Partay Alfréd Benedek

 A délutánjaim szabadok mostanság, szinte minden nap, mivel az óráimat inkább korábbra tettem az idén. Ezért úgy döntöttem járok egyet a Kastély környékén, mostanság ahogy sok másban, a sétához való hozzáállásomban is változtattam, persze ha majd megérkezik végre a motorom, akkor azzal fogom róni a környék útjait, de addig marad a lábbusz. Így hát bele is bújok egy meleg vörös pulóverbe, farmert, hótaposót és kesztyűt húzok, majd télikabátomba burkolózva elindulok kifelé.
 Elhagyva a hatalmas Iskolaépületet lendületes léptekkel, magamat mozgásban és melegen tartva sétálok a friss havon, mely ropogva a talpam alatt. Lélegzetem párája ritmikus ütemű felhőkben száll fel és hagyom magam mögött, ahogy haladok előrefelé. Meg sem állok a Faházig. Lassan ereszkedik rám az este és azt gondolom magam vagyok, ám a csendet apró, minden bizonnyal embertől származó neszek zavarják meg. Kíváncsi-óvatosan mászom fel a kis létrán és nyitok be a kellemes meleggel bélelt, barátságos és valóban nem üres építménybe.