Viszonylag pontos - azaz csak negyven percet késik a megbeszélt találkozóról. A holdkórosok úgyis megvárják. Többnyire nem sietnek sehova.
- Csá, hogyishívnak - köszön udvariasan (sic!) már messziről, és odaslattyog a bizarr külsejű lány meg a páncélja mellé.
- Kidekorálod, mielőtt fölveszed? - kérdezi a mellvértet borító vaskos porrétegbe ágyazott szívecskét vizslatva. - Írd bele a nevemet, lécci'. Ricsi vagyok.
Ezzel letudta a hivatalos részt, úgyhogy jöhet a gyakorlatias. Míg a lány piszmog a háta mögött, és ízlés szerint további mintákkal ékesíti a lovagpáncélt, addig előhúz egy NERF vízipisztolyt a kapucnis pulcsija zsebéből. Élénk narancs-kék markolatú műanyag vacak, bosszantásra és exorcizmushoz pont ideális fegyver. (Minden másra tökéletesen használhatatlan.)
- Húzzál máshova kukkolni! - morran rá a kanapé fölötti portrén sasoló rusnya boszorkányra, és pofán küldi egy masszív vízsugárral, hozzácsapva egy random ördögűzés latin szövegét, szigorúan fonetikusan kiejtve.
Persze ez az egész csak arra jó, hogy a banya sziszegve arrébb slisszanjon két festménnyel. Felszívódni nyilván nem fog, legfeljebb amíg megszárad a kerete.
- Na - zuttyan le elégedetten Ricsi a kanapéra. Visszasüllyeszti a vízipisztolyt a zsebébe, és ugyanazzal a mozdulattal előhúz egy áttetsző műanyag tasakot, amit két ujja közé csippentve meglenget a levegőben a lány felé. - Ezt imádni fogod.