Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miután megtalálta barátját, egész gyorsá váltak a történések. Egyik tanár kezéből kerültek át a másikéba. Mindenki faggatta őket, Zsombi meg egyszerűen egyikre sem tudott felelni. Azt sem tudta, hogy éppenséggel mit keresett a levitatoronynál, és mi volt ez az egész. Azt sem sejtette, hogy a fejéből miért fojt vér. Valószínűleg ebből arra következtettek, hogy valami komolyabb sérülést szenvedett. De nem. Ez szokott így lenni vele. Az emlékezés sosem volt az erőssége, és sokszor kimaradtak fontos órák, néha teljes napok.
Mégis a legrosszabb az volt, hogy ennyien tartózkodtak a teremben. Az egyetlen ember, akit ismert és akiben megbízott, az Thomas volt. De ennyi ember előtt képtelen lett volna megkérdezni tőle, hogy pontosan mi is történt. Helyette a körülötte sürgő-forgó embereket nézte, és a karját fogta. Vörös volt, és égetően fájt, mintha valami forró dolog nyomot hagyott volna rajta.
Thomas mondatára komolyan biccentett, ezzel kifejezve, hogy nagyon is egyetért vele. Nem lett volna rossz megszabadulni ettől a sok embertől.
Már épp felkészítette magát lelkileg, hogy megszólaljon, és - ha tömören is -, de válaszoljon a feltett kérdésre, amikor az egyik segéd odalépett hozzá, és valamit a halántékához nyomott. Zsombi felszisszent, mire a lányka pökhendin ránézett. Zsombi azonnal lehajtotta a fejét. Érti ő, hogy fertőtlenítés meg minden, de azért igazán szólhatott volna neki. Aztán a karját kezdte el vizsgálni. Nem tetszett ez neki. Folyton csak vele foglalkoztak, miközben a többiek sokkal jobban rászorultak a kezelésre.
Közben odasandított Thomasra. Nem akarta szemelől téveszteni barátját. Csak ő tudott neki választ adni erre az egészre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miközben a fején lévő sebet tisztították, addig ő ámuldozva hallgatta barátja meséjét. Komolyan ez történt? Komolyan Zsombi képes volt, és odament az őrhöz? Egyszerűen nem tudta elképzelni saját magáról. Hiszen lássuk be, az ápolók szűk körében sem tudott beszélni, nem hogy a legnagyobb káoszban egy hivatásos emberrel...
Miután megnézték mind a karját és a fejét, megkérdezték tőle, hogy minden rendben van-e, mire ő csak ő összetette három ujját, és fel-le mozgatta. Ez jelnyelven az "igen"-t jelenti, és remélte, hogy kezelője ennyire ismeri ezt a kommunikációs formát.
Úgy tűnt, hogy igen, hiszen adott egy ragtapaszt a fejére, és elküldte azzal, hogy az "enyhe agyrázkódás meg majd elmúlik". Be kell vallani, hogy ez nem hangzott épp biztatóan, de biztosan voltak súlyosabb esetek. Így csak lecsússzant az ágyról, és a soron következő lánykát felsegítette rá. A kékbe öltözött helyettesének ruhája koszos volt és néhol véres is, ami nem kecsegtetett sok jóval. Bár ránézésre az nem a sajátja volt, de Zsombi nem akarta megvárni, amíg kiderül. Barátja felé nézett, és ha ő is kész volt, együtt indult ki vele.
- Mond csak, igaz amiket mondtál? Rólam meg az őrről? - kérdezte meg az első dolgot, ami hirtelen a sok közül kivált. Pedig nem ez volt a legsürgetőbb, de mégis ez bukott ki a száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy pillanatra minden levegő kiszalad a tüdejéből, mintha gyomorszájon vágták volna. Az arca teljesen elsápadt, és üveges tekintete Thomas arcizmait fürkészte, hogy várja a csattanót, ami majd bizonyítja, hogy az egész csak egy vicc volt.
Megfogódzkodott a falban, kezdte rosszul érezni magát. Persze nem olyan fizikai értelemben. Inkább szellemileg. - Én biztos nem... képtelen lettem volna.... - motyogta maga elé, aztán ránézett barátjára. - Hogy érted pontosan, hogy szembe szálltam vele? - kérdezte teljes sokkban. Minden annyira instabil lett hirtelen, azt sem tudta miben higgyen, és miben ne. Hogy csinálhat olyat, amire igazából nem is lenne képes? Talán hipnotizálták? Mert ez az ébredés nagyon is arra hasonlított.
- Megkérhetnélek, hogy meséld el az egészet nagyon részletesen? Ne hagyj ki semmit a meséből - kérte Zsombor komolyan, ahogy kezdett visszatérni belé az élet. Úgy érezte kezd elmenni a józan esze. Eddig is voltak pillanatok, amiket elveszített, néha napok is. A szülei halála óta. De megtanult velük együtt élni. Viszont az, hogy most nekiment valakinek, és nem is emlékszik? Ilyen nem lehet. Mert ez olyan, mintha nem is ő lett volna, hanem valaki egészen más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A falba kapaszkodott, gyengének érezte magát. A világ körbe-körbe forgott körülötte, és egy maró érzés a tüdejében nem akarta elengedni.
- Nem, csak kérlek mesélj - csukta be szemét, hogy lélekben felkészítse magát arra ami jön, bármi is legyen az. Szorított rajtuk egyet, arca grimaszba fordult, majd kisimult és Thomasra nézett, jelezve, hogy kezdheti, ő már kész van.
És mégis mikor ténylegesen hallgatta hogy miket csinál, azt érezte ez neki sok. Soha az életben nem érezte magát annyira bátornak, hogy még csak felemelje a hangját. Vagyis ez azért hazugság volt. Csak a szülei halála óta nem. A szülei halála. Már megint. Valahogy mindig ide vezetik vissza őt a szálak. Valami akkor megváltozott benne. Azóta vannak a kiesések, hogy nem tud megszólalni ismeretlenek előtt... Vagy valami nagyon eltörött benne, vagy egyenesen megőrült azon az estén, csak elfelejtettek szólni neki.
- Én erre képtelen lettem volna - jelentette ki magabiztosan. - Biztos nem kevertél össze valakivel? Szerintem ha meglátom azt a nagy káoszt, az első dolog, hogy azonnal lelépek onnan! - Szavai hangsúlyosak voltak, mögöttük nagy hit terpeszkedett. Hisz máshogy nem lehet. Vagy mégis?
Egy sürgő forgó lányka lépkedett el nem messze tőlük, és ez azonnal eszébe juttatta a fiúnak, hogy mennyi ember is veszi őket körbe.
- Menjünk valami csendesebb helyre, valamit el kell mondanom! - Nem volt benne biztos, hogy készen állt rá, de a másik olyan kétségbeesetten hallgatta és nézte, hogy nem hagyhatta csak úgy lógva. És amúgy is, már eltelt azóta kicsivel több, mint három év. Thomas volt a legnagyobb bizalmasa, és ez olyan dolog volt, amit az ilyen embereknek jó elmondani, mert megértik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az ablakon kinézve nem látszódott más, csak a nagy feketeség, mint egy féreglyuk. Ha elég ideig figyelte az ember, akkor olyan dolgokat láthatott bele, amik ott sincsenek, vagy ami még rosszabb, el is aludhatott. Persze Zsombinak már nem az a legnagyobb félelme, hogy elalszik, de továbbra sem szerette. Olyankor mindig vissza-vissza látogatott arra a helyre, pedig amúgy sem volt már messze az ideje a távozásnak. Látszódott a kastélyon is, ahogy ki-kiszállingóztak a diákok, kik már hazamentek, kik egy utolsó partit csaptak. Ő pedig ott ült, és azt a hatalmas űrt figyelte.
Tekintete végigjárta az unalmas kis szobát, és egy idegenen állapodott meg. Amióta visszatért, nem volt kenyere a lakókkal való beszélgetés. Mindig attól félt, hogy valamelyik tudja merre is járt az utóbbi egy évben, és talán még saját magánál is nagyobb hülyének gondolja. Vagy ami még rosszabb, felhozza azokat a bizonyos tabu témákat. Viszont most épp itt volt az ideje kibújni a csigaházból, és elkezdeni élni. Ha valami rosszul sülne el, holnap majd kikezelik belőle az intézetben.
- Haver, te nem unod el itt az életed? Mit szólnál egy kis mókához? - kérdezte Zsombor, és közben leszállt a párkányról, ahol addig ücsörgött. - Van egy oltári tervem arra, hogy dobhatnánk fel az estét. Benne vagy? - kérdezte pajkos mosollyal lépve oda Benetthez, hátha amannak nem lenne nyilvánvaló, hogy kihez beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az igazat megvallva számíthatott volna a nemleges válaszra, hiszen nézzen körül az ember. Itt a társalgóban, két szerencsétlen, akinek vagy nem maradt a kastélyban barátja, vagy egyáltalán nincs is, ücsörögnek, pont azelőtt, hogy haza kéne menniük.
- Na várj, előbb hagyd, hogy beavassalak a tervbe - szögezte le Zsombor, és a fiú karfájára támaszkodott. - Először is, minden amit most elmondok teljes egészében illegális. - Élete legjobb kezdése volt, ezt el kellett ismernie mindenkinek. Hiszen hogy teszel egy teljesen bizalmatlan embert a cinkostársaddá? Hát... vannak erről különböző elképzelések, maradjunk annyiban. - Szóval. Múltkor hallottam egy csapat diákot arról sutyorogni, hogy Várffy szobája tele van elkobzott bájitalokkal. Állítólag egy kis szekrényben tartja őket. Na már most, az előbb láthattad, ahogy abban az ablakban ücsörgök, mint a világ legnagyobb vesztese. De így legalább lehetőségem nyílt megpillantani az előbbi férfit és az ő állítólagos barátnőjét, azt az Átváltoztatástanárt elsétálni. Ha pedig ők ketten leléptek, az azt jelenti, hogy a szoba teljesen üres, és ha elég ügyesek vagyunk, ki tudunk onnan hozni két fiolát. Senki nem tudja mi a hatásuk, mi lennénk az elsők, akik kipróbálják! Képzeld csak el! - ahogy a tervét a másik elé tárta egyre jobban csillogott a szeme, és a hangja az izgalomról árulkodott. Talán azóta nem érezte ezt, mióta megtalálta a kis korgit a kanapéjuk alatt. De az már évekkel ezelőtt volt.
- Na, mond, hogy benne vagy! Nincs annyi időnk azért - mosolygott őrülten partnerére.
- Amúgy Zsombor vagyok. Csonka Zsombor - mutatkozott be. - De a fedőnevem mostantól legyen Arab éjszaka - suttogta el a végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Éppen a nagy bemutatója közepén volt, még csak nem is sikerült belemennie a részletekbe, amikor a fiúban felmerült az első kérdés.
- Mond csak, tudod te, hogy én ki vagyok? - kérdezte meg, és amennyiben megkapta a nemleges választ, legyintett egyet. - Akkor mondjuk azt, hogy nem vagyok átlagos - hagyta rá, aztán folytatta tervének kifejtését. Csak mondta, és mondta, mindenbe beavatta a másikat, hiszen ha ő nem tart vele, valószínűleg nem is csinálja meg, hiszen az úgy nem igazi móka.
- Hát, akkor legközelebbre már tudjuk, hogy nem szabad ilyet csinálni - adta meg az első kérdésre a választ csípőből. - Természetesen ebben az esetben a két fiola közül te választhatsz elsőként. Ha pedig kiadom az életemről szóló könyvet, akkor beleírlak, és még az ajánlásba is beteszlek.
- Erre a kérdésre alig vártam - húzódott huncut mosolyra a szám. - Gyere velem, és megmutatom - állt fel teljesen a fiú, és elindult az ajtó fele. Aztán eszébe jutott, hogy még be se mutatkozott. Hoppá.
- Lehetsz te a Baktató teve - válaszolta félvállról a fiú. Végül is, egy arab éjszakába kell valami, ami mocorog. - Na gyere, ne legyél nyuszi - intett neki, és már kint is volt a folyosón. Igazából csak remélni tudta, hogy nem fog eltévedni az odafelé vezető úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem válaszolt Zsombi semmit a másik ajánlatára, mert szerinte az övé ezerszer jobb volt. Pénzt pedig nem volt amúgy sem hajlandó adni neki. Ha jön jön, ha nem nem. A hallgatását meg bárhogyan is értelmezheti.
A folyosón aztán eléggé szótlanok lettek, mind a ketten kezdték érezni küldetésük súlyát. - Na figyelj, a terv szerint fogjuk a fiolákat, és visszamegyünk a Társalgóba. Ha valami közbeszólaz a tervbe, ne felejtsd el, hogy az ábécének van még további negyvenhárom betűje - emlékeztette, aztán benyitott az ajtón. Egy pillanatra csak körbelesett, de nem látott bent senkit. Rámutatott Benettre, aztán a szemeire kétszer, majd a vitrinre. Imádta ezt a titkos kézjeleket használni, de csak remélni merte, hogy a másik érti őket.
Lassan sunnyogott be a szobába, és rögtön az asztalhoz lépett. Egyesével húzta ki a fiókokat, aztán egy őrült mosolyt eleresztve ült be a nagyfőnöki székbe. - 10 pont mínusz a levitának! - mondta elváltoztatott hangon, mintha csak Várffy tette volna. Az üres szobában olyan hatást keltett, mintha ordított volna, pedig még a normális hangszínét meg se ütötte.
Módszeresen elkezdte átnézni az asztalon lévő cuccokat, de semmi érdekeset nem talált. Néhány kviddicsról szóló könyv, órajegyzetek, hasonlók.
- Elég unalmas élete lehet. Vagy csak a hálóban tartja a magánéletét - vonta fel egyik szemöldökét a fiú, és újabb félmosolyra húzódott a szája. - Mit gondolsz, lessük meg? - kérdezte bűntársát, bár már előre sejtette mi lesz a válasza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egész kis takaros kuckója van a férfinek, ezt Zsombornak is el kellett ismernie. A szék, amiben helyet foglalta pedig kényelmesebb volt, mint aminek kinézett. Hátradőlt benne, és úgy adta elő a kis jelenetét, bár az igazat megvallva nagyobb sikerre számított.
- Várffyról köztudott, hogy vadássza a levitásokat, amióta a házvezető-helyettesük volt - ismertette a tényt Baktató tevével. Felállt, és a vitrinhez sétált. Itt nincs is fiola. Próbálta kivenni az üvegen keresztül a tartalmát, de csak a különböző csecsebecséket találta.
- Látom neked is elnyerte tetszésed az ötlet - mosolygott huncutul társára. - Nézzenek oda, még a végén kiderül, hogy egy igazi Jesse James bújt meg benned - nevetett, aztán valami hirtelen feltűnt neki. Lassan közelebb sétált a hatalmas földgömbhöz, amely az asztal mellett állt, és szétnyitotta.
- No de Mr. Várffy-Zoller úr, szabad ilyet? - nézett végig a rengeteg italon, majd szeme csak megakadt az egyik sarokba rejtett kis fiolákat.
- Lehet, hogy van benned valami rejtett tehetség, de kettőnk közül én vagy Bonnie, és te Clyde - szögezte le, és felkapott két üveget, hogy átadja azokat Benettnek. Egy gyors mozdulattal összezárta a minibárt, és intett a másiknak, hogy irány az ajtó, mielőtt tényleg az xyz tervet kell sutba vetniük, amivel ugyebár nem készült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kérdésre csak vállat vont. Tudta is ő, miben rejlik a kettejük utálata, hiszen nem is levitás, és nem is áll közel Várffyhoz sem. Aztán szépen folynak az események, és meg is találják a keresett tárgyakat. Jó sok alkohol társaságában, de ez már részlet kérdés.
- Szeretnél te választani? - állt félre az útból Zsombor, hogy ha akarja, vállalja csak el a felelősséget azért, amit utána megisznak. Hiszen lehet a gyengélkedőn kötnek ki utána. Bármi megtörténhet.
Már a folyosón is úgy sétált végig Zsombor, mintha most nyerte volna meg a lottót, és most aztán mindenki csodájára járhat, micsoda vagyona van. Tetszett neki ez a szórakozás. Az ELMÉben folyton csak arra tanították, hogy minden érzelmét fojtsa vissza, és uralja a gondolatait. De arról senki nem számolt be ez milyen jó érzés. Amikor a szabályok ellen mész.
- Hagyjuk annyiban a témát, hogy nekem egy életre elég gigszer jutott - vont vállat a fiú, hiszen végre találkozott valakivel, aki nem néz rá úgy. Két változata létezett ugyanis ennek. Az első, hogy gyűlölték. A pillantásukkal üzenték neki, hogy jó lesz, ha visszamegy a diliházba. Viszont a másik még ennél is rosszabb volt. Szánalommal. A világ legértelmetlenebb érzelme ez, senkinek nincs erre szüksége. Főleg nem neki.
Egy pálcasuhintással odavarázsolt egy széket az ajtóhoz. Ne úgy, hogy utána ne lehessen kinyitni, de ha valaki bejön, akkor azt meghallják. - Na válassz! - adta utasításba, majd elvette a saját fioláját. - Bonniera és Clydera, és a többi kalandra - mondott tósztot Zsombor, majd a koccintás után felhívta annak tartalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Fel is idegesíthette volna magát azon, hogy Benett nem hagyja annyiban a témát. Minden oka megvolt rá, hogy ezek után kiviharozzon a szobából, vagy elkezdjen tombolni. Márton biztos ezt tette volna, ha még lenne. De szerencsére már csak halványan volt jelen az elméjében.
- Igazad van, nehéz lehet a te kis 165 centiddel ellenni ebben a világban - ismerte el helyette röhögve Zsombor, hiszen vagy egy fejjel magasabb volt a másiknál.
Ezek után rendesen bezárkóztak, és kibontotta ki-ki a maga fioláját. Itt az idő. Koccanó üvegcsék, tószt, és már gurult is végig a torkukon az édes nedű. Vagy mégsem annyira édes?
Zsombor azonnal köhögni kezdett tőle, úgy érezte annak mentolos illata az orrába is betódult, és könnyezni késztette szemeit. De csak ez után jött a rosszabb. A mentás alap valamiféle savanyú, keserű ízzé kezdett átalakulni, amely marta a torkát. Próbált hatalmasakat nyelni Zsombor, hogy elűzze a rossz érzést, és csak hamar sikerült is.
- Atyám, ez nem volt semmi - nézett rá barátjára, és rögtön kitört belőle a röhögés. - Úgy nézel ki, mint egy 1000 éves Merlinke, hatalmas ősz szakállal és bot is kéne neked, honnan szerezzük. Fa, fém? Mi lenne jobb? Ott egy mutatópálca. Várjunkcsak hova tűnt. Hatalmas! Vajon az öreg él még? KISMACSKA! Vagy talán hattyúvér kellene nekünk. Jajj, hát ez állati, állati muri... - tolta folyamatosan a dumát értelmetlenül, olyan gyorsan, hogy embernek kellett lennie a talpán, ha valaki ezt mind végig akarta hallgatni. És persze meg is érteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Alig itták ki a kis fiolákat, máris kezd látszódni a hatás. Míg Beninek inkább külső elváltozások jelennek meg, addig Zsomboron a belső kezd el rohadni - mint általában.
- Tudod ha veszel egy köpönyeget, még el is hinném, hogy ő vagy. Vagyvagy az a másik. Tudod, aki abban a filmben volt, amiben a főgonosz úgy nézett ki, mint Trump és akkor mentek az időben és jajj nekünk is kéne, adnék egy jó kis huszadik század elejét... neked melyik a kedvenced? - tette fel a kérdést, de mielőtt a másik megszólalhatott volna, már folytatta is. - Nem is fontos. Csak menjünk valahova. Úgy most. Például vehetnénk alkoholt, már senki nem kérdezné vagy-e tizennyolc, és lehetne, hogy még a tanárok is tisztelettel szólnának hozzád. Jajj kezd fájni a szám - kezdte el érezni a kellemetlen mellékhatását a dolognak. Az még semmi, hogy sokat beszél, amit alapjáraton nem szokott, de hogy még emiatt elkezdjen fájni az állkapcsa is... látszik, hogy nem volt hozzászokva.
- Menjünk le a konyhába, a manók biztos összedobnak valami ételt neked a múltszázadból, mondjuk egy jó kis... várjuk honnan származol? Mármint nem te, hanem Merlin. Anglia? Jajj anglia most olyan szép. Még sose voltam, de nagyon mennék - és ez így folytatódott tovább megállás nélkül. Azt felfogta, hogy Beni mit mondott neki, mégsem tudta miért is poénkodik. Még az ő elméje sem dolgozta fel a tényt, hogy a szokásosnál sokkal többet beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hogy hallotta-e a mondatokat, amelyek a szájából jöttek? Igen. De hogy felfogta-e? Kétséges. Voltak gondolatfoszlányok, amik megmaradtak, de hogy pontosan mi következett mi után, arról semmi fogalma nem volt. Mintha csak valami furcsa kényszer lett volna úrrá rajta, ami miatt be nem állt a szája.
Csak nyomta a dumát, valami teljesen másról, miközben agyában próbálta feldolgozni mi is történik. Illetve valamit jelezni Benettnek, hogy amúgy ezek a dolgok nem úgy vannak, mint ahogy látszik, és ő egyáltalán nem akarja komolytalanul venni a problematikát.
- Ha már az utazásnál tartunk, akkor Afrikába is elmennék. Lehet, hogy meleg van ott, viszont a kultúrájuk nagyon érdekes, és több mint két ezer nyelv van ott. Hát mennyi ideig tartana nekem azt mind megtanulni... - miközben magyarázott, hevesen bólogatni kezdett, ahogy társa mondta neki, hogy tegye. El akarta neki mondani, hogy szerinte ki fog ürülni ez a szervezetükből, hogy csak várni kéne valamennyit, de nem tudott megszólalni. Vagyis beszélni igen, meg nem állt a szája, csak arra nem volt hatással, hogy miről beszél.
Koncentrált, nagyon erősen, elméjében elképzelte a szavakat, és fejben ki is mondta őket.
- Igaz, hogy az európai nyelvek közül se tudok sokat, mondjuk jó lenne GYENGÉLKEDŐ megtanulni egy-kettőt, mielőtt Afrikában.... - sikerült. Szinte maga se hitte el, de sikerült kinyögnie azt az egy szót. Fejben már ki is találta, hogy mit kéne nekik mondani, csak éppen nem tudta ezt közvetíteni társának. Semmiképpen nem vonhatták bele Várffyt. Inkább valami titkos üzenetről és valószínűsíthető diákcsínyekről kellett volna beszámolniuk. Remélte, hogy ha Benett nem is tud az elméjében olvasni, kitalálja ezt magától is.