Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Közeleg a negyedik évem vége. Azzal együtt a végzős évem is, így a figyelmem polipok csápjaként tapad rá mindenre, aminek köze van a mágusjoghoz, vagy a család-és bűnügy kifejezésekhez. Ha egy nap valóban védőügyvéd szeretnék lenni és ügyeket zárnék, akkor azért tennem kell. Ebben a szakmában jobban számít hol tanulsz, milyen gyakorlatod van, kik mellett virágzol ki. Egyes irodáknak megvan a szokásos rendszere: ugyanabból a nagy presztízsű egyetemről válogatnak. Ha megadatott, hogy az ország egyik legjobb ügyvédjét segítsem, akkor élni fogok a lehetőségeimmel. De jól tudom, hogy a hosszú munkaidő és a magas nyomás mellé gyors észjárású emberre van szükség, nem pedig karót nyelt klónokra, akik kisétálnak az egyetemről. Ezért is lépek már időben.
Ajkaimmal halkan cuppogva gondolkodom és lapozom át a jegyzeteimet, hogy közülük előkerüljön a post-it, a rajta lévő listával. A rendnek hála ez igen hamar meg is történik, de ahogy a részlegen elfordulok a roskadásig pakolt, fölém magasodó polcok közé, valami igazán szokatlanra kell felfigyelnem. Egyrészt, ez a mágusjogi szakasz. Ide aligha szoktan jönni diákok, a szerintük száraz és tömény anyagok közé. Bőven elég nekik, amit dr. Laines lead az órán. Ha engem kérdezne bárki, ez ostobaság. De ha már előfordul, hogy egy diák mégis kihasználja a sarokba rejtett, garantáltan néma csendbe burkolt asztalt, hogyan lehet az a diák Marina? - Eltévedtél? - halkan lépek közelebb a magassarkú csizmámban. Búzavirágkék tekintetem vizslatja az asztalt: a rellonos lány előtt zsúfoltan terülnek el könyvek és jegyzetek, mint a holmik a VS Teleshoppos tévéműsorokba, amit a nagyi hétvégén minden reggel nézett. Miután én meguntam a rajzfilmeket. - Mit csinálsz ennyi mindennel? - mosolyom mellé ráncolom szemöldököm, ahogy felnézek az arcára. Úgy is mindjárt rázendít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindig ez van. Nem vagyok elég óvatos, megközelítem és mi a vége? A nyakamba ugrik. Fél karral ölelem vissza, hátát lapogatom, ahogy tekintetem értetlen bóklászik az asztalon heverő holmikon. Ismét. Marina Darik és a hét könyve, olyan mese ez, amiben a sármás herceg helyett, én jövök őt megmenteni. Hosszasan bólintok, ahogy folytatja. Kicsit. Állítólag. Nem csak Móric miatt fogok a VAV előtti éjszaka forgolódni.
- Ne félj tőle, Marina. Bocs, öhm, Mae - javítom ki magam. Igyekszem, esküszöm, ezért hangozhattam most úgy mintha most találkoztunk volna, nem pedig évekkel ezelőtt. - Ha már itt ülsz az csak segíthet. Bár… - emelem meg az egyik könyvet.
- Szerintem a Mágusdiktátorok Tanácsai kötetre nem lesz szükséged - tolom is félre a nagyon dohos szagú darabot. Kicsit az otthonomra emlékeztet. A nosztalgia nem tart sokáig, mert a következő kérdésre, karomat összefonva fordulok felé.
- Mágusjogi részleg. Mágusjog tanársegéd vagyok. Ügyvéd szeretnék lenni - mondom minden szót alaposan kiejtve, hogy egyértelműsítsem… Még, hogy szinte senki nem jár erre. Elképesztő. Felháborító, tény, hogy pont azért mert igaz, de erre most nincs idő. - Azért vagyok itt mert szükségem van néhány kötetre egy precedenshez a tananyaghoz, dr. Lainesnek - dióhéjban.
Az órámra pillantok, majd végig az asztalon és a lányra, aki a barátom és két pillanattal ezelőtt majdnem megfojtott az ölelésében. Talán pár perc belefér. Azzal be is csusszanok egy neki szembe eső székre.
- Hogy vagy amúgy? - teszem fel a kérdést, amit nekem szerintem nagyon rég senki nem tett fel, pedig elég jól tudna esni néha. Hátha Marina is így lesz ezzel. - Ádámmal megbeszéltétek a dolgokat? - fürkészem a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szemeim szűkülnek össze amikor a korrupt szó elhagyja Marina száját. A folytatással billen hátrébb a fejem, mert így máris minden világos. - Taktikának nem rossz - forgatok a szememen hitetlen nevetve. Ez a lány…
- Nem vagy buta és igen, lehet - mosolyodom el szélesen, majd csak fürkészem amikor úgy ül le a székre, mint egy kis majom. Annyi mindennel eltelnek a napok, nem is tudom mi van vele most. Sőt, a remekül sikerült végzős bál óta, ami miatt már nem is kettős hanem minimum négyes érzéseim vannak. A gondolataimat hagyjuk, azok végtelenek. Talán jövőre sikerül kicsit jobban felnőnöm és összeszedni magamat. De most nem rólam van szó, hanem tényleg érdeklődve figyelek Marinara, aki aztán bele is kezd. Neki sem könnyű most. Még a végén belejövök az empátiába… abba bele lehet jönni?
- Semmi baj, megértem ha ez a gondolat taszít - még mennyire! Feleségnek menni vagy továbbtanulás? Nem is kérdés.
- Ez nem hangzik túl jól - lássuk be. Szusszanok. - Bármennyire is reagáltad túl, az én szintemet biztos nem hoztad, szóval ne aggódj miatta. A másik, hogy ahogy elnéztelek Ádám nem lehetett teljesen ártatlan, remélem meg tudják majd beszélni - szólok bele kéretlenül.
- Különben igen, ilyesmi varázslat-szerűség nekem is feltűnt, hogy… - elnyílnak ajkaim. Ő szervezte. Tudhatott róla és azért nem szólt hozzám szinte egész este? Azért sem. És mert egyszerűen kiábrándult. Fejemen rázok minimálisan. - Feltűnt, hogy Zalán sem volt teljesen a helyzet magaslatán. Sokszor teljesen mást mondott, mint ahogy cselekedett, én pedig többször is bunkóbb voltam, mint amúgy lenni szoktam - vonok a vállaimon egy mosollyal. Ez van, kiakadni kár.
Szám belsejébe harapok végül.
- Emlékszel, amikor Párizsban összefutottunk Damien-nel? A nővére, Emilie idejött a Bagolykőbe tanulni és levitás lett, aminek nagyon örülök - hajamat söpröm hátra, ahogy hátradőlök. - Mondta, hogy majd elmehetnénk valamerre hárman, és megígértem, hogy megkérdezlek - mosolygok rá a lányra, aki szépen lassan lett valóban a barátnőm.
- Ezen kívül a szokásos van. Tanulok, igyekszem az otthoni dolgokat is a helyükre billenteni a szüleim helyett is - vonok vállat, majd az asztal alatt kezdem tördelni az ujjaimat, Marina arcát fürkészve.
- Kérdezhetek valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ma a megszokottnál is korábban ébredtem, hogy elmenjek kocogni. Nagyon régen volt, hogy utoljára futni mentem - úgy két éve - szóval azóta sem lettem csoda folytán maratonfutó. Bezzeg boszorkány tudtam lenni egyik napról a másikra. Ah, mindegy is. A futás után gyorsan lezuhanyoztam, addigra már üresen találtam a szobát. Úgy öltöztem fel, hogy ne közöljék velem a tárgyalóteremben, hogy hátra arccal távozhatok is, hanem mint aki tényleg az első nagyobb ügyében vesz részt dr. Laines oldalán. De előtte muszáj reggeliznem, különben valakinek a fejét fogom leharapni.
A Nagyterem most is ugyanolyan hangos, mint mindig. Futva pillantok csak körbe miközben automatikusan a kékek felé veszem az irányt, közben odaintek Marinának a Rellon asztalához. Egy nagyon fájdalmas képű srác úgy szuggerálja Zalánt, hogy akaratlanul is követem a tekintetét. Így toppanok oda időben, hogy elkapjam az asztal szélén egyensúlyozó fiolát. Hüvelyk és mutatóujjam közé fogom, a fény felé tartom, majd Zalánra pillantok.
- Óvatosan. Tudod, hogy rövidéletű lett volna, ugye? - kérdezem a fél szemöldökömet felvonva, de alatta ajkam kedves mosolyra húzódik. Mint mindig, amikor meglátom Zalánt, akkor is, hogyha még mindig gyanús nekem a réten zajló beszélgetés óta. Sőt.
Ahogy fordulnék, hogy Izzyhez szóljak észreveszem a bevizelt fiút is. Ajkam összepréselve nyomom el a nevetést, hogy elhúzott szájjal egy fokkal érettebben viselkedjek a többieknél. Középről veszek el szalvétát, majd felé nyújtom egy szó nélkül. Hátha egy bűbájjal megoldja, de ha mégsem, hasznos lehet. Ha nekem is ilyen szerencsém van esélytelen, hogy megússzam Saint-Venant elmés megjegyzéseit.
- Jó reggelt - érintem meg Izzy vállát és ahogy találkozik tekintetünk, szerintem már azzal is mindent megbeszélünk. Szerencsére nagyon egy húron pendülünk a szobatársammal. Ritka az ilyen, de annál jobb. - Látom minden a szokásos - teszem azért hozzá egy szórakozott csillanással a szememben. - Hozok magamnak valamit, jövök mindjárt. Neked hozzak bármit? - és mielőtt leülök elindulok a reggeli beszerzésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Na mit mondtam? Nem is lenne igazi a reggelem egy látványos szemforgatás nélkül, amit Saint-Venant kéretlen megszólalása vált ki. Vállam felett nézek hátra, kék tekintetemmel végig nézek rajta, majd halkan horkantok egyet.
- Hogyne. Talán baj van a lábaddal? Használd őket, Saint-Venant - azzal vissza is fordulok, hogy a tányéromról hamarosan egy croissant és pár gyümölcs nézzen vissza rám. Olyan jó lenne, ha végre tényleg őszi idő lenne, akkor még egy jázmin teát is csinálhatnék, de harminc fokban egy forró tea után leszédülnék a sperűről! Hogy a boldogságom pótoljam, a kekszért nyúlok. Mosolyogva hallgatom magam mögül a kisebbik Hollósit és amint újabb becenév születik a Levitán belül. Aztán ennyi pont elég is belőlük és a kamaszfiúkból. Még egy utolsót Zalánra sandítok, lopva fürkészem egy pillanatig mert egyre inkább kíváncsivá tesz mindaz amit a réten beszéltünk és a mellé társuló fiola átlátszó tartalma. Ha pedig egyszer gyanakodni kezdek... nem lennék a helyébe, ez a lényeg.
A társaság mellett elhaladva ülök le Izzy mellé és bedobok egy témát, hogy Songot is bevonjuk a beszélgetésbe. Végignézve ezen az asztalon, bárki könnyen megmondja, hogy Adler professzor fele annyira sem alkalmas házvezetőnek, mint Keserű volt. Rendesen hiányzik, még a reggeli tornák is, de tényleg. Két sóhaj között dobok a számba egy áfonyát és azt majszolva beszélgetek tovább a többiekkel.