Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805112#post805112][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 19:13[/b][/url]

A délelőtt elég sűrűre sikeredett annak ellenére, hogy ma semmittevős napot terveztem. Reggel egy jó kis futással kezdtem a napot, amit egy alapos reggeli követett a cukrászdában. Hát igen… ez nálam már csak ilyen. Aztán a délelőtt nagy részét a faluban való lófrálással töltöttem. A „feszített tempóba” azért belecsempésztünk Michellel egy gyors video beszélgetést.  Annyira megszoktam már az elmúlt egy hónapban, hogy mellé fekszek és mellette kelek, hogy azt én se gondoltam volna. Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerelmes nem vagyok, de most úgy ott a messzi Amerikában úgy éreztem, hogy kell valaki. Lehet, hogy öregszem? Ajaj… Egy kicsit hiányzik, de azért nyugodtan alszom így is. Na de lényeg a lényeg, mozgalmas volt a délelőtt, így délután mindenképp szerettem volna kiszakadni a falu „nyüzsgéséből”. Azonnal tudtam, hogy a tópart lesz az, ami nekem kell. Magamra rántottam egy „játszós ruhát”, majd rövid séta után meg is érkeztem a célállomásra. Sajnos – vagy nem sajnos – itt sem voltam egyedül, azonban a stégen fekvő alak ismerősnek tűnt. Mivel délelőtt már belefutottam egy majdnem ismerősbe, így most finomabban rontok a házba. Komótosan sétálok a stégre, majd más messziről szemügyre veszem a leányzót. Nem, egyszerűen nem tévedhetek. Őt 1000 közül is megismerném, szóval odalépkedek mellé és zsebre dugott kezekkel nézek le rá.
– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim… –egy mosolyt küldök felé, de az már nem annyira őszinte, mint korábban. Az utolsó találkozásunk igen csúnyán zárult, azóta pedig egyáltalán nem is beszéltünk semmilyen formában. Ennek ellenére azonban tovább tudok lépni a múlt sérelmein és tudom őt úgy kezelni, mint egy rég nem látott barátot?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805121#post805121][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 19:40[/b][/url]

Aucs! Szívem mélyéig hatolnak szavai, amiből gyorsan sikerül leszűrnöm, hogy ő nem tudja folytatni ezt a barátságot. Vagyis ebből nekem nagyon is ez jön le. Nem áll szándékomba vitába vagyis inkább szócsatába fogni vele, mivel teljesen felesleges. Ismerem már annyira, hogy tudjam… Emellett pedig részben megérdemlem, mivel nem szép dolog a düh hevében valaki leribancozni, majd a levetett ruhadarabjaival együtt kirakni az ajtó elé. Tisztára, mint a filmekben… De Myraval mindig ennyire eleven és intenzív volt a kapcsolatunk, ezt imádtam benne annyira. Őszintén szóval fogalmam sincs, miért ragadtunk meg a csak szex és más semmi szinten. Jól működtünk együtt… De ez már a múlt és felesleges rajta agyalni. Ami pedig a jelent illeti…
- Én is örülök neked, jó látni! Jól nézel ki, már amit látok belőled. – a mondat végén valaki a lábamnak dörgölőzik és dorombolás csapja meg fülemet. Na legalább ő kedvel... állapítom meg, mikor lenézek a lábam körül keringő kiscicára. Aranyos. Lehajolok és megsimogatom, majd lehuppanok Myra mellé.
– Sokáig fogsz durcizni, vagy tervezel megenyhülni. – kérdem, majd két ujjammal a lány egyik tincsével kezdek szórakozni. A mozdulat egy kis időre abba marad, annyi időre, míg behajtom a könyvet, hogy megnézzem mit is olvas.
– Nem rossz Blackburn.. nem is rossz! – állapítom meg, majd lábaimat előre nyújtom kezeimmel pedig megtámaszkodom hátam mögött. A Nap felé emelem arcom, de hiába a napszemüveg, a szemeimet még így is be kell csuknom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805141#post805141][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 20:23[/b][/url]

A bocsánatkérés sose tartozott a fő repertoáromhoz. Nem mondom, hogy fáj kimondani, nem csak úgy nem dobálózok vele. Viszont most jogos a kérés, aztán ha csak ennyi kell, hogy szent legyen a béke, akkor rajtam ne múljon.
- Myra drága… Bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásom miatt. Nem volt fair. - mint régen gyerekként, most is úgy nyújtom a lány felé kisujjamat. Régen valahogy így békültünk ki egymással a barátaimmal, ha jól emlékszem. – Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az akkor nem volt túl jó fej dolog tőled. – azért muszáj tisztáznom azt is, hogy annak ellenére, hogy bocsánatot kértem és nem tartok ribancnak, továbbra is szarul esik amit művelt.
Myra a hátára fordul, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyjából semmit nem változott, maximum felszedett egy keveset, de jól áll neki az a pár kiló. Mondjuk lehet csak én emlékszem rosszul, vagy a szemem dob.
– A nyugalom, amivel eddig nem sikerült találkoznom. Pihenni jöttem, de nem megy. Rá kell jönnöm, hogy ahhoz, hogy én tényleg pihenjek valami sziget kell óceánba lógó faházakkal. De nem maradok sokáig. Na és mi a helyzet a te házad táján? Mi történt míg távol voltam?  
Igazából úgy érzem, hogy jó volt így, hogy több hónapig nem találkoztunk. Ha a balhé után újra összefújt volna minket a szél, az biztos nem lett volna ilyen szép…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805327#post805327][b]Emir Mahfud - 2020.04.14. 14:09[/b][/url]

Igaza van abban, hogy a szex az szex, de furcsa mód személy szerint nem mentem volna bele egy ilyesféle kapcsolatba akkor, ha számomra e mögött legalább egy kicsi érzelem sincs. Nem, továbbra is hangsúlyozom, hogy nem tápláltam gyengéd érzéseket iránta, de kedveltem. Egyszerűen olyan könnyű volt vele minden, és természetesen nagyon is jó. Valahogy megvolt az összhang… Azonban nekem is van fülem, én is hallottam ezt azt róla, ami miatt ebből nem lett több, csak ennyi.  Viszont ezek ellenére is még mindig közel áll hozzám. Néha hányni tudnék magamtól… Hát igen, ilyen lesz az ember, ha az irtó cuki nagymamája neveli fel, aki mindig arra biztatja, hogy ne nyomja el a valós érzéseit. Mondjuk ki csak nagyon ritkám mondom őket, mivel azért van bennem tartás, na meg férfi vagyok.
- Nem bizony… – válaszolok neki, majd hallgatom amit mesél. Elég jól ismerem és nagyon sok mindent tudok róla ahhoz, hogy az elhangzottakhoz kötni is tudjak ezt-azt.
- Akkor gratulálok! Megcselekedtet amit megkövetelt a haza, szóval végre foglalkozhatsz azzal amit szeretnél. Talán… Vagy vannak még elvárások? -
Menet közben a macska befészkeli magát kettőnk közé és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy mennyire élvezi a társaságunk, illetve a simogatást. Én is újra megvakargatom a kis dögöt, közben pedig „véletlenül” Myra kezét is megérintem. Aztán leesik, hogy nem szabad játszadoznom, hiszen nekem barátnőm van Amerikában, így azzal a lendülettel húzom vissza kezem és a kabát zsebébe süllyesztem újra.
- Igazából minden állatot szeretek… Ez miért olyan meglepő? – vonom meg vállam. Furcsa, hogy eddig sose esett szó róla, hogy ki milyen viszonyt ápol az állatokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805504#post805504][b]Emir Mahfud - 2020.04.15. 12:25[/b][/url]

Myra meg az unatkozás valahogy nem fér meg egymás mellett. Véleményem szerint ő nem az az ember, aki hosszú távon bírja a semmittevést.
–Nem féltelek… biztos gyorsan fel fogod találni magad. - reagálok az elhangzottakra, majd hallgatom tovább amit mesél. Ház? Nem aprózza el a dolgokat. Mondjuk én teljesen jól elvagyok egy lakással is. Ott legalább nem kell kinti munkákat végezni, a takarítást pedig megoldja a takarítónő. Ez így nekem pont tökéletes.
- Na és lesz házavató buli? Meghívsz vagy örök harag? – nem tudok kiigazodni rajta. Értem a távolságtartást, hogy nem úgy viselkedik, mint előtte, de közben meg mégis kommunikál, mesél. Nők… Sose fogok tudni kiigazodni rajtuk. Bosszant, hogy ennyire összebalhéztunk és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott azóta már többször eszembe. Újra kezdeném-e vele? Hmm...
- Esélyes... - mosolyodom el az eget bámulva. Régi szép idők...  
A kérdését hallva harsányan felnevetek. Én sose tettem olyat… Játszadozni játszadoztam, de nem hülyítettem senkit és zsákba macskát sem árultam. Sose ígértem senkinek, hogy lesz újabb randi, vagy hogy fel fogom hívni. Mindig nyílt lapokkal játszottam és aki belement a játékba, nagyon is jól tudta, hogy az csak egy éjszakára szól. Általában nem volt gond belőle, elszámítva egy-két esetet, amikor igen nagy balhét csaptak a leányzók. Köztük pedig nem is egy volt, aki azért a pár perc hírnévért tette, amit azután kapott, miután kitálalt a sajtónak.
- Igazság szerint nem.. - válaszolom közömbösen. Egy-két külföldi lap lehozta a pletykát, miszerint együtt vagyunk Michelle, de soha nem erősítettük vagy cáfoltuk meg a dolgok. Azért kerítettek ennek ekkora feneket, mivel ő is egy nemzetközileg igen elismert modell. Ha nem az lenne, akkor lehet pont nem érdekelne senkit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805572#post805572][b]Emir Mahfud - 2020.04.15. 17:25[/b][/url]

Mikor meghallom azt a jól ismert nevetést én is elmosolyodom. Azt hiszem, akkor a foglalkozás elérte célját. Ez a kisujj dolog az elmúlt negyed órában már másodszor üti fel a fejét. Először én akartam így békülni, most meg esküt kell tenni vele. Ki mondta, hogy a kisujjnak nincs haszna? Idióta! Nevetve nyújtom a kisujjam felé, majd fogom át az övét.
- Nem fog előfordulni, de ha mégis, akkor hajrá! – válaszolok, majd karomat magam mellé ejtem. Akkor sem terveztem ennyire durva lenni vele, de elöntött az indulat és kiszaladt a számon. Pedig aztán nagymamám mindig arra nevelt, hogy a nőkkel szépen kell bánni, sose bántsam őket se fizikailag, se lelkileg. Utóbbit nehéz betartani, pláne egy-két egyéjszakás után, de előbbi megesküdtem, hogy soha. Nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor egy nő megérdemli a pofont. Ha a hírekben ilyesmiről van szó a vérnyomásom legalább 300, és ott helyben tudnám szarrá átkozni az a mocskot. Na még a gondolat is felbosszant. Kérdései hallatán megvakarom tarkómat és szemöldököm is az egekig fut. Férj…Homoszexuális… Egyik jobb, mint a másik. Utóbbinál szemöldököm még magasabbra szökik, mivel ha valakinek, akkor neki aztán igazán tudni kéne, hogy mennyire nem hajlok a saját nemem irányába.  
- Hát egyik sem talált. Azt hiszem barátnőm van, vagy valami olyasmi. - vonom meg vállam. Furcsa mód kínos számomra erről beszélni vele, mikor egyébként… Áhhh, mindegy is.
- Na és te megállapodtál? Megtalált a szőke herceg fehér lovon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805721#post805721][b]Emir Mahfud - 2020.04.16. 13:56[/b][/url]

Szomorúan veszem tudomásul, hogy lemaradtam egy buliról, de majd a következőn. Ha csak addig újra össze nem balhézunk, bár ezt szeretném elkerülni.
- Megharagudnék, ha nem tennéd, szóval próbálj meg nem elfelejteni. Tudod én vagyok az a magas modell srác, akivel igen hosszú időn keresztül ütötted el az időd. – próbálom oldani a feszültséget, ami esetleg még uralkodik köztünk, de valahogy elég gyengén sikerülnek ma a poénok. Ez nem az én napom… Benyúlok a nadrágom zsebébe, ahonnan egy adag rágót halászok elő. Myra felé nyújtom, ezzel jelezve, hogyha kér akkor adok. Próbálom húzni az időt, hogy ne kelljen a kapcsolatomról beszélni. Ez gáz nem? Én annak érzem.
- Kössz. - válaszolom röviden és tömören, közben pedig reménykedem, hogy ezt a témát ezennel lezártnak tekintjük. Inkább beszélgessünk róla, az valahogy inkább menne. Válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon.
- Vagy csak öreg már a ló és lassan ér ide. – mosolyom töretlen, de mikor meghallom a következő kijelentését egy harsány nevetés tör ki belőlem.
- Azt hiszem ennek ellent kell mondjak… – mélyen a szemeibe nézek és nagyon jól tudja szerintem, hogy mire is gondolok. Oké, értem én, hogy mit akart ebből kihozni, de ezt a magas labdán nem lehetett nem lecsapni. Hirtelen emlékek tömkelege tör fel a mélyről. Arcom komollyá válik szinte pillanat töredéke alatt. Feltérdelek, kezeimmel pedig megtámaszkodok a feje mellett, majd fölé hajolok, nagyon közel hozzá. Még mielőtt ajkain összeérnének megtorpanok két dolog miatt is. Egyrészt nem tudom mit lépne rá, másrészt eszembe jut Michelle. Egy hatalmasat csapok a stég deszkájára. - Bassza meg! - nem szoktam igazán káromkodni, de ez most kiszaladt. Idegesen állok fel és indulok el a szárazföld irányába.