Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=536401#post536401][b]A Matt-rac szelleme - 2015.10.29. 09:44[/b][/url]

Ezt mennyire király már! Éppen a faházhoz tartottam, ahol pár lánnyal megtartottuk az első banda-próbát. Ja, igen, merthogy én és Lilith alapítottunk egy zenekart és mivel hogy ketten elég nehéz lett volna ezt kivitelezni, ezért betársult hozzánk két rellonos csajszi is. Ez így szerény véleményem szerint remek csapat. Odafelé menet végignéztem magamon. Igyekeztem rockosra venni a figurát, ami azért elég jól sikerült. És persze velem volt a gitárom is, hisz annyira még magam sem lehetek hülye, hogy egy zenekari próbára nem viszek hangszert. Amit odaértem, be is kukkantottam és Lilithet találtam bent.
- Csővi! -köszöntem lazán és beletúrtam az amúgy is eszméletlen kócos hajamba és körbenéztem. -A többiek? -néztem kérdőn a piros lányra és nem tudtam nem észrevenni a banda logóját a pólóján. Elmosolyodtam és levettem a bőrkabátomat, ami alatt egy igen lenge, keveset takaró trikó volt. Leültem és elkezdtem gitárt hangolni, hogy készen álljon a zenélésre. Eközben próbáltam beszélgetni Lil-lel.
- És, mi a terv, ha mindenki itt lesz?