Zoli

Szokásomhoz Démonnal és a kedvenc fekete - fehér Gibson gitárommal és elindulok sétálni. Nem igazán tervezem meg az utat egyszerűen lődörgök csak. Majd a nagy séta közben, rátalálok egy tavacskára, ahol van agy stég is. Oda megyek és leülök, a szélére. Démon nyugodtan ül mellettem, én meg kiveszem gitáromat a tokjából. Előveszek néhány papírt meg egy ceruzát, majd elkezdem lejátszani meglévő hangjegyeket a kottáról. Néha megállok, és elkezdem lejegyezni néhány új hangjegyet. Remélem, ha végzek ez dalszöveg is lesz hozzá. Jó lenne végre egy saját dal. Meglephetném vele a nagyiékat. Gondolkodom, magamban ahogy írom a kottát.    

Zoli

A stégen ücsörgök, és szokásos szenvedésemmel foglalkozok. Combomon megtámasztott gitárra könyökölve bámulom a tavat, mert semmire nem haladok. Valahogy most semmi nem jut az eszembe, amivel előre lendíthetném a dalomat. Mondjuk elég túlzás a dal kifejezés. Mert még a dallam sincs meg. A szöveg meg sajna nem az én asztalom. Leteszem gitáromat a tokjába, majd megsimogatom kutyám fejét.
- Mi az Démon, ma nagyon csendes vagy. – mondom, ahogy a papírokat a kezembe veszem. Hirtelen kutyám még is felkapja a fejét és izgatottan szimatol a levegőben, mert megérzett valamit. Először nem is sejtem, hogy egy iskolatársam. Úgy gondolom csak egy kóbor állat. De hirtelen, nagy csattanást hallok a hátam mögül Démon pedig veszettül kezd ugatni. Hirtelen elkapom a nyakörvét, hogy véletlenül se történjen baki. Pedig csak meg akar védeni, még ha nem is vagyok veszélyben.
- Szia. Tényleg hatásos. – mondom és a kutyát egy kis mozdulattal leültetem, hogy megnyugodjon. – Moondance Williams vagyok, de csak Sky – nak hív mindenki. Ő pedig Démon. Hidd el a kutya jobban megijedt, mint én. – mondom mosolyogva. – Nem veled találkoztam kviddics edzésen? Te késted le majdnem.  Csak nem futni voltál? – kérdezem vigyorogva, mert amikor megérkezett az edzésre akkor igencsak nem bírta a futást.  

Zoli

- Én soha nem sietek az órákra. De ha gondolod, kölcsön adhatom Démont. Jó edzőtárs. Bár négy kilométer után nehezen viselem a futást én is. – mondom, ahogy úgy fordulok, hogy lássam a fiút. Mikor megkérdezi, hogy harap – e már nyújtja is a kezét. Én csak elmosolyodom a bátorságán, mert azért egy malamut nem kis darab. – Nem harap. Csak azért ugatott, mert meglepődött és az a dolga hogy figyelmeztessen, és ha kell, megvédjen. De most hogy tudja, te nem akarsz bántani, ő sem fog téged. – mondom és Démon tényleg nyugodtan tűri, hogy simogassa Zoli. Majd a gitártokomra terelődik a szó. Ez alkalmat ad nekem egy kis mulatásra. – Nem, egy Remington hétszázas mesterlövész puska van benne. Miért? - kérdezem tőle. Kicsit muris hogy sokan mást hisznek a tokról, mint ami benne van. – Túl sok filmet nézel. Valójában egy Gibson gitár van benne, úgy hogy nem kell félni. – mosolygok és kinyitom a tokot, hogy megbizonyosodjon róla. Tudom kicsit gonosz tréfa, de ha tetszik az emberek reakciója nincs mit tennem. Egyesek fantáziája túl élénk.  

Zoli

- Azok sem rossz fegyverek, bár mi odahaza inkább vadászpuskákat használunk. Sok a medve a környéken és jobb félni, mint megijedni. – mondom. – Igen zenélek. És nem csak gitáron. Egyfajta téli unaloműzés. És az utazások során is jól jön. – mosolygok, ahogy visszaemlékezem az unalmas téli napokra, amikor a barátaimmal a külön kis zeneteremmé átalakított műhelyben zúztunk a hóviharok közepén. – Attól hogy Alaszkai vagyok, még tudom mi az internet. Éltem muglik között. Szerinted miért ismerem a mugli fegyvereket? – Vigyorgok rá. – Nomeban sok a vadállat és jó ha már fiatalon értesz a vadászathoz ha túl akarod élni ott. És nem árt egy jó társ sem. – bökök fejemmel Démonra, aki az óta, már elterült a stégen, mert teljesen megnyugodott. Majd elő veszem a gitáromat. Kicsit elgondolkodom, majd egy pergősebb Hammerfall számot a Hector’s Himn számot kezdem el játszani gitár verzióban. Jobb hangzása lenne, ha oda haza a srácokkal játszanám, de remélem így is tetszik neki. – Jók a könyvek is. Sok jó regényt olvastam már én is. – teszem hozzá majd a tóra nézek.

Zoli

Csukott szemmel játszom a húrokon, és közben kicsit másfelé járok, már. Mikor befejezem, Zoli megdicséri a játékom, én meg csak elmosolyodom.
- Köszi, ez jól esik. Ritkán játszom másoknak mióta eljöttem otthonról. Volt egy kis zenekarunk. Mindig együtt nyúztuk a hangszereket, amikor épp nem volt mit csinálni. – Mondom halkan és a gitárra támaszkodva a vizet figyelem. – Mondtad, hogy szeretsz olvasni. Olvastad Az Anita Blake vámpírvadász könyvsorozat valamelyik részét? – Kérdezem tőle, majd nagyot sóhajtok. – Tényleg szép hely. És nyugodt is. – mondom mosolyogva, majd elteszem a gitáromat, nehogy baja essen. – Te mióta vagy itt? És szeretsz itt lenni? – kérdezem tőle. Kíváncsi vagyok mi a véleménye a suliról, mert mióta itt vagyok, szinte csak jó dolgok történnek velem. Bár még jobb lennem, ha apa is itt élne. És mindig találkozhatnék vele. – Hmmm… Láttál már vadászó malamutot? – kérdezem, tőle mikor meglátok néhány kacsát a vízen. Majd Démonra nézek, aki előbb kiszúrhatta a madarakat, mert izgatottan figyeli a vizet. – Ne bántsd őket. De menj játszani. – mondom, neki mire beveti magát a vízbe, és a madarak után ered.