ELME
Újra itt
A fülén a fejhallgatoja feszül. Jótékonyan zár ki minden zajt és zavaró elemet, amihez épp nincs kedve. Miutan az unokanővére magához vette, az ELME fennhatósága alá került. Gyógyszereket már nem szed csak nagy ritkán nyugtatót ami segít az alvásban. Mocskos jószág az az inszomnia! A terápiák viszont nem hogy hasznosak errefelé de még úgy is néznek ki mint amik működnek. Főleg a rajzos témák. Lantos épp egy gitárszólót dobol az ujjaival a bőrfotelben egészen elmélyülten anikor valaki megböki. Kívülről csak annyi látszik belőle hogy össze rezzen és odébb húzódik reflexszerűen. De aztán letolja a fejhallgatóját és kérdőn a másikra néz. - Bocs, mit mondtál? - ha Zsombor megismétli, zokszó nélkül biccent egyet és oda ad pár üres lapot neki gondosan úgy hogy véletlenül se érjen össze még a kezük se. Szipog egyet, hogy elűzze a tüsszentés ingerét. Megköszörüli a torkát. - Hé figyi, ömm van kedved valamit közösen rajzolni? Csak úgy.. firkálni? - veti fel totális lelki nyugalommal és némi egykedvűséggel.