Attila tanár úr, vagy más néven "a Huszthy" feldagadt ábrázattal üldögél a stég közelében. A dagadáshoz ugyan nincs köze a helyszínnek, fogorvosnál volt, amit enyhén szólva is utál, ám el kellett mennie mégis. Ha nem a foga húzta ide, akkor vajon mi szél fújta erre? Tudjuk, hogy szereti, ha kiegyenlítődnek a dolgai, s mivel az elmúlt napokban nem volt ideje unatkozni, így úgy gondolta, hogy most eljött a pillanat erre. Igyekszik elmélyülni a tömény unalom, ólmos, lehúzó, mocsaras dágványában és megy is neki. Bambán bámulja a vizet, kezében egy jókora befőttes üveggel, amiben valami élénk lila lötty vergődik a légzése ritmusára. Az unalom nem csaphat át meditációba, jól tudja, mert az már nem unalom. Gondosan figyel erre, miközben a semmi sem érdekel érzését gyakorolja. Nem koncentrál semmire, csak az egykedvűség érzésére, azon van, hogy nehogy az öröm kicsiny szikrája, belopakodjon az életterébe, de ugyanígy a szomorúságot is kizárja. Hogy mi a lila lötty? Az egyelőre titok, de ne ringassuk magunkat abba a tévképzetbe, hogy társnak hozta ki magával. Az unalom része a magány és Attila ezt is át akarja érezni alaposan. Hétköznap nagyon nincs erre kapacitása a harminc gyerek között, főleg az előkészítőben, ahol osztályfőnök, vagy a kollégák locsogását hallgatva. Egyik fülén be a másikon ki, sokszor fel sem fogja, miről folyik a diskurzus, de azért az akkor sem igazi magány, a szó nemes értelmében. Foga lüktetése időnként eltéríti a feladatától, ám gyorsan visszarendezi gondolatait. Idő múltával, tekintetét elemeli a habokról, hogy egy más, semmitmondó témát keressen, mikor megakad a szeme egy szerevaló nőneműn. Oda az unalom, itt már azt sem lehet? Rajta felejti barnáit a kerekded idomokon. Ez is bambulás, de merőben más jellegű, mint az iménti. Egy idő után már nem csak a tekintetét vonzza a látvány, hanem a testét is, lábai maga alá húzódnak, kiegyenesednek, dereka is járás pozícióba helyeződik és az agya kiadja a parancsot az indulásra. Nem tiltakozik ellene egy cseppet sem, mert onnan, ahol ült, nem teljes a panoráma.
- Segíthetek? - ajánlja fel szolgálatait, a lány meg értsen alatta, amit akar.

Az unalomnak lőttek, ezt még sietve elkönyveli magában, bár nem tudja, hogy a hölgyemény nem hűti-e le egy vödör vízzel, ami feldagadt arcának jót is tenne, de az önérzetének kevésbé. Ahogy közelebb ér, a vonásait figyeli, ismerős-e vagy csak a képzelete játszik vele. Mintha valahol már látta volna ezt a feneket. Mindenesetre nem kerít nagy feneket a kérdésnek, mivel csak apró részlet, ami fölött Attila simán átsiklik. A suliból nem rémlik neki az alkat, talán falulakó? Azokat még annyira sem ismeri, mint a nebulókat. Kora alapján lehetne akár diák is, vagy már végzett. Miután ezzel a gondolatmenettel végzett, a lányt elragadj a végzet, magyarul elterül a földön, mint egy béka. Fordított a helyzet, általában nem a királyfi csókolja meg a béka királylányt, de nem vagyunk a mesében, csók sem jöhet szóba, bár Attilát az zavarná a legkevésbé, hogy felborítja a normális sorrendet: ismerkedés, randi, csók. Abban viszont hibázott, hogy nem elölről, hanem hátulról közelítette meg a hölgyeményt, de ha egyszer onnan szebb volt a kínálat. Ezért aztán résen kell lennie, el kell ugrania a lecsapódó lábak útjából. Egészen nem sikerül, mert felkészületlenül éri a csapás, de csak súrolja egymást a két testrész.
- Sajnálom, nem vagyok csontforrasztó, de ha segít, hogy nézem...azt mondják, gyógyító a pillantásom. Kipróbálja? - Újra fellüktet a fájdalom, ahogy a zsibbasztó bűbáj hatása múlik a fogából, így arca eltorzul, ami amúgy is még a szer hatásának köszönhetően nem engedelmeskedik a helyzethez méltóan. Mégis a lábát tapogatja, dörzsölgeti, ahol súrolta a lány lába a sípcsontját. Nincs nagy baj, már múlik is az érzés, nagyobb volt az ijedtség.
- Tulajdonképpen, mit bűvészkedett itt az előbb? Engem elvarázsolt, úgyhogy bármit is tett, az hatásos volt. - És még bele sem lendült az udvarlásba, nem tudni, mi lesz később. A befőttes üveg még mindig a hóna alatt lapul, csak kicsit jobban hömpölyög benne a folyadék, mint eddig. Még jó, hogy nem löttyent a nő nyakába.

Nem kéne így lerohanni szegény férfit, akit az őszinte segíteni vágyás tüze hajt! A vehemencia meg is rekeszti benne a szavakat, csak pislog, mint az a bizonyos hal a szatyorban, de nem szól pár percig semmit, csak hagyja, hogy a másik kitombolja magát. Annak látja leginkább értelmét, ha a gőzt kiereszti a szép, formás ismeretlen, aztán pedig új vizekre eveznek.
- Ja, hogy a gyertya... - csap a fejére Huszthy, aztán elmosolyodik.
- Szörnyen sajnálom, azért ne vegye fejemet, idétlenül mutatnék nélküle. -
Karjait összefonja maga előtt, átölelve a befőttesüveget a tartalmával együtt. Állja a lány fürkésző tekintetét, de még a gondolatokat is kiolvassa a fejéből. Mondjuk ez még nem is olyan nagy teljesítmény nála.
- Huszthy Attila vagyok - mondja végül a tiszta lap reményében, ám sem a foglalkozását, sem azt, hogy ki fia borja, nem árulja el. Nem mintha titkolná, egyszerűen csak annyira nem tartja fontosnak. Mindent a maga idejében. Kezet is nyújtana, ha a lány vevő rá, tekintve, hogy az illem szerint neki kell először felajánlania a kézfogást. Nem fontos, ha nem teszi, akkor csak megrándítja a vállát és visszahelyezi azt az apró mozdulatot is, amit jelzésként küldött, a nyugalmi állapotba.
- Csípőtájéki fájdalmai vannak netán? - kerekedik ki a szeme. Bár jól tudja, hogy a gyertyaállás nem csak arra hatásos, de a lányka ezt nem tudhatja, hogy ő tudja, hogy az nem tudja. Az arcán éktelenkedő púp eredetét érintő kérdésnél döbben csak rá, hogy újra sajog a becstelen, addig nem érezte, ebből is látszik, mennyire becsapható, elterelhető az agy. Ha van más csont, amin rágódhat, a fájdalmat felejti.
- Fogorvosnál voltam. Tudja, apám kutatóorvos, bár mágus, mégis a mugli orvoslást kutatja, én meg hol muglihoz járok, hol gyógyítóhoz, ahol jobbak az esélyeim. - Valóban úgy gondolja, hogy egyes esetekben hatékonyabbak a varázstalan gyógymódok, mert nekik ravaszabbnak kell lenniük, mindig új dolgokat kell kitalálniuk, ezért érdeklik apját is a mugli doktorok.
- Hogy mimi? Ja, hogy ez? ...Befőttes gyilkos, ez jó - neveti el magát kicsit hangosabban a vártnál, de nem válaszol egyik kérdésre sem, csak leteszi az üveget a földre.
- A jóga gyakorlatot ugyanolyan lassan kell befejezni, mint ahogyan elkezdte, csak semmi hirtelen mozdulat! Valamint nem árt egy kicsit bemelegíteni - utal a földet érésre, ami elég viharosra sikeredett, majd elhelyezkedik úgy, hogy a szebbik nem szemrevaló képviselője jól lássa, rákacsint sejtelmesen, végez egy pár lépésnyi helyben futást, mielőtt elmondja, mire készül.
- Ne aggódjon, segítek. Első gyakorlat a Rock'n'roll. Feltölt energiával, hajlékonnyá teszi a gerincet, erősíti a hasizmokat, lazít, serkenti a májat és a lépet, meg az emésztést - ered meg a nyelve. Kedveli a témát, mivel, mint tudvalevő, Indiában nőtt fel, a jóga ismeretét is magáévá tette, így a lány épp a kellő emberbe botlott, illetve rúgott bele.