Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=838449#post838449][b]Süveges Lili - 2021.10.22. 20:33[/b][/url]

Néha már úgy esett-kelt, mintha nála ez lenne a normális közlekedési forma. Mások kocognak, vagy gyors sétálnak, vagy görkoriznak, Lili meg botladozik. A lényeg, hogy haladjon, és ez volt a fő szempontja a gyanúsan zörgő bokortól való eltávolodást illetően is. De nem gondolta volna, hogy ezzel jobban megijeszti Júliát, mint amennyire ő tartott a dementorpuszitól. Hiszen olyan rém laza ez a csaj! És persze határozottan sokkal de sokkal szebb bármilyen dementornál.
- Úgy értem.. mármint izé, örülök, hogy te hajoltál fölém.. tudod, nem szívod ki a lelkem meg az örömöm, sőt, egészen nagyon örülök neked, olyan tökre nagyon, hogy csak na!
Tényleg nagyon boldoggá tette most, hogy ott volt vele a lány, no nem mintha, ha nem lett volna, akkor Lili itt lenne. Elvégre vele jött ki, és nem itt futottak össze, de olyasmi meg fel sem merült a szőke kobakjában, hogy a navinés esetleg hátrahagyná őt a sötét erdőben dementorok vagy más rémségek áldozatául. Túl naiv volt, hogy egyáltalán eszébe jusson ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt, hogy az ijedség után kinyitva szemét az ő arcát pillantotta meg elsőként.
Visszaindultak, megszaporázva lépteiket, már amennyire a kóválygó Lilivel lehetett haladni, és csakhamar a biztonságot jelentő házikóban találták magukat. Lilkó egészen meghatódott a másik hangjában hallható aggodalom, és megkönnyebbülés nyomait felfedezve. Tényleg így törődne vele? De milyen édes!
- Jóó, de aztán finom legyen - bólogatott szórakozottan, mikor már a fényben álltak, aztán újból kuncorászni kezdett. - Lehet az íze eprees mondjuk, de-mentolos is!
Kicsit még dőlingélt is ahogy saját viccén mulatozott, láthatóan szétcsúszott picit.
- Persze.. jól vagyok, csak üljünk le, mit szólsz? - kérdezte, majd lassan kihúzta kezeit Júliáéből, és le is huppant az egyik hálózsákra. Csak picit szisszent föl, mert még fájt a hátsója az előbbi zakózástól, de ezzel meg is válaszolta a másik kérdését, hogy merre fáj.
Ülni tervezett, de aztán azzal a lendülettel hátra is hanyatlott, és elnyúlt a hálózsákon. Arcán vigyorral megpaskolta maga mellett a fekhelyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=839007#post839007][b]Süveges Lili - 2021.11.10. 20:23[/b][/url]

Tényleg fájt picit, sőt, ha majd elmúlik az alkohol hatása, és másnap kinyitja a szemét, valószínűleg még sokkal jobban fog, és nem is csak ott. De most nem számított, sőt, az se, hogy amint kényelembe helyezkedett, már nem is érezte, mert jött Júlia, és még a haját is összefogta, mintha készülne őt megvizsgálni.
- Igen, dokinéni, de majd borogatom - viccelődött tovább, és egyáltalán nem számított rá, hogy valóban lecsekkolja őt a navinés, pláne nem úgy, mint mikor a mugli orvosok egy jégkrémes pálcát (de persze csak a fát, a finom része nélkül) dugnak a beteg szájába, hogy meglessék, piros-e a torka. Csakhogy a lánynál nem volt ilyen segédeszköz.
Meghökkenni sem volt ideje Lilkónak, részegsége okán egyébként is súlyosan késett a reakcióideje, és mire kettőt pislogott, Júlia fölé helyezkedett, és ajkaihoz hajolt. Ösztönösen lehunyta a szemét, és anélkül viszonozta a csókot, hogy elgondolkodott rajta. Hogy a helyén van-e, vagy egyáltalán akarja-e ezt. Talán már benne volt a vágy, csak nem realizálta, mert annyira szétcsúszott? Vagy épp utóbbi miatt nem volt semmi kontroll a tettei felett, és csak követte az ösztöneit?
Ezen bőven ráért később elgondolkodni, persze csak ha majd elmúlik a másnaposság, jelenleg azonban még aznapos volt, és nagyon is jó volt csókolózni ezzel az unikornisházas, menő csajszival.
- És.. mi van akkor.. szóval akkor, tudod, ha.. nem is tudok jól viselkedni? - kuncogott, és kezeit Júlia derekára helyezte. Ott jó lesz, forgott vele a világ, muszáj megkapaszkodnia benne.
- De amúgy.. nem tudod mi lehet az uninornisukkal? Láttuk már? Ja nem, az a dementor volt. Amit szintén nem láttunk - zavarában csacsogni kezdett, mert bár tetszett neki a szituáció - már amennyire fel tudta dolgozni - nem is egészen tudta, mit kéne kezdjen vele. Bár kitisztulna kicsit a feje!