Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szokásos JunSeo féle cuki fejjel indultam el kastély-felfedező út negyedik felvonására.
Sétálócsokik megint berohantak a gondolataimba! Ma már harmadszor. Komolyan mondom, ki kell írtani a gondolataimat, olyan furák. Csokiánia is csak ott létezik. De milyen király lenne... a végén még lehet kiderülne hogy valójában emlékek azok a hülye gondolatok a 'valódi bolygómról'. Az nagyon ultra szuper menő lenne! Csoki állatkert! Az lenne aztán a királyság! Lennének csokiállatok, amiket meg lehetne enni! Komolyan, csak a csokik körül forognak a gondolataim. Jobb lenne nekem gondolatok nélkül. Tényleg, mi lenne ha nem lennének gondolataim?  Az is király lenne. Vagy nem. Nem tudnék gondolkodni. Ami nem a világ legjobb dolga. Például nem tudnék tanulni. Vagy de? Gondolatok nélkül lehet tanulni? Ha lehet, akkor kérek egy gondolat írtást. Olyat lehet kérni? Az is milyen menő lenne. Nem, inkább nem. Vagy de? És érzések nélkül vajon milyen lehet? Én azért kiakadnék ha nem lennének érzéseim. Tényleg, van olyan hogy valakinek nincsenek érzései. Az azért rossz lehet.
Észre se vettem, és beértem egy helyiségbe. Valami társalgószerű dolog lehet. Körbenéztem. Uramisten, de király haja van annak a csajnak! Gondoltam egye fenyő, odamegyek hozzá, mert miért ne? Odaültem mellé, tisztes távolság tartva, és egyből megszólaltam.
- Szia, tök király a hajad! - ha most az arcom hangulatjel lenne, akkor olyan csillag kötőjel csillag lenne. Milyen király lenne, ha lehetne olyan fejet vágni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit elvörösödhettem. Ilyet még soha senki nem mondott nekem. Lehet nem is fog.
- Köfönöm - mosolyogtam. Ez nálam mánia, a köszönömöt mindig úgy mondom hogy köfönöm. Nem emlékszem miért festettem be szőkére a hajcikámat. Lehet legközelebb CSOKIBARNA lesz. Mert csokiii! Csokiánia bárcsaak létezne! Ha létezik, akkor egyből el fogok indulni 'haza'.
- Olyan szép a neved mint te. - próbáltam bókolni, vagy hogy mondják. - Én JunSeo vagyok, hívhatsz úgy ahogy szeretnél. - nem mentem bele ebbe a generációs név, keresztnév cuccba, ahhoz lusta vagyok.
- Melyik házba tartozol? - próbáltam beszélgetést kezdeni, ami nem az erősségem. A csokikkal könnyebb beszélgetni. A csokik nem beszélnek, csak én hozzájuk. Kezdem magamat diliházba valónak érezni. Lehet hogy be kellene engem rakni egybe. Vajon ha létezik Csokiánia akkor ott van diliház? Ha van, biztos csokiból épült, és hideg van ott, nehogy megolvadjon a csoki. Ne, nem szeretem a hideget. A hideg nem szeret engem, és én se őt. Stop. A hideg érez? Mert az is milyen menő lenne! Bár kevésbé, hogy engem nem bírna, és mindig fáznék mert a hideg nem hagy békén.
Csokiániábam milyen lehet az időjárás? ÚRÉG, OLVASZTOTT CSOKIESŐ milyen király lenne! Komolyan mondom, én alapítok egy ilyen bolygót ha még nem létezik. Ha meg létezik, akkor odaköltözök. Én eléldegélnék ott. Csokik mindenütt, meg repkedő emberek. És az utcán egyfolytában zene szólna! Valami csokiról szóló. Egyáltalán van olyan dal ami a csokikról szól? Majd keresek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Rellonos, de nem nagyon érzem magamat odavalónak. - nekem egy külön ház kéne. Valami csokisház. Vagy inkább az a külön bolygó. Fogalmam sincs hogy kerültem a Rellonba, de nem is érdekel. Jó nekem ottan. CSOKI! Eszembe jutott mi lehetne Csokiánia himnusza! Csak túl metal az a dal. De kawaii metal. Ami a cuki metal, valami japán cuccos. Ázsia fura. Meg én is. Jóvan na, én is ázsiai vagyok, de furább a többinél. Sokkal furább. De a fura szokások bennem nincsenek meg. Szerintem azért, mert tizenkettő éve itt vagyok, és csak ritkán megyünk 'haza' Koreába a nagyihoz. A busani nagyi már hiányzik, a szöuli meg... nos nem azt mondom, hogy nem szeretem a nagyit, de ő szerintem nem nagyon szeret engem. Egyfolytában kritizál, meg mindig mondja hogy hogy elmagyarosodtam, ami szerintem nem baj, szerinte meg az. Nem értem a nagyi logikáját. Anya és apa is elmagyarosodott, de őket nem kritizálja. Meg JiWoo-t, a nővéremet se, a húgomat meg egyfolytában dicséri. Fura.
- Igen, kérek szépen! - bólogattam mint egy őrült. Nem tudom honnan jött a gondolat, de hirtelen valamiért elképzeltem, hogy JiWoo beront ide, felkap a vállára, és kijelenti, hogy 'JunSeo, irány a csokidiliház!' Lehet akkor ő lenne a bolond, mert nincs csokidiliház. Vagy van? Az milyen menő lenne már! DILIS CSOKIK úúrééég! Én elbeszélgetnék egy diliscsokival. Remélem utána megengedné hogy megeszizzem. Építek egy csokidiliházat! Meg Csokiániát, mert hát hol lenne a csokidiliház?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nem tudom. Nekem egy külön ház kéne, vagy inkább bolygó! - nevettem. Biztos nem vagyok földi lény, nem azért mert olyan káprázatos vagyok, hanem azért mert olyan fura vagyok. Lehet hogy kellene nekem egy olyan póló, amire az van írva, hogy 'Bolond Alien, lépjenek hátra!' Komolyan csinálok egy olyan pólót.
- Milyen zenéket szeretsz? - JunSeo, gratula ennél jobb kérdést fel se tehettél volna. És megint magamhoz beszélek, komolyan megcsinálom azt a csokidiliházat. Lehet csak én lennék ott, pár dilis csoki meg CSOKIORVOS! Pszicsoki? Nem ez hülyén hangzik. Csokilógus? Nem, az se. Akkor csokidoki! Az jó lesz. A csokidiliházban csak én lennék, pár dilis csoki meg csokidokik. Ez jó. És úgy gyógyítanának, hogy megehetik őket az emberek meg a dilicsokik. De nem, az kannibalizmus. Mármint ha a csoki csokit eszik. Dzsízösz. Most elképzeltem. Beleégett az agyamba. Nem akartam elképzelnii. Szegény csokidoki. Az oké hogy a dilis JunSeo megeszi, de hogy egy másik csoki. És az előbb megint egyesszám harmadik személyben gondolok magamról. Mi? Gondolok magamról létezik ilyen szókapcsolat vagy minek is nevezik? Biztosan. Vagy nem? Ennek utána kell néznem. Majd valamikor utánanézek, vagy nem. Majd ha eszembe jut. Lehet nem fog, de nem baj az. Majd csokidoki megmondja. Ha lesz Csokiánia és ott egy csokidiliház. Ha nagy leszek, akkor Csokiánia alapító leszek. Vagy diliházban leszek. Az egyik biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Sétáló csokik mennének az utcán, az emberek repülnének, és felkapnák a csokikat, és megnyamiznák őket. - mondtam ki a hülyeségemet. Ha eddig nem nézett hülyének, most lehet annak fog. El lehetne engem küldeni abba a csokidiliházba a dilicsokik meg a csokidokik közé. Meg Csokiániába. Csak ahhoz még meg kéne alapítani Csokiániát, ami külön munka, de nem baj, ez nem akkora feladat. Vagy de? Vajon milyen nehéz lehet bolygót alapítani. Biztos nehéz. Meg kéne kérdezni a Föld alapítóját, vagy alapítóit. De az lehetetlen. Akkor meg kell kérdezniii... SUPERGIRL-T! Lehet ő nem alapított bolygót, de lehet segítene, ha nem csak egy sorozatban lenne a főszereplő. Pedig tök jó lenne, ha nem csak egy szereplő lenne. Szúnyog. EGY SZÚNYOG VAN A KEZEMEN!
- Szunyi! - visítottam egy kislányt megszégyenítő hangon, miközben próbáltam lerázni a kezecskémről. A szúnyogot nem tudom miért szunyinak mondom. Ez is valami hülyeségem. Szúnyogot nem szeretem, és a szúnyog se engem. Hogy csinálom ezeket a hangokat? A húgom nem visítozik úgy mint én! Mindegy, a hangom tudja. Vagy én. Nem, én nem tudom, szerintem a hangom tudja csak. A hangom tud tudni? Jézusom, szerzek valami gondolatírtót! Vagy gondolat normálisítót. Van olyan? Jó lenne, nekem kellene egy. A szúnyogot nem szeretem. A szúnyog csíp, és az rossz, mert utána viszket, vagy ahogy szoktam néha mondani vikket. Nem tudom mik ezek a hülye szavak a fejemből, külön nyelv is kéne nekem. Csinálok valami JunSeo szótárat, mert Jézusisten, saját nyelvem van már lassan. Csokidoki, csokidiliház, dilicsoki, szunyi, vikket. Ha valaki megtanulja a nyelvemet, annak külön díjat kell adni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

FELÉBREDT! ÚRISTEEN! Már majdnem elkezdtem imádkozni hogy ébredjen fel, és FELÉBREDT! Nem tagadom hogy sírtam, nem érdekel az az izé, hogy 'Jaaj a fiúk nem sírnak.' Letojom magasról. NAGYON MAGASRÓL! Az Eiffel-torony legtetejéről. DE VÉGRE FELÉBREDT! Kész csoda hogy nem kezdtem el sikítozni a hugit megszégyenítően.  Pedig ő aztán tényleg tud sikítozni!
- Milyen barna lány? EGY CSOKILÁNY? - próbáltam a hülyeségemmel jobb hangulatot teremteni. Nem tudom mennyire lesz jobb ettől. Ú ez olyan vallatásosan hangzott, vagy mikor is szokták a filmekben azt mondani hogy 'Most én kérdezek'? Azt hiszem a vallatásoknál.
- Képzeld eeel varázslóóó vagyook! - ugráltam. Bár ez lehet hogy eléggé feltűnő, mert ha nem lennék varázsló, nem lennék itt. Varázs ló. Én egy varázslatos paci vagyok! Sajnos nem. Vagy nem sajnos, fogalmam sincs. Milyen lehet a lovaknak? A lovak tudnak varázsolni? Biztos... Vagy nem, ezt ki kell derítenem!
- Én megvagyok. Te? MI TÖRTÉNT? - Mária már elmondta, de én még mindig olyan vagyok hogy háromezerszeeeeeeer hallani akarok mindent. MINDENT! Mondom MINDENT!
- Szerintem Csokiániába. - a hülyeségem megint. Menjünk már el Csokiániába! Repülő emberek, sétáló csokik, csokidokik, dilicsokik, csokidiliház tökéletes bolygó. Már csak meg kell alapítani, és kész is. Vajon van olyan varázslat amivel lehet bolygót csinálni? Vagy legalább sétáló csokikat? Ha van, akkor milyen nehéz lehet? Mert én ezer csokit elvarázsolnék, és még többet! A VILÁG ÖSSZES CSOKIJÁT!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Csodás ez a nap! A tegnapihoz képest csodás. Igaz, még mindig nem tudom felfogni hogy apukám nincs többé, de... de előbb-utóbb valahogy felfogom. Szerintem valahol a mennyben azt akarja hogy boldog legyek, mint mindig. És most miért is vagyok boldog? Hát csillagok vesznek körül! Imádom a csillagokat, amikor feltekintek az égre, olyan mintha a történelmet látnám, hisz lehet, hogy valamelyik már réges-rég megsemmisült, és ezt nem tudhatom, olyan messze van. Hatalmas a világegyetem, hatalmas, emberi ésszel felfoghatatlan - szokta mondani a volt földrajztanárom a mugli iskolában.
Mosolyogva nézek a fiúra aki megszólít. Dadog, de miért? Ijesztő vagyok, vagy az emberek mikor dadognak? Átváltoztatástan terem. Pár másodpercig gondolkodok, majd balra mutatok.
- Arra, aztán jobbra, és jobbra a második ajtó. - mondom még mindig mosolyogva. Hogy tudok most is mosolyogni? Nem tudom. A csillagok körülöttem izgágán mozognak, vagyis nem csak megjátszom a jókedvemet. Ezt még nem is próbáltam, na majd valamikor, hogy ha megjátszom hogy rossz kedvem van, akkor is a csillagok boldogak lennének. Nem tudom meddig fognak még itt lebegni, de remélem sokáig, olyan jó csodálni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Gondolatban még ezen a kérdezve köszönésén kuncogok egy aprót, de hangosan nem, nem szeretném megsérteni. Félreértés ne essék, szerintem aranyos volt.
Mikor megkérdezi, hogy kérek-e csokit három másodpercig gondolkodok. Lehet nem kéne, mert már így is elég felesleg van rajtam... de egy kocka nem árthat. Nem, egy kocka sosem árt. Vagy árt? Vajon mennyi csoki lehet egy kockában? Hát nyilván egy kocka, de hogyha megolvasztanánk, és egy felületre kennénk akkor mekkora területre kenhetnénk rá hogy egyenletesen legyen mindenhol? Na jó, ezt ki fogom próbálni! Akkor, amikor szerzek csokit, és konyha közelébe jutok. Bár kicsit nagyon veszélyes vagyok a konyhában. Csak egy kicsit. Vagy inkább annyira nagyon hogy jobb ha a tűzoltók és a mentők készenlétben állnak. Sose tanulnék meg így sütni és főzni. De akkor mi lesz velem? Fagyasztott kajákból mégse élhetek majd felnőtt koromban, de még most gyerekkoromban sem! Jó, itt azok a cuki manókák főznek, egyem a (szerintem) nem létező zuzájukat olyan aranyosak! Meg olyan jókat főznek.
- Igen, kérek szépen de csak egy kockát. - vigyorgok továbbra is. Ma megint olyan egyfolytában vigyorgok kedvem van, csak tudnám hogy miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Leszerencsétlenkedek egy kockát a csokiból, és mosolyogva megköszönöm.
- Nekem szinte mindig jó kedvem van! - vigyorgok. Nem tudom hogy miért, én így születtem. Vagy csak azért, mert mindenben a jót látom? Csak azt tudom hogy folyton jó a kedvem! Jó, azért volt már rossz kedvem, de az ritka nálam.
Leülök, de ugye... ugye nem fog megharapni? Remélem nem, nem szeretem a harapást. Kivéve a kajába harapást, mert az finom. Kivéve ha olyan a kaja, ami nem finom! Vagy csak nem ízlik. Eszembe jut hogy még be se mutatkoztunk egymásnak. Nem baj, nem baj, majd most!
- Amúúúgy Moon Jun Seo vagyok! - hát kicsit későn mutatkoztam be, nem? Nem, sosincs késő semmihez se!
- Nem unom szét, ha csak ülök itt, mert azt is szoktam, akkor se unatkozok, álmodozás a barátom. - nevetek. Nagyon jó szokott lenni egy fárasztó nap után a társalgóban álmodozni. Akkor is, ha a helyiséget beszélgetésre találták ki. Végül is, ha csak egyedül vagyok itt, akkor kivel beszéljek? Annyira ép még az eszem, hogy nem a fallal! Vagy az asztallal, esetleg a kanapéval. Az milyen fura lenne már! Hacsak nem élnek ezek. Milyen lehet egy élő kanapé? Nem akarom megtudni, szerintem attól is ugyan úgy kirázna a hideg, mint azoktól a mozgó festményektől. Hogyha a festék megszárad, akkor hogy tud mozogni? Jó, ez csak az én mugli felfogásom, erre biztos van valami varázslat, vagy varázsfesték, ecset vagy vászon, esetleg mindegyik? Nem tudom, és nem is tudom honnan tudhatnám meg. Még sose kérdeztem meg senkitől, úgyhogy ki tudja? Lehet valaki tudja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mikor odanyújtja a kezét, akkor először nem jövök rá, hogy hoppá már tizenhárom éve Magyarországon lakok és itt a kézfogás van bemutatkozásnál. De nem baj, igazán megszokhatnám már, és kézfogás.
- Szép neved van! Olyan különleges hangzása van! A Moon a vezetéknevem, a Jun Seo pedig a keresztnevem. De bárhogy szólíthatsz! - megszoktam már hogy sokan Moon-nak hívnak, azt könnyebb is megjegyezni. A keresztnevem meg olyan fura kiejtésű is. A Moon meg könnyebb, az olyan mint a hold angolul. Csak én továbbra se vagyok angol, hanem koreai! Bár ez gondolom látszik. Tudtommal az angolok nem húzott szeműek, de ki tudja? Lehet van köztük is húzott szemű. Bár annak gondolom vannak ázsiai ősei, mert azért az embernek nem lesznek csak úgy húzott szemei. Vagy nem tudom, bármi megtörténhet. Az is lehet hogy átvarázsolják mindig magukat, de amúgy meg a szemeik húzottak. Bár nem, a muglik nem tudnak továbbra se varázsolni. Azaz remélem. Ki tudja?
- Dél-Koreából jöttem, azt még nem tudom hogy merre tartok, csak azt tudom hogy Magyarországon szeretnék maradni még jó sok ideig. Te? - kicsit megkönnyebbülök, hogy kérdezett, mert ezután lehet megállt volna akkor a beszélgetés. De lehet hogy valami világmegváltó dolog eszembe jutott volna. Hát ezt már nem tudom meg soha! Maximum egy másik dimenzióban, ahol az álomvilágomban élhetek, és nem a Föld nevű bolygón. Ha lenne egy olyan dimenzió, akkor én odaköltöznék! Az ottani énemmel helyet cserélnék, lehet hogy ő meg a Földről álmodozik mindig. Vagy lehet nincs is másik dimenzió. De az is lehet, hogy Csokiánia létezik, viszont még nem fedezték fel. Ahogy a volt földrajztanárom szokta mondani mugli általánosban, a világegyetem olyan hatalmas, hogy emberi ésszel felfoghatatlan. De ki tudja? Lehet nem is olyan hű de nagy. De az biztos, hogy legalább annyi a mi napunkhoz hasonló égitest létezik, amennyi csillag van az égen, merthogy azok a csillagok. Olyan érdekesek ezek a dolgok! Múltkor olyan jó volt mikor az álmom után csillagok repkedtek körülöttem, aztán meg végignézhettem a saját csillaghullásomat. Csodálatosan szép volt! Az üveg ami utána nálam volt még ott van az ágyam mellett, és minden este az adja az éjjeli fényt. Szeretem hogy ott van, mert félek a sötétben, de a többiek meg nem tudnak nagyon kicsi fénynél is elaludni! Ezzel meg én pont fordítva vagyok. Nincs valami olyan megoldás, hogy ők teljes sötétben én meg kis fény mellett alszok el? Jó lenne ha lenne, de nem hiszem hogy van. Bár ki tudja, mágiával lehet meg tudja valaki csinálni. A mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból. Hogy az ördögben tudnak mozogni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Okey. Én hívhatlak téged Eperkének? - kérdezem. Inkább rákérdezek, mert nem biztos hogy tetszik neki ez a név. Szerintem aranyos, de nem mindenki szereti az aranyos dolgokat, ami nem is baj. Nem lehet mindenki egyforma, akkor itt lenne a világvége! Vagy csak furcsa dolgok történnének, de nekem világvége lenne. Milyen lenne már ha mindenki ugyan olyan lenne? Nem túl jó, az tuti biztos!
- Sokkal jobban, nem is szeretek hazamenni. - a hazamenninél az ujjaimmal idézőjelet mutatok - Én Magyarországot tekintem az otthonomnak, mert itt élek már két éves korom óta. - nem is nagyon emlékszek milyen volt az élet Koreában. Azt tudom csak, hogy milyen visszamenni. Néha az se jut eszembe hogy melyik városban éltünk. A család busani, de Szöulban születtem, de akkor sem biztos hogy Szöulban is éltünk!
- Izland szuper hely lehet, még sose voltam ott. - de egyszer úgy elmennék oda. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy biztos el tudnék valamikor jutni! Vagy nem, fogalmam sincs mit hoz a jövő, az is lehet hogy holnap már világ se lesz. Nem tudhatni!
- Van egy nővérem és egy húgom. Nőuralom van otthon! - nevetek. - Ami amúgy nem baj. - teszem gyorsan hozzá. Sose zavart hogy én vagyok az egyetlen fiúgyermeke anyuéknak. Apa sokszor vitt el valami fiús dolgot csinálni ketten, amiket még élveztem is, hogy kisajátíthatom ott apcit.
- Mintha csak két volt osztálytársamat látnám mugli iskolából. - fú de nem szerettem őket. Egyszer azon vesztek össze, hogy ugyan azt a zenét hallgatták egyszerre! Meg nem csak egymással veszekedtek, hanem velem is. Egyszer az egyikőjük azon próbált velem civakodni, hogy nem hallgattam magyar zenét. Nem hallgatok azóta se nagyon magyar zenéket, nekem nem tetszenek annyira. Biztos van olyan ami tetszene, de nem hallottam még. De ki tudja? Lehet hogy pont holnap hallok egy olyan zenét!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A szülői felügyelet az olyan dolog, hogy lehet jó és lehet rossz is néha. De azért a szülők szülők, szeretik őket általában. Bár ki tudja? Lehet hogy mindenki utálja a szüleit valahol mélyen. Ki tudja? Én mondjuk alig tudok valakit utálni, hiába mondom azt hogy utálom.
Hogy mi leszek ha nagy leszek? Hmm... ezen nem is nagyon gondolkoztam. Na jó, minden este ezen jár az eszem, és sok ötletem van.
- Szeretnék nyitni egy éttermet, vagy egy cukrászdát. Vagy egy virágboltot, csak ne egy irodába kelljen meghalnom. Neked vannak terveid? - cukrászda meg étterem mondjuk van annyi mint nem tudom mi. De... nincsen koreai étterem a közelben. Hmmm... ki tudja, lehet hogy ha végeztem az iskolával nyitok egyet, nem tudom mit hoz a jövő! Az is lehet, hogy végül pedig egy irodában végzem. Fuj, azt nem akarok, soha soha soha!
- Régebben kosárlabdáztam, most pedig hát nem tudom, a csillagok nézegetése annak számít? - mert azt szoktam elég gyakran. Néha elég furán néznek rám ha éjjel még ott ülök az ablaknál, és a csillagokat meg a holdat figyelem. Olyan érdekesek. Mostanában sokat olvasok is ilyen témákban, meg amúgy is, főleg mióta levitás lettem. - Neked? - sok érdekes hobbi létezik, lehet hogy Eperkének valami nagyon extrém hobbija van, és csak pislogni fogok rá. Ki tudja? Lehet hogy motorozik! Vagy vagy vagy cápára vadászik! Jó, mondjuk Magyarországon hogyan? A Balatonban sincs cápa, tudtommal. De lehet van, csak nem tudok róla! Az milyen lenne már. Úr Isten, többet oda se mennék. Vagy nem tudom, attól függ van-e mindenhol cápi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ez meg mi a franc volt? Komolyan, a folyosón? Miért, meg ki ez a srác? Most komolyan, mi a jó Isten folyik itt? Pár másodpercig lefagyva állok, meg gondolkodok, hogy mit csináljak. A kérdésére a kezemben lévő jó vastag, nem tudom milyen könyvvel elkezdem csapkodni, és kiabálok.
- Mi a f.szt csinálsz te idióta, most ezt miért kellett, b.szd meg! - és a könyvemet magamhoz ölelve mérgesen nézem a srácot. Azért nem verem túl sokat, a végén még a gyengélkedőn köt ki. Majdnem kiköpöm azt a hülye mandragóralevelet, amit rágcsálok. Miért is kellett nekem elkezdeni ezt? Vörös vagyok az idegtől, és egy nagyon kicsi kell, hogy még egyszer elkezdjem csapkodni. Tudom hogy jól nézek ki, de engem, ne csókoljon meg senki, főleg ha nem ismerem! Egy zsepivel a számat kezdem törölgetni, így lekenem a szájfényemet. A szép, keksz ízű szájfényem! És otthagytam a szobámban, ne már.
- Egyáltalán ki az Isten vagy te? - vonom fel a szemöldökömet. Gondolom elsős, és tuti nem Levitás, akkor láttam volna már. Vagy lehet láttam, csak nem emlékszem rá. Miért is emlékeznék erre? Na jó, most már emlékezni fogok. De csak azért mert a hülye folyosó közepén lesmárolt. Remélem senki nem látta, a végén még az Edictumban köt ki. Azt meg nagyon nem akarom, mert nem is ismerem. És ez után nem is akarom ismerni. El fogom kerülni nagy ívben, már ahogy tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Álmaim fehér hajú hercege? Most komolyan, mi a franc folyik itt? Ajánlom hogy valamelyik barátom röhögve jöjjön elő és közölje hogy csak egy vicc volt.
- Szerintem összekeversz valakivel. Még csak lány se vagyok, vagy úgy nézek ki? - oké, oké nem lehet mindenki heteró, én se vagyok, de... neki ezt nem kell tudnia. És remélem nem tudja. Egy seggfejnek se mondtam el, a barátaim akik tudják meg nem hiszem hogy elmondták volna bárkinek is.
És a magyarázat. Csodálatos, fogja csak a húgára akit nem ismerek valószínűleg.
- Miért nem abban fogadtatok, hogy bele mersz-e ugrani a dög melegben hirtelen hideg vízbe? - jó, ez gonosz volt. Tudom hogy gonosz vagyok. - És ne hívj drágámnak, mert esküszöm megfojtalak. - és ez is gonosz volt. De na, ne hívjon drágámnak, meg ne csókoljon meg, nem is ismer! Vagy lehet ismert egy előző életemben... vagy egy másik univerzumban.
Miért is ácsorgok itt? Van nekem jobb dolgom mint egy ősz hajú gyerekre pazarolni a drága időmet. Drága az idő, mindjárt vizsgaidőszak, azután szünet, és azután negyedik évfolyam. Nem, nem félek a negyediktől, de na, lassan már végzek. Oké, az még messze van. Nagyon messze, de alig várom. Igaz, azt még nem tudom hogy azután hogyan tovább. De valamit csak kitalálok majd. Van idő addig, de el fog repülni.
De tényleg, nem akarom az időmet pazarolni. Egyszerűen intek egyet, és megyek tovább. Remélem nem akar utánam jönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- És mégis hogyan? - nem hiszem, hogy valami orvos lenne, aki nővé operálhatna. Nálam tuti hogy nem idősebb, szerintem elsős lehet. De ki tudja, lehet kiderül hogy mestertanonc.
El is felejtettem hogy hova tartottam, csak megyek valamerre, talán lerázom. Nem hallom ha jön utánam, de hátrafordulni se akarok, még félre érti. Hátra kellett volna fordulnom! Mi a lösz, most komolyan... a fenekembe? És már megint, hát komolyan mit akar ez tőlem?
A kérdésével nem is foglalkozok, csak nézek. Mit csináljak, menjek el? De akkor mi van ha megint ezt csinálná?
- Mit akarsz te a fenekemmel hogy belemarkoltál? - de tényleg, mi olyan jó benne? Meg ha tényleg csak fogadott a húgával, akkor miért csókolt meg megint? Vagy ez is a fogadás része? De miért nem egy csajt vett célba? Oké, tuti nem heteró, de... de engem akkor is hagyjon békén! Tudom hogy jól nézek ki de nem is ismer! Vagy ki tudja, lehet hogy már találkoztunk, de én meg elfelejtettem. Jó, erre a gyerekre ki ne emlékezne?
- És igen, kekszes. De komolyan mindjárt elkezdelek fojtogatni. - már csak egy nagyon pici kell hozzá. Olyan pici, hogy az apró ujjaimmal meg se tudnám mutatni.
Megint intek egyet, és megyek tovább szinte futva. Remélem hogy most már hagy békében, és zaklat inkább valaki mást, bár erre nagyon kevés esélyt látok. Csak a fenekemet hagyja békén. Miért jó neki, hogy belemarkolt? Jó, legalább nem máshova nyúlt...