotott képe hol tiszta, hol torzabb nem is lehetett volna - még utólag visszatekintve sem mindig könnyű depressziója befolyása nélkül látni dolgokat. Fészkelődés helyett dermedt mozdulatlanság jelzi, amikor feszültté válik, tekintetének cikázó vagy elrévedő fókusztalansága. Erőfeszítésbe telik a jelenben maradni, disszociálás helyett, és megpróbálni újra, világosabban, érthetőbben kifejezni magát. A terápiák során számtalanszor kellett így lecövekelni, hogy megtanuljon együttélni az érzéseivel.
- Akkor mondod el, amikor a lebukás fenyeget, ami vagy azt jelenti, hogy elég nagy veszélyt vállalsz, vagy hogy ekkora a szakadék köztünk. Még mindig... megüt a távolság.-*Leteszi a kezében szorongatott bögrét, a legközelebbi elérhető polcon hagyva, s oda sem figyelve megigazítja ingének ujját. Pótcselekvések, amivel kényszeres elméje valahogy igyekszik megőrzini kontrollját, hogy működni tudjon. A hátam mögött veszélybe sodorni magad semmivel sem jobb, fut át rajta.
- It feels... wrong. Just as the thought of being safe, but separated...and ignorant.-*Észre sem veszi az átmeneti botlást, ahogy gondolatait követve nyelvet vált. Néha egyszerűbb lenne, ha Sebby egyszerűen kiolvashatná mindezt és nem neki kellene betűről-betűre előadnia. Néha mindennél jobban szeretné, ha valaki képes lenne elméjében csendet teremteni és megállítani az egymás után tóduló, harsogó gondolatokat. Repetitív, apró mozdulatai - ahogy félig összekulcsolt kezei közt jobb hüvelykjének körmét újra és újra bal tenyerébe mélyeszti - az egyetlen jele annak, hogy hallgatása mögött mi zajlik épp.*
- Fontosabb vagy nekem, mint a törvények vagy mások véleménye. Akár beköltözöl, akár sem, szeretném tudni, ha kockázatos munkát vállalsz el. Hogy ha sarokba szorítanak vagy szorítod magad, ott lehessek. A lehetőséget, hogy megmutasd magad és támaszkodj rám. Nem akarok kívülálló lenni.-*Nehezen összerakott, de talán érthető végre. Reméli, hogy az, nem fogalma sincs, hogy máshogy mondhatná még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=839543#post839543][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.11.29. 22:03[/b][/url]

Kívülről nézve valóban megrázónak tűnhet, amikor letisztult, felesleges mozdulatoktól tartózkodó, kimért mozgása ennyire...szétesik. Mégis, ez jelzi, hogy jelen van és meg tud, meg akar birkózni a szituációval.
- Sajnálom. Nem ez volt a szándékom.-*Lehorgasztja a fejét, lehunyva a szemét pár pillanatra, míg mély levegőt vesz és lassan kifújja. Mit mondhatna? Semmi értelme. Megtörtént és legfeljebb annyit tehet, hogy többé nem fordul elő. Iszonyatosan nehéz a saját maga által okozott károkkal szembesülni, s aztán összekaparni a bátorságot, hogy mégis a másik szemébe nézzen.*
- Akartál...szeretnél a kapcsolataidról beszélni? Vagy legyen ez olyasmi, amitől tartózkodjak?-*Tisztázni szeretné, mert kezdetnek egy sor világos szabály jó lehetne. Sokáig nem bírja a szemkontaktust tartani, de Sebby tudhatja, hogy látásának perifériáján éppolyan jól érzékel másokat, mintha egyenesen őket követné.
Egy pillanatra azért megtorpant annak hallatán, hogy a lebukást nem tartotta fivére fenyegetőnek; s ő maga is elbizonytalanodott. A folytatás pedig csak mélyíti mindezt, előcsalja rejtekéből a félelmeit - azokat a torz, mások szavaival egyszerre sustorgó lényeket, amik azt ismételgetik, felesleges. Túl sok erőfeszítés, nyűg, untat másokat, vagy rosszabb, terhükre van. Megérdemli, hogy egyedül maradjon.
- Just...stop, will you?-*néz fel, az átgázolni szó hallatán, ökölbe szorítva, majd kiengedve ujjait. A lények elillannak, de nem tűnnek el végleg. Tény, hogy az elmúlt években rengeteg dolog történt - vagy nem történt - és sokáig tartott, mire Seth úgy érezte, többé nem feszíti belülről az, amit az emléklopás görcsre kötött. Kellett a magány, a gondolkodás, a bájital és végül a gyógyszer, hogy lassan, fokozatosan értelmet találjon; értelmet a történteknek, az érzéseinek, az egymást követő napoknak. Ám mindez nem jelentette, hogy teljesen más emberré lett volna.*
- Félreérthető voltam. A támaszt nem a munkára értettem, hanem erre... erre a lehetetlen helyzetre. Nem fogok összetörni. Nem vagyok labilis. Mindig is szorongtam, csak felhagytam a leplezésével olyankor, amikor nem fenyeget, hogy visszaélnek vele.-*Sokat tanult saját magáról, elméjének különös belső mechanizmusairól, s amennyire lehet, alkalmazkodik hozzájuk. Van, amit újra lehet tanulni - s apránként cseréli is a kopott fogaskerekeket, törött rugókat, repedt tengelyeket.*- Ha zavar... akkor ne nézd. Át fog menni,-a hangja feszült, de amint a beszélgetés végre kitér a felszínes vagy óvatoskodó megszokott mederből, el fogja oszlatni a bizonytalanságot, az ezernyi mi lesz, ha...? kérdés súlyát.
Egyelőre nem nyúl a bögréért, kezei még túl nyugtalanok hozzá, hogy folyadékkal tele egyensúlyozni próbálja. Érdeklődve követi tekintete Sebastian mozdulatait - mint aki furcsa bűvésztrükkre készül, úgy szedi elő a skatulyát, rákoppintva varázspálcája hegyével. Aztán még egyszer, valószínűleg valamilyen védelmi bűbájt oldva fel vele. Seth csak akkor veszi el a füzetet, amikor Sebby habozva felé nyújtja a köteg jegyzetet.*
- Köszönöm,-*szól halkan, még mielőtt bármit is látott volna - maga a gesztus, a megszavazott bizalom az, amiért hálás. Néhány percre belemélyed a sorokba, átfutva a folyamatban lévő megrendeléseket, bár a dokumentáció java - érthető módon - csak Sebastian fejében él. Az arca keveset árul el, a körülményekhez mérten higgadtan olvas és csak itt-ott villan meglepetés át vonásain. Van, amihez visszalapoz, mielőtt becsukná a füzetet.*
- Köszönöm, hogy megmutattad,-*ismétli meg, amint visszaadja a gyűjteményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=845426#post845426][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.10. 19:25[/b][/url]

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*

 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=847207#post847207][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.06.02. 22:15[/b][/url]

Hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy minimális kontextus birtokában is pontosan azt mondja és tegye, amit vártak tőle. Részben szükséges rossz volt ez, valami, ami elengedhetetlen, ha az ember be akar olvadni; részben törődésének kifejezése. Sokáig nem esett nehezére azt adni, akire - szerinte - vágytak, felerősítve bizonyos tulajdonságait és elnyomva másokat. Olyan magától értetődő dolognak tetszett, mint a lélegzés, s épp ezért sosem gondolt mélyebben bele a következményekbe. Talán Kinseyvel jutott a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze magát, mert szavak helyett elég volt megmutatnia, hogyan reagál mimikájának akaratlan rezzenéseire, hangsúlyának leheletnyi változásaira és a másik értette.
Magyarázni, megpróbálni valami érthetővé lebontani mindazt, ami sokszor még csak meg sem közelíti a racionálist... Valahol hasonlít ez arra a félelemre, ami mindkettejüket megtalálja, de annál is ösztönösebb, mélyebben gyökerező része.*
- Próbálj meg emlékezni rá, hogy nem te tehetsz róla,-*fűzi hozzá, öccse tarkóját nézve jobb híján. Hiába változott sziluettje, nyúlt meg és változtak arányai, szeme felismeri, keresi, szomjazza benne az ismerős vonásokat. Tekintete követi, szinte csüng a másikon.
- Szeretnék...-*a hangja valahol félúton elveszik, amint Sebbyt nézi a párkánynál, közöttük a méterekkel. Ritkán szegezik neki ezt a kérdést, talán egy kezén meg tudná számolni, hányszor kellett válasz után kutatnia. Ujjai szorosabban fonódnak össze, aztán néhány pillanattal később elernyednek, lazán épp' csak összekulcsolva akasztja őket egymásba.*- Szeretném, ha megölelnél.-*Néha úgy érzi, lénye csak gubbaszt testében, mintha három-négy számmal nagyobb ruha lenne csupán - más sokkal, de sokkal jobban ki tudta volna tölteni.
- Szívesen beszélgetnék. Azt hiszem, maradtak még sérelmeid,-és ha már egyszer belekezdtek, talán egyszerűbb a fenekére ásni le az egésznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=847212#post847212][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.06.02. 23:15[/b][/url]

Ahogy a beszélgetéseik, úgy az érintkezés is elvesztette a megszokott biztonságát közöttük - minden olyan kiszámított, óvatos lett, egyre inkább fájó emlékeztetőjévé válva a törésnek. Pedig az ölelések hiányát hamarabb érezte, mint hogy szomjazni kezdte volna a másik szavait, maga sem tudná megmondani, miért. Szívesen hallgatta az öccsét, különös, néha kifürkészhetetlen elméjének gondolatait vagy épp azt, hogyan próbálja lefordítani saját belső nyelvére a dolgokat. Talán csak maga a tény, hogy egy-két elvétett kivétellel, senki sem mert hozzáérni; akár kísértet is lehetett volna.
Sebby félmosolyát csak pár pilanatig látja, mielőtt testvére odaérne hozzá, de elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen önzőnek kérését. Szinte azonnal a másik vállára ejti homlokát, s baljával belekapaszkodik öccse hátán annak ruhájába, elengedve magát. A feszültség érezhetően enyhül, vállai megereszkednek és tagjai ellazulnak, jóformán beledől az ölelésbe. Igyekszik nem tartani attól, meddig tart vagy terhére lesz-e, nem vértezni magát arra, mi lesz utána, csak bízni Sebbyben. Amikor az kibontakozik az ölelésből, de visszaül mellé a lépcsőre, vállával finoman az öccséének támaszkodik, ha hagyják; visszalopva még egy kis közelséget, egy kis bármit.
-...Rendben,-*biccent némi hallgatás után, bár a céltalan beszélgetés olykor nehezére esett. Nem sok érdekes mondanivalója akadt, ha magára és az életére terelődött a szó, az általános, összelopkodott dolgok viszont céltalannak tetszettek most.
- Nem. Tartok tőle, hogy hátsó szándékkal vennék meg,-*bár az évek során egyre ritkábban tanúsított irántuk bárki érdeklődést, sosem ült el teljesen minden zaj. A név vonzotta a kétes alakokat, s hiába kutatta át a házat a Minisztérium az utolsó deszkaszálkáig, tartott tőle, hogy még akadhattak rejtett zugai, titkai.*- Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=848764#post848764][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.07.03. 20:16[/b][/url]

Benne máshogy váltak el ezek a dolgok - az eső dobolása az ablaktól, a játékseprűk okozta izgatottság a kerttől, az éjszakába nyúló sutyorgás a szobájuktól. Személyekhez kötődik, s a ház az apját jelentette számára, pálcájának suhintásait, a fájdalmat és a rettegést, mert sosem tudhatta, mi válik következő fegyverévé ellene. A helyet, ahol elvették tőle a zenét; ahol Sebbyvel kellett harcolnia. És ezért száműzte gondolataiból.
Ezeken merengve próbálja felidézni az épületet, miközben tekintete körbejár és érző keze a lépcsőt simítja maga mellett. Csak sokára szólal meg, mert időt, erőt vesz el, hogy a jelenben tartsa magát, távol emlékeitől.
- Azt hiszem, anyánk miatt sem szerettem soha a házat. Gyerekként is feltűnt, mennyire máshogy viselkedett Angliában és Trencsénben, ha hazalátogathatott.-*Talán mindkettejükben ugyanazt a tehetetlenséget ébresztette; senki sem menthette ki, mert amikor vizsgáztatták vagy kikérdezték, akkor is mindvégig torkán érezte azt a kezet. Néha még mindig voltak rémálmai, éberen betolakodó képei, rémisztően nyers, zsigeri reakciót váltva ki belőle.
- Esetleg ha nem eladnánk, hanem...-kezd bele, aztán elhallgat, hirtelen maga elé nézve. Beletelik fél perc is, mire újrakezdi.*- Esetleg ha találnánk neki egy másik funkciót? Nem múzeum, nem valaki háza lenne, hanem célt szolgálna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=848846#post848846][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.07.04. 22:16[/b][/url]

Valaha legszívesebben elpusztította volna a házat, akár saját kezével, kövenként tépve darabokra. Az, hogy egyáltalán hajlandó fontolóra venni további sorsát, magához mérten hatalmas lépés, mert ezzel hallgatólagos beleegyezését adja nemcsak abba, hogy felkeresse, hanem a munkálatokban való részvételbe is.
- Az ötlet, hogy mugli motellé alakítsam és nézzem, ahogy megüti a guta Őt, kecsegtető,-*húzza sötét mosolyra száját. A puszta tudat, hogy évszázadok felharácsolt mágikus relikviáit varázstalanok érintsenek, használjanak, mit sem sejtve azok valódi értékéről úgy kínozná apjukat, mint semmi más - az elképzelhetetlen, felfoghatatlan, hogy ősei házát, a felmagasztalt földet muglik kezére adnák... lehet, tényleg nem élné túl.
- A tavak és az erdő miatt rengeteg növény és alapanyag termett valaha. Senki se él vagy mer a környéken gyűjteni, gyógyítóknak is értékes hely lehetne.-*Talán nem tőle várna Sebby ilyen felvetést, hiszen nem foglalkozott bájitalokkal; az apjuk azonban tiltott vagy titkolni kívánt főzeteihez innen szerezte hozzávalói javát. Voltaképp élvezetét leli abban, hogy Sacheverell minden igyekezetét kiforgassa, tökéletes ellentétét javasolva.
- Lehetne...lehetne árvaház. Vagy szálló olyanoknak, akik a családjuk elől menekülnek,-*gördülnek aztán tovább gondolatai. Most benne sajdul az érzés, miért nem foglalkozott ezzel soha? Vagy legalább hamarabb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=849821#post849821][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.07.24. 12:50[/b][/url]

Szándékosan nem engedett teret egy ideje a hasonló gondolatoknak - bosszúálló természete számtalan ilyet tudott volna szülni, jobbnál jobb, részletekig csiszolt terveket költeni. Azonban az ebbe ölt időt és erőt soha nem kapta volna vissza, amint arra apránként megtanították. Ő pedig nem akart az apjának élni.
- El tudnám képzelni,-*hümmög halkan, s tekintete körbesöpör, Feathert keresve. Miatta, rajta keresztül tanulta meg az állatok és kisebb bestiák értelmének mélységét, a menhelyek működését, az önkéntesek szükségességét. A vadon élő lények még náluk is sebezhetőbbek, főleg most, ahogy a mugli városok egyre terjeszkednek. Bal kezének ujjai jobb kézfején doboltak, ahogy térdére könyökölve maga elé lógatta kezeit. Vonásai feszültsége töprengővé, számolgatóvá válik, ahogy pillantása körbejár, valami mást vizslat fejében.
- A személyzettel szemben más feltételek támaszthatóak, mint egy vásárlóval,-*kezd bele, lassan követve a kibomló fonalat.*- Ha megváltozik a tulaj, többé semmi garancia, kinek adja tovább a házat, akarva-akaratlan. De ha valakit alkalmazunk,-*s itt gondolatai szertefutnak, mindazon jogilag feltérképezetlen lehetőségeket pedzegetve, amiket csak sejt,*- akkor akár feltétel lehet, hogy meggyőződjünk a szándékairól.-*Sebbyt nézi, aki tapasztalatból ismeri valamennyi módját ennek - a főzeteket, a legilimenciát és a melodimágiát is. A történetük megismétlődésének megakadályozása fontos, számára mégis egy aktív, cselekvést igénylő oldalnak tűnik. A ne itt nem valódi megoldás, bár elismeri, hirtelen ő sem tud tökéletes választ a kérdésre, akkor mi lenne az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=849967#post849967][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.07.25. 22:50[/b][/url]

- Hmm,-*ebbe sűrítette bele, hogy bár Radúz valóban kézenfekvő lehetőség, bár a tőle kapott tanácsok nem feltétlenül elég tárgyilagosak, tömörek és kimerítőek. A vadőr - korlátozott mennyiségű tapasztalata alapján - inkább a gyakorlati dolgokban jeleskedett, semmint azok magyarázatában. Azt, hogy egy tundra közepén boldogul, abszolút el tudta képzelni. De intézményes közegben? A pokrócbunkerré változtatott klubhelyiség képe derengett fel szemei előtt és mindaz, amivé a ház változhatna, ha mocskos állatokat, kis bestiákat és Radúz káoszát hozzáadja a mixhez. Végül is ez is egy módja lehet, hogy az apjukat elvigye a korai agyvérzés...
Aztán másfelé kanyarodott, mert egy ilyen alapítása, vezetése, koordinációja jóval nagyobb feladat, mint amilyenre valaha vállalkozott. Projekteket, engedélyeztetéseket, szabadalmaztatást vitt már, de ezek időszakos dolgok, van jól látható elejük és végük, költségvetésüknek sem kell feltétlen megtérülnie.
- Mérjük fel a lehetőségeinket. Beszélek egy ügyvéddel is, milyen feltételek, engedélyek és törvények vágnak ide.-Ha észlelte Sebby gyors mentését, nem adta jelét, helyette egyre inkább visszanyerte tartásának magabiztos, nyugodt tónusát. A megoldandó problémákkal tudott mit kezdeni, a kihívások lekötötték szorongását.
- Keressek más alternatívákat is, amire rákérdezzek?-*fordítja fejét öccse felé, mert bár van néhány jónak érződő ötletük, szeret alapos munkát végezni. Egy-két részlet egyeztetése után aztán úgy érzi, kimerítették egyelőre a témát, s másfelé kanyarodik a beszélgetés, lassan kifulladva.
Anélkül búcsúznak el, hogy Sebby meginná a teája maradékát, de annyira nem bánja. Amint magára marad a boltban, mintha egy árnyalattal melegebbek lennének a színek. Kimerültnek érzi magát, de Feathernek kell az esti sétája, a vacsorája; a kastélynak a rendszeres ellenőrzése, az egyik szerencsétlennek meg a büntetőmunkája.
Ideje indulni hát.