38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek!
E hét vasárnap éjfélig várjuk a mixelt multikat. Részletek a főoldalon!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csák Liliána Aquila összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 19:56 Ugrás a poszthoz

Hopp, kopp, újabb ugrás. Lil szinte szökdécselt lefelé a lépcsőkön, élvezve az új lakkcipője hangját, amint csattog a sarka a kövön. Fekete harisnya volt rajta, és egy drapp és fehér ruha, a szokásos fodros kiadás, noha mióta iskolás lett, kicsit visszafogott a cafrangokból. Úgy érezte, hogy alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy ő már nagy lány, aki hét közben még csak nem is otthon lakik, de belül még mindig nagyon gyerek volt, hiszen még a tizennegyedik születésnapjáig is volt pár napja.
Szóval a kis szöszi csak lépegetett, kezében egy nagyobbacska dobozt egyensúlyozva, miközben néha hátranézett, és sürgetően magyarázott a mögötte tekergő kígyónak.
- Syd, szedd már gyorsabban a lábad! Öhhh... szóval a hasad vagy mid, lent a konyhában jó meleg van.
Tudta, hogy azért mozog lassan, mert a folyosó nem épp a jólfűtöttségéről volt híres, de hát Sahti meg már egy fél emelettel lejjebb járt. Igen, Lil magával vitte esti kis kiruccanására a komplett állatseregletet, akikre két bátyja - a rendes meg a fogadott - távollétében ő vigyázott.
Aztán csak leértek a konyhába, és miután Lil belépett, le is rakta a dobozt a legközelebbi asztalra, és a körülötte álló manókhoz fordult.
- Hoztam nektek mézeskalácsot - jelentette ki, majd kinyitotta a dobozt. - A bátyám issszonyatosan jókat süt, és őszintén szólva... - elhallgatott, mert nem akarta megmondani, hogy otthon jobb a koszt, mint itt, és annak reményében hozott kóstolót, hogy a manókat ez majd ösztönzi.
Aztán jó pár perc beszéd következett, minek során meg kellett győznie a manókat, hogy igen, ezt elfogadhatják, és végül csak hogy ne legyenek egészen zavarban, leült és kért magának egy tál paradicsomlevest, Sahtinak meg valami húst. Syd csak szépen körbetekeregte a lányka lábfejét, örülve a konyha melegének.
Utoljára módosította:Csák Liliána Aquila, 2012. november 11. 20:36
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 22:48 Ugrás a poszthoz

Már nekiállt az ételnek, mikor Lil felkapta a fejét a nyíló ajtó zajára, aztán csak figyelt, amíg a fekete hajú srác bejött a konyhába. Mióta a kastélyban volt, igen sok embert sikerült megismernie, de ő nem tartozott közéjük, és még csak nem is látta eddig sehol.
Aztán a szőkeség megszólításra Lilnek éppen csak percent egyet a szemöldöke, méghozzá olyan mozdulattal, hogy azt le se tagadhatta volna, hogy honnan tanulta el, aztán mégis inkább megszólalt, amikor látta, hogy a fiú nagy ívben kikerüli Sydet, noha az csak éppen három méter. Igazából lehetne nagyobb is.
- Nem az enyém, hanem a bátyám pasijáé, én csak vigyázok rá. - Ezzel lehajolt, hogy végigcirógasson Syd fekete pikkelyein, olyan mozdulattal, ami inkább egy bolyhos nyuszikának járt volna, aztán visszanézett a fiúra. - De azért köszi. Gyönyörű, nem? - mosolyodott el végre Lil, majd újra lejjebb hajolt, hogy feltornázza Syd fejét az ölébe, aminek az lett a vége, hogy a kígyó inkább álmosan mozogva körbefonta a kislány térdeit, akit láthatóan ez egy cseppet sem zavart.
Közben persze Sahti, a finn sörről elnevezett norvég macska is közelebb jött, mert őszintén szólva eddigre már annyit evett, hogy az egyik manó egészen kezdett kétségbe esni, és mikor megunta, inkább játszótárs után nézett volna.
- Nahát Sahti, te áruló! - nevetett fel csengő hangon a csöppnyi gyerek, mire a macska csak hangosabb dorombolásba kezdett, és felnyújtózkodott az ismeretlen fiú térdénél kapaszkodva. Úgy tűnt szimpatikus neki a srác, ami azt jelentette, hogy Lilnél is eleve egy nagy piros ponttal indít.
- Ő Sahti - mutatott rá aztán a szőrös kiskedvencre, hogy bemutassa őt újdonsült pajtijának - ő pedig Syd - következett a sorban a fekete-kék kígyó. - Én pedig Lil vagyok. Nem akarsz leülni? - billentette végül kissé oldalra a fejét, amolyan kíváncsi kiskutyásan.
Sahti persze ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy felsprinteljen az asztalra, mert hát otthon már megszokta, hogy ott mereszti méretes hátsóját, ahol csak akarja, így Lil csak az után tudott újra a fiúra figyelni, miután odébb tette a macska farkát, amit az volt szíves kis híján a tányérjába lógatni.
- Egyébként... Miért nézel ennyire? Kikentem magam paradicsommal..? - mozdult automatikusan a lányka keze a szája felé, mert feltűnt neki, hogy a másik mindig figyeli.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 12. 15:12 Ugrás a poszthoz

Min Woo

Lil első pillanatban egyáltalán nem értette, hogy miért is kérdez vissza olyan döbbenten a srác, mert neki teljesen megszokott volt, hogy Kon Arviddal van, de aztán kapcsolt, és leplezetlenül rávigyorgott a fiúra, aztán érdeklődve hallgatta, hogy az mit mond.
- Nahát, akkor ti tényleg sokan vagytok! Nekem csak Arvid van, ő az egyetlen testvérem, de most hogy együtt lakunk hárman, Kon is kicsit olyan, mintha a bátyám lenne - mosolygott a kicsi, épp csak egy apró szeletet villantva meg a családi életükből, ami kellően különös volt ahhoz, hogy ha folytatja, akkor abból hosszan mese kerekedett volna, ami a szülők nélküli életről, a kis családjukról meg egy csomó állatkáról szólt volna.
Aztán a fiú is leült, Lil pedig újra rávigyorgott, és kicsit közelebb tolta a tányérját, hogy megmutassa mi van benne.
- Paradicsom leves. De a következő az némi kakaós csiga lesz - közölte, majd folytatta az evést. - Csak tudod, hogy őszinte legyek, még nem szoktam meg az itteni kosztot... Ilyenkor hiányzik Arvid - sóhajtott egy gondterhelt szemöldökráncolás közepette.
Mióta a fiúk a heteket Csehországban töltik, azóta Lil a kastélyban volt többnyire, de napról napra egyre jobban hiányzott neki a falubeli ház, és nagyon várta már a legközelebbi szünetet.
- Persze, megsimogathatod - irányította fel a kígyót az asztalra, hogy a fiú végigfuttathassa rajta az ujjait, miközben Lil is lassan cirógatta. Nagyon szerette a család állatait, mindig kedvesen és sok gonddal foglalkozott velük.
Aztán gyorsan megtörölte az állítólag paradicsomos száját, és utána bólintott egyszer Min woo szavaira.
- Ó, értem. Hát ez bizony megmagyarázza a bámulást. - Teljesen természetesen beszélt, nem csodálkozott vagy sajnálkozott. - Gondolom nehéz lehetett, mikor a baleset történt. Tavaly a bátyám megvakult, neki rettenetes volt... Meg nekünk is. - Itt azért egy cseppnyi szomorúság költözött a hangjába, de ezt a másik nem vehette észre, így inkább csak gyorsan újra elmosolyodott. - Egyébként Kon is tud szájról olvasni.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 12. 21:20 Ugrás a poszthoz

Min Woo

- Igen, lent lakunk az erdő szélén, messzebb a többi háztól. Képzeld, senki se mer eljönni a házunkig - vigyorgott szélesen a kislány, mert ő erre a tényre rendkívül büszke volt. - Ma jöttél? Akkor ezért nem láttalak eddig. Melyik házban vagy?
Lil ez után megvárta, míg a fiú rendelt magának vacsorát, csak azután kezdett el bólogatni.
- Nem kell azt dugdosni, Arvidnak hobbija a főzés, és folyton kísérletezik. Szóval nálunk kaja az van.
Ez után már nem csak ilyen kellemes témák kerültek a terítékre a vacsora mellé, hanem komolyabb dolgok is, de Lilt nem kellett félteni, volt gyakorlata abban, hogy kezelje az ilyen helyzeteket, ráadásul még csak meg se kellett erőltetnie magát, mert nála természetesen jött.
- Nem, nem az, de volt egy időszak amíg nem hallott. Vele is baleset történt, de nem tudok többet a dologról, mert akkor még nem ismertem.
Aztán Lil visszatért a levese utolsó cseppjeihez, és csak arra kapta fel a fejét, mikor újra meghallotta a fiú hangját.
Komoly szemekkel nézett rá, és nem szólt egy darabig, csak figyelt, hagyta, hogy az elmondja, amit szeretne. Végül lassan és nyugodtan válaszolt.
- Ha ennyi sok éven át kibírtad, akkor most már menni fog. Ott van a családod, akik már ennyiből is tudom, hogy szeretnek, teljesen jól kommunikálsz... Menni fog! - mosolygott rá, aztán gondolt egyet, felpattant, és nagy szoknyapörgés közepette odaszökkent a fiúhoz, hogy futólag megölelje, aztán már szinte reppent is vissza a helyére, hogy kérjen a manóktól egy kis kakaós tekercset is.
- Egyébként... Milyen baleset történt? - kérdezte újra a fiúra nézve. - Persze nem muszáj elmondani, ha nem akarod, de ha már egyszer belekezdtél... - Ezzel valami végtelenül aranyos mozdulattal a szájába nyomta a süteményt, hogy nagyot harapjon, amíg a másik remélhetőleg mesélésbe fogott.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 13. 20:09 Ugrás a poszthoz

Min Woo

- Nem a háztól félnek. Tőlünk - mosolygott a lányka teljes örömmel, mert bár ő csak azért tartozott ebbe a félelmetes körbe, mert ott lakott, azért neki nagyon jó volt így. Bár ha meggondoljuk, akkor annyira azért nem szokványos egy csöppnyi lány egy kétszer akkora kígyóval, szóval itt is látszott, hogy valami nem egészen olyan, mint a többségnél.
- Ó, hát ne hallgass rájuk, a rellon nagyon jó ház! Én ugyan Eridonos vagyok, de szívesen lettem volna rellonos is - mondta a kicsi vidáman. Neki tényleg nem sokat jelentett, hogy ki milyen házba van osztva, csak a szokás miatt kérdezte, ami azt diktálja, hogy mindig megtudd a házat, ha új emberrel találkozol. Persze azért ezt a nagyobbak már nem tartják igazán.
Aztán miután visszaült, visszaigazgatta a lába köré Syd farkát, aki az előbb már majdnem egészen az asztalra mászott, és úgy figyelt a fiú mondanivalójára. Értette, hogy milyen szörnyű lehetett átélnie neki mindezt, és tudta, hogy nem mindent lehet megoldani varázslattal, így csak bólogatott. Sajnos mindennek ára van.
- Sajnálom, hogy ez történt veled - mondta aztán, mikor Min Woo végzett. - De szerintem próbálj meg örülni annak, hogy az életed még megvan. Elvégre az a legnagyobb kincs, nem? - küldött egy ragyogó mosolyt a fiú felé, hogy aztán folytassa a kakaós csiga majszolását.
Mikor Min Woo újra megszólalt, eltöprengve nézett vissza rá.
- Én csak én vagyok. Nincs bennem semmi érdekes.
Újabb harapás, aztán hosszas rágicsálás, majd miután lenyelte a falatot, mégis beszélni kezdett. Ez a fiú megosztotta vele a balesetét, akkor ő is mondhat pár dolgot.
- Nincsenek szüleim. Meghaltak, mikor négy éves koromban felgyújtották a házunk. Nem emlékszem se rájuk, se a tűzre. Arvid hozott ki onnan állítólag. - Újabb harapás az édességbe, és rágcsálás. - Egy nevelőnő vigyázott rám, ő tanított. Most végre újra van mellettem valaki, ezért beszélek annyit a bátyámról. Nincs rajta kívül senkim.
Nem volt szomorú, inkább csak meglepően tárgyilagos. Ezzel viszont el is hallgatott egy időre, ha csak a másik nem kérdezett, mert nem tudta, hogy mit mondhatna még.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 19. 22:42 Ugrás a poszthoz

Hideg volt, de nem annyira, hogy egy a Kárpátok hegyei közül származó leányka különösebben megérezze, így Lil teljes lelki nyugalomban ugrált lefelé a lépcsőfokokon szoknyában. Igaz, azért egy vastag fekete harisnyát felhúzott a rakott csoda alá, illetve kardigán is volt rajta, de komolyan nem vitte túlzásba a téli öltözködést, pláne, hogy előre tudta, hogy a konyhában jó meleg lesz.
Aztán eszébe jutott valami, visszaszaladt, majd hóna alá kapva Syd első részét, erőlködve próbálta lesegíteni a kígyót az emeletről, mert ez a rövid szakasz, amit fűtetlen folyosón tettek meg, azért nem tett jót neki, holott fent a toronyban egész virgonc volt. Mármint ahhoz képest, amilyen egy harminc kilós óriáskígyó lehet.
Végül mikor ezen a részen is túljutottak, a kislány elengedte méretes pajtását, és tovább szökdécselt, néha ciccegve, mert persze Sahti se maradhatott le, ha esti sétára került a sor.
Mikor aztán Lil és kísérete megérkezett a konyhába, a csöpp gyerek le is dobta magát az egyik asztal mellé, amire Sahti azon mód feltelepedett, mint ahogy otthon is tenné, feltéve, hogy nincs a közelben Kon, Syd pedig körbetekeredett a lányka lábain, egészen térdig, mert annyira megszokta már, hogy a kicsi úgyis magára tekeri, hogy magától is megcselekedte.
- Milánói makarónit kérek, Sahtinak fasírtot felkockázva, Sydnek pedig továbbra se menjetek a közelébe, mert hamarosan etetési idő jön, ti meg.... kicsik vagytok - mondta a körülötte sertepertélő manóknak, akik várták, hogy ezúttal mit rendel a kis szöszi.
Mikor aztán megkapták az ételüket, hozzá is láttak, hogy jó ízűen elfogyasszák.
Utoljára módosította:Csák Liliána Aquila, 2013. január 19. 23:11
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 19. 23:43 Ugrás a poszthoz

Általában azért szeretett Lil ilyenkor jönni le a konyhába, mert estére már elcsitult az Eridon is, nem lehetett semmi érdekeset csinálni, alvás előtt pedig jól esett az evés. Így hát most is hatalmas beleéléssel tekerte a tésztát a villájára, aztán pöckölt közelebb egy darab fasírtot Sahti orrához, hogy jobban elérje, és ne az ő kajájára kezdjen el fájni véletlen a foga. Egyébként még mindig az volt a véleménye, hogy itt a kastélyban korántsem főznek olyan jól, mint az ő drága bátyja otthon.
Csakhogy most a fiúk a vizsgáikra tanultak, így nem jöttek haza hétvége sem, Lil pedig maradhatott a suliban. Annyira azért nem bánta, nem volt rossz itt, csak hiányzott az ágya.
Annyira elkalandozott, hogy észre sem vette, hogy bejött valaki a helyiségbe, csak mikor az illető kiabálni kezdett, Lil kezéből pedig egyszerűen kiesett a villa, annyira ledermedt, Sahtival egyetemben, aki egy, félig a szájából kilógó fasírtdarabbal bámult fel az idegenre, mint aki nagyon nem érti, hogy ezt meg mi lelte. Pálca repült, kondér koppant, Lil pedig végül nem bírta tovább, és kitört belőle a hangos röhögés.
- Syd elég ritkán eszik embert - hajolt le megcirógatni a kígyó fejét, mert nagyon szerette az állatot. - De ha így kiabálsz, akkor lehet, hogy rád uszítom - cukkolta a fiút, aztán egy fél mozdulatot tett, mintha támadni akarna. - Huh! - Újra felnevetett aztán, mert egyszerűen nem tudott nem vihogni, ha a repülő pálcára gondolt.
Végül elővette a magáét, és mivel a srác eszköze a forró leves tetején lebegett, ráirányította a varázslatot.
- Vingardium leviosa! - röptette a pálcát a fiú feje fölé, és csak még jobban nevetett, mikor a varázspálcáról elkezdett csepegni a leves. Azért ennek láttán egy picit odébb mozdította, mert nem akarta eláztatni az idegent.
- Tessék, a pálcád...ööö... Kígyóktól Rettegő Uraság! - ejtette végül a fadarabot a srác kezébe.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2013. január 28. 14:06
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 20. 00:16 Ugrás a poszthoz

- Hogyne lenne neve! - háborodott fel Lil a megjegyzés hallatán. - Neked is van, nekem is van, neki miért ne lenne? Ugyanolyan érző lélek, mint mi! - jelentette ki hatalmas vehemenciával, mert neki az állatok is olyanok voltak, mint az emberek, sőt, biztos volt benne, hogy egyesek nem érnek fel Syd észbeli képességeivel a kastélyban. De aztán hamar túltette magát a dolgon, és a pálcabegyűjtés következett, aztán miközben a fiú éppen a levest távolította el a kérdéses tárgyról, Lil jól megnézte magának.
Nem tudta elsőre eldönteni, hogy hanyadikos lehet, de ha tippelnie kellett volna, akkor negyediket vagy ötödiket mond. Éppen ezért nem fért a kislány fejébe, hogy hogyan félhet pont Sydtől, az ő drága Sydjétől, aki éjjelente az ágya alatt összetekeredve alszik. Végül aztán Sahti volt az első, aki a következő mondatot lereagálta, mégpedig azzal, hogy egy nagy fújtatással kísérve visszatért az evéshez, mint aki csak érti, hogy miről is van szó.
- Nem hinném, hogy féled kéne Sydtől - mosolygott Lil a fiúra, miután megsimogatta a macskát. - Ne aggódj, rendes kicsi kígyó! - futtatta újra végig az ujjait újra "kis" kedvencén, szándékosan kissé eszelős vigyort varázsolva az arcára, mert élvezte, hogy a fiú mennyire megrettent. Aztán csak megsajnálta őt, mert Lil ha szeretett is játszani, gonosz végképp nem volt, és felnevetett.
- Gyere már ide, nem bánt! - intett a srácnak, aztán hirtelen bekattant neki egy emlék, mikor megérkezett Bogolyfalvára, és látványosság volt, hogy Konnal van, és éppen ezért egy újabb ragyogó mosollyal a bemutatkozásra tért.
- Nothart Liliána vagyok, nagyon örvendek! - nyújtotta a kezét illedelmesen, miközben nagyon figyelte, hogy miféle hatást érnek el a szavai. Ez a fiú nem elsős, ismernie kell Kont.
Utoljára módosította:Csák Liliána Aquila, 2013. január 20. 00:17
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 21. 23:14 Ugrás a poszthoz

Brokk Oli XD

Lil rendkívül jól szórakozott a fiú félelmét látva, mert ő tudta, hogy Syd nemes egyszerűséggel lusta ahhoz, hogy bárkit is megtámadjon, annyira pedig még éhes sem lehet, hogy baj legyen.
Aztán a srác végre rászánta magát, hogy leüljön, Lilből pedig kibújt a kisördög, és egy kicsit változtatott a nevén, ami láthatólag alaposan meglepte az idegent. Az, ahogy Kon neve hallatán lesápadt, bizony nem jelentett mást, mint hogy nagyon is jól tudja, hogy kié a vezetéknév eredetileg. Éppen ezért Lil tovább ütötte a még forró vasat, és csodálkozó arcot vágott.
- Nahát, Oli, nem is tudtam, hogy ismered a nevelőapám! - Aztán itt egy kis hatásszünetet tartott, hogy kiélvezhesse a fiú arckifejezéseit, aztán megszánta őt. - Na jó, ő csak a fogadott bátyám. Az igazi nevem Csák Liliána Aquila. Ugye tudod, hogy neked is illene a valódi nevedet közölni, Mr. Brokk? - vigyorgott a fiúra a kicsi, miközben a kezét nyújtotta felé kézfogásra, ezzel próbálva őszinteségre ösztökélni. Mindenesetre nagyon élvezte, hogy Kon hírnevében sütkérezhet.
- Amúgy nem akarsz rendelni? Nyilván nem véletlenül jöttél le a konyhába... Na meg nem is azért, mert megláttad Syd farkának végét a sarkon befordu.... Sahti! - csattant fel a végén a lányka, mert közben a kandúr alattomos támadásnak vélte a fiú könyökét, ami túl közel került hozzá, és heves fújás kíséretében odacsapott, éppen csak elkerülve azt, hogy felhasítsa a srác bőrét.
- Na jó, érte nem vállalok felelősséget - jelentette ki Lil, mielőtt a másik bármit is mondhatott volna. - A bátyámé, Arvidé, aki úgy elkényeztette, hogy annál jobban nem is lehet.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 16:13 Ugrás a poszthoz

Noel

Lil azzal a biztos tudattal töltötte a hétvégéjét a kastélyban, hogy ez már nem sokáig lesz így, hacsak nem akar ő maga a kastélyban lakni - ugyanis felajánlották neki a fiúk ezt a lehetőséget. Na nem mintha ki akarták volna dobni otthonról, hanem egyszerűen csak figyelmesek voltak vele, hiszen neki is meglehetett a saját élete, nem volt hozzájuk kötve. Azonban a kislány még valahogy túl fiatalnak érezte magát ehhez az önállósághoz, és amúgy is csüggött a bátyján - meg a fogadotton is -, szóval inkább maradt az otthon melegénél. De egyelőre még nem volt vége az évnek, és mivel a fiúk a vizsgáikkal szenvedtek, a kisebbik szőke a suliban maradt, ezúttal csak Sahtit rángatva magával az Eridonba.
Most viszont éppen dühösen rohant végig a kicsi a folyosókon, nyomában a szintén morgós macskával, aki inkább csak átvette ideiglenes gazdája hangulatát, semmint értette volna, hogy mi történik. A szoknyás-csipkés hajas baba viszont nagy sebbel-lobbal csapdosta a lábait a padlóhoz, ingerülten nyitva be minden helyre, ami csak az útjába került, mert biztos volt benne, hogy valahol meg fogja találni a gaz rellonost, aki már nem egyszer borsot tört az orra alá. Ó, de ha megtalálja, akkor bizony megkeserüli!
Így rontott ki az erkélyre is, ahol aztán meglátta az elmebeteget, aki a korláton egyensúlyozott, de mivel a szöszi tisztában volt vele, hogy úgyse fog leesni, így csak egy lesajnáló pillantással lett gazdagabb a másik.
- Te rellonos vagy igaz? - dörrent rá a fiúra, már amennyire az ő vékonyka hangjával lehet dörrenni. - Nem láttad azt a nyomorult vörös hajú balféket? Magas, hullaszíne van, és kilométer hosszú listája az agybajairól - foglalta össze gyorsan a keresett személy tulajdonságait, de ekkorra már Sahtit figyelte, aki meglehetősen érdeklődve nézett fel a fiúra, de kifejezetten úgy, mintha ismerősbe botlott volna. Aztán mikor a bundás egy nyaff után a két mellső lábával a korlátnak támaszkodott, és úgy nézett fel a srácra, akkor Lil már tényleg gyanakodni kezdett.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte az ismeretlent nem épp kedvesen, de elég kíváncsian.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 18:09 Ugrás a poszthoz

Noel

Lil felvont szemöldökkel nézett a fiúra, aki láthatólag még a házakat se tudta megjegyezni. Hát ez nem kecsegtetett túl sok jóval a jövőre nézve.
- Láttalak órán még az év vége előtt te... GYÍK - fintorgott egyet a lány, mert ennek aztán hiába mondta volna ezek szerint, hogy rellonos. Márpedig a házak tagjai többnyire édes kis kupacokba vannak tömörülve, amiből rögtön ki lehet találni, ha valaki új érkezik hozzájuk. Csak egy kis logika az egész.
- Ne ítélj meg valakit elsőre, drága barátom, mert még a végén veled is ezt teszik, márpedig akkor nekem most azt kell hinnem, hogy annyira nem vagy képben bűbájok terén, hogy komolyan azt képzeled, hogy magadtól tudsz ilyen jól egyensúlyozni - mosolygott a szöszi a fiúra teljesen ártatlan arccal.
Nem félt ő egy rellonostól sem, sőt, semmi másfélétől sem, mert szorgalmas volt és ügyes boszorkány, azt a tényt pedig, hogy még csak elsős volt, jól ellensúlyozta az, hogy ha valaki bántotta, akkor szólt Arvidnak. Arvid pedig természetesen szólt Konnak, ha komoly volt az ügy - avagy szépen és aranyosan könyörgött egy sort, hogy csináljon már valamit -, amit viszont csak egyetlen lépés választott el a direkt módon emberkínzásra való buzdítástól.
Aztán Lil már távozni is készült, mikor Sahti másfelé fordította az események folyását. A lányka a rellonos következő mondatára egyre érdeklődőbben nézett a fiú szemébe, aztán leesett neki.
- Ó, te vagy a kötözött sonka! - fedezte fel kitörő lelkesedéssel, minek hatására szó szerint felragyogott az arca. Természetesen hallotta a történetet az elsősről, aki betévedt hozzájuk, és kifejezetten jót röhögött rajta, még ha nem is tudta eddig, hogy ki az, hiszen nem lehetett mindennapi esemény ez az illető számára. Vagy ha mégis az, akkor bizonyára egy igen szerencsétlen flótásról van szó.
Egy lépéssel közelebb lépett, hogy megszemlélje a srácot, de épp olyan rezzenéstelen arccal siklott át az arcán lévő heg látványán, mint annak idején Kon. Lil lehet, hogy kicsi volt, és szerette a fodros ruhákat, de az ingerküszöbe és a toleranciája magasan a kortársaié felett volt.
- Hát... legalább felértél a kastélyba - állapította meg végül.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 19:43 Ugrás a poszthoz

Noel

- Jól van, legyen ahogy akarod - mosolygott a lányka amolyan "hiszem is meg nem is" módon, mert az a fajta emberke volt, aki jobban hitt a szemének, mint a mindenféle állításoknak. Ettől függetlenül ugyan lehet, hogy a másik jól egyensúlyoz, de mi rá a garancia? Szóval Lil felöltötte az ártalmatlan dilinyósoknak szóló ábrázatát.
Aztán jött a nagy felfedezés, minek során ki-ki rájött, hogy ki is a másik, noha megnevezni még mindig nem tudták volna egymást, de azért teljesen képbe kerültek, Lil pedig leplezetlenül vidult a srác szerencsétlenségén. Nagyon igaz volt rá, hogy a komoly dolgokat direkt nem vette észre, mert az bánthatta a másikat, viszont az ilyesmit képes volt bárkinek az orra alá dörgölni. Most azonban ezt egy kicsit későbbre halasztotta, és inkább az eszébe véste a másik vonásait.
- Igen, te vagy az első - lódított egy picit a srácnak, olyan arccal, mint aki nagyon elgondolkozott. Élvezte a házuk hírnevét, és azt is, hogy a lakótársai felének már a neve is elég arra, hogy a Bagolykősök fele összerezzenjen, és csak azért nem az összes, mert azok valószínűleg nem ismerték. Bár tegyük hozzá, Kon esélyesen megalapozta a hírnevét az idei elsősök között is már azzal, hogy Lillel egy házban laktak, a lányka pedig szívesen ijesztgette vele azokat, akik nem tetszettek neki.
- Egyébként én Lil vagyok - lépett még közelebb a lány a kezét nyújtva, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy a másik méteres magasságból nézett le rá. A kis szőkének nem voltak problémái a magassága vagy bármilyen más külső, esetleg belső tulajdonságával, ami ritka dolog, de igazán hasznos. Őt mindig is sokkal jobban lekötötte a saját kis világa, amiben az a legnagyobb probléma, hogy vajon a bátyja mit főz vacsorára.
Persze ha valaki a felszín mögé nézett, akkor láthatta, hogy a kicsi nem felületes, csak sokszor nem akar belegondolni a dolgokba. Nem jó azon gondolkodni, hogy neki miért nincsenek szülei, vagy miért vak a testvére. Az ilyesmi csak mérgezi a lelket.
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 15:59 Ugrás a poszthoz

Noel (vagy Neil?)

- Na igen, otthon, édes otthon - nevetett fel a lány a fiú szavait hallva, mert persze tisztában volt vele, hogy milyen is a híre a házuknak, ő pedig ennek nagyon is örült.
Aztán a bemutatkozásra is sor került, Lil pedig kíváncsian nézett a fiúra.
- Netán Armstrong? Az űrből jöttél volna? - villant meg a kicsi szeme pajkosan, majd elengedte a fiú kezét, és a korláthoz penderült, hogy csak úgy szállt utána a szoknyája. Teljesen megfeledkezett közben arról, hogy eredetileg épp egy másik rellonost akart megtalálni, hogy lehetőleg jól el is bánjon vele. De ez most későbbre maradt, amit talán annyira nem is bánt az ifjabbik Csák. Valahogy elmúlt a bosszúálló kedve.
Ehelyett inkább szórakozni akart, és abban is biztos volt, hogy aki kibírta Kon szemétkedéseit, és még boldogan is gondol vissza rá, az jó partner lesz ebben. Azonban most még nem volt konkrét ötlete, csak azt érezte, hogy csinálni kellene valamit. Így hát masszívan bambult ki a fejéből az esős tájat pásztázva, hátha meglát valami ihlet adó dolgot, de csak a temető távoli foltja látszott idáig. Aztán felgyulladt a képzeletbeli kis lámpácska a feje fölött, és ragyogó arccal fordult újra vissza a fiúhoz.
- Eljössz velem felásni a temetőt?
Persze nem gondolta komolyan, ennyire ő sem volt elvetemült, csak éppen látni akarta a srác arcát, miközben felfogja a kérdés értelmét. Mivel Lil jó színész volt, csak akkor eshetett le neki, hogy viccel, mikor kitört belőle a röhögés.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csák Liliána Aquila összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel