33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 23. 17:47 | Link

Seth

Nem volt olyan rég, hogy Sebastian utoljára Bogolyfalva utcáit rótta, hiszen időnként meglátogatta a bátyját a kastélyban, Ruruhoz pedig rendszeresen betért - most azonban hírekkel érkezett. Miközben a könyvesbolt felé vette az irányt, ahová a találkozót beszélték meg Seth-tel, csendesen morfondírozott azon, hogy a testvére vajon mit fog szólni a dolgok ilyetén fordulatához. Azt már ugyan Seth is tudta, hogy Sebastian pár hónapja kibérelt egy kis lakást Budapesten, de az ifjabbik Selwyn mindeddig nem ment bele mélyen annak a részletezésébe, hogy a munkája terén milyen változások várhatóak. Most azonban lejárt a felmondási ideje, és nem halogathatta tovább, hogy tájékoztassa a családját. Nem mintha ezen a ponton bárki beleszólt volna Sebby dolgába, de azért mégis jelen volt némi aggodalom, hogy mit fog szólni Seth.
A szőke egy pillanatra megállt az egyik kirakat előtt, eltűnődve azon, hogy vigyen-e magával bármit, kicsit oldva a feszültséget, ami előfordulhat a beszélgetés során, de végül lemondott róla. A testvére úgyis valószínűleg valamilyen édes innivalóval várja, mint mindig.
Végül elérte a könyvesbolt ajtaját, és egy kicsit itt is elidőzött az ablaknál. Néha még mindig nehezére esett félretenni a gyerekes gyomorgörcsöt, amikor a bátyjával változásokról, saját döntésekről beszélt, és már jó ideje nem maradt szívesen éjjelre mellette, mert félt az éjszaka sötétjébe burkolózó túlságosan is komoly beszélgetésektől. Ugyan megpróbálták helyrehozni a kapcsolatukat és nem volt már köztük harag, valahogy sosem sikerült visszaállítani a korábbi harmóniát.
Végül mikor Sebastian belépett a boltba, az ajtó felett lógó csengő vidám hangot hallatott, ő pedig szétnézett a polcsorok között.
- Hello..? - köszönt kérdő hangsúllyal, mert első pillantásra sehol sem látta a bátyját.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 23. 21:35 | Link

Sebby


- Erre!-*hallatszik válasza valahonnan a polcsorok mögül, de a könyvek tömege remekül nyeli a hangokat, így nem könnyű pontosan megállapítani Seth helyzetét. Szerencsére ezzel ő is tisztában van, elvégre nem mostanában vette át a bolt vezetését.*-Hátul, a történelmi részen,-*teszi hozzá, alighanem valamivel foglalatoskodva, mert nem siet öccse elébe. Neszezése azonban csak akkor nyer értelmet, ha Sebby átverekszi magát a pillanatnyilag kissé kusza könyvhalmokon, megkerüli az egyik olvasókuckót és átlépi az egyik felcsavart szőnyeget. Seth egy létrán állva épp a világítással - és alighanem a helyet apránként teljesen benövő illúziókkal - matat, az egyik falikart változtatva patinás utcai lámpássá. A vakolat mellette már kőfalat mintáz, aminek repedéseiben repkény vetette meg a lábát: mindez két polcsor találkozásánál.
A mozgásra előkerül Feather, szertelen örömmel rohanva meg Sebbyt - tudja, hogy nem szabad rá felugrania, de attól még majd' szétveti az izgatottság és mellső mancsait szétterpesztve rajongja körbe.*
- Azt hiszem, unatkozik,-*állapítja meg gazdája, kis szünetet tartva a létra tetejére könyököl, lenézve a párosra. A kutya, amint le bír csillapodni, a kisebbik Selwyn nadrágját szaglássza végig-hosszig, simiben reménykedve csóválva mellé.*- Főztem teát, de ha gondolod, akár kisétálhatunk valami harapnivalóért is,-*veti fel, néhány pillanatra még visszafordulva a félbehagyott varázslathoz, mielőtt végez és lemászik a földre.*
- Szia,-*mosolyog aztán Sebbyre, immáron rendes üdvözlésként, s röviden megöleli - nem nyújtja, mert érzékeli a másikban bújkáló szorongást.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 23. 21:43 | Link

Seth

Mikor Seth megadta az útirányt, akkor gyors, de óvatos léptekkel indult el a polcok között, hiszen nem szeretett volna leverni valamit, és a néhol útját álló könyvkupacok is elég instabilnak tűntek helyenként. A könyvesbolt minden alkalommal, amikor itt járt, egyre inkább elvarázsolt helynek tűnt - még ha ez a varázsvilág egyik központjában nem is meglepő -, és Sebastian kutató tekintete az újdonságokat kereste. Tetszett neki az itt uralkodó hangulat, ami egyszerre volt otthonos és könyvtárszerű.
- Szia - köszönt egy mosollyal, mikor meglátta a létrán álló bátyját, majd megcsodálta az éppen alakuló falszakaszt, de nem tudott túl mélyen elbambulni a látottakon, mivel Feather robbant be a képbe.
A kutyus jól nevelt volt, nem ugrált Sebbyre, de ő, aki minden állatkát imádott, nem tudta megállni, hogy leguggoljon az ebhez és alaposan megdögönyözze a boldog jószágot.
- Jó lesz itt is - felelte közben a felvetésre, miközben az arcán széles vigyor ült, ahogy a kutyussal bohóckodott. Nem véletlen, hogy annyira jó dolog a terápiás állatka, Sebby szorongása is rögtön oldódott valamennyire. Feather egyébként is különlegesen jó természettel volt megáldva, így szinte bárki képes volt ellazulni a közelében.
Ennek ellenére a szőke még akkor sem volt teljesen nyugodt, amikor a bátyja megölelte, bár lényegesen jobb volt a helyzet, mint mikor belépett az ajtón.
- Segítsek valamit? - nézett fel a megbűvölt falszakaszra, bár az már eléggé elkészültnek tűnt. - Vagy leüljünk? Mesélni valóm van - bökte ki. Talán jobb, ha gyorsan túlesik ezen, és utána a lazulásnak szentelheti az este maradékát. Nem volt benne biztos, hogy meddig fog Seth-nél vendégeskedni, de lehet, hogy még akár Ruruhoz is be tud nézni egy kis időre, mielőtt hazamenne megetetni Sherlockot.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 23. 21:44 | Link

Sebby


Feather fülig érő vigyorral hagyja magát gyömöszölni, sőt, egy ponton homokzsák módjára eldől és innentől Sebastian azt tehet vele, amit akar. Ha azonban abbamarad a simi, pár másodperc után felpattan és mint akit puskából lőttek ki, elsüvít átmeneti vacka felé, hogy felkapja legújabb játékát és parádéslovat megszégyenítő büszkeséggel trappoljon vele vissza dicsekedni. Mivel neki egyáltalán nem számít, kiad-e hangot az aktuális plüss zsákmánya, Sethnek mindig első dolga tapintatosan eltávolítani a csipogót.
- Ez kész,-*int fejével nemet, összecsukva a létrát, mire az tenyérnyire zsugorodik és elrakja a földön heverő szerszámos ládikába. Egészen különös az összhatás, elegáns öltözéke és a hely kopottas bája, valamint barkácsfelszerelése együtt.*- Akad viszont még elég zug, ami felújításra szorul. Most is szárad kint egy szekrény, amit újra kellett lakkozni és bűbájozni,-*ez részben megmagyarázza a padlón kószáló könyvhalmokat, apránként ellenőrzi a berendezést és szükség szerint foglalkozik velük. Kidobni semmit sem akar, ami még menthető.
Lesöpör néhány - nemlétező - porszemet ruhájáról, megigazítja mandzsettáját, majd biccent.*
- Akkor üljünk le. A kassza mögött elférünk és van egy kis konyha-tároló,-a bolt mindenkori alkalmazottai számára parányi mosdó, tenyérnyi pult és néhány akasztó biztosítva volt, ami meglepetéssel töltötte el - diákként jóformán sosem látott senkit a kasszánál. Tény, az előző tulaj sosem szorult túlzottan a bevételre, a hely és a könyvek eszmei, szentimentális értéke érdekelte. Seth ennél gyakorlatiasabbnak bizonyult, bár árai olcsó és megfizethető között mozogtak; használt könyvekkel bővítette a kínálatot, lehetővé téve a diákok számára, hogy itt adjanak túl szükségtelenné vált tankönyveiken vagy szerezzék be azok egy-egy példányát másodkézből. Kölcsönzésre, sőt, még szállításra is biztosított lehetőséget a kastélylakók számára - ennek ellenére sosem vett fel senkit.
Rövid csörgést követően két bögrével és cukorral, tejszínnel tér vissza egy fatálcán. Bár akadnak otthonos olvasósarkak az üzletben, jelenleg egyiknél sincs elég hely két embernek, így maradnak a pult és a székek az antik, mutatós kasszagép mellett. Amint leül, Seth a kezébe veszi a saját bögréjét, amiből zöld tea és gyümölcsös-fűszeres illat száll.*
- Mesélj, mi újság,-*könyököl térdére, még így is megőrizve valahogy egyenes tartását.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 23. 21:46 | Link

Seth

Sebby mosolyogva nézett Feather után, ahogy vidáman eltrappolt, majd még szélesebb lett arcán a vigyor, mikor a kutyus a legújabb kedvencével, egy zöld plüss-sárkánnyal tért vissza. A szőke eljelelte neki, hogy "Okos kutya", mert ennyi év alatt azért már az alapokat ő is elsajátította, és megsimogatta a selymes buksit, amit Feather boldog farokcsóválással honorált, majd hamarosan elindult, hogy leheveredjen a boltban kialakított vackára.
Miután Seth nem tudott neki elfoglaltságot adni, Sebby úgy döntött, hogy talán a legjobb lesz mihamarabb túl lenni a mondanivalóján, és hamarosan már a pénztár mögött ültek teával a kezükben.
- Nos... - kezdett bele, de egy pillanatra megállt, és vett egy nagy levegőt, mert nem volt benne biztos, hogy hogyan is fogalmazza meg a történteket. Nyilván Seth-nek ezen a ponton nem igazán volt módja, hogy beleszóljon Sebby munkaügyeibe, de mindezzel együtt sem akart csalódást okozni a bátyjának. - Nos, az van, hogy felmondtam a minisztériumnál - bökte ki.
Kék szemei a bátyja arcát kutatták, hogy vajon mit szól majd ehhez a másik, de közben folytatta.
- Visszatérek a projekt alapú feladatokhoz. Nincs kedvem most annyit utazgatni, mint korábban, és egyébként is kezd unalmas lenni mindig ugyanazt mondani el újabb és újabb embereknek, akiket próbálok megtanítani a legilimenciára, ezért nem fogok a továbbiakban oktatásokat tartani az auroroknak sem. Nagyjából az lesz a helyzet, mint mikor elkezdtem náluk korábban dolgozni - magyarázta a részleteket.
Sebastianban már rég érett ez a döntés, de nem lépte meg könnyen, még ha a Budapesten kivett albérlettel közelebb is került ehhez a végkifejlethez. Annak idején éppen azért indult el a minisztérium kötelékében utazgatni, hogy ne unatkozzon, és ha ezt feladja, akkor ismét azt kockáztatja, hogy nem fog tudni magával mit kezdeni, de már a folyamatos szedelőzködésből és bemutatkozásokból is elege volt.
- Illetve ilyen-olyan varázstárgyakat fogok a továbbiakban is javítani emellett, megrendelésre - tette hozzá, de ennek a részleteibe inkább nem ment volna bele.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 23. 22:51 | Link

Sebby


Figyelmes tekintete az öccsén pihen - abban, ahogy fürkészi, megszokott és idegen egyaránt vegyül. Bár mindig érzékenyen reagált a környezetére, apró gyermekként is kiérezte mások apró rezzenéseit, mostanra pillantása egészen átható élt nyert. Érti, amit lát, nem pusztán ösztönösen, a belé oltott módon reagál. Nyugodtabb, vagy ha úgy tetszik, kopottabb, mint kapcsolatuk törése előtt, ugyanakkor mozdulatai megnyugtatóan ismerősek. Jobb tenyere az alátét; bal kézzel emeli a bögrét, hogy rövidet kortyoljon, s mindeközben hallgatja a másodszori nekifutásra kinyögött kurta bejelentést.*
- Mhn.-*Ennyivel nyugtázza Sebby felmondását, s hogy ne szakítsa félbe, mindössze bólint egyet-egyet. Szemlátomást messze nem okozott akkora meglepetést számára a dolog, mint amennyire fivére szorongott a beszélgetéstől - sőt, mintha halvány mosoly bújkálna vonásaiban, amíg teájára pillant. Aztán újra felveszi a szemkontaktust, s Sebby lassan mondandója végére ér. Néhány másodperc csönd áll be Seth részéről, aminek nincs súlya.
- Megértem. Örülök, hogy ezt is kipróbáltad,-*feleli aztán a kimondatlan kérdésre. Sőt, szavai tovább gördülnek, szürke szemében melegséggel elengedi bögréje alját, s tenyerét finoman öccse kézfejére simítja néhány másodpercre.- A tanítás ezen formája nem neked való, ennek ellenére hiszem, hogy számos embernek értékes tudást adtál át.-*Ahogy visszahúzza balját, kortyol egy hosszabbat italából, arca előtt hagyva kicsit, hogy félig hunyt szemmel illatát is kiélvezze. A kirakat üvegén beszűrődő fény hátulról világítja meg, kifejezetten békés kisugárzást kölcsönözve alakjának.
Testvérek - kimondatlanul hagyhatnak hát dolgokat, amikre felesleges szavakat pazarolni, bár a határvonal elvékonyodott. Néha nehézzé vált eldönteni, mit vagy mit ne tegyen szóvá, s kellett ennyi tér a gondolatoknak.*
- Maradnál a városban vagy...?-*Emeli aztán fel arcát és tekintetét ismét, egyetlen kérdést téve fel, de utat nyitva bárminek, amit Sebastian szeretne megosztani. Általában távol áll tőle a puhatolózás, most viszont nem tudja, mennyire részletes vagy kiterjedt ez az új terv, még ha első hallásra elég kézzelfogatónak tűnik is.  
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2021. október 23. 22:52
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 23. 23:10 | Link

Seth

Voltak alkalmak, amikor túlságosan is gyereknek érezte magát a másik mellett, visszatérve kicsit abba az időbe, amikor a szülei helyett a bátyja tanácsai és meglátásai voltak a világának minden alapja, és az ilyen bejelentések, mint a mostani is, kérdésekkel fejeződtek be, amikre Sebby nem szeretett mindig válaszolni. Valószínűleg most is ezért szorongott, mikor leült a testvérével szemben, még ha ő maga nem is tudatosította, hogy mi áll a háttérben.
A szemöldöke persze azért felszaladt, mikor Seth megosztotta a véleményét az elmúlt időszakban végzett munkájáról. Tény és való, hogy Sebastian is érezte, hogy a tanítás kapcsán ez a második nekifutása sem volt a világ legdíjnyertesebb ötlete, de sokáig jól érezte magát közben, és rengeteg tapasztalatot szedett össze minden téren az utazásai során.
- Hm. - Végül csak ennyit jegyzett meg, egyetlen, szinte semmibevesző szusszanást, kifejezve a másik felé, hogy ebben azért nem teljesen ért egyet, de nem akart belemenni és boncolgatni, hiszen a felmondása után már úgyis teljesen mindegy volt, hogy neki való vagy sem.
A beálló csöndben Sebby is inkább felemelte a poharát, és belekortyolt az édes, tejszínes teába. Jólesett neki a melegsége és a megszokott íz, bár majdnem biztos volt benne, hogy Seth ismét valami új fajta teafüvet szerzett be, ami egy kicsit érdekesebbé tette a italt. Ő is kibámult az ablakon, és bár szorongása már el is múlt, mégsem érezte magát tökéletesen komfortosan, még ha a tartásán ez nem is látszott.
A kérdést hallva aztán visszanézett az ismerős vonásokra és leeresztette a pultra a bögrét.
- Gondolom, igen - bólintott, de a hangjában némi bizonytalanság játszott. - Elég jól berendezkedtem, és nem igen van okom elköltözni, szóval ez tűnik a legjobb opciónak - vont vállat. Az igazsághoz hozzátartozott, hogy a viszonylagos nyugalmat és a többiektől való távolságot is nagyra értékelte, főleg, mert nem minden varázstárgy volt teljesen legális azok közül, amiket hozzá vittek javításra, de jól tudta, hogy ez a magány vissza is üthet rá.
- Nem furcsa a kastélyban laknod megint? - kérdezte aztán. Valaha már egyszer feltette ezt a kérdést, mikor Seth visszatért az ódon falak közé, de ez nem mostanában volt, és talán a másik már nem is emlékezett rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 24. 00:17 | Link

Sebby


A szavai nem tudták tökéletesen átvinni a szándékát, ezt érzékelte, mégsem sietett magyarázkodni. A legnagyobb igyekezettel és gonddal sem kerülheti el a félreértéseket, s megkötötte ezzel a békéjét. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszariadna a vitától vagy a kifejtéstől, ha szükségesnek látja; mindössze szorongását levetve bízik. Bízik abban, hogy a hibák kijavíthatóak, a tévedések orvosolhatóak és a kapcsolatok nem hullanak szét az első elvétett lépésnél. Az öccse tudja, hogy már réges-rég felnőttként kezeli, s álmában sem lenne vele leereszkedő. De a fejében - mint valamennyi emberében - más hangok is vannak, amik az övével vegyülve torzíthatják a hallottakat. Saját hangja felemelése helyett most jobb, ha a többit engedi elcsitulni.
Mindketten belesüppednek a bolt álmos csöndjébe, s míg Sebastian az ablakon át az utcát nézi, Seth bögréje mögül az öccsét tanulmányozza. Szótlan siklik végig sziluettjén, egyszerű örömét lelve abban, ahogy elméje skiccé bontja le a pillanatot, amit talán később papírra vet majd.  
- Ha mégis fontolóra vennéd a költözést, szólj majd, kérlek. Addig is, amíg eszemben van,-*a mindig övén függő szütyőbe nyúl, hogy némi kotorászás után elővegyen belőle egy dobozt, aminek határozottan nem kellett volna beleférnie első ránézésre.*- Sherlocknak, hódolatom jeléül,-*teszi hozzá, nem mintha a papíron díszelgő elégedett macska képe vagy a felirat kétséget hagyna azt illetően, kinek is szánta.
- Már nem.-*Emlékszik a kérdésre, hiszen mindenki arcára kiült valamilyen formában amikor bejelentette, hogy állást vállal a tanodában. A kastély sokáig a biztonsághoz legközelebbi pontot jelentette számára - számukra - lehetőséget az újrakezdésre; s bizonyos értelemben erre volt szüksége. Egy ponton megfogalmazódott benne, hogy a múlt akkor is gyötri, ha a világ másik végére próbál menekülni a képei elől, innen pedig könnyű lett a felismerés, mit kell tennie.*- Időbe telt, amíg megtanultam a jelenben élni. Most már csak akkor merengek az emlékeken, ha néha úgy érzem, jólesne feleleveníteni valamit.-*A mosolya őszinte, aminek valódi súlyát kevesek érthetik csupán. Néhány hét választja el a harmincadik születésnapjától, a háta mögötti időszak azonban többnek érezteti.
- Van hely, ami hiányozni fog az utazásokból?-*kíváncsiság szülte, kissé találom kérdés, de kikívánkozik.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 24. 17:06 | Link

Seth

Néha elmerengett azon, hogy régen úgy érezte, hogy soha nem fog a bátyja nélkül élni, mindig minimum a szomszéd házban lesz a közelében, majd akkor is, ha saját családjuk lesz (te jó ég, miket gondolt még akkor!), és nincs olyasmi, ami távolságot ékelhetne közéjük. Aztán kiderült, hogy mégis csak vannak ilyen dolgok, és még ha most már nem is voltak kínosak a csendek, a bátyja mégis csak azt kérte az előbb, hogy szóljon, ha költözik. Jogos a kérés, kétségtelen, de valahol olyan szomorú, hogy szükség van rá, mert már nem természetes, hogy legfeljebb a másik szobáig kell menni, ha beszélgetni szeretnének egymással.
Sebastian halkan sóhajtott, mintegy vágyódva a régmúlt után, mielőtt visszafordult volna Seth felé, halvány mosolyt öltve az arcára és bólintva.
- Persze, szólok. De egyelőre nem igazán van miért továbbköltöznöm.
Közben aztán előkerült a cicanasi is, amit Sebby szemfelcsillanós vigyorral üdvözölt.
- Imádni fogja. Mostanában szinte már csak kajával tudom bármire is motiválni - mondta, miközben elrakta az ajándékot. Sherlock mostanra már elmúlt 12, és mint ilyen, a senior macskák korába lépett, azonban azon kívül, hogy a szokásosnál is lustább kezdett lenni, nem látszott rajta különösebben más változás. Igaz, Sebastian, és mindenki más is, aki valaha vigyázott az állatra, különösen nagy odafigyelést szentelt annak, hogy a szőrgolyó mindenből megkapja a legjobbat és rendszeresen lássa állatorvos is.
Hamarosan azonban kicsit másfelé terelődött a téma, Sebby pedig lassan kortyolt párat a teájából, amíg Seth-et hallgatta. Viszonozta aztán a másik arcán játszó mosolyt, és úgy felelt.
- Megvallom, nem teljesen értem, hogy annyi hely közül miért pont erre esett a választásod, de örülök, hogy már nem gyötör a múlt. - Okos szemében mély megértés játszott, hiszen tudta ő (ő ne tudta volna?), hogy a bátyja miket élt át, milyen emlékek gyötörték, az pedig az ő lelkén is különösen mély nyomot hagyott, ahogy az egész helyzet kritikussá vált. Még évek távlatában is előfordult, hogy rémálmokból ébredt, csatakosra izzadt pizsamában, de szerencsére egyre ritkábban történt ilyen.
- Hm... - Seth kérdése viszont komolyan elgondolkodtatta. - Nem is tudom... A távol-kelet nagyon tetszett, könnyűvé teszi az életet, hogy mindenre van egy norma és valamilyen társadalmi szabály. Kis túlzással az egész élethez lehetne ott használati utasítást írni - vigyorodott el, mutatva, hogy azért bőven túloz, de tényleg tetszett neki a helyzet. -  De nem volt egy olyan hely sem, ahol elgondolkodtam volna azon, hogy ott maradok. Bár arra néha gondoltam, hogy hazamegyek. Úgy értem, hogy Angliába - pontosított. - Egyébként úgy rémlik, mintha eddig itt nem lett volna lépcső... - fókuszált beszélgetés közben valahova a bátyja háta mögé, egy eddig még nem látott feljáróra.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 24. 22:08 | Link

Sebby


A helyzet szomorúsága gyakran megérinti - mint hideg huzat, ha valahol rosszul zárt ablak vagy alattomos lyuk van, át-átjárja a hiányérzet. Mintha ugyanezt vélné felfedezni Sebastian csendjében és sóhajában, de nem firtatja; beéri az ígérettel, a beszélgetésekkel, közös italokkal, s azzal, hogy térdeik most csaknem összeérnek.*
- A halak nem érdeklik?-*kérdezi, néhány pillanatnyi töprengés után. A macskákról közel sincs annyi ismerete, s amit viselkedésükről tud sem feltétlenül érti teljesen.*- Szerintem össze tudnék rakni egy akváriumra elég apró illúziót, amivel eljátszhat,-*ajánlja fel, bögréje oldalát kocogtatva hangtalanul ujjbegyeivel. Egy ideje újra mocorog benne az alkotni vágyás - tétlen sosem volt, talán depressziójának legmélyebb időszakaitól eltekintve; de a rutin és a kreativitás teljesen más lapra tartoznak. Megjavítani egy doboznyi régi díszt, temetőkertet és sírokat gondozni, könyveket szellőztetni, polcokat egyenesíteni anélkül lehet, hogy az ember akár egy fél gondolatot vesztegetne rá.
Jólesett Sebby mosolyát látni s átsuhant rajta az érzés, hogy most, ha csak pár pillanatig, mintha elhalványult volna a törés köztük, amibe annyi éket vertek akarva-akaratlan.
- Nehéz...lehet, nem is tudnám elmagyarázni. Csak éreztem, hogy valami ide köt. Húzott, amikor alig valami mozgatott meg,-*természetük sok ponton homlokegyenest ellenkező vonást mutat, azonban ez sokáig kevésszer ütközött ki élesen. Seth megfontolt, rendszerben gondolkodó, józan döntéseket hozó énje kényszerűség nyomása alatt szükséges volt, ám még akkor is akadtak intuitív, racionális érvelést mellőző pillanatai.
Röviden felnevet, Sebby meg az élethez kért - mit kért, követelt - használati útmutatója villan be sok-sok év távlatából, s maga előtt látja kiskamasz öccse gömbhalként felfújt orcáit. Még akkor is kuncog egyet-egyet, amikor a teájába kortyol, némi meglepettséggel pillantva fel, ahogy a haza szó elhangzik. Mielőtt azonban bármit mondhatna, fivére figyelmét megragadja a csigalépcső, ami az ajtó mögött szerényen meghúzza magát.
- A bolthoz az idők során rengetegszer hozzáépítettek - gyakorlatilag valahányszor túl sok lett a könyv, hozzátoldottak egy darabot. Amikor megvettem, akkor jöttem rá, hogy valaki, valamikor elkezdte a tetőtér előkészítését. Úgyhogy folytattam és lett egy emelet, amit elrejtettem az utca felől,-*szolgál rövid magyarázattal a jelenségre. A lépcsőt általában ugyanaz a függöny takarja, amivel az ajtót-kirakatot lehet lesötétíteni - ma fel kellett szaladnia valamiért és elfelejtette visszahúzni a helyére.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 24. 22:30 | Link

Seth

- Ó, remek ötlet! - lelkesült fel az ifjabbik Selwyn, mert a halacskák nagyon is érdekelték Sherlockot, olyannyira, hogy néha édesen bámulva üldögélt Sebby monitora előtt, és nézte a beállított képernyővédőt, míg bele nem aludt, vagy el nem unta, hogy hiába nézeget be a gép mögé, ott sem tudja megfogni a színes, mozgó alakokat.
Miután megegyeztek abban, hogy Sebby örülne egy illúziókkal telt akváriumnak, a beszélgetés kevésbé vidám mederbe terelődött, bár ez nem volt szokatlan közöttük. Már nem harcoltak a múlt miatt, és nem is sírtak felette, de néha előkerült egy-egy szelete, amit felelevenítettek néhány mondat erejéig, vagy félszavakkal utaltak rá. Hiszen gyakran ennyiből is értették, hogy mire gondol a másik.
Figyelmesen nézett a bátyjára, míg az magyarázott, és aprókat bólintott, mert ezt tulajdonképpen értette. Igaz, valami furcsa, nyakatekert módon számára ezt nem a kastély és nem ez az ország jelentette, legalábbis egyelőre nem, ezért is merült fel benne, hogy hazamegy.
Seth arckifejezése miatt hamar rádöbbent, hogy talán nem jól fogalmazott, mert egyáltalán nem arra gondolt, hogy haza, az ő házukba, birtokukra menjen, hanem csak úgy Angliába, talán Londonba, mert nagyon nehéz elfelejteni azt a helyet, ahol felnő az ember, és Sebastian ezen a ponton nem is igazán akarta feledni. Még nem kristályosodott ki benne, hogy mi vonzza haza, de talán ugyanaz lehetett, mint ami miatt annyi éve ő kezdte el először visszakövetelni a nevét, mert nem érezte magát Nightingale-nek, ahogy nem érezte magát magyarnak sem, hiába beszélte oly tisztán az édesanyja nyelvét. Nem tudta, és ennyi év terápia után nem is akarta megtagadni a gyökereit, sem a tényt, hogy sajnos különös vonzalma van a rizikós varázstárgyak és az érdekes átkok iránt, és bár sosem üzletelt volna veszélyes és törvényen kívüli alakokkal, a minisztériumi munkája során valahogy mindig megtalálta azokat az embereket, akikben nem volt ártó szándék, de szürke zónában jártak. Igaz, erről nemigen beszélt a bátyjának, mert úgy érezte, hogy nagyon elszomorítaná.
Most is inkább témát váltott, mert zavarta, hogy megbotlott a beszélgetésben, és rákérdezett az első szembejövő furcsaságra a boltban. A magyarázat viszont vártnál jóval érdekesebb volt.
- Wow, egy egész emeletet vettél a tudtod nélkül? - ámult el. - És mi lesz belőle? Újabb emelet a könyvesbolthoz, vagy raktár? Valami egyéb? - kíváncsiskodott a lépcső felé pislogva.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 26. 20:05 | Link

Sebby


Angliához az évek teltével egyre kevesebb fűzte, s bár tagadhatatlanul brit mind viselkedésében, mind örökös túlöltözöttségében, sosem hivatkozna otthonaként az országra. Hiányzott belőle a ragaszkodás vagy akár az a sajátos hozzáállás, amivel sok hely szülötte viszonyul anyaföldéhez, miszerint ők ócsárolhatják hazájukat, de bárki más egy rossz szót sem szólhat róla. Szürke, ízetlen közönnyel viseltetett iránta leginkább; könnyen elengedte hát az egészet.
- Bárki tudta nélkül. Szerettek a minisztériumban,-*szemforgatva kortyol a teájából, mert egy estényi standup előadásra elegendő anyaga gyűlt össze mostanra a bürokrácia jóvoltából. Mármint egy újabb estére való, megkoronázva azzal a szerencsétlen hivatalnokkal, akit a bejelentése után kiküldtek terepszemlézni és aki végül - már a sírás szélén állva a kitöltendő formanyomtatványok listájának láttán - inkább azt javasolta, felejtsék el ezt az egészet és fogjon hozzá a dologhoz, mintha az emelet eddig nem létezett volna és most kezdene az építéséhez. Esélyük sem volt megállapítani, mikori munkálatok és bűbájok nyomát találták.*- A végén beérték azzal, hogy csontvázat nem találtak és nem varrtak a nyakamba büntetést vagy vizsgálatot...-*összegzi röviden kalandjait somolyogva, mert ritkán lát az ember olyat, hogy a csinovnyik önszántából fehér zászlót lengessen.
- Szeretnéd megnézni?-*ajánlja fel némi gondolkodást követően, Sebby lelkesedését látva. Nem most - helyesebben egyáltalán nem - akarta felhozni ezt, de valójában nincs oka titkolózni.*- Előre szólok, hogy elég kezdetleges, rengeteg időt felemésztett az átvizsgálás és engedélyeztetés,-*figyelmezteti öccsét, mielőtt elindulnának felfelé a csigalépcsőn. Voltaképp nem emiatt aggódik, épp ellenkezőleg - bármily üres a fenti tér, berendezése, meglévő darabjai egyértelműen elárulják, hogy nem raktár és nem is a bolt galériája.
KATT
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 26. 20:57 | Link

Seth

- Pff... - nevetett, mikor a bátyja szemforgatását látta. Ha valaki, akkor ő aztán nagyon is jól tudta, hogy a minisztériumi bürokrácia micsoda végeláthatatlan problémákat és huzavonákat tudott kreálni, és nagyon jól el tudta képzelni, hogy mindez hogyan csapódhat le, ha valaki talál egy random emeletet a boltja felett. Persze abban csak igazat adni tudott az ismeretlen irodistának, hogyha nincs hulla, akkor tulajdonképpen nincs baj sem.
- Csoda, hogy ennyivel megúsztad, pedig még csak nem is tehetsz róla, hogy van pár plusz négyzetmétered - helyeselt hát bátyja somolygására. - Hát persze! - lelkesült fel aztán, mikor a másik felajánlotta, hogy megmutatja a fenti részt.
Sebastian valamiféle polcsorokra, dobozokkal teli, raktárszerű helyre számított, így nem is voltak nagy elvárásai.
- Ugyan, biztos nem lehet olyan vészes - legyintett, mert ismerte a bátyját. Lehet, hogy Seth azt mondja épp, hogy még nem sikerült sok dolgot megcsinálnia az emeleten, de Sebby majdnem biztos volt abban, hogy ez valójában azt jelenti, hogy a nagyja már kész, csak az utolsó vonások, esetleg néhány berendezési tárgy hiányzik még.
Mikor elindultak az emeletre egészen izgatott volt hát - mindig is szerette a felfedezősdit, ez pedig most kicsit a gyerekkorukra emlékeztette, mikor senki sem volt otthon, ők pedig azt játszották, hogy kalandorok. Aztán az emeletre érve persze nem kincsesláda várta, hanem egy annál sokkal prózaibb, de az archeológusok céljainál sokkalta tisztább helyiség.
Némán nézett körbe a szobán, több lépés távolságból csodálva meg a pultot, a csodás könyvespolcot, szinte még mindig az ajtóban állva. Egyértelmű volt, hogy ez inkább lakóhelyiség, semmint raktár, de igazából ezen a szőke nem ütközött meg, hiszen simán el tudta képzelni, hogy a másik azért nem akar ténylegesen is a kastélyban lakni, még ha szívesen időzik is ott.
- Nagyon király lett! Kíváncsi lennék, hogy milyen volt, mikor először megtaláltad - mondta, lassan elindulva egy kis barangolásra. - Mikor tervezel költözni, kéne segítség? - nézett hátra a bátyjára, miközben végigsimította tenyerével a munkalapot az ablaknál.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 26. 22:26 | Link

Sebby


Bólint, mert valóban szokatlan, hogy a minisztérium ennyiben hagyjon bármit, amihez Sethnek köze van; ennek ellenére hála Merlinnek, mert futólag ő is vetett egy pillantást az ominózus listára és érezte, ahogy elkezd őszülni a halántéka a gondolattól, hogy ezt mind beadja.
Vészesnek valóban nem nevezné, ellenben puritánnak és egyszerűnek igen - elvégre a munkafelületek, a hozzájuk tartozó polcok és a galéria (a hozzá vezető lépcsővel) készültek csupán el. Sebby olyan lendülettel csattog fel a lépcsőkön, amit ritkán lát tőle - enyhe szorongással, lassabban követi őt, minden lépéssel megpróbálva lélekben felkészülni a szembesítés pillanatára.
Odafent kikerülte Sebbyt, aki az ajtóban állva nézett körbe, s az ablakhoz lépve megfordult, hogy háttal a pultnak támaszkodhasson. A kérdésre enyhén vállat von, mert a félbe-szerbe hagyott emelet elsőre a legkevésbé sem nyújtott lenyűgöző látványt.*
- Poros. Bagolyköpetes. Voltaképp temérdek csontvázat találtam, de az egerek földi maradványait még időben eltakarítottam,-*humora szárazabb lett az évekkel, de valamivel élvezhetőbb, már ha arra vetemedett, hogy próbálkozzon vele. Feje követi a másik mozgását, mielőtt lefelé fordulna.
- Az igazat megvallva,-*szórakozottan megérinti a munkalapot, Sebastianét tükröző mozdulattal,*- nem terveztem költözni.-*bár saját kezét nézte pár pillanatig, most felnéz, egyenest Sebby szemébe, s félmosolya furcsán törékeny. Mintha azt kérné, legyen vele elnéző, elvégre maga is tudja, hogy túllépett egy határt, érzi az egész súlyát.*
- Egy éjjel - vagy talán helyesebb, hogy kora hajnalban - meg kellett állnom munka közben. Még csak az ablakok voltak a helyükön és ki lehetett jutni a balkonra, ha az ember a félúton menthetetlenül beragadt ajtón kioldalazott. És ahogy a néptelen utca felett kinéztem az erdőre, úgy éreztem, tudnád szeretni ezt a helyet.-*Az emlékeiben élénken él minden, a holdfényben tompán fénylő macskakövek és lámpaoszlopok, a háztetők gerincének ezüstös vonalai, a kellemes fuvallat, a tücsökciripelés. El tudta képzelni, amint az eső dobol a cserepeken, közvetlenül az ember feje felett, vagy ahogy a sűrű hóesés pelyhei kavarognak a lámpák fénykörében. Sebbyt a könyvek között, Sherlockot az erkélyen és a pulton heverészve, kettejüket a műhelyben, amint ugyanazon dolgoznak. Megköszörüli a torkát, egy árnyalattal bátrabb mosolyt öltve.*
- Ne érezd, hogy bármit várnék ettől. De hiányzol és jó volt úgy tervezgetni, építeni a dolgokat, hogy egyszer talán tényleg használni fogod.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 28. 23:02 | Link

Seth

A tenyere alatt simán siklott a fa, és mindennek új, frissen készült illata volt a helyiségben. Sebastiant akkor is lenyűgözte volna, ha nem tudja, hogy a bátyja hozta helyre ennyire az emeletet. Simán el tudta képzelni, ahogy a másik itt kávézik reggel, vagy a pultnál ülve bütyköl valamit. Ahogy futólag kipillantott az ablakon a kilátást is gyönyörűnek találta, ahogy elnézhetett a közeli boltok teteje felett és a távolban kirajzolódott az erdő.
Arra a válaszra viszont, amit kapott, egy pillanatig sem számított. Mikor Seth közölte, hogy nem akar költözni, Sebby első gondolata az volt, hogy akkor biztosan kiadná a lakást, és már épp sajnálkozni akart, hogy egy idegen fogja használni, mikor a gondolat folytatásától felszaladt a szemöldöke.
- Oh. - Közölte egyszerűen, némi zavarral a hangjában, miközben az arcán is tisztán tükröződött, hogy hirtelen fogalma sincs, hogy mit mondjon erre az egészre. Seth aztán folytatta, Sebby pedig lassan bólintott, ahogy megértette a mögöttes szándékot is, és töprengő kifejezés ült ki a vonásaira. Ismét az ablak felé fordult, hosszan figyelve a tetők felett a távolt, miközben agyában gondolatok cikáztak, egyik témáról a másikra ugorva, kérdést kérdés után vetve fel. Hajlott rá, hogy azt mondja, hogy szívesen költözne ide, de voltak dolgok, amikről a bátyjának nem beszélt, és problémát okozhattak.
- Te is hiányzol nekem - felelte végül, hogy azért ne nyúljon a másik számára idegőrlően hosszúra a csönd, majd még jó fél percet hallgatott, mielőtt újra a testvére felé fordult volna.
- Az a helyzet, hogy ahogy eddig nem volt okom költözni a pesti lakásból, ugyanannyira nincs okom maradni sem. Szívesen laknék itt, azt hiszem, de az a helyzet, hogy előtte beszélünk kell pár dologról, amikről nem szoktam mesélni, mert nem vagyok benne biztos, hogy minden döntésemnek örülnél, de nem akarok változtatni. Viszont ha a közvetlen közeledben lakok, akkor elkerülhetetlenül bele fogsz futni... - Sebastian szemöldöke gondterhelt ráncba futott, mert nem volt könnyű szalonképesen megfogalmaznia azt, hogy nem tudja, hogy a bátyját nem zavarná-e, ha bizonyos dolgok az általa jó szívvel felajánlott lakásban történnének.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 29. 00:24 | Link

Sebby


Az öccse arcán sorra váltják egymást az érzések, ahogy az első meglepetés után a hirtelen ráébred az elhangzottak súlyára, majd megpróbálja valahova tenni őket. Tanácstalansága csak egy fokkal jobb a nyílt elutasításnál, mert ugyanúgy magában rejtheti, hogy hirtelen nem tudja, hogyan vegye el válasza élét, mint azt, hogy voltaképpen örül a lehetőségnek. Ez mind benne van a pakliban, Sethnek nincsenek illúziói a kapcsolatukat illetően; más, érzékenyebb, ingoványosabb, ugyanakkor őszintébb. Mély levegőt vesz, s hangtalanul, lassan engedi ki - ha tovább vár mindennek a felfedésével, akkor sem garantálhatta senki, hogy Sebby könnyebben, jobban fogadta volna. Ha nem ad most rögtön választ, akkor sem történik semmi - a te is hiányzol bőven több, mint amennyiben reménykedett, s mosolyának puhasága elárulja, mennyire jólesik neki. Ugyanakkor a másik arcát fürkészve vonásai elkomolyodnak, mert bármin rágódik is épp Sebby, nem olyan egyszerű dolog. Nem ajánlhat neki mást, mint nyitottságot és azt a többnyire ítélkezéstől mentes, figyelmes hallgatást, ami sajátja.
Ahogy a másik mondata egyre hosszabb és hosszabb lesz, s ahogy nyúlik, úgy vesz egyre furcsább irányt, Seth feje egészen kicsit oldalra biccen, mint aki nagyon próbálja érteni az implikált dolgokat, szemöldöke pedig enyhén felfelé indul. Van ebben némi meglepettség, zavar viszont - egyelőre - nincs, mert őt kibillenteni az egyensúlyából közel sem olyan könnyű. Ez részben Averynek köszönhető, részben természetéből fakad.*
- Úgy sejtem, jobb, ha előbb bezárok,-*löki el magát a pulttól, hogy lesétáljon a lépcsőn - a hangokból ítélve ezzel a lendülettel mára teljesen, mert nemcsak az ajtó kattan, hanem a függöny nehéz surrogása is felhallatszik. Lépések haladnak elfelé, majd indulnak vissza, felkapaszkodva a fokokon, s Seth felhozza mindkettejük bögréit. Csendesen teszi le testvére keze ügyébe a fekete teát, ezzel jelezve, hogy annyi időt szánnak a beszélgetésre, amennyi csak szükséges.*
- Minden egyezség kérdése,*teszi hozzá, a saját lelki nyugalma miatt tisztázva ezt a pontot, szünetképp kortyolva egyet, a porcelánra fűzve ujjait.*- Tiszteletben fogom tartani, ahogy azt is, ha valami kapcsán meggondolod magad vagy nem szeretnél az okáról beszélni.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 29. 00:54 | Link

Seth

Mikor elindult a könyvesbolt felé egyáltalán nem gondolta volna, hogy nem a felmondása lesz a legproblémásabb téma a napban. Viszont őszintének kellett lennie a bátyjával - anélkül egyértelműen nem volt semmi esélye annak, hogy ne megint egy családi tömegkatasztrófa legyen a faluba költözés vége. Na meg egyébként is, nem akarta kettejük között megingatni a törékeny bizalmat.
- Igen, jobb lenne - bólintott Seth megállapítására, majd míg a másik lement elintézni a zárást, addig Sebby egy viszonylag kényelmesnek tűnő ülőhely után nézett. Végül a galéria széles lépcsőinél állapodott meg, letéve magát a harmadik fokra, és megpróbálta formába önteni azt, ami a fejében forgott. Végül arra jutott, hogy azzal a témával kezdi, ami valószínűleg kevésbé akasztja ki Seth-et, már ha egyáltalán kicsit is megütközik rajta.
Úgy tűnt, hogy Seth is gondolkodott, miközben lent járt, mert felérve rögtön biztosította az öccsét a megértéséről. Ez jólesett Sebby-nek, tulajdonképpen el is hitte a bátyjának, ámde kicsit elhamarkodottnak ítélte a második témáját figyelembe véve, aminek a megítélésétől sokkal jobban tartott.
- Rendben, nagyon köszönöm - bólintott komolyan, majd a kezébe vette a bögréjét, erre is köszönömöt biccentve a másiknak, és lassan forgatta a kezei között, miközben alsó ajkát beharapva igyekezett megfogni valahonnan a gondolatok végét.
- Nos... Ha láttad már Rurut a faluban Tobias-szal, akkor valószínűleg rájöttél, hogy bár időnként velem alszik, de ez nem kizárólagos - kezdett bele a mondókájába, maradva az eredeti tervnél és a könnyebb témát hozva fel először. - Ebből következik, hogy időnként én is találkozom másokkal, vagy épp ők jönnek fel hozzám, ha a lakáshasználat kérdésénél maradunk. Például Radúz - mesélt szemlesütve, a bögréjének. Majd mielőtt folytatta volna nyelt egyet és vett egy nagy levegőt. - De van egy brit aurorom is. Itt tanított egy ideig a kastélyban. - Itt felsandított a bátyjára, hogy ha a másik esetleg nagyon ledöbbent arcot vágna, akkor hagyja neki emészteni az infót, de ha ilyesmi nem történt, akkor folytatta, egy szuszra kibökve a második problémás pontot is. - És a varázsholmik, amiket javítok, olyan kilencvenhat százalékban legálisak. - Ezután elhallgatott, várva, hogy mi lesz a bátyja reakciója, de igazából Sebastian szinte megkönnyebbülést érzett, hogy nem kell tovább kerülgetnie a témákat, bármi is legyen a beszélgetés vége.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 29. 13:40 | Link

Sebby


Az estébe csúszó délután valóban telis-tele van váratlan meglepetésekkel és fordulatokkal. Persze, ehhez hozzájárul, hogy Sebby ritkán időzik sokáig és találkozásaik során kerüli az elmélyült beszélgetést vagy hogy felszínes információkon túl megossza vele magánéletét. Seth sosem tette szóvá mindezt, de olvasott annyira a sorok közt, hogy következtetéseket vonjon le. Lehet, nem ismerte olyan jól a jelenlegi Sebbyt, évek kihagyása és fájdalma után; ez azonban nem tette semmissé azt, hogy születése óta vele volt. Nemhogy látta felnőni, de harcoltak a másik oldalán és -ellen is. Megjárták egymás rémálmait.
Mindezek fényében érezte, hogy a bejelentés jó eséllyel függ majd össze Sebby...érdekes ízlésével, mondjuk partnerválasztás terén. Az előzmények - egy fogadott testvér, egy kanál vízben megfojtani kívánt szobatárs, egy tanár, majd egy minisztériumi felügyelő - valószínűsítették, hogy a sor nem itt ért véget; legfeljebb őt hagyták meg áldott tudatlanságban.
Lehet, lottóznia kellett volna inkább. Jelentős erőfeszítésbe kerül megőriznie arcvonásai komolyságát, mert Sebby aggodalma ezen a téren már-már komikusan alaptalan. Valahol megkapó, hogy ennyire nagyra tartja a véleményét, még mindig, s ez segít lecsillapítani a kikívánkozó nevetést.
- Egész VIP listád van,-*köszörüli meg a torkát, mint aki nem tudja, elismerését fejezze-e ki vagy inkább próbálja legalább nem bátorítani a másikat. Nem mintha tagadhatatlanul Eridonos lobbanékonyságú fivérének valaha szüksége lett volna rá ezen a téren. Ettől függetlenül megenged egy mosolyt magának, Sebby aggodalmas tekintetét állva.*
- Azon túl, hogy merem remélni, vigyázol magadra, nincs igazán mit hozzátennem. A te döntésed, te élsz-hálsz érte,-*kortyol bele teájába, mintha nem az elmúlt hónapok legrosszabb - és közel egyetlen - szóviccét ejtette volna épp el. Ráadásul mindennemű figyelmeztetés nélkül, azt sem nézve, fivére nem iszik-e pont.*- Legfeljebb annyit kérnék, ne tűnj el szó nélkül napokra vagy felejtsd el behúzni a földszinti függönyt,-zárja le a maga részéről a témát, mert ezektől eltekintve... do whatever or whomever you want. Hagy egy kis időt, hogy leülepedjen mindez; elgondolkodva támasztja állát bögréjének, tekintete egy láthatatlan pontra fókuszál.
- Talán a legjobban az nyomaszt, hogy eddig nem merted elmondani, mert nem tudom, a munkád vagy a kapcsolatunkat tükrözi inkább,-*fogalmazza meg végül őszintén, vádló vagy számonkérő él nélkül.*- Jobban szeretnék tudni ezekről és belelátni, semmint akkor szembesülni vele, amikor valami balul üt ki. De nem hibáztatlak. Sokáig voltam túl mélyen ahhoz, hogy másokkal foglalkozhassak,-*ingatja meg fejét, mert tudatában van, hogy nem lehetett rá támaszkodni vagy számítani, s vállait önkéntelenül megereszkednek.*- és ebben nőttünk fel. Valahol... mindkettőnkbe beleivódott.-*Elhallgat, szünetet tartva, mint aki azt latolgatja, kérdezzen-e, kérdezhet-e.  
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 29. 14:18 | Link

Seth

Ahhoz képest, hogy mennyire aggódott amiatt, hogy a bátyja mit fog szólni a bejelentésekhez, szinte már csalódást keltően könnyen siklott el felettük. Sebastian fejében megfordult, hogy tényleg ezért kerülgette a forró kását majdhogynem évekig? Persze nem volt baj, hogy nem kioktatást kapott, vagy épp szörnyülködő tekinteteket, de mivel nem erre a válaszra számított, nem is nagyon tudott vele bármit is kezdeni. Azon kívül persze, hogy a szóvicc hallatán majdnem belefulladt a teájába, csak hogy aztán "ezt most muszáj volt???" tekintettel nézzen Seth-re. Hiába, a bátyja mindig is a kitekert szavak mestere volt, csak ennyire komoly beszélgetésben nem sűrűn fordultak elő hasonlók.
- Vigyázok - biztosította aztán a bátyját, mikor sikerült kihörögnie a tüdejéből a teát. - És nem tűnök el szó nélkül, valakinek etetnie kell Sherlockot - tette aztán hozzá. Meglehet, hogy sokan könnyelműnek neveznék bizonyos tettei miatt, de Sebastian nem volt felelőtlen. Pontosan tudta, hogy mit csinál, és azt is, hogy az egész spontaneitás nem ér annyit, hogy emiatt akár a szőrgombóc állatot hátrány érje. Igaz, az talán azért jobb volt, hogy Sherlock nem tudott beszélni, mert érdekes dolgokat csacsogott volna ki a cuki kiscicahangján.
A bejelentés második felére Seth mintha nem is reagált volna, ami jócskán meglepte az ifjabbik Selwynt, de nem állt le feszegetni a témát, ha a másik ilyen könnyen átsiklott rajta. Aztán Seth tovább beszélt, és úgy tűnt, hogy mégis csak lesznek itt kikívánkozó kérdések, de Sebby egyelőre nem tudta megsaccolni, hogy milyen irányból közelíti meg a kérdést a bátyja. Az elhangzottak után viszont rövid csönd ült rájuk, amíg elgondolkozó kifejezéssel az arcán megpróbálta szavakba önteni a válaszát.
- A hálótársakról azért nem beszéltem, mert korábban is voltak fenntartásaid a témában a választásaim kapcsán - mondta végül. Nem átlépni akart a bátyja felett, csak nem látta értelmét vitába keveredni, vagy épp aggodalomra adni okot, ha úgyis volt egy jókora szakadék köztük ezen a téren. Sebby egyszerűen arra számított, hogy Seth még mindig túlféltő lenne vele szemben, ami egyikőjüknek sem lenne jó. Neki azért, mert tényleg vigyáz és megválogatja a partnereit (bár talán jobb nem beszélni róla, hogy mi mögötte a tudatalatti logika), Seth-nek pedig azért, mert feleslegesen aggódna.
A mondanivaló második fele viszont ismét ráncba vonta a szemöldökét.
- Dehát most mondtam el épp - felelte. Számára egyértelmű volt, hogy ha a másik bevonódhat az eseményekbe, mert például közel laknak egymáshoz, vagy esetünkben Seth tulajdonában üt tanyát, akkor nem akaszt a nyakába a tudta nélkül extra rizikót. - Azért szóltam, hogy tudj róla, és eldönthesd, hogy neked így rendben van-e, ha ideköltözök, nem veszélyeztetlek a hátad mögött - folytatta. Nem volt a hangjában él, csak magyarázott, de mégis úgy érezte, hogy túlságosan ingoványos talajra tévedt. - Őszinte leszek veled, amíg nem volt fontos, addig viszont azért is nem meséltem ezekről, azon túl, hogy ne keverjelek bajba, mert tartottam tőle, hogy megpróbálsz lebeszélni, ettől lelkiismeret furdalásom lesz, és ez elveszi a helyzet örömét - fejtette ki, egyaránt értve ezt a párkapcsolati szokásaira és a mellékes munkájára.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2021. október 29. 14:21
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. október 30. 22:19 | Link

Sebby


A macskaetetés, mint végső, megdönthetetlen indok - ha nem Sebbyről lenne szó, lehet, felnevetne rajta. Azonban a hangulat nem ennyire könnyed, még elfuserált, életveszélyes viccelődésével sem. Most érződik, mennyi minden torlódott fel az évek alatt és vet árnyékot kettejük kapcsolatára. Titkok, bizonytalanság, szorongás, feltéphető sebek.
- Farkast valóban elleneztem. A többiek ellen, emlékeim szerint, sosem emeltem kifogást. Pusztán jeleztem, ha óvatosságra láttam okot,-*valaha tökéletes emlékezete mostanra közel sem tévedhetetlen. Megesik, hogy elfelejt dolgokat részben vagy egészen, s ha ilyen foltra bukkan elméjében, mindig ijesztő. A hiányzó darabok többnyire elég kicsik ahhoz, hogy másoknak ne tűnjenek fel.*- Tényleg ennyire...fojtogató lettem volna?-*kérdezi, tanácstalan szünettel fűzve szavait. Saját magáról alkotott képe hol tiszta, hol torzabb nem is lehetett volna - még utólag visszatekintve sem mindig könnyű depressziója befolyása nélkül látni dolgokat. Fészkelődés helyett dermedt mozdulatlanság jelzi, amikor feszültté válik, tekintetének cikázó vagy elrévedő fókusztalansága. Erőfeszítésbe telik a jelenben maradni, disszociálás helyett, és megpróbálni újra, világosabban, érthetőbben kifejezni magát. A terápiák során számtalanszor kellett így lecövekelni, hogy megtanuljon együttélni az érzéseivel.
- Akkor mondod el, amikor a lebukás fenyeget, ami vagy azt jelenti, hogy elég nagy veszélyt vállalsz, vagy hogy ekkora a szakadék köztünk. Még mindig... megüt a távolság.-*Leteszi a kezében szorongatott bögrét, a legközelebbi elérhető polcon hagyva, s oda sem figyelve megigazítja ingének ujját. Pótcselekvések, amivel kényszeres elméje valahogy igyekszik megőrzini kontrollját, hogy működni tudjon. A hátam mögött veszélybe sodorni magad semmivel sem jobb, fut át rajta.
- It feels... wrong. Just as the thought of being safe, but separated...and ignorant.-*Észre sem veszi az átmeneti botlást, ahogy gondolatait követve nyelvet vált. Néha egyszerűbb lenne, ha Sebby egyszerűen kiolvashatná mindezt és nem neki kellene betűről-betűre előadnia. Néha mindennél jobban szeretné, ha valaki képes lenne elméjében csendet teremteni és megállítani az egymás után tóduló, harsogó gondolatokat. Repetitív, apró mozdulatai - ahogy félig összekulcsolt kezei közt jobb hüvelykjének körmét újra és újra bal tenyerébe mélyeszti - az egyetlen jele annak, hogy hallgatása mögött mi zajlik épp.*
- Fontosabb vagy nekem, mint a törvények vagy mások véleménye. Akár beköltözöl, akár sem, szeretném tudni, ha kockázatos munkát vállalsz el. Hogy ha sarokba szorítanak vagy szorítod magad, ott lehessek. A lehetőséget, hogy megmutasd magad és támaszkodj rám. Nem akarok kívülálló lenni.-*Nehezen összerakott, de talán érthető végre. Reméli, hogy az, nem fogalma sincs, hogy máshogy mondhatná még.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2021. október 30. 23:40 | Link

Seth

Egyáltalán nem volt véletlen, hogy nem beszélgettek túl komoly dolgokról már jó ideje, és a helyzet, amibe most keveredtek, bőven meg tudta mutatni, hogy ez miért volt így. Ahogy a bátyja egyre fokozódó szorongásának jeleit figyelte, úgy gyűlt benne is a feszültség, mert utálta magát érte, hogy egy fél óra alatt képes volt eljutni odáig, hogy félig kiborítsa a testvérét.
Farkas említésétől megrezzent ültében, arcán pedig fájdalmas kifejezés suhant át egy pillanatra. Régi történet volt ugyan, de olyasmi, ami néha még mindig képes éjjel felkelteni őt, és ébren tartani éjszaka.
- Nem voltál fojtogató - jelentette ki aztán. - De úgy éreztem, hogy bennem sem bízol, mikor újra és újra megkérdőjelezted az emberismeretem. Pedig ha őszinték akarunk lenni, akkor nem igazán én voltam az, akit a csúnyán véget ért kapcsolataimban bántottak - fintorgott. Ebben jócskán volt önkritika, hiszen utólag már tudta, hogy mennyire képtelen volt átérezni akár Ricsi helyzetét, és azzal is tisztában volt, hogy Farkas annak itta meg a levét, hogy ő előbb a figyelmét követelte, aztán mikor szorult a hurok és képtelen volt már figyelni az ő igényeire is a saját gondjai mellett, akkor kilépett a kapcsolatból. Nem próbálta magára venni a félresiklott próbálkozások minden felelősségét, de azt sem tudta volna jó szívvel mondani, hogy a másik tehet róla.
A lebukás szót hallva viszont türelmetlenül megrázta a fejét.
- Nem a lebukás érdekel, nem azért mondtam el, mert úgyis megtudnád ha itt laknék. Téged nem akartalak tudtodon kívül húzni be valamibe, amiből rossz esetben gond lehet - mondta, de küszködött a szavakkal. Neki sem volt könnyebb világosan fogalmazni, és minden ilyen pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak másokkal is úgy tudna kommunikálni, mint Ruruval, akivel minden tiszta és világos, és nem tudnak ferdíteni vagy féligazságokat mondani meggondolatlanságból a másiknak. Ahol nem is lenne kérdés, hogy mire gondol a másik, mert a külön kis valóságukban minden egyértelmű.
Seth-nek viszont igaza volt abban, hogy köztük távolság van, és amint komolyabb témák kerülnek elő, nehézkessé válik a beszélgetés. Utálta, hogy ez így van, hiányzottak neki a végigsutyorgott éjszakák, amikor minden gondolatát meg tudta osztani a bátyjával, de megkerülhetetlen volt az elefánt a szobában, hogy akkoriban a testvérének kellett mindazt a rémséget elhallgatnia, ami aztán kiesett a szekrényből.
Értette, hogy mit akar Seth kifejezni, de pillantásába valami szomorúság költözött. Nem akart újra a testvérére támaszkodni. Nem akarta, hogy ismét a bátyja védelmére szoruljon, és azt sem akarta, hogy rizikót akasszon Seth nyakába.
- A támaszodra nem a munkák kapcsán van szükségem - felelt aztán halkan, lassan, megfontolva a szavakat. - Az, hogy mit vállalok el, az az én felelősségem, és ha rosszul sül el, az is. De kétlem, hogy gond lenne, nem túl nagy dolgokról beszélünk - tette hozzá. Érdeklődése inkább a gyűjtői szenvedély egyfajta megnyilatkozásának számított, semmint bármilyen tényleges rossz szándéknak vagy bűnözői hajlamnak. A tárgyak, amiket időnként helyrehozott, zömmel régiségek voltak.
- Viszont a távolság engem is zavar - mondta aztán őszintén. - Komolyan mondtam, hogy hiányzol, de ijesztő a gondolat, hogy szinte újra meg kellene ismernünk egymást és hogy ez mennyi időbe telhet, és hányszor gázolhatunk közben át egymáson.
Mélyet sóhajtott, aztán lassan mozdult, hogy elővegyen a belsőzsebéből egy gyufás skatulyát. A karton dobozban egy lekicsinyített füzet lapult, amire rákoppintott a pálcájával, hogy visszanyerje az eredeti méretét, majd még egyszer rákoppintott, amitől a lapokon látható zagyva szöveg is értelmessé állt össze, majd odanyújtotta a jegyzeteket Seth-nek.
- Ezeken dolgoztam mostanában - fűzte hozzá. Viaskodott benne az arra való törekvés, hogy teljesen kihagyja ebből Seth-et, és a vágy, hogy teljesítse a kérését, és ne zárja ki abból, hogy hogyan él.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2021. október 31. 19:18
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2021. november 29. 22:03 | Link

Sebastian

Kívülről nézve valóban megrázónak tűnhet, amikor letisztult, felesleges mozdulatoktól tartózkodó, kimért mozgása ennyire...szétesik. Mégis, ez jelzi, hogy jelen van és meg tud, meg akar birkózni a szituációval.
- Sajnálom. Nem ez volt a szándékom.-*Lehorgasztja a fejét, lehunyva a szemét pár pillanatra, míg mély levegőt vesz és lassan kifújja. Mit mondhatna? Semmi értelme. Megtörtént és legfeljebb annyit tehet, hogy többé nem fordul elő. Iszonyatosan nehéz a saját maga által okozott károkkal szembesülni, s aztán összekaparni a bátorságot, hogy mégis a másik szemébe nézzen.*
- Akartál...szeretnél a kapcsolataidról beszélni? Vagy legyen ez olyasmi, amitől tartózkodjak?-*Tisztázni szeretné, mert kezdetnek egy sor világos szabály jó lehetne. Sokáig nem bírja a szemkontaktust tartani, de Sebby tudhatja, hogy látásának perifériáján éppolyan jól érzékel másokat, mintha egyenesen őket követné.
Egy pillanatra azért megtorpant annak hallatán, hogy a lebukást nem tartotta fivére fenyegetőnek; s ő maga is elbizonytalanodott. A folytatás pedig csak mélyíti mindezt, előcsalja rejtekéből a félelmeit - azokat a torz, mások szavaival egyszerre sustorgó lényeket, amik azt ismételgetik, felesleges. Túl sok erőfeszítés, nyűg, untat másokat, vagy rosszabb, terhükre van. Megérdemli, hogy egyedül maradjon.
- Just...stop, will you?-*néz fel, az átgázolni szó hallatán, ökölbe szorítva, majd kiengedve ujjait. A lények elillannak, de nem tűnnek el végleg. Tény, hogy az elmúlt években rengeteg dolog történt - vagy nem történt - és sokáig tartott, mire Seth úgy érezte, többé nem feszíti belülről az, amit az emléklopás görcsre kötött. Kellett a magány, a gondolkodás, a bájital és végül a gyógyszer, hogy lassan, fokozatosan értelmet találjon; értelmet a történteknek, az érzéseinek, az egymást követő napoknak. Ám mindez nem jelentette, hogy teljesen más emberré lett volna.*
- Félreérthető voltam. A támaszt nem a munkára értettem, hanem erre... erre a lehetetlen helyzetre. Nem fogok összetörni. Nem vagyok labilis. Mindig is szorongtam, csak felhagytam a leplezésével olyankor, amikor nem fenyeget, hogy visszaélnek vele.-*Sokat tanult saját magáról, elméjének különös belső mechanizmusairól, s amennyire lehet, alkalmazkodik hozzájuk. Van, amit újra lehet tanulni - s apránként cseréli is a kopott fogaskerekeket, törött rugókat, repedt tengelyeket.*- Ha zavar... akkor ne nézd. Át fog menni,-a hangja feszült, de amint a beszélgetés végre kitér a felszínes vagy óvatoskodó megszokott mederből, el fogja oszlatni a bizonytalanságot, az ezernyi mi lesz, ha...? kérdés súlyát.
Egyelőre nem nyúl a bögréért, kezei még túl nyugtalanok hozzá, hogy folyadékkal tele egyensúlyozni próbálja. Érdeklődve követi tekintete Sebastian mozdulatait - mint aki furcsa bűvésztrükkre készül, úgy szedi elő a skatulyát, rákoppintva varázspálcája hegyével. Aztán még egyszer, valószínűleg valamilyen védelmi bűbájt oldva fel vele. Seth csak akkor veszi el a füzetet, amikor Sebby habozva felé nyújtja a köteg jegyzetet.*
- Köszönöm,-*szól halkan, még mielőtt bármit is látott volna - maga a gesztus, a megszavazott bizalom az, amiért hálás. Néhány percre belemélyed a sorokba, átfutva a folyamatban lévő megrendeléseket, bár a dokumentáció java - érthető módon - csak Sebastian fejében él. Az arca keveset árul el, a körülményekhez mérten higgadtan olvas és csak itt-ott villan meglepetés át vonásain. Van, amihez visszalapoz, mielőtt becsukná a füzetet.*
- Köszönöm, hogy megmutattad,-*ismétli meg, amint visszaadja a gyűjteményt.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2022. április 3. 23:23 | Link

Seth

- Nem hiszem, hogy akarok a kapcsolataimról beszélni... - felelt Sebastian, de a hangja bizonytalanul csengett. Beszélgetett is volna Seth-tel erről, meg nem is, legfőképp mert néha jólesett volna valakivel megosztania a gondolatait és az eseményeket, de valahogy túl intimnek, túlságosan bensőségesnek érezte a témát ahhoz, hogy olyankor vegyék elő, amikor épp csak próbálnak visszatalálni egymáshoz. Sebastian sem kérdezte Seth-et arról, hogy mi történik vele ilyen téren, és ez nem véletlen. Talán, majd ha magától jut ide a beszélgetés fonala valamikor, akkor ismét átrághatják magukat a kapcsolati témákon, mint annak idején tinédzser korukban.
Amikor megpróbálta elmagyarázni Seth-nek, hogy mit érez kettejükkel kapcsolatban, hiába mondta épp azt a bátyja, hogy nem fog összetörni, nem épp ez sugárzott abból, ahogy megállította Sebastiant a beszédben. A srác pár másodpercig tűnődve nézett a bátyjára, pillantása az ökölbe szorult, aztán ellazuló kézre villant, majd újra a másik vonásait figyelte. Ha Seth-et negyed óra alatt sikerült ennyire feszültté tennie, ráadásul olyan szavakkal, amiket előtte alaposan átgondolt, hogy lehetőleg ne adjanak okot hasonló reakcióra, akkor hogy beszélhetne teljesen szabadon? Volt már rá példa, hogy a testvére azt mondta neki, hogy nincs baj, aztán lett, nem is kicsi. Mégis hogy kellene így képesnek lennie arra, hogy nyíltan elmondjon mindent, ha ezt látja viszont a másik reakcióiban? Végül némi latolgatás után felállt a másik mellől, és odébb lépett a lépcsők oldalához, majd leült, hátát a fának vetve.
- Rendben, akkor nem nézem - zárta le a témát, megpróbálva szabadulni a kettejük között feszülő membrántól, ami mintha sose akart volna átszakadni. Viszont a munkáit tartalmazó füzetet előtte még megkapta Seth.
Csendben teltek a percek, amíg a másik átlapozta a jegyzeteket, majd Sebastian visszakapta őket. Seth látványosan nem mondott semmit (és még Sebby óvatoskodik..?), ami akár csak valamelyik feladattal lett volna kapcsolatos, pusztán megköszönte a lehetőséget. Sebastian mintha ingoványos talajon járt volna, pont úgy nem tudta, hogy mivel folytassa a beszélgetést most. Kérdezzen rá, hogy mit gondol az egészről Seth? Haladjanak tovább más merre? Végül feladta és rákérdezett.
- És most..?
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2022. április 10. 19:25 | Link

Sebby

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*

 
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2022. április 18. 15:17 | Link

Seth

Míg soha nem próbálta, addig is biztos volt benne, hogy nem lenne könnyű visszatalálni a régi hangnemhez, amit valaha egymás között használtak, és ahogy most végre tényleg elkezdtek beszélgetni, egyre biztosabb volt benne, hogy bár érdemes megpróbálni, de hosszú hetek, talán hónapok fognak kelleni ahhoz, hogy képes legyen igazán elengedni magát Seth mellett, és hogy ne üljön köztük egy elefánt méretű bizonytalanság-gombóc a próbálkozások közben. Seth valóban jól játszotta évekig a szerepét, de nem csak ez volt a gond. Sebastian számára normál esetben is nehezen kivitelezhető volt mások érzéseinek megértése, és most mintha ingoványos talajra tévedt volna, lépésről lépésre próbált utat találni a másikhoz, mégis bizonytalanságba és a szorongás szomorú falába ütközött. Az elméje értette, hogy mit mond a másik, ha kellett volna, talán még le is tudta volna lépésről-lépésre vezetni, hogy miért pont a disszociálás épült be testvére reflexeibe, de odabent a lelke kicsire húzta össze magát, mint egy riadt gyermek, és próbált nem rosszat mondani. Persze nem igazán jött össze, de ezen Sebasitan már meg sem lepődött.
Ettől függetlenül is nagyra értékelte Seth őszinteségét és az erőkifejtést, amit azért tett, hogy egyszer majd korlátok nélkül tudjanak egymással beszélgetni ismét.
- Nem baj... meg fogjuk szokni - felelte végül, karjait kicsit talán védekezőn fonva össze mellkasa előtt, háttal ülve a másiknak. Tekintetével keresett egy érdekesebbnek tűnő pontot a szemközt lévő faburkolaton, és arra fókuszált.
Miután végeztek a füzettel, és láthatóan meglepően könnyen túljutott az egészen, a beszélgetés kissé megfeneklett. Ennek próbált véget vetni kérdésével, kérdő tekintetét a másikra vetve, de a választ hallva akaratlanul is fáradt kis sóhajt szakadt ki belőle. Felkelt, nem bírta a feszültséget, ezért mozognia kellett, hát az ablak felé indult, és a párkánynak dőlve ismét szembe fordult a testvérével.
- Nem a megfelelő reakciókra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy te most mit szeretnél. Beszélgetni akarsz? Van kérdésed a füzet tartalmáról? Menjünk le és folytassuk később? Te mit akarsz most csinálni? - sorolta el gyorsan azért amit eredetileg a két rövid kis szóba próbált sűríteni, hátha megkönnyíti vele a másik dolgát.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2022. június 2. 22:15 | Link

Sebby

Hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy minimális kontextus birtokában is pontosan azt mondja és tegye, amit vártak tőle. Részben szükséges rossz volt ez, valami, ami elengedhetetlen, ha az ember be akar olvadni; részben törődésének kifejezése. Sokáig nem esett nehezére azt adni, akire - szerinte - vágytak, felerősítve bizonyos tulajdonságait és elnyomva másokat. Olyan magától értetődő dolognak tetszett, mint a lélegzés, s épp ezért sosem gondolt mélyebben bele a következményekbe. Talán Kinseyvel jutott a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze magát, mert szavak helyett elég volt megmutatnia, hogyan reagál mimikájának akaratlan rezzenéseire, hangsúlyának leheletnyi változásaira és a másik értette.
Magyarázni, megpróbálni valami érthetővé lebontani mindazt, ami sokszor még csak meg sem közelíti a racionálist... Valahol hasonlít ez arra a félelemre, ami mindkettejüket megtalálja, de annál is ösztönösebb, mélyebben gyökerező része.*
- Próbálj meg emlékezni rá, hogy nem te tehetsz róla,-*fűzi hozzá, öccse tarkóját nézve jobb híján. Hiába változott sziluettje, nyúlt meg és változtak arányai, szeme felismeri, keresi, szomjazza benne az ismerős vonásokat. Tekintete követi, szinte csüng a másikon.
- Szeretnék...-*a hangja valahol félúton elveszik, amint Sebbyt nézi a párkánynál, közöttük a méterekkel. Ritkán szegezik neki ezt a kérdést, talán egy kezén meg tudná számolni, hányszor kellett válasz után kutatnia. Ujjai szorosabban fonódnak össze, aztán néhány pillanattal később elernyednek, lazán épp' csak összekulcsolva akasztja őket egymásba.*- Szeretném, ha megölelnél.-*Néha úgy érzi, lénye csak gubbaszt testében, mintha három-négy számmal nagyobb ruha lenne csupán - más sokkal, de sokkal jobban ki tudta volna tölteni.
- Szívesen beszélgetnék. Azt hiszem, maradtak még sérelmeid,-és ha már egyszer belekezdtek, talán egyszerűbb a fenekére ásni le az egésznek.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2022. június 2. 22:17 | Link

Seth

Sebastian nem gondolta, hogy ne tehetett volna róla, így gondolnia is nehéz volt erre. A maga részről sem felnagyítani, sem lekicsinyleni nem akarta a szerepét abban, hogy a bátyja olyan nehézségekkel nézett szembe az élete során, mint amilyenekkel kénytelen volt megbirkózni, de hiába tudta logikusan végiggondolni a témát, ha közben az érzései azt mondták, hogy igenis felelős.
Nem véletlen, hogy nem tudott tovább nyugton ülni sem, kénytelen volt kimozogni magából a feszültséget, már amennyire a lakás falai teret engedtek erre. Egy kis része most már szabadulni akart a beszélgetésből, egyszerűbb lett volna befejezni és tovább állni, máskor térni vissza rá, de nem tudta volna ezt megtenni Seth-tel, mikor a testvére egyértelműen beszélgetni szeretett volna még. Amúgy sem igazán megoldás a menekülés, ezt már Sebby is jól megtanulhatta.
Látta a másikon a vívódást, ahogy próbálta összeszedni a gondolatait és hogy valójában mit is szeretne, de végül Seth dűlőre jutott saját magával és olyasmit kért, ami bár szokatlan, de nem nehéz teljesíteni. Sebastian arcára akaratlanul is egy kis félmosoly költözött, miközben ismét közelebb lépett a bátyjához, hogy végül a karjaiba zárja. Ezer éve nem ölelték meg egymást, pedig régen, mikor rémálmok gyötörték, annyiszor de annyiszor aludtak összekapaszkodva. Gyerekként még annyira természetes volt az egész, most viszont nem volt benne biztos, hogy meddig is kellene tartania az ölelésnek. Nem kényelmetlen Seth-nek? Nem túl sok az idő, vagy épp nem túl kevés? A gondolataitól kevésbé tudott belemerülni a pillanatba, mint szeretett volna, de őszintén igyekezett ellazulni, hogy a másik se érezze feszültnek a helyzetet. Aztán mikor úgy érezte, hogy talán elég, akkor elengedte a testvérét és visszaült mellé a lépcsőre.
- Nem tudom mit mondhatnék... Nagyon nehéz úgy bökni rá egy problémára, hogy éppen semmi olyanról nem volt szó, amiről eszembe juthatna - mondta eltöprengve. Bár sokan azt hiszik, hogy Sebastian tökéletesen számontartja a sérelmeit, valójában ez egyáltalán nem volt így, legalábbis nem annyira tudatosan, hogy rá tudott volna bökni egyre. - Talán inkább csak beszélgessünk cél nélkül, és ha valami felmerül, akkor kivesézzük - vetette fel, és ha a másik egyetértett, akkor felvetett egy témát, ami mostanában foglalkoztatta. - Gondolkodtál már azon, hogy esetleg el kellene adnunk az angliai birtokot?
Még ha nem is volt túl jó emlékek színhelye a mostanra romossá vált ház, valahogy nem vitte rá a lélek Sebby-t, hogy csak úgy otthagyja, hogy enyészeté legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2022. június 2. 23:15 | Link

Sebby

Ahogy a beszélgetéseik, úgy az érintkezés is elvesztette a megszokott biztonságát közöttük - minden olyan kiszámított, óvatos lett, egyre inkább fájó emlékeztetőjévé válva a törésnek. Pedig az ölelések hiányát hamarabb érezte, mint hogy szomjazni kezdte volna a másik szavait, maga sem tudná megmondani, miért. Szívesen hallgatta az öccsét, különös, néha kifürkészhetetlen elméjének gondolatait vagy épp azt, hogyan próbálja lefordítani saját belső nyelvére a dolgokat. Talán csak maga a tény, hogy egy-két elvétett kivétellel, senki sem mert hozzáérni; akár kísértet is lehetett volna.
Sebby félmosolyát csak pár pilanatig látja, mielőtt testvére odaérne hozzá, de elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen önzőnek kérését. Szinte azonnal a másik vállára ejti homlokát, s baljával belekapaszkodik öccse hátán annak ruhájába, elengedve magát. A feszültség érezhetően enyhül, vállai megereszkednek és tagjai ellazulnak, jóformán beledől az ölelésbe. Igyekszik nem tartani attól, meddig tart vagy terhére lesz-e, nem vértezni magát arra, mi lesz utána, csak bízni Sebbyben. Amikor az kibontakozik az ölelésből, de visszaül mellé a lépcsőre, vállával finoman az öccséének támaszkodik, ha hagyják; visszalopva még egy kis közelséget, egy kis bármit.
-...Rendben,-*biccent némi hallgatás után, bár a céltalan beszélgetés olykor nehezére esett. Nem sok érdekes mondanivalója akadt, ha magára és az életére terelődött a szó, az általános, összelopkodott dolgok viszont céltalannak tetszettek most.
- Nem. Tartok tőle, hogy hátsó szándékkal vennék meg,-*bár az évek során egyre ritkábban tanúsított irántuk bárki érdeklődést, sosem ült el teljesen minden zaj. A név vonzotta a kétes alakokat, s hiába kutatta át a házat a Minisztérium az utolsó deszkaszálkáig, tartott tőle, hogy még akadhattak rejtett zugai, titkai.*- Miért?
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 798
Összes hsz: 3272
Írta: 2022. július 2. 10:45 | Link

Seth

Bár nem tudta volna letagadni, hogy volt valami elemien furcsa számára a helyzetben, ezzel együtt is jólesett neki az ölelés. Sosem könnyű hosszú idő után újra visszatalálni valakihez, a testvérek között pedig nem csak egy egyszerű vita vagy félreértés feszült, hanem komoly és nehéz történések, amiknek a súlya akár örökre is közéjük ékelődhetett volna.
Szerencsére azonban nem ez történt, és még ha apránként is közeledtek, a fejlődés folyamatos és érezhető volt. Ez esetben szó szerint is, hiszen az ölelés után is még összeért a válluk, ami Sebastiant jó érzéssel töltötte el.
Beszélgetésük fonalát egy új témával igyekeztek felvenni, amit végül az ifjabbik szőke hozott fel.
- Valójában csak zavar, hogy üresen áll - felelte bátyja kérdésére a ház kapcsán. Nyilvánvaló volt, hogy soha egyikük sem fog többé életvitelszerűen a birtokon tartózkodni, de Sebastian számára nem a ház volt az, amit gyűlölt, hanem az események, amik a falai között történtek. De a ház maga szeretnivaló volt a szemében, a régi szobájuk sok rossztól védte meg őket, a párkányon doboló halk esőcseppek azóta sem hangzottak sehol ugyanúgy, és a kékes színű tető, az arany oszlopok különleges hatása mai napig visszaköszön Sebastian rajzain.
- Azok a falak nem csak rossznak voltak a tanúi, és sokszor éreztem úgy gyerekként, hogy a halk nyikorgások a padlóból vagy ahogy a szél rezgette az ablakot megnyugtatóak voltak egy-egy rossz élmény után. Hogy a szobánk ajtaja pajzsként védett minket. - Valójában nem volt így, ezt Sebby is tudta, de egy gyerek képzeletében könnyen élővé válik minden. - Rossz érzés, hogy gondozatlanul az enyészeté lesz minden - próbálta átadni Seth-nek, hogy pontosan miért foglalkoztatja őt a kérdés. - De értem, hogy miért tartasz a visszaéléstől - sóhajtott lemondóan, mert a bátyjának mint általában, most is igaza volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 654
Összes hsz: 2313
Írta: 2022. július 3. 20:16 | Link

Sebby


Benne máshogy váltak el ezek a dolgok - az eső dobolása az ablaktól, a játékseprűk okozta izgatottság a kerttől, az éjszakába nyúló sutyorgás a szobájuktól. Személyekhez kötődik, s a ház az apját jelentette számára, pálcájának suhintásait, a fájdalmat és a rettegést, mert sosem tudhatta, mi válik következő fegyverévé ellene. A helyet, ahol elvették tőle a zenét; ahol Sebbyvel kellett harcolnia. És ezért száműzte gondolataiból.
Ezeken merengve próbálja felidézni az épületet, miközben tekintete körbejár és érző keze a lépcsőt simítja maga mellett. Csak sokára szólal meg, mert időt, erőt vesz el, hogy a jelenben tartsa magát, távol emlékeitől.
- Azt hiszem, anyánk miatt sem szerettem soha a házat. Gyerekként is feltűnt, mennyire máshogy viselkedett Angliában és Trencsénben, ha hazalátogathatott.-*Talán mindkettejükben ugyanazt a tehetetlenséget ébresztette; senki sem menthette ki, mert amikor vizsgáztatták vagy kikérdezték, akkor is mindvégig torkán érezte azt a kezet. Néha még mindig voltak rémálmai, éberen betolakodó képei, rémisztően nyers, zsigeri reakciót váltva ki belőle.
- Esetleg ha nem eladnánk, hanem...-kezd bele, aztán elhallgat, hirtelen maga elé nézve. Beletelik fél perc is, mire újrakezdi.*- Esetleg ha találnánk neki egy másik funkciót? Nem múzeum, nem valaki háza lenne, hanem célt szolgálna?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza