31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keresztessy Léda összes RPG hozzászólása (3 darab)

Oldalak: [1] Le
Keresztessy Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2013. február 13. 20:24 Ugrás a poszthoz

Valentin-nap; Kiva.

Valahol el kell kezdeni, nem igaz?

Jó párszor meggondoltam magam, mire eljutottam idáig. És 'idáig' alatt nem csak a Nagytermet értem, hanem úgy az egész iskolát. Nagymama csak a jövő tanév kezdetén tervezte, hogy visszaenged. Ám én úgy gondoltam, hogy - ha nem is vizsgázok, de - muszáj a tanév közepén visszacsöppennem a Bagolykő életébe. Nos, nem ment túl egyszerűen az öreg hölgy meggyőzése, de végül egy héttel a vizsgaidőszak beköszönte előtt már itt voltam. Így talán kevésbé tűnt fel a többieknek a távollétem. Vagyis, ugyan már, Léda... kit akarsz áltatni? Tutira senki se vette észre, hogy nem voltál itt. Tekintve, mennyi barátot sikerült összeszedned az elmúlt években. Lássuk csak... egy. Egyet talán, de ő sincs már sehol. Hagyjuk ezt!
Természetesen szinte azonnal a fülembe jutott a Valentin-napi bál híre. Ugyan nem voltam oda a nyálas, szerelmes, rózsaszín felhők között úszkáló szerelmesek látványáért, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogatni tudjak.
Persze sorban megtaláltam a kifogásokat az öltözködési folyamat közben, csakhogy mégse kelljen nekem erre a bálra elmennem. Először a hajam nem tetszett, az egyik tincs valahogy nem akart úgy állni, ahogy én szerettem volna. Először egy kék ruhát választottam ki magamnak, aztán egy sárgát próbáltam, majd megint a kéket... , s végül, alig másfél óra múlva egy fehér, pánt nélküli ruhában léptem ki a klubhelyiség ajtaján.
A magassarkú minden egyes koppanása azt az érzést keltette bennem, hogy minden szempár rám szegeződik, akik mellett csak elsétálok. Ám, ahogy felemeltem a fejem, minden egyes pillanatban azzal kellett szembesülnöm, hogy igazából jó, ha csak néhányan méltattak egy-egy pillantásra. Ez meglehetősen rosszul esett, ahhoz képest, hogy az előbb még azért imádkoztam magamban, hogy ne engem nézzen mindenki, és ne beszéljenek rólam!
A díszítésben nem csalódtam, giccs az volt bőven. A látványra kicsit fintorogtam, de aztán eszembe jutott, hogy nincs kifogás! Nagy sóhajjal belépdeltem a szívecskés falak közé. Valószínűleg, ha mellettem nem csak az elképzelt szőke herceg lebegett volna láthatatlanul, akkor én sem akartam volna elhányni magam ettől a sok szerelemtől. Azért mindezt nem mutattam kívülről.
A terem közepén megálltam, s akárhányszor úgy láttam, mintha valaki felém indult volna, vagy beszédre nyitotta volna a száját a közelemben, izgatottan kaptam fel a fejem. Mindannyiszor csalódnom kellett. Aztán rájöttem, hogy úristen, én nem vagyok ilyen szeretetre, meg odafigyelésre ácsingózó kislány. (De, de amúgy igen, az voltam.)
Fel is hagytam hát hamar a tömegben ácsorgással, s alig vártam, hogy leülhessek valahova.
- Kár, hogy nem adnak itt alkoholt, ezt csak azzal lehetne kibírni... - morogtam félhangosan, ahogy lehuppantam egy asztalhoz, s ujjammal a legközelebbi habos sütiről leszedtem a krémet. S ekkor tűnt csak fel, hogy más is ült az asztalnál.
- Ó... helló! - köszöntem kissé meglepve, miután persze lenyaltam a rengeteg kalóriát tartalmazó krémet ujjamról.

*****
Ruha
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2013. február 13. 20:29
Keresztessy Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2013. február 23. 22:16 Ugrás a poszthoz

Valentin-nap; Kiva


Kihúztam magam, miközben igyekeztem megtisztítani az ujjaimat a sütemény krémjétől. Egy gyors mozdulattal a szoknyámat is megigazítottam. Csak, hogy minden kifogástalan legyen. Próbáltam leplezni a zavarom, és közben azon gondolkodtam, mégis hogy nem vettem észre, hogy már ülnek az asztalnál? Akkor biztosan nem ide huppantam volna le. Kissé feszengtem is emiatt a helyzet miatt.
Nos, végülis én akartam magamnak társaságot, nemde? Bár nem pont ilyenre gondoltam, de legalább most lenne alkalmam beszélgetni, barátkozni... na jó, ennyire ne menjünk messzire. Beszélgetni. És közben nem képzelek bele semmi többet. Akkor nem csalódhatok. Egyszerű asztaltársi csevej. Ennyi. Aztán ki-ki megy a saját dolgára, én pedig ismét elkönyvelhetek egy sikertelen kapcsolatteremtést. Túl negatív vagyok, ebből elég.
- Nagyon nem. - Válaszoltam félmosollyal a lánynak, s ezt a válaszadást használtam ki arra, hogy végigmérjem, mégis kivel van dolgom. Ismerős volt, ennyi, semmi többet nem tudtam róla. Se a nevét, se azt, melyik ház tagja lehet. Igazából a teremben lévők nagy részével így voltam. Nem tudtam volna nevükön nevezni őket, és gondolom, ők is így voltak velem.
Tekintetem időközben a tömegre vándorolt. A Valentin-napi szavazás nyerteseit hirdették ki. Erre csak grimaszoltam egyet, és tüntetőleg nem tapsoltam a nyerteseknek. Igen, eléggé irigy voltam. Legszívesebben magamat láttam volna a nyereményért lépkedők helyén.
- Nem értem, minek ez a felhajtás és nyáladzás. - Jó, tudom, ha az este másképp zajlana, biztos nem ezen a véleményen lennék, hanem én is beállnék a mosolygó, nyáladzó, táncoló diákok közé. Mivel azonban nem volt kivel táncolnom, hisz egyetlen hímnemű sem pillantott felém, a parkettre gyülekező párokat is szidni kezdtem magamban.
Aztán jött a nagy felismerés.
- Igazából, azt sem tudom, én mit keresek itt. - Sóhajtottam, és ismét a lányra pillantottam. Hirtelen úgy éreztem, kell valami, ami ellensúlyozza ezt a sok panaszkodást.
- És te hol hagytad a párod? - Fogadjunk, hogy csak italért ment. S amint visszatér, én odébb is állhatok, gondolom.
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2013. február 24. 09:53
Keresztessy Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2014. december 27. 20:31 Ugrás a poszthoz

Annabell.

öltözet (az fehér).




- Akkor vágjunk bele! - még utoljára végignézett tükörbeli önmagán. A ruha tökéletes volt, nem csoda, hisz Keresztessy nagyival közösen választották - az öreg hölgynek pedig van ízlése! Így is minden apró részletet ellenőrzött, mintha csak az esküvőjére készülne. Ezt a gondolatot pedig jól megmosolyogta. Meg kellett állapítania, így a tükör előtt, hogy ez a fajta mosolygás jól állt neki. Ám ami igazán tetszett a vele szemben álló lányban, a szemei voltak. Nem volt bennük félelem, sem elveszettség... talán egy pici aggodalom, inkább izgalom, hogy minden jól végződjön.
- Menni fog... - biztatta magát. A nagyi is megmondta! Bizony. Léda nem biztos, hogy itt állt volna most, a bálra készülődve, ha előtte nem lett volna az a kínos, majd meglepett, végül megkönnyebbült beszélgetése kedvenc nagymamájával. Persze, Bálint is hozzátett az önbizalmához a maga módján. Ha a világ ellene is fordul majd, akkor is tudta, hogy három emberre biztosan számíthat. A harmadikban inkább csak erősen reménykedett.
Már a folyosó kövein visszhangzottak a fehér cipellők sarkai, Léda fejében pedig Annabell néhány nappal ezelőtti szavai. Még mindig fájt, akármennyiszer felidézte magában, mit vágott a fejéhez az eridonos. Persze, a szőkeség provokálta ki azt a veszekedést. Vagyis, vagyis nem. Az Edictum hibája volt!
Mégis itt volt az ideje feladnia a büszkeségét, a félelmeit... mégsem engedhette, hogy Bell egy Erikkel menjen a bálba. Igaz, fogalma sem volt, ki az az Erik... de a fiút már így ismeretlenül is utálta. Nagyon. Úgyhogy már felkészült arra, hogy a mai estén egy fiúval fog párbajozni, verekedni, ha Ann mégis őt hozta el. Benne volt a pakliban.
Léda írta a levelet, amiben bocsánatot kért, és megígérte a lánynak, hogy ő megy el a bálba vele, csak ne hívjon el mást. Nem tudta felmérni Léda, ez alkalommal mennyire dühítette fel a másikat, így megvolt a lehetősége annak is, hogy Annabell bosszút áll, és faképnél hagyja.
És mégis, a rellonosban akkora elszántság volt, mint még soha. Hajtotta az adrenalin, vagy bármi is volt az, ami az ereiben mérhetetlen sebességgel pumpálta a vért a szíve felé.
A terembe érkezve azonban megtorpant. Nem kellett volna váratlanul érnie őt a sokaság, ami bent fogadta. Kicsit pánikba esett.
Áh, kellene valami szíverősítő.
Ekkor kúszott be a látóterébe egy laposüveg. A pánikroham elmúlt, Léda megrökönyödve pillantott fel az üveghez tartozó srácra. Ez most komoly? Ennyire az arcára volt írva? Talán látásból ismerte az illetőt, idősebb volt nála. Azonban jobbnak látta nem elfogadni az italt, kezével óvatosan eltolta magától a flaskát, jelzésképp. Amint elfordította a fejét a srácról - mert nem akart az arcába nevetni - megpillantotta Annabellt. Milyen szép volt abban a ruhában! Teljesen más.
Ebben a pillanatban az előbbi srác majdnem hasra esett, Léda pedig Bellre pillantva elnevette magát. (így: katt)
Ahogy az eridonoshoz sétált, úgy érezte mindenki őt nézi. Pedig, fogadjunk, a kutya sem törődött velük. Megállt a lány előtt mosolyogva, vett egy nagy levegőt. Ugyanis most jött el az ideje, hogy kiderüljön, mennyire haragszik rá Ann, és, hogy van-e a közelben egy Erik nevezetű srác.
- Szép vagy. Nagyon. - jegyezte meg hamar, hátha ezzel megenyhítette a lányt. Nem tűnt bosszúsnak egyébként, de ahogy a mondás is tartja: Reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra.
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2014. december 27. 20:31
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keresztessy Léda összes RPG hozzászólása (3 darab)

Oldalak: [1] Fel