Carl Tender
Azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, mostanában olyan szétszórt vagyok. Olyan érzésem van mintha mindenki átnézne rajtam. Szépen csendben ballagok a folyosón, úgy sem vesz észre senki, minek a feltűnés. Álltalában jókedvű vagyok, de most, nincs kedvem semmihez. Az lenne csoda ha valami felvidítana. Néha meg-meg állok a különböző képeknél a falon, szemügyre veszem őket, mintha ismerősöket keresnék, pedig tudom, hogy nincs köztük egy sem. Jobb, mint az egész napos unalom, pontosabban nem unatkoztam, tanultam. Azt hiszem egy életre megutáltam a könyveket, a mai nap folyamán minimum hármat elolvastam. A képeken nem találok ismerős alakokat, pont ezt vártam, de még sem adom fel. Azért még egyszer sorra átveszem őket, még egy darabig ácsorogni fogok a folyosón, feltevéseim szerint.