~ Brigu ~
Lili pálcájával a kezében indult útnak, a megadott időpont előtt nem sokkal, de nem eléggel ahhoz, hogy sietség nélkül oda is érjen, ahova kellett. Magyarán késésben volt, de ő ezt még nem tudta, mert nem számolta bele, hogy az ok, amiért a pálcája elő volt húzva, kissé hátráltatni fogja.
Ugyanis eldöntötte pár napja már, hogy amikor csak lehetősége adódik, gyakorolni fog. Ha egy ajtó keresztezi útját, és zárva van, zárnyitó bűbájjal próbál továbbjutni rajta. Ha nyitva találja, akkor pedig előbb bezárja, és utána kinyitja, mintha eleve zárva találta volna. Ha lebegtethet valamit kicsit, azt is meglebegteti, és utána megy tovább. Úgyhogy kicsit lassan haladt, de a varázslatok már egészen jól mentek neki ennek hála, szóval ő elégedett volt.
Kísérletezgetett, egyre nagyobb meg bonyolultabb igéket próbálgatott, a határait feszegette, és ha úgy tetszik, mai kirándulásának tárgya is ilyesmi volt, csak ehhez ismét segítségre volt szüksége. Úgy vette észre ugyanis, hogy már az ő korában is a lányok.. hát, nőiesebbek. És nem is feltétlenül a testi adottságaik miatt, hanem a mesterséges kiegészítéseknek hála, mint mondjuk a smink. Vagy a ruha. Lili egyikkel se különösebben foglalkozott még, jól érezte magát farmerben és pólóban, és a haját se mindennap fésülte meg rendesen, nemhogy hosszú perceket szánt volna arra, hogy szépen kihúzza a szempilláit és felvigyen a szemhéjára némi festéket. De egyébként talán a mozgáskultúrájára is ráfért volna némi finomhangolás.
És így került kapcsolatba egy idősebb lánnyal, aki már elsajátította ezen dolgok minden csínját-bínját, és Lili tőle remélt némi útmutatást. Ha csak arra megtanítja, hogyan mosolyogjon kevésbé idétlenül, már jól járt, legalábbis így okoskodott.
Nem késett nagyon látványosan, de azért kicsit megváratta az ötödikest, de erre már csak akkor ébredt rá, mikor odaért a társalgóba, és meglátta az órát.
- Szia! - integetett vissza és már csörtetett is oda hozzá, miután észrevette. - Bocsánat, sokat vártál? Elvarázsolgattam az időt..