Tristam
Nem biztos, hogy a világ legjobb ötlete volt csak úgy leülni egy kihalt, csendes folyosón, egy meglehetősen kényelmes kanapéra, ráadásul akkor, amikor fáradt. Bár sokáig küzdött ellene, és teljes erejéből igyekezett a tankönyvre koncentrálni, amit a kezében tartott, sajnos a mágiatörténet volt olyan unalmas, hogy a narkolepszia győzött, és Raven feje oldalra bukott. Aztán kicsivel később felébredt és bosszankodva folytatta az olvasást, míg nem újra elkapta a hirtelen alvás, aztán a következő ébredésnél összecsapta azt a nyamvadt könyvet és nagyot sóhajtott.
Mióta az iskolába jött annyira mozgalmas napjai voltak, hogy ritkán jött elő a betegsége, viszont most, hogy a többség már a szünetet tölti, csendes lett minden, neki meg túl sok ideje volt unatkozni - márpedig az unalom volt a legnagyobb ellensége. Elő is halászott némi édességet a zsebéből, hogy kicsit felpörgesse a szervezetét, bár egy orvos sem mondta, hogy a gumicukor jó gyógyszer, de ő mégis szerette így hinni. Fel is kelt aztán, kinézett az ablakon, aztán elgondolkodott, hogy talán jó lenne visszamenni a szobájába... Igen ám, de itt jutottunk el az okig, hogy miért is ücsörög a folyosón. Megváltoztatták a klubhelyiség jelszavát, ő meg elfelejtette. Egyelőre a lehetséges megoldásokon gondolkodott, mert sajnos ahhoz semmi kedve nem volt, hogy megkeressen egy tanerőt, de az alig szállingózó diákok miatt egyébként nehéz dolga lesz. Jobb híján végül visszahuppant egyelőre a kanapéra, de tudta, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz tartható.