hospital de dramática

Erkély folytatás

* Azért örült a drága kis unikornis, hogy végre kiszabadulhatott a meztelen férfitestek közül. Elvégre a kék szemek érzékenyek mindenféle külső behatásra, Adrinak pedig határozottan az előbb említett színben tündökölnek a pislogói. Reméli, hogy nem követik őket, hanem szép férfiasan megtépik a másikat, majd mennek, mint akik jól végezték dolgukat. Szívesen megnézte volna a csihipuhit, de sajna most fontosabb dolga akadt Mary kapcsán.  Előtte áll még 6-7 év az iskola falai között, csak lesz még esélye kakasharcot nézni. Ilyen szappanoperában nem valószínű, hogy része lesz, de ezt nem is bánja. Valahogy nem szereti, ha a gyomrocskáját nyálas szövegekkel felkavarják.
A múlton rágódni kár, így gyorsan vissza a lényeghez. A 3 leányzó sietős léptekkel közelíti meg a gyengélkedő nevű létesítményt, ami csudamessze feküdt az erkélytől.  Szobatársa lényeges méretcsökkenésen esik át, mire odaérnek.  Nem sokat szólt Maryhez útközben, nemigen tud sok biztatót mondani. Adri valahogy olyan, mint Bendegúz, aki mindig jó szándékú gyerek volt, csak mire a szándék végére ért valahogy rossz lett. Rendes lány ő, nem akarja megijeszteni háztársát, noha alapvetően szívesen teszi azt.  De annak ellenére, hogy szőke ő is nagyon jól tudja, mindent a maga idejében kell csinálni.  Különben sincs túl virulós kedve, eldöntötte, hogy el fogja kerülni a gyenguszt. A lelkére lett kötve, hogy azonnal menjen el a javasasszonyhoz és jelentse be a problémáját, mert bármikor rosszul lehet. Ugyan, rendesen szed minden bájitalt, a kviddicset leszámítva abszolút stresszmentes életet él. Különben is, mindenki azzal jön, hogy Adrika sportoljon, mert az jót fog neki tenni. Egy meccse volt, élvezte az elejétől a végéig, úgyhogy senki nem szólhat semmit.
Leonie kinyitja Mary kérésére az ajtót, sőt azzal a lendülettel majdnem hasra is vágódik. A szőkeség a csapat végén kullog, arcán halovány félmosollyal, ami Leonie mutatványának szól, majd először szólal meg Leonie köszönésére reagálva.* - Állítólag valami külföldi, nem tud magyarul. * Mondja karját keresztbefonva. Ha nem beszéli a németet, akkor ő nem tud segíteni. Valamennyit tudnak Activitizni, de azt nem könnyű elmutogatni, hogy nyálka okozta a problémát. Ő bizony nem fogja haboztatni a nyálát, inkább vesz Marynek egy babaházat, ha így marad. Vagy ácsol neki egy ágyat, olyat amilyen Pumuklinak volt.  Körbepillant a helyiségen, mire grimaszba rándul az arca. Ő bizony nem akar bekerülni ide, úgyhogy jobb lesz, ha rendben ketyeg a ketyegője. Közben figyeli, amiket Leonie mond. Ezúttal nem próbálja meg leplezni a vigyorgást, még ha kezét a homlokához is emeli, mialatt lesüti a tekintetét. Ezt ő sem mondhatta volna szebben. Kétségtelen, hogy a tragikomikus a helyzet, de Adri inkább nem szólal meg, csak figyeli a lányok társalgását. Azonban amikor hozzáfordul a főnixlány, akkor kénytelen mondani valamit.* - Gondolom. Vagy megkötött már? * Feleli miközben újfent fintorral méreget ezúttal Maryt.* - Fáj még? * Teszi fel az újabb kérdést a szobatársának.* - Nyugi, segíteni fog! Gondolom… * Folytatja kedves hangon, nem számítva rá, hogy az utólagos megjegyzésével semmisé teheti a biztató szavakat. * - Én biztos nem érek hozzá! * Fejezi be miközben egy lépést hátrább lép Marytől, nehogy az véletlenül rávesse magát lelkesedésében. Ha neki is bent kell maradnia, akkor mindenképpen kiderül, hogy gond van a szívével.*

Úgy biza

* Finoman bólint Leonie kérdésére, miszerint a javasasszony nem magyar. Legalábbis ő ezt hallotta, de a pletykákra nem feltétlenül kell adni. Bár ez furcsa vád lenne, elvégre hamar kiderül, hogy az illető beszéli-e a nyelvet, avagy sem. * - Annyit én is tudok, még jó, hogy Mary angol és neki van baja, nem nekünk. * Feleli egykedvűen, lankadó figyelemmel a téma iránt. Ekkor megjelenik egy lófarkas… férfi? Ez már mindjárt érdekesebb, javasasszonyról tudott, az itt álló ember pedig határozottan nem asszonyi küllemű. Igazi, markáns vonásokkal rendelkező. Indián? Winnetu idejött az ő iskolájukba, és itt gyógyít? Az igen! Még sosem látott valódi indiánt, de hallott róla, hogy igazán érdekes gyógyítási módszereik vannak. * -Jó napot!* Köszön a férfinek magyarul. Ez még sikerülne angolul is, de nem erőlködik. - Akkor jó, jobb lesz Mary! *Válaszol kedvesen mosolyogva Marynek. Biztatni próbálja, ami nem jellemző rá, de sajnos elég sok tapasztalata van neki is az ilyen helyekkel kapcsolatban. Kezelték mugli- és varázslókórházban egyaránt. Igaz, az apacsok még kimaradtak a repertoárjából. Most sínen van az egészsége, így remélhetőleg ki is fognak a továbbiakban is, noha egész szimpatikus neki a férfi a maga ijesztősége mellett. Mary csak nem szokik hozzá ahhoz, hogy ilyen vele, egyszerűen csak az empátiát is ki kellett próbálnia. Van ez így, valaki a fűvel, valaki az emberséggel kísérletezik. * - Nem tudom, de elvileg lehetnek neki. Ne engedd, hogy a hajadhoz érjen!*Súgja oda, miközben a sajátját jó alaposan hátra simítja. Nem szeretné, ha csak úgy ugráltatnák, mert egyszer betette ide a lábát. Túl fiatal még ahhoz, hogy marionett bábuvá váljon.* - Áldozatot? Nem tudom, de az én szívemmel nem sokra megy. Bájitalokat szedek rá. * Mondja ezúttal normális hangerővel, elvégre nem bunkó ő, hogy társaságban suttogjon. Kapott ő nevelést, vagy mi a szöszt.* - Mondjuk, ezt ő nem tudja. * Folytatja nagyot nyelve. Ha áldozatbemutatásra kerül sor, majd elárulja, hogy mi baja, hátha akkor nem az övé kell. Leonie körbejárja a bácsit. Bátor tett, ő biztosan nem merné.*- Nem, milyen? Meddig ér?*Kérdi meglepve. Biztos azért fogta össze, mert már sokan csináltak belőle woodoo babát, előrelátó ember.* - Mi, Te nem tudsz? Mary, Te angol vagy! *Válaszolja riadt arccal. Most már őszintén aggódik a lányért, mi van, ha az agyát is megtámadta az a nyálka, és most az emlékeit is elfelejti? Te jó ég! Neki kellesz mindent újra megtanítania neki? Ezen nincs sok ideje mélázni, mert betör a két aranyifjú. Valami morgásszerű visító hangot ad ki magából, majd Leonie vállába csapja a fejét. Miért kell itt lenniük? Miért? Leonie megcsalója folyékonyan nyomja az angolt, grimaszolva figyeli a srácot. Szíve szerint benyögné neki, amit egy humor műsorban hallott, miszerint „húzzál el, mer’ leköplek”. A franc essen abba a fene nagy neveltetésébe, hogy nem köpköd. Így inkább csak csendesen forrong magában, amikor megért egy szót. Friend. Freund. Barát? Neki nem barátja Mary.* - Állj le, Mary az én barátom, te hoztad rá a bajt! Menj innen! * Azzal a mozdulattal Mary és a srác közé veti magát, hogy megvédje a fiú által hozott újabb bajoktól aprócska szobatársát. Közben belegondolt, hogy mit mondott ki. Barát? Így még senkit nem nevezett, soha.  Őrá sem mondhatták még valami sokan ezt, biztos, hogy Mary most furcsán fog ránézni emiatt az érzelgős maszlag miatt. Ekkor megjelenik a másik jómadár is.* - ELÉG MÁÁÁÁÁÁÁÁR! * Üvölti el magát szinte önkívületi állapotban. Nem lehet igaz, hogy nem tudnak tőlük megszabadulni. Zsolti kirángatja az ismeretlen legényt a helyiségből, majd átkozódás hangja hallatszik. Nagy a kísértés, hogy ne menjen ki röhögni, de azzal elrontana mindent. Most olyan kis pozitívnak látszik, le kell ezt a képet rombolni? De legalább már van kinek a szívét feláldozni az övék helyett. Nem hiszi, hogy a férfi jó szemmel nézi ezt a kis… khm… közjátékot.*

Tömeg

* A javasbácsi még biztosan nem dolgozott 3 ennyire infantilis gyerekkel, mint amilyenek ezek a csajok. Adri normál esetben egyáltalán nem így viselkedik, sokkal inkább kimért, de a stressz, hogy egy ilyen helyen kell tengetnie az idejét, mint a gyengélkedő érdekes dolgokat hoz ki belőle. Meg persze Leonie is, eléggé kedveli a kviddics meccsről, meg is mentette az irháját. Igazából nem is érti, hogy a vörös hajú lány miért teszi és mondja, amit. Amúgy is képtelen elgondolásai szoktak lenni, ebben meglepő módon túl is tesz a szőkeségen, aki magában jól elszórakozik azon, ahogy az uffancs ide meg oda néz, és nem érti a nekimondottakat. Kicsit olyan érzés, mint amikor a Szomszédokban Julcsi azon panaszkodott a nagyanyjának, hogy a szülei otthon angolul veszekednek, hogy ne értsen belőle semmit. Ki tudja, ha tudna angolul is képes volna magyarul folytatni a társalgást a többiekkel, csak úgy passzióból.  Ám a férfi egy pillanatra elmereng Adrin, mintha csak értette volna azt, ami az imént kicsúszott a száján a szívéről. De az lehetetlen, nem szólt egy magyar szót sem, akkor hogy érthetné meg, amit itt beszélnek? Biztos a haja teszi, mint Sámsonnak. Ha fognának egy sarlót, és lenyesnék vele a lófarkat, akkor nem értené, amit itt beszélnek.  Vagy de, csak kitépné az övéket is, s akkor jönne a wodoozás. A nyelvét a nagyőrlői közé szorítva mereng el, miközben picit szúrósabban néz az indiánra. Ha tudja, akkor már úgyis mindegy, ha meg tényleg nem érti a nyelvet, akkor is, így válaszol a lányok kérdéseire, miközben félszemmel lesi a férfi reakcióját.* - Igen, de már egész jó. Hivatalosan be kellett volna jelentenem a suliban. * Kezd bele komoran a történetbe, majd megáll egy szusszanásnyi időre. Nem tudja, hogy mennyi mindent meséljen el. * - Nem mindig működik megfelelően, de mindig van nálam egy bájital ilyenkorra.*Folytatja picit bőbeszédűbben, majd Leonie feloldja a savanyú citrom ábrázatát. Szélesen a vörösre vigyorog, talán ilyen őszinte mosolyt még nem is láthattak a képén, amióta ismerik. Mary remélhetőleg nem szokja meg ezt a fajta viselkedést tőle, mert csak a kiskori traumák miatti zavar okoz nála ilyen beszédességet meg közvetlenséget.* - Copfos Sas? Ha értené, most meghalnál. * Mondja kuncogva, miközben kezével eltakarja a száját. Néhány másodperc után összeszedi magát annyira, hogy a témának megfelelő komolysággal válaszoljon Leonienak.* - Öhm... hát kéne. De nem tudom, mit mondana, a muglik már műteni akarták meg kütyüt beültetni. Most megszívnám vele, mert az elektromos. *Felel olyan részletességgel, hogy még magát is meglepi. Meg kéne innen lépnie, már nagyon furcsa ez a viselkedés.  A végén még virágkoszorúkat kezd el fonni, és ad még az uff bácsi fejére is egyet, ha így folytatja. Szóval inkább elhallgat, ám újra elvigyorodik azon, amit Leonie mond. Most már egészen biztos, hogy a lányból is a legrosszabbat hozza ki a gyengélkedő. Biztos valami terjed a levegőben, mondjuk Winnetou éppen békepipát szívott a cowboyokkal, amikor megzavarták a mulatságot. Vajon az indiánoknak is van táncháza?* - Ja, lehet. Ha puha, akkor biztos. * Feleli komolyan, majd rájön, hogy lehet, hogy Leonienak nem kéne ilyeneket mondani, mert képes visszamenni és letesztelni a haja állapotát. Ezen nem ér rá sokáig aggódni, inkább Mary felé tereli a figyelmét.* - Elméletben? Mint nekem a svábság? *Kérdi az értetlenségtől némi grimasszal az arcán. Más magyarázatot nem tud így hirtelen erre találni, elvégre minek lenne valaki pózból angol. Újból romba dönti a tekintélyét, amikor barátjának nevezte a barnahajú leányzót. Valahogy javítania kéne a dolgon, nem hiheti azt Mary, hogy érzelgős, vagy bármi ilyesmi, így figyelmen kívül hagyja a kérdést, és inkább kikukucskál az ajtón, ahol a fiúk javában tépik egymást. Képzeletbeli gonosz kacajt hallat és magában dörzsöli a tenyerét. Ám közben Mary szeretné, ha Ron fordítana neki, így elinvitálja attól, hogy őszőkesége szórakozhasson. Általában haragudna a lányra, de most megint előtört belőle az empátia, így szó nélkül követi őket és csak remélni tudja, hogy a másik terelő inkább kint megvárja Ront. Az előbb már csúnyán nézett az apacs, nem kéne kifüstöltetni magukat innen.  Ő megáll az egyik ágynak dőlve valami 2 méterre Marytől, s onnan lesi az eseményeket. Aggódó pillantásokat vet a szobatársára, amikor nem használ a bájital. Úgy bólint Leonienak a kérdésre, hogy rá sem néz, egyre csak Maryt meg az indiánt figyeli. Amikor a vöröske megkérdi, hogy milyen gyógyító lenne, csak bizonytalanul elhúzza a száját, csak kurtán válaszol.* - Háááát….

Mucim

*Ma reggel is sikerült a szobatársai előtt felébrednie, így nyugodtan készülődhetett reggel. A lusta népek éjjel sokáig viháncolnak meg olvasnak, nem tudják mi a rend. Aztán meg reggel sírnak, hogy milyen korán kell kibújni az ágyból. Hát kérem, aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Aztán meg persze csak tapossák agyon egymást a fürdőben, bele sem mer gondolni, hogy mi lesz akkor, ha majd az összes lány komplett sminket akar viselni. Valaki kénytelen lesz az íróasztalokra vagy az ágyikóra húzódni, mert bizony az nem két perc. De se gond, mert ő a legteljesebb nyugalommal tudta felvinni az újabban nem is olyan halovány sminkjét. Az utóbbi hónapokban lázas kísérletezésbe fogott a tusvonalakat illetően, és mára már egész tűrhetően megy pláne azzal a csodálatosan pedigrés kézügyességgel, amivel odafentről megáldották. Így ma is egy cicás tusvonalra, hozzá aranyló szemhéjfestéket használt és ezúttal már fekete szempillaspirált. Régebben jobban szerette a barnát, mert az valahogy természetesebben mutatott a szőke hajával meg hófehér bőrével, viszont be kell ismernie, hogy a fekete sokkal jobban néz ki. Mostanság már a szemöldökét is festi, így legalább látszik, hogy olyanja is van neki. Mert van. Tényleg.  A szájára enyhén színezett szájfényt tett, az almácskáit pedig barackszínű pirosítóval emelte ki. Hosszú szőke haját valamivel rövidebbre nyesték néhány hete, mert már elég csúnyán tört a vége, úgyhogy most úgy kicsattan az egészségtől, hogy csak, na! Ez az egészségtől duzzadó hajkoronát nem rejti konty vagy fonat mögé, mindenkinek látnia kell, hogy milyen gyönyörűen is fest leengedve, enyhén hullámos loknikba szedve! Oldalt egy tincset megcsavart, hogy ne lógjon a szemébe és egy díszes hullámcsattal a füle mögé tűzte.
Ehhez sajnos csak az iskolai egyenruháját ölthette fel, mivel ma tanítás volt. Eléggé kimerült, idén sokkal több tárgya van, mint a tavalyi évben, ráadásul ott vannak a kviddics edzések is, amik tovább nehezítik a 9 tantárgyból való sikeres fejlődését. Igaz, hogy a tanév elején nagyon sikeresen indított, ám mostanra teljesen kimerítette magát, jobban szeret egy kicsit pihenni. Az utolsó órája után úgy döntött, hogy egy kicsit társaságba vágyik, de nem is akármilyenbe-, idegenekébe. Úgyhogy ellátogatott a meglepően üres társalgóba. Vélhetőleg zabálni mentek a többiek, azért ennyire üres az amúgy nyüzsgő helyiség. Ő maga még nem éhes, majd ha nem lesznek ott a tanárok meg az a sok mindenki, akkor megtiszteli a Nagytermet a jelenlétével. Vagy összeüt valamit a Navine konyhájában. Úgy döntött, hogy marad és unottan lehuppan kanapéra. Kényelmesen elterült az ülőalkalmatosságon, majd behunyta a szemét. Talán pár percig relaxálhatott a maga kellemes kis társaságában, amikor valami zörgést hall az ajtó felől. Puff? Zavartan felkapja a fejét és bambán a bejárat irányába mered, ahol hamarosan megpillantja a háztársát, aki rögtön csevegni kezd vele.* - Szia... öhm… igen. Neked is? *Kérdi, mialatt kulturáltabb pózt igyekszik felvenni a kanapén, hogy a lánynak is legyen helye. Érdeklődve figyeli, hogy mik kerülnek elő a táskájából. Szó mi szó, furcsa dolgokat hord magánál a lány. Nála a mugli tolla meg valamiféle érdekes könyv az extra felszerelés az iskolai szereken kívül.* - Jesszus, mik ezek? Te hajfestékkel jársz órára? * Kíváncsiskodik hüledezve, miközben mutatóujjával megdörzsölgeti az arcát. Nem is tudja elképzelni, hogy mire kellhettek ezek. Rédey nem tanít mesterképzésen, ő nem mondhatta, hogy vigyenek be mugli vackokat.* - Ja, hát.. tudok. Tudod ki az a Zsolti? Perott? Őt akartam megviccelni vele… * Kezd bele egy kicsit zavartan. Időnként nehezére esik a másik szemébe nézni beszéd közben, ám most megerőlteti magát és a lányra pillantva folytatja.* - Kicsit rendezgettem egy szem Menthos cukrot egy flakon kólához… így madzaggal. Mindegy, az lett volna, hogy ha kinyitja, akkor sugárba kilövi a kólát az arcába, de valahogy felém tartotta… * Fejezi be ismét a földet bámulva, miközben morcos fintor húzódik az arcára. Ezek a levitások… Még csak szívózni sem lehet velük.*

Muccancs

Emma

*Lehet, hogy marhaság volt azt hinnie, hogy itt végre pihenhet egy kicsikét. Így tanítás után még a tanulószoba lehet a legnyugalmasabb helyszín, mert ott maximum pár túlbuzgó Levitás tanyázhat, akik még ebédre is tankönyvet esznek és hozzá kék tintát isznak, végül a penna tollával törlik meg a szájukat. Hess, hess fura kép, ez bizarr volt! Látszik, hogy több alvásra van szüksége, az már biztos.
Emma ma is meglepően jó kedvű, talán rá is fog ragadni belőle valamennyi, mert igencsak ráfér. Hüvelykujját tekergetve figyeli a barna lány szavait, és bólint rá.* - Szerintem veszélyes hulladéknak minősül ez, nem? *Kérdi  az Adrika kedvesben mélyen megbúvó ökoharcos. Abban tuti biztos, hogy a gyógyszereket nem nagyon szeretik a muglik, ha a szemétbe meg a csatornába dobálják, mert árt a természetnek. Bár, ki tudja? A festéket ha lemossa az ember, mindenképpen a csatornában végzi, jó esetben az ember csomókban kihullott haja nélkül, rossz esetben, jön az oppá’ VuitTvotkó- style.
Adri már sokszor elgondolkodott a hajfestésen, mert a kedves osztálytársai eléggé cikizték amiatt, hogy annyira világos a lobonca, sőt kisebb korában még a szemöldöke sem látszott ki a szintén világos bőréből. De végül mindig letett róla, igaz, ennek olyan oka is volt, hogy 5-6-7 évesen tűnődött el a dolgon először.* - A barátnőd ennyi színűre festette a haját? De ugye nem egyszerre? * Kíváncsiskodik hüledezve méregetve a rengeteg hajfestéket. Ha egyszerre használta ezeket. bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy papagáj, vagy valami trópusi madár.* - Ja, ő. Leonie a lány neve, mind a ketten terelők nálunk. * Feleli viszonylag bőbeszédűen.  Leonie a hebrencs természete ellenére nagyon jól működik, mint terelő. Eleinte kicsit félt rábízni a testi épségét, de most már teljesen megbízik benne, ügyesen bánik az ütővel. Valahogy akkor szinte kifordul magából, és megkomolyodik, vagy ki tudja. Emma tréfaelrontós kijelentésére ő maga is igyekszik felháborodott arcot vágni, s bólint hozzá, hogy ezzel is nyomatékot adjon a csendes gesztusnak.
Jó sok dolgot belerámolt a lány a táskájába szó mi szó, csak figyeli, hogy hogyan lesz tele az asztal mindennel.  Nem mer megkérdezni valami olyan extrém dolgot, mint a metszőolló, vagy a póthaj, mert még egész véletlenül az is akad abban a táskában.* - Ühüm, szívesen. Csak ne az asztalon meg szőnyegen, mert nincs kedvem varázsolni. * Kisebb korában lehet, hogy még lett volna olyan perverziója, hogy direkt kárt tesz valamiben, hogy aztán varázslattal helyrehozza, ám ezt mára sikerült kinőnie. Közben ásít egyet, hiszen tényleg fáradt, majd hátradől a kanapén.* - Mi a legfurább cukor, ami van a boltotokban? *Tudakolja, ha már felmerült a lányok üzlete. Olyan gazdasági kérdésekbe, mint a hogy hogyan megy a bolt, meg ilyenekbe nem megy bele, nem is túlzottan érdeklik ezek a száraz dolgok. Az édesség mindig bejön, úgyhogy tuti nem fogják lehúzni a rolót. * - Kóla? Az szeretem, köszi! * Feleli fellelkesülve a frissítő iránt. Ebben még nincs annyi koffein, hogy megártson neki, úgyhogy azért issza néha. Persze nem sokat, mert tudja ám, hogy nem egészséges, de 1-2 havonta nem árt meg egy kevés.  Ahogy meghúzza a poharat, az abból kijövő nedű elfelejt finom lenni. Azt a kortyot már nem köpi ki, kínkeservesen lenyelni: a gyógybájitaloknál már hozzászokott ehhez.* - Ez megromlott? Nem pezseg és pfúj! * Jelenti ki grimaszolva, majd gyorsan előkap a táskájából egy cukorkát, hogy enyhítse a förtelmet.*

Csak úgy magányában, főleg Uff bácsira várva

*Az egész kviddicsmeccs abból állt, hogy a Navine csapatát megalázzák, péppé verjék, és csúfos vereséget mérjenek rájuk. Senki, de senki nem állította meg a zöldeket, vagy szólt rájuk, hogy „hé, szabálytalanok vagytok”. Az egész csalódás volt a számára, pláne, hogy 3 rádobásból mindössze egyetlen egyszer sikerült betalálnia a kvaffot. Nem kellett volna… nem szabadott volna ennyire túlhajtania és felhúznia magát, de egyszerűen bizonyítani akart. Az egész gyerekkora arról szólt, hogy ő sokkal kevesebbre képes, mint bárki más, neki nem szabad azokat csinálnia, mint a kortársainak. Talán ezért is kezdett el inkább fejre gyúrni, mint testre, mert nem mozoghatott úgy, ahogy szeretett volna.  Aztán amikor már lehetett volna sem vágyott rá, egészen a kviddicsig, ami miatt majdnem csúnyán megsérült a mai napon. Nem került volna ilyen helyzetbe, hogy a nagy izgalomban nem ránt egyet a karján és meg tudja inni a teljes fiolát abból a borzalomból, mert talán akkor hatott volna annyira, hogy nem lesz magatehetetlen. Hiába próbálta lekormányozni a seprűjét a talajra, sajnos már nem volt annyi ereje, hogy véghezvigye.  Már nem járt annyira messzire a biztonságot jelentő földtől, amikor azt érezte, hogy mindene elnehezedik, a szíve kiszakad a helyéről és körbe-körbe forog vele a világ. Behunyta a szemét és várta a fájdalmas ütközetet - csak remélni tudta, hogy előbb veszíti el az eszméletét, minthogy landoljon. Ám nem így történt, hiszen egy ismerős hangot hallott, majd pedig valami furcsa bizsergést érzett a testében: Robi megmentette attól, hogy teljesen összetörje magát, s épségben érkezett a földre. Szerencse, mert a keze már így is eléggé megzúzódott Bennettnek hála, aki egy jól irányzott mozdulattal pár percre hatástalanította a szőke lányt.
Az útra már nem nemigen emlékszik, minden olyan ködös. A gyengélkedőn néhány másodpercnyi hangfoszlányt néha elkap, de nem igazán tudja, hogy mi történik vele, vagy, hogy merre van.*