Kowai~Éhes vagyok. - gondolta magában egy rellonos fiú.
Már elmúlt éjfél, de mivel a vacsorára későn érkezett, nem volt ideje enni, ezért kilopózott a konyhába. Egy órája kóvályog a hűvös és sötét folyosókon, és már majdnem el is kapták, de sikerült megmenekülnie. Az se lett volna baj, ha elkapják, legalább felfrissíthette volna a párbajozási ismereteit. Idősebb testvéreivel sokat szokott küzdeni, ezért erős, izmos és mozgékony is. Egy harcot sem vesztett még senki ellen. Tudatában van a helyességéről, és ezt be is szokta vetni a lányok terén. Már sok barátnője volt, de egyiket sem bírta egy hónapnál tovább. Odaér a folyosó elejére, ahol meglát egy ajtót amint becsukódik.
~ Biztos egy másik diák - gondolkozik.
Elindul az ajtó felé. Megfogja a kilincset, majd hatalmasra tárja a bejáratot. Nem lepődik meg a látottakon. Itt is, mint a Roxfortban a kaját a házimanók készítik. Nem látja az előbbi alakot, amiből arra vonatkoztat, hogy egy szakács volt az. Gyorsan odaszalad Fredhez egy kicsi lény, és egy kenyeret nyújt felé. Ő elfogadja, majd a manó megfogja a kezét és húzni kezdi az egyik hosszú asztal felé. Pár társa szalad a fiúhoz, miközben eleséget hoznak neki. A hatalmas tálcán minden finomság van. Fred először a sajtkrém leveshez nyúl. Megszagolja, majd elfintorodik, de azért megkóstolja. A szája mosolyra húzódik miközben ízlelgeti az ételt. Miután elfogyasztja az előételt, elé tolják a másodikat is.
