Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=177941#post177941][b]Asher Noah Wayde - 2013.09.29. 11:11[/b][/url]

Részt vett a vacsorán, és úgy, ahogy volt, meg is bánta a dolgot. A sok diák emlékeztette rá, hogy mire vállalkozik a következő héttől, ami egy az egyben letörte minden lelkesedését. Nem kedvelte a diákokat, a tanítást pedig még annyira sem, ellenben úgy gondolta, hogy szükség van rá, hogy a fiatalabbak tisztában legyenek a vámpírok veszélyeivel. Ki tudja, egyszer még akár találkozhatnak is eggyel, és nem árt, ha felkészülten néznek szembe vele. Hallott róla, hogy az iskola diákjai között is vannak vérszívók, de feltételezte, hogy tőlük nem tartanak annyira a diákok, elvégre még fiatalok. Más, ha harchelyzetben találkozik valaki egy több száz éves egyeddel. Na ilyen helyzetekre kell tudniuk, hogyan is kell elpusztítani egy vámpírt. Ő nem tudta anno, kisgyermekként, édesapja pedig hiába volt varázsló, szintén áldozatul esett nekik. Ezért is vállalta a tantárgy oktatását, véleménye szerint meg kell előzni ezeket a "baleseteket".
A meglehetősen rövidre fogott vacsora után a nagyteremben igyekezett minél előbb kiszabadulni az iskola és tanulói, tanárai fogságából, erre a célra tökéletesnek bizonyult a szabad levegő. A szobájába nem tervezett visszamenni még legalább egy-két óra hosszáig, tudta, hogy az új tanerők hírére meglehetősen sokan leskelődnek a tanári szobák és irodák környékén. És ő ma este kerülni akarta a társaságot. Új volt neki a környezett, kellett valamennyi idő, hogy hozzászokjon a légkörhöz, és a rengeteg emberhez, akik a következő hónapokban majdnem mindig körbe fogják venni.
A kastélyból kilépve az erdő felé indul, tapasztalatból tudja, hogy a fák sűrűje egy olyan hely, ahol senki sem keresné, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy, akik hozzá hasonlóan igyekeznek kerülni a diákok társaságát, szintén erre kószálnak majd. Úgy gondolja azonban, hogy ez még mindig csak a kisebb rossz, szívesebben visel el egy-két tanulót, mint több százat, ahogy a nagyteremben tette. Már igencsak az erdő mélyéhez közeledve valamilyen fény kapja el a pillantását, majd kissé jobban megnézve ráébred, hogy egy faházból jön, egy pár száz éves fa vastag ágai közül. Tökéletes hely a rejtőzködésre.
- Zavarhatok? - kérdezi, miután felmászik a kis lépcsőn, és bent felfedezi a fiatal lányt. Majdnem száz évvel ezelőtt még igenis fontos volt a gyermekek nevelésében az illem, így ő is kapott néhány leckét a jó modorról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=177966#post177966][b]Asher Noah Wayde - 2013.09.29. 12:27[/b][/url]

Amíg a lány - feltételezi, hogy diák - válaszára vár, belép a kis faházba, és becsukja maga mögött az ajtót. Nincs szüksége még több ember társaságára, nem akarja, hogy bárki meglássa, hogy itt van. Azaz itt vannak. Körbenéz a kis tákolmányban, és megállapítja, hogy a célnak éppen megfelelő a hely. Ide minden bizonnyal nem járnak túl sokan - tanulók, tanárok meg még annyira sem -, szóval számára éppen tökéletes. Sosem volt a híve a nagyszámú társaságnak, ő már egy-két emberrel együtt is éppen elég szociálisnak érezte a helyzetet, és véleménye szerint a nagyobb baráti, vagy akár ismerősi körökkel több baj volt, mint a két, esetleg három emberre szóló kapcsolatokkal.
Szétnézve a helyiségben különösen éles látásának köszönhetően szinte azonnal felfedezi a diákok kéznyomát, a véséseket a fában, és az egész hely lelakottságát. Hiába régi, hiába poros, az egész helynek van valami különleges hangulata, és ez a szellem lengi be az egészet. Valahogy vonzza az embert, a babzsákfotelek, az idő, ami meglátszik minden berendezési tárgyon, de még magán a faszerkezeten is, mindez jelenleg lényegtelen. Számára az egyetlen fontos dolog a csend és nyugalom volt,a mi itt honolt, valamint a távolsága az iskolától, és minden zajától, valamint kényelmetlenségétől.
Ahogy néhány lépéssel beljebb megy a faház egyetlen helyiségébe, eszébe sem jut leülni a babzsákfotelek egyikébe, inkább csak az egyik ablakhoz áll, ami a lánnyal ellentétes oldalon helyezkedik el. Nem akarja megzavarni abban, amit csinál, tudja, hogy ellenkező esetben ő sem vágyna rá, hogy egy idegen a nyakában csüngjön, mindössze két perces ismerkedés után. Na de aztán ő maga sosem volt az a kimondottan közvetlen típus.
- Nem a vérfarkasok a legveszedelmesebb lények - válaszolja ugyanolyan halkan a lány magyarázatára. Bár sokan rettegnek tőlük, és igen, veszélyesek tudnak lenni, de vannak náluk sokkal, de sokkal veszedelmesebbek is, főként egy varázslóiskola erdejében. Itt meg kell mutatni a tanulóknak, hogy mit várjanak az életben.
- Pedig pontosan ez volt a célom - Belegondolva, tényleg ezt akarta. Távolabb és távolabb kerülni az új környezetétől, amit kénytelen lesz rövid időn belül megszokni. Bár, ha belegondolt, maga az erdő, és a kastély környéke is hozzá tartozott, csak éppen a számára kellemesebb részéhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=179839#post179839][b]Asher Noah Wayde - 2013.10.05. 09:36[/b][/url]

Sosem értékelte nagyra, ha az emberek közvetlenek, vagy őszinték voltak vele, még azt sem, hogyha kedvesen álltak hozzá. Gyerekkorában sokáig ezekért küzdött, hogy elfogadják, befogadják, és a társaság teljes értékű tagjává váljon, de aztán az ötödik, vagy hatodik alkalom után megunta, hogy olyan embereknek próbált megfelelni, akikkel esély sem volt rá, hogy valaha is kijöjjenek. Így hát átváltott passzívba, már nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, hogy hogyan viszonyulnak hozzá, egyedül magával törődött. Megtanulta, hogy az életben másra úgysem számíthat, és rájött, hogy ezerszer inkább élne le egy teljes - azaz, az ő esetében több, mint háromszoros - életet egyedül, minthogy megint meg akarjon felelni valakinek. Erre az elhatározásra úgy huszonnyolc éves korában jutott, amikor még alakilag csupán egy kilenc-tíz évesnek nézett ki. Nem volt egyszerű a gyerekkora, ezért lett ilyen, amilyen.
Amikor a lány, a diák letegezi a körülbelül harmadik megszólalásában, nem teszi szóvá a dolgot, csak felvonja a szemöldökét. Tisztában van vele, hogy ma érkezett, és mivel nyilvánvalóan a lány sem tölti az idejét a nagyteremben az évnyitón, nem tudhatja, hogy nem egy diáktársával beszél. Bár, ha lenne elég logika benne, nagyon egyszerűen rájöhetne, hiába nézett ki Asher fiatalnak, azért egy tanulónál férfiasabb, felnőttebb volt a külseje.
- A vérfarkasokat az ösztöneik vezérlik teliholdkor - kezd bele a magyarázatba egy rövidke hallgatás után. Halkan beszél, kiélvezi minden egyes szavának a súlyát. - Sokkal veszedelmesebbek azok a lények, amelyek tiszta tudattal ölnek. - Nem teszi hozzá, hogy például saját magát, vagy a többi, az iskolába járó vámpír is ilyen. Bár egyikük sem ölhet diákot, vagy tanárt, de ott van a veszély.
- Csak a diákoknak tilos a járkálás. - Bár a tanároknak sem javasolt, őt ez cseppet sem érdekli, hiszen az egyik fele nagyon is az erdőbe való, éjszaka. És senki se akarjon a közelében lenni, amikor nem bírja elnyomni azt az oldalt. Éppen az ilyen esetekre találták ki az iskolákban a fák sokaságát, és ő és hasonlóan más társai miatt tették tiltottá.
- Az az én dolgom. - Látja, ahogy a lány megtisztítja számára a puffot, azonban nem szeretne leülni. Ha valaki ül, már sokkal több a támadható felület rajta, nem reagál annyira gyorsan, mint állva. Pluszban inkább áll az ablak mellett, és szemléli a kinti tájat. Nem tervez mélyebb csevegésbe merülni a diákkal, nem az a közlékeny fajta, és az, hogy a lány sem rohamozta meg - azonnal - a kérdéseivel, arra mutat, hogy ő sem akar feleslegesen beszélni.
Nem veszi észre, ahogy a kis szárnyas lény berepül az ablakon, azonban éppen jókor lép arrébb, hogy Cupido nyila ne találja el. A mozdulatának oka néhány bizonyára engedély nélkül kószáló diák a távolba, akik az erdő felé igyekeznek. Eszében sincs megállítani őket, majd, ha egyszer véletlenül végtagok nélkül térnek vissza, megtanulják, hogy nem veszélymentes hely az erdő mélye.
Nem fog kezet a lánnyal, pillantásával végigkíséri a két tanulót, amíg azok el nem tűnnek a szeme elől, majd felé fordulva finoman nekidől az ablakkeretnek.
- Asher Wayde. Tanár. - Elereszt egy kissé gúnyos mosolyt, tudja, hogy a lány nem számított rá, hogy nem az egyik diáktársával beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=182421#post182421][b]Asher Noah Wayde - 2013.10.11. 17:00[/b][/url]

Igyekezett kiélvezni, ameddig a hűs levegőt érezhette. Bár nem volt egyedül, még mindig a kisebb rossznak tartotta az egyetlen lány társaságát a többi diákénál bent a kastélyban, így túlzottan nem sietett vissza, hogy ismét a négy fal között lehessen. Éppen elég nagy börtön volt neki az iskola erre a tanévre, hiszen az elmúlt néhány esztendőben hozzászokott, hogy abszolút semmi kötelezettsége nincs senki irányában, és nem kell más emberekkel foglalkoznia. Ha jobban belegondolt, nem szívesen maradt a kastélyban, főleg, mivel tisztában volt vele, mi is áll előtte. A diákokkal való megbirkózás határozottan nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé, rájuk nézve pedig még akár veszélyes is lehetett. Bár, ahogy látta, ez ebben az iskolában egyáltalán nem volt szokatlan, sőt, az itt töltött néhány nap alatt sorra találkozott a veszélyesnél is veszélyesebb diákokkal. Minden esetre úgy tűnt, hogy ezzel senkinek semmi problémája - egészen, ameddig valamelyik le nem harapja valaki alkarját -, tehát ő is a csendben meghúzódást választotta, mint már sokszor életében. Nem foglalkozott a többiekkel, főként nem a diákokkal. Számára az egész iskola csupán egy átmeneti hely volt - egyfajta álca -, ami jól jött, ha az elmúlt majdnem évszázad során szerzett megannyi ellenségére gondolt. Nem akart hozzászokni az itteni élethez, hiszen tudta, hogy ez semmi végleges, és, hogy meglepően gyorsan fog eltelni az itt töltött egy, vagy két tanéve. Ennyi időre meg egyáltalán minek erőltetné meg magát bármivel is?
- Egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy a szabályok okkal vannak. - Halkan ejti ki a szavakat, mégis érezhető válasza mögött a sok-sok éves tapasztalat. A szabályok elleni és melletti harcban, ő egyáltalán nem az utóbbi oldalon állt, hiszen, ha valaki őt magát szerette volna korlátozni bármiben, természetesen nem hagyta. Éppen elég korlátozás volt számára az időnkénti vérszomj, és a nehéz gyerekkor, nem volt szüksége rá, hogy még másra is oda kelljen figyelnie. Ugyanakkor úgy gondolta, hogy egy olyan helyen, mint például a Bagolykő, nem árt, ha mindenki tisztában van néhány alapdologgal - például, hogy éjszaka a varázslényekkel teli erdőben mászkálni felér egy öngyilkossággal. Jó emberismerő volt, tudta, hogy a diákok ezt nem látják, és ott törik meg a szabályokat, ahol csak tudják, de talán ez az egész beletartozott a fiatalkorba; majd később talán bölcsebbek lesznek.
- Ez így van. Ugyanakkor a szabályok nélküli meglepően rövid. - Tudta, hogy ezzel nem győzi meg Angelinát, az igazat megvallva nem is tervezte. Régen letett róla, hogy jót akarjon az embereknek, hiszen azok úgyis lázadtak ellene, akkor meg felesleges lett volna az egész. Majd a lány is ráébred előbb-utóbb, hogy néhány alapdologgal tényleg nem árt tisztában lenni, ha valaki nem szeretne még a krisztusi kor előtt a sírban landolni.
- Nem várok semmit. - Ha valaki elvár valamit egy másik embertől, igen nagy az esély rá, hogy pofára fog esni. Vele is előfordult néhányszor, ezért az évek során fokozatosan kikoptak belőle az ilyen irányultságok. Nem érdekelte, hogy a lány mit tesz, vagy hogyan, azonban úgy gondolta, nem árt, ha ő is tisztában van vele, hogy a tanárával beszél. Ő még olyan korban született, és nevelkedett, ahol megadták a tiszteletet az idősebbeknek, és a tanároknak, és bár tudta, hogy ma már gyökeres fordulatot vett az egész világ, az udvariasság alapszabályai megmaradtak benne, és igen is furcsa volt neki, hogy a rengeteg tanulónak fogalma sincs a viselkedési normákról.
- Vámpírológia - hanyagul vállat von, nem ismerte az itteni tanárokat, ahogyan az elődjét sem, de nem is érdekelte. Nem akart jópofizni senkivel, még csak ismerkedni sem, megmaradt a hűvös és távoli udvariasságnál. Ő maga nem is vett részt az évnyitón, nem csoda hát, hogy nem látta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=188464#post188464][b]Asher Noah Wayde - 2013.10.23. 12:15[/b][/url]

Ahogy a sötétség lassacskán beteríti a tájat, és mindent, kezdi érezni, hogy felébredt, vagy valamilyen szinten újjászületett. Bár nem volt teljesen vámpír, a bizonyos harapás, és vérivás kapcsán megörökölte néhány olyan tulajdonságát is a vérszívónak - akinek a neve valahol nagyon mélyen volt elrejtve elméjében -, amik a vámpírlétre mutattak. Ilyen volt például az éjszakai viselkedése. Ő maga szabadon kimehetett a napfényre, és teljesen emberi módon élhette a mindennapjait, azonban az éjszaka közeledtével mindig érezte, hogy valami megváltozik körülötte... benne. Ahogy leszállt a sötétség sokkalta éberebbé vált, és még talán a vámpírképességi is elérték a maximum teljesítményüket. Ilyenkor érezte meg igazán, hogy valóban köze van a vámpírokhoz, és még alkalmazni is tudta a tőlük örökölt "ajándékát".
- Néha már akkor is túl késő. - Kissé szórakozottan bólint, igazából magára az éjszakára koncentrál, nem pedig a mellette lévő lányra. Ilyenkor sokszor a vérszomja is felerősödik, de nem ma... Nem, felkészült, hogy a kastélyba érkezésekor parányi esélye sem legyen annak, hogy elkapja a vérszomj az egyik óvatlan pillanatban. Biztos volt benne, hogy még akkor is vissza tudná fogni magát, ha nagyon próbálkozna. Márpedig egy bizonyos - felesleges - ígéret miatt nagyon kellene próbálkoznia. Már ha a vérszomj veszélye fenyegetné. Azonban most jól volt, egyetlen vágya jelenleg a kiszabadulás volt ebből a faházból, hogy kiélvezhesse az éjszaka nyújtotta lehetőségeket.
- Ez is egy felfogás. - Vállat von. Ami őt illeti, a saját élete nagyon is hosszú, és ugyanakkor izgalmas volt eddig a pontig. Most, az iskolába érkezésével határozottan kétségbe vonja az izgalmasságot, de úgy érzi, kell ez a tanév hozzá, hogy bebiztosítsa a jövőjét. Vagy legalább ahhoz, hogy ne halálozzon el a következő néhány hónapban. Az iskola, a diákok, és a kis falu mind-mind tökéletesek rá, hogy biztosítékként szolgáljanak számára, és bármennyire unatkozik már most, az érkezése után nem is olyan sokkal, kénytelen lesz kibírni. Már ha nem unta még meg teljesen az életét.
- Nem... és nem is tervezek hosszú ideig tanár maradni - teszi hozzá, gondolkoznia sem kell a válaszon. Nem a tanítás öröméért jött ide, csupán a lehetőségért a pillanatnyi békére. Nem szeretett tanítani, bár kétségtelenül fontosnak érezte, hogy átadja a tudását az ifjúságnak. A tanórák mégis túlságosan megrendezettnek tűntek neki, túl szabályosnak. Talán ez volt a böjtje annak, hogy gyerekkorában nem járt rendesen iskolákba, mert mindig költözködtek. Mire beilleszkedett volna az egyik helyre, jött a másik.
- Akkor gondolom nem találkozok veled a tanórán - bólint elégedetten, nincs szüksége olyan diákokra a tanteremben, akiket nem érdekel, hogy mit is tanít. Neki addig jó, ameddig kevesen vannak, és meg tudja tanítani nekik az anyagot normálisan, azok a diákok pedig, akik feleslegesnek tartják az egész tantárgyat, már repülhetnek is ki a terméből. Megvan a saját véleménye a vámpírológiáról és a vámpírokról - ami meglehetősen testközeli -, nem érdekli, ha bárki kétségbe vonja a tárgy szükségességét. Ő tanít, addig is csinál valamit.
A faház kijáratához lép, az éjszaka egyre hívogatóbban nyúl be érte az ablakon.  Úgy látja Angelinán, hogy őt is jobban vonzza a külvilág, mint az ő társasága, na nem mintha hozzá igazodna. Egyszerűen csak távozási okot keres, sokkal szívesebben töltené odakint ezt az estét, mint itt bent a lánnyal, akinek ráadásul kivetnivalói vannak a tanárléte ellen.
- További szép estét! - Ennyit mond csak neki, és felhasználva a sebességét, a következő pillanatban már lent áll a földön, és az erdő mélye felé igyekszik. Ilyenkor ott a legjobb.