Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Alig pár órával vacsora után volt, és Marina máris a konyhában találta magát. Egyrészről egy kis sütihez sosincs késő, másrészről meg a sósnak és az édesnek külön gyomor van, szóval ha tele is ette magát vacsorára, akkor is maradt még hely. Ez köztudott. Vagy legalábbis Marina Darik világában mindenféleképpen. A másik ok amiért pedig aznap este odaette a fene az a kezében ücsörgő kis szalamandra volt, ami hosszú nyelvével elégedetten nyalta körbe a száját, mint valami mesefigura.
- Csak hogy tisztázzuk, van rendes kajád a szobámban, szóval nem foglak minden alkalommal lehozni lakmározni a manókhoz. Van nekik épp elég bajuk nélkülünk is - magyarázta a kis állatnak, majd nagyot harapott a csokit kekszből, amit távozáskor még a kezébe nyomtak. A sörfőzés óta egészen jóban volt a kis lényekkel. Eleinte nem értette ezt a nagy sürgölődés-forgolódást körülötte, de pár óra a konyhában, és a manók is megtanulták, hogy a barna jobban szereti, ha hagynak neki egy kis teret. Szóval betartva a szabályokat már nem is volt olyan rossz a kapcsolatuk.
A lány a vállára ültette a kis szalamandrát, ahol amúgy is jobban szeretett lenni. Surtr valamiért biztonságosabbnak érezte, ha maga kapaszkodik meg Marinában, mintsem hogy a lányra bízza az életét. Pedig egyszer már megmentette.
A barna a zsebébe nyúlt, és előhúzta onnan régi telefonját. Egy gyors mozdulattal kipattintotta a billentyűzetet, és sebesen gépelni kezdett vissza Lokinak. Ennyit arról, hogy ma este hagyja gyakorolni a fiút. Pedig tényleg kellett volna neki. Mármint az illúziómágia nem gyerekjáték. Csak miért ne tehetné meg úgy, hogy közben ott van a legjobb barátja mellett? Marina felsétált a lépcsőn, és máris pittyegett a telefonja. Körültekintés nélkül nézett bele, hogy letisztázzák a szőkével a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Természetesen nem tudott egyszerre enni, háziállatozni és még gépelni is a barna, így míg előbbit szimplán a szájába biggyesztve tartotta, addig kisállatára nem is figyelve gépelt a régi telefonján. Olyannyira el volt saját kis világában, hogy a folyosóról érkező hangokra se figyelt fel, pedig alapjáraton nincs baj a hallásával, pláne, hogy kis szalamandrája is éberebb lett egy pillanat alatt.
Szóval még egyszer. Süti a szájban, telefon a kézben, a gyík meg a vállon, erre a semmiből a lány elé ugrott ez a figura. El lehet képzelni, hogy Marina mennyi mindent őrzött meg kincseiből. Felsikkantva ugrott egyet hátrébb, közben nem hogy csak a süti esett ki a szájából, de az elektronikus eszköz is a kezéből. Hangosan csattogott végig két három lépcsőfokot is lefelé, de a barna túlságosan el volt foglalva azzal, hogy az előtte álló... feketeséget nézze ahhoz, hogy olyan apróságokkal foglalkozzon, minthogy túlélte-e a telefonja az esést.
- For søren! Mi a fészkes fene... vagy te? - kérdezte teljesen kiborulva dán akcentusán, és megtartva a kettejük között kialakult egy méteres távolságot mutogatott az előtte lévő alakra. A kis szalamandra perzselni kezdett a hátán, ahogy érezte gazdája félelmét, de az igazi tűzijátékkal még kivárt.
Amint a másik alak mozogni kezdett, a lány úgy kezdett el lassan hátrálni, és jobb keze azonnal kiszabadította tartójából mélyzöld pálcáját.
- Figyelmeztetlek, hogy rengeteg átkot tudok rád szórni egyetlen rossz mozdulatért - fenyegetőzött azonnal, meg sem várva, hogy a fölé emelkedő alak valamit szólhasson. Valamiért még a hátán is felállt a szőr az alakot látva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Hogy mennyire bízott meg abban a nagy fekete maskarában, ami előtte tornyosult? Nos... mondjuk úgy, hogy előbb simogatott volna meg egy hiúzt, minthogy még egy pillanattal többet kelljen azokkal az élettelen feketeségekkel farkas szemeznie. Aztán valahonnan mintha belülről szólaltak volna, vagy legalábbis olyan szűrt volt a hang. Egy grimasszal a fején nézte végig Mae, ahogy a srác leeszkábálta magáról a maszkot, és lássanak csodát így már nem is volt olyan rettentő.
Összeszűkült szemekkel méregette a másikat, aztán kisvártatva csak leengedte a pálcáját.
- Nem tudom milyen messzi galaxisból jössz, de ha van ott csokis keksz, akkor tartozol egyel nekem - jelentette ki, és a földön lévő, félig megcsócsált édességére mutatott. - És lehet, hogy egy telefonnal is - tette hozzá, ahogy a készülék után lépkedett. Természetesen nem volt olyan szerencséje, hogy az is tönkremenjen. Az ég is azt akarta, hogy használja azt a vackot.
- Amúgy meg E.T., egyáltalán nem menő amit leműveltél. Ez a robotisering robotizáció amivel együtt élsz nem azért van, hogy másokkal kiszúrj - pattogott, és mérgesen csak még jobban kihallatszott az akcentusa. - Vagyis... igazából nem tudom, hogy miért van. Miért van? Mi lesz, ha megnyomom a gombot? - lépett közelebb a lány, mert dühe úgy tűnt egyre inkább kezdett elpárologni, ahogy valami másra terelődött a figyelme. Közben szalamandrája figyelme is jól elterelődött, és gyors kúszással már ment is a süti felé. Komolyan, állat és gazdája le se tagadhatná egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Nem teljesen tudta hova tenni a srác reakcióját. Mármint ha az ember túl sok sütit eszik akkor biztosan zsíros lesz, meg hát kicsit olajos is a tésztája talán, de egyértelműen előbb ugrott volna a barna szájára a "cukor" szó. Nem működhet mindenki ugyanúgy, lehet, hogy a másik durva diétával küzd.
Mielőtt lehajolhatott volna, már a másik meg is előzte, szóval csak egy flegma arccal elvette tőle az eszközt, és tovább magyarázott neki a.. mindenről. Mert hogy totálisan nem okés, ami a srác fejében zajlik, az biztos. Ha Mae nézett volna így ki, akkor tuti hogy a lehető legjobban próbálta volna rejtegetni a mellkasába épített panelt, nemhogy még fel is hívni a többi ember figyelmét rá.
- Filmet? Ez az egész egy film miatt van? - kérdezte a lány, és az arcára olyan gyorsan ült ki a döbbenet, hogy lassított felvételt kellett volna készíteni róla. - Ilyen veszélyesek azok a mugli izék, hogy valaki örök életére arra a sorsra jut, hogy egy cyborg legyen? - akadt ki azonnal, mert hát egész eddig próbálta rávenni a fiúkat, hogy menjenek el megnézni egy ilyen mozgóképet, amiről a mugliismeret tanár néha beszélt, de ezek után megy a halál. - Hát ezek után nem is akarom megismerni - tiltakozott, és már kezdte sajnálni, hogy annyira ráripakodott a srácra az elején. Hát ezek szerint nem tehet róla, hogy ilyen...
Fél szemmel sandított az ismeretlenre a lány, mert hát ha ez tartja életben, lehet nem a legjobb ötlet, hogy ő összenyomkodjon mindent, de aztán túlságosan hajtotta a kíváncsiság ahhoz, hogy ezt kihagyja. Természetesen az egyik pirosat nyomta meg, mert hát miért is ne, azt tűnt a legveszélyesebbnek. A hangra viszont hátra hőkölt. Lassan, nagyon lassan kezdte összerakni a dolgot a fejében. Átprogramozni? Film?
- Várjunk... te ilyen nagy rajongó vagy, E.T.? És azért van ez a cucc rajtad? - mondta ki lassan a szavakat, mintha maga se teljesen hinné el őket.
- Ha ez jelent bármit is, szerintem is helyesebb vagy nélküle - mosolyodott el féloldalasan a lány, ahogy végre jobban megnézte magának a fiút. Aztán persze rögtön a kis háziállatára pillantott, aki már szinte dagadt a sütitől, de azért se hagyta volna abba a rágcsálást. - Surtr miatt mentünk le első soron is a konyhába. Többel jön már nekem mint egy darab sütivel - húzta el szeretetteljesen a száját a lány, ahogy a kis szalamandra megmentésére gondolt. - Viszont tőled legalább számon tudom kérni - fordult vissza a srác felé Mae, és angyali mosolyt villantott rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Egész szünetben zakatoltak fejében a gondolatok. Hogy vajon tényleg kettős ügynököt játszik-e, vagy nem. Aztán amikor már épp meggyőzte volna magát arról, hogy igen is a férfiak szépségét is úgy tudja értékelni, mint a nőkét, megjött a levél Borókától, és megint elveszett. Aztán újra gondolkodott Kendén és Rolandon, hiszen egyikkel se érzett komolyabb kötödést. Mármint a barátságon túl.
Végül oda lyukadt ki, hogy ha már nem tudja magától megtalálni a választ, akkor kénytelen lesz a könyvtárban rájuk találni. Szóval kábé egy óra össze-vissza lődörgés után, amikor már senki nem nézett rá furán amiért az első napokban a könyvtárban tartózkodik, befordult a megfelelő sorba. Ujjai végigfutottak a könyvek gerincein, ahogy igyekezett megtalálni a neki megfelelőt.
- For Satan - dünnyögte, miközben a felvilágosító kötetek között matatott. Aztán végre megtalálta. A nemi vonzalom ABC-je. Siralmas cím, de hát mi máshoz tudna folyamodni az ember lánya? Felcsapta a kötet először a leszbikus fogalmánál, és közben lecsüccsent a padlóra. Az első pár oldalt törökülésben olvasta végig, aztán váltott kinyújtott lábra, aztán mikor átért a biszexuális részre, már felső teste a földön nyúlt végig, lábát pedig a polcnak támasztotta. Karjaival feltartotta maga elé a vaskos kötetet, és úgy próbálta megfejteni, hogy nah akkor ő most pontosan milyen ligában is játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Fogalma sem volt róla, hogy már egy órája próbálta átrágni magát a könyvnek azon a két hosszúra nyúlt fejezetén, vagy csupán öt perce, de félig már elunta az életét. Pedig most róla volt szó! Végre megkaphatta a kérdéseire a választ. És közben meg mégsem, mert hát a könyv éppen csak az alapokról számolt be neki. Igen, abban határozottan segített neki, hogy végre a fejében helyre tudja rakni a dolgokat, és már egyértelműen ki tudja jelenteni, hogy nem csak szimplán a lányokat szereti, de a fiúkat is. A megnyugtató ebben az volt, hogy nem a hormonjai tengtek túl valami creepy módon, és gondolták azt, hogy ideje mindenkihez is vonzódni, hanem ez egy tényleg létező dolog volt.
Szóval ő, Marina Darik, biszexuális. Még senki nem tudott róla, de az. Loki esetleg sejthette, de annyira lehetett benne biztos, amennyire a lány is azt volt az utóbbi hónapokban. Szóval most már csak azért lapozgatta a könyvet, hátha valamelyik plusz kérdésére választ talál. Mert hát elég sok gyülekezett fel.
Közelebb helyezte a fejéhez a könyvet, ahogy egy szexuális aktust próbált sematikusan ábrázolni a fejezet, és közben grimaszba fordult az arca is. Gondolná az ember, hogy a 69-es benne van az ilyen oktató bigyókba?
A hang annyira hirtelen érte, hogy jól a fejére is ejtette a súlyos tárgyat. Aztán mint valami idétlen macska próbálta lekaparni az arcáról az undorító ábrát, és közben még fel is ülni, hogy kitakarja a címet.
- Én? Hogy én... öhmm.. olvasok - válaszolta kicsit sem gyanúsan a lány. - Tudod, könyvtár, gyér fény, poros levegő, megsárgult lapok. Pont ezek a dolgok találhatóak a "szórakozás" címszó alatt a szótáramban - bólogatott még mindig kicsit frászban. Vajon a fiú mennyit látott? Tudja, hogy ő tudja? Vagy már eleve tudta, amit ő nem tudott, hogy tud?
- És te? Mit csinálsz? Jól telt a szünet? Meg a nyár, meg az ilyesmi? - kérdezte zavarodottan, és egy tincset a füle mögé is tűrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Na jó, fact, hogy nem a legjobban reagálta le a helyzetet. Ráadásul a homloka is megfájdult a becsapódás következtében, szóval extrán szar volt ez a reakció. De hát valljuk be, egyik ismerősét se gondolta, hogy meglátogatja majd a könyvtárat eme órán. Maximum Kiscsibéről, de hát azt a lányt, meg öt perc alatt meggyőzte volna arról is, hogy a jobb az bal a bal meg jobb, és aztán el is felejti, hogy ő ott van. De Rolanddal kicsit nehezebb volt a dolga, meg hát nála volt a meglepetés ereje is.
Vissza akart vágni, mert hát ha a magyar nyelvtannal voltak gondjai, akkor igen is felkereste a könyvtárat néha napján. De akkor se töltött több időt a kelleténél a helyen, ártott a hírnevének. Szóval gyorsan kiválasztotta a megfelelő darabokat, és már tűzött is onnan. De jelenleg gázabb lett volna kikérni a könyvtárostól a tárgyat, mint itt olvasgatni.
- For Satan! Te meg mikor lettél prefektus, és mégis ki volt az az eszement, aki megválasztott annak? - képedt el a lány egyszeriben, és még azt is elfelejtette, hogy az elmúlt öt percben milyen nagy felfedezéseket tett magával kapcsolatban. Mert hát komolyan. Nagyon lázas beteg lehetett a házvezető, ha nem csak Lokit képes volt prefektussá tenni, de még Rolandot is.
- Nenenene - tiltakozott hevesen, és már nyúlt volna a könyvért, hogy visszavegye, de hát kit akarunk becsapni, Roland fél kézzel elbánt vele meg az ötven kilójával. Rögtön felfújta az arcát a lány, ahogy a rellonosból kitört a nevetés. Mármint komolyan, olyan volt mint egy mókus, akinek tele vannak a pofazacskói, csak ő éppenséggel a haragját fejezte így ki. Nagy lendületet vett, és kicsavarta a srác kezéből a kincsét.
- Semmi közöd hozzám, meg az olvasmányaimhoz - durcáskodott azonnal. - Szabad országban élünk, azt olvasok, amit akarok - emelte meg kicsit a hangját, mire újabb pisszegést kapott innen-onnan. Aztán rájött, ő, hogy nem volt fair, hogy így ráripakodott a barátjára, de akkor már mindegy volt. Meg amúgy is. Ha kineveti, akkor nem is fog neki többet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Bármennyire is nehezére esett elismernie a lánynak, ahogy Roland kimondta a szavakat, még ő is átgondolta. Bár abban jelenleg nem volt száz százalékig biztos, hogy a libabőrt a nyakán barátja hangja, vagy ténylegesen a név okozta, de hát most már kiderült, hogy bármi lehet. Mindenesetre még mindig tartotta a szerepét, és úgy csinált, mint aki nem érti, hogy mi ütött a fiúba, mosolyogva rázta a fejét, és inkább nem szólalt meg. Még a végén olyat mond, amit nem kéne.
Barát. Igen, mostanában egészen sok akadt neki a Bagolykőben, és határozottan annak mondaná Rolandot, ha valaki megkérdezte volna tőle. Még sem tudott mindenkivel olyan igazan beszélni, mint ahogy Lokival szokta. Az emberek gonoszak, és elítélik. Egyik percben még a barátaid, aztán a következőben meg már a hátadba szúrják a tört. És ha ő nem képes elfogadni saját magát, hát más mégis hogy lenne képes?
- Hát őőő... - gondolkodott el a lány, hogy ezt mégis hogy a fenébe lehetne szépen megfogalmazni? Csak úgy, ha teljesen őszinte lesz, ahogy Roland is szokott vele. Hiszen ez az a tulajdonsága, amit legjobban szeret benne. Meg hogy nem bonyolult.
- Na jó, szóval amikor megtörtént a csók, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Így azt gondoltam, hogy ez semmi, meg már smároltam sráccal, szóval miért ne tenném meg újra. És akkor nem is éreztem úgy semmit, meg ott volt nekem B... szóval egy lány. De aztán történt egy kis incides Lokival, és összezavarodtam. Aztán most eljöttem ide, és azt hiszem biszexuális vagyok - hadarta el a lány olyan gyorsan, amennyire csak tudta, hogy a közepén véletlenül se tudja meggondolni magát. Közben szemeivel folyamatosan a bűnös könyvet fixírozta, nem is mert Roland arcára nézni, nehogy megfutamodjon attól, amit látna rajta.
- Szóval most próbáltam a többi kérdésemre választ találni, de úgy látom nincsenek válaszok - vont vállat, és félszegen nézett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Dőltek belőle a szavak, ahogy mindig is szoktak, még majdnem Boróka nevét is elkottyintotta, de szerencsére még épp időben észbe kapott. Hát komolyan, milyen lett volna, ha hónapokig kibírja anélkül, hogy Lokinak szólna róla, aztán jól elmondja Rolandnak a nagy őszinteségi rohamában. A félbeszakítások se zavarták meg a tempóján se a mondandóján, mert most ki kellett jönnie mindennek. Már túl régóta benne volt minden, és mindenki is. Egyszerre túl sok volt neki, és mégis túl kevés a válasz, egyszerűen csak vágyakozott egy megnyugtató szó után.
A kérdések persze csak úgy peregtek rá a mondandója után, de ő úgy érezte, hogy életében talán először futott ki a szavakból. A torkában érzett valami gumót, mintha minimum mandragórát nyelt volna, és csak idegesen játszadozott az ujjaival. Életében először talán szégyellte azt, aki.
Az erélyes felszólításra kapta fel pilláit, és szomorkásan nézett Rolandra. Talán még soha nem voltak egymáshoz ennyire őszintén komolyak, és éppen ezért esett olyan jól neki, amit a zöld mondott neki. Talán még sincs elveszve annyira, ha ilyen barátai vannak.
Nagyot sóhajtott. - Az incidens az volt, hogy elmentem Lokiékhoz házat őrizni, mert nem volt náluk senki és hát... volt egy kis making out. És velünk még sose történt ilyesmi. Sose volt köztünk szexuálisan... semmi. És lehet nálad is csak tagadtam magamnak is, és akkor meg csak a tündérpor miatt éreztem amit amúgy kellene. Szóval szerintem biszexuális vagyok - vontam le a végső következtetést.
- Ami a kérdéseket illeti... Hát tudod én még sose jutottam el lánnyal odáig, hogy esetleg több legyen csupán egy csóknál, és hát... öhmm... - kezdte Marina lassan, de aztán rájött, hogy Rolanddal beszél, nem kell szépítenie a dolgokon. - ... szóval hogy elégítesz ki egy lányt? - dobta be a nagy kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Tudta, hogy nehéz lesz, mert hát nem volt egy egyszerű eset, de nem hitte, hogy ennyire sokáig fogják tárgyalni az elmúlt fél év eseményeit. Mert hát túl rég volt, legalábbis Rolanddal való csók biztosan. Az igazat megvallva már nem is nagyon emlékezett rá, hogy az milyen volt, csak hogy nem volt rossz élmény.
- Hey, ne nevezd marhának. Ő a legjobb barátom - vette rögtön védelmébe a barna. Nem szerette ha rosszat mondanak mások a barátairól. Az az ő kiváltsága volt. - De nem, pont fordítva. Tündérporral nem voltak gátlások úgy, mint amikor téged csókoltalak, és azért lehet, hogy... - hallgatott el, ahogy megérezte az arcán Roland tenyerét. - Most mi történik? - kérdezte megzavarodva, de azért egyenesen a fiú szemeibe nézett. Tetszett neki, ahogy a másik beletúrt a hajába, volt benne valami, ami miatt a gerincén végigfutott a jóleső bizsergés. Pillái önkéntelenül estek a fiú ajkaira, ahogy azok egyre közelebb jöttek hozzá, és bármilyen meglepő is volt, nem akart elhúzódni. - Most meg fogsz csókolni? - suttogta a köztük lévő kevés levegőbe.
Komolyan hallgatta barátját, hátha megtud valami értékes infót, és épp amikor jött volna a lényeg, akkor akadt ki a kérdés miatt. - Igen, mert azt mondtad rossz helyen keresem a választ. Te erről csak többet tudsz! Mert figyelj, nagyjából tudom mit csináltok ott lent, de hogy azt amikor történt élveztem és nem kielemeztem az agyamban, szóval mégsem teljesen tudom - magyarázta halkan, mert hát azért volt egy-két ember rajtuk kívül még a helyen. Nem is értette Marina, hogy mégis hogy képesek mások máris tanulni.
Nézte, hogy a másik pontosan mit csinált, és milyen instrukciókat adott neki. - Nincsen tabletem. Ez a telefonomon is működik? - kérdezte a lány, és előhúzta a felcsapós telefonját. - Az a baj, hogy ha megmutatod rajtam, azt megint nem fogom látni, és nem fogom tudni, hogy mit csináljak, ha oda jutok. Ezért nézegettem ezeket a képeket - csapta fel a könyvet a barna az egyik nagyon erotikus oldalon. Hihetetlen, hogy ilyeneket tényleg sematikus ábrán mutatnak be embereknek.
- Ha mind a két oldalon játszol, akkor ha egyszerre van barátod és barátnőd... az megcsalásnak számít? Mármint mind a kettővel más igényeket elégítesz ki - tette fel a következő elmés kérdést a lány. Ha már őszinte, akkor legyen teljesen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Marina már biztos volt benne, hogy valami nem okés vele. Nem elég, hogy ma a könyvtárba jött megtalálni a nemi vonzódásának tárgyát, de a teste konkrét reakciókat mutatott Roland irányába. Rolandéba, akinek eddig folyton csak az agyát húzta a kisebb érintésekkel, meg azzal a gyenge csókkal. Most meg képes lenne minden szabályát és irányelvét sutba dobni, ha a srácnak nem csak az ujja érintené az ajkát.
A totálisan feje tetejére állított világ ott folytatódott, hogy praktikákat kért a sráctól, hogy ő majd azt kamatoztatni tudja. Nem tetszett neki, hogy megjegyezte a B betűt, mert nem ismert olyan sokat belőle. B mint... Boglárka? Bazsarózsa. Borbála! Na jó, azért szerencsére akadt b betűs női név. - Amit a fiúk csinálnak, nekem ahhoz nincs eszközöm - nézett sokat mondóan a srácra, és még a lába közé is mutatott, hogy értse miről beszél. Persze, értette ő azt, hogy azon kívül még mást is szoktak tenni, csak hogy mégis az volt a lényeges része a dolognak, nem? Azt az élvezetet nem lehet csak úgy kipótolni valamivel.
Közelebb húzódott, hogy megnézze a srác mit pötyögött be, és már lendült volna a keze, amikor rászólt. - Miért, ez titkos? - suttogta a lány, és sejtelmesen körbe is nézett. Igazából azért sem akart bármit is próbálkozni Rolanddal, mert hát az ő első alkalma nem volt épp kellemes élmény. És hát, azóta se próbálkozott újra mással, szóval fogalma sem volt róla, mennyire lenne ügyes. A srác meg akkora szoknyapecér, hogy nem csodálkozna, ha minden tökéletesen menne neki már most. Kicsit szégyellte a lemaradását. - Egyenlőre akkor megnézem ezeket a dolgokat - vette vissza a telefonját, és inkább elrakta, nehogy véletlenül is rákattintson valamire, amire nem kéne.
- Az emberi érzelmek bonyolultak... - akadt ki a lány elhúzva a száját. - így igazából akkor nincs is előnye annak, ha mindenki is bejön, mert ugyanúgy egy valakit kéne választanom. És akkor hova tegyem a voksom? A lányok, vagy a fiúk mellé? - tette fel a következő kérdést. - Nem azért nyitogattam ki az ajtókat, hogy most jól visszazárjam őket - hitetlenkedett. Túl sokat akart? Meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland

A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Érintések, csókok. Pontosan tudta, hogy Roland miről beszélt, hiszen több órát töltöttek már Borókával csak azzal, hogy az ágyban feküdtek, és egy szó nélkül hagyták, hogy testeik egymáséra hangolódjanak. Néha még a pólóktól is megszabadultak, csak abban nem volt biztos, hogy mi következik az után. Rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy talán nem lesz elég a rellonos lánynak, és az igényeinek.
Bólintott egyet beleegyezően. Roland sose csapta még be, szóval most is bízott benne, hogy minden tanácsa használható lesz, ahogy azok a bigyók is a telefonjában. Igazából már nagyon érdekelte, hogy azok pontosan mik is, csak hát még mindig volt kérdése. De hogy ne lenne, hát neki folyton jár a szája.
- Nyugi Roland, te lennél az utolsó ember, akire azt mondanám, hogy meleg - nevetett a lány, és a srác vállára tette kezeit. - De tényleg köszönöm. Segített ez most - mosolygott rá. Nem csak a tanácsok, hanem minden. De legfőképpen az elfogadás. Már csak Kendének kellett elmondania, és ha a legjobb barátai tudnak róla, akkor onnan már mindegy volt neki, hogy ki mit mond rá majd. Talán gyermeteg volt az a bizalom, amelyet a srácokba fektetett, de ez volt az egyetlen esélye, hogy ne gubózzon be újra, mint ahogy régen is tette a furcsa gondolatai miatt.
- Na menj, keresd meg azt a feneket, ami miatt képes voltál betenni a lábad a könyvtárba. Én meg megyek, és edukálom magamat - kacsintott barátjára, és feltápászkodott a földről. - Oh, és ami az ajánlatod illeti, ki tudja, hogy még szükségem lesz-e a mesterkurzusodra - vont vállat, miközben elkezdett hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#RolandCsibe

Természetesen a barna, ahogy szokta, hagyta figyelmen kívül a felé érkező minden negatív cselekvést. Mint most az ingerült olvasást, amit Amélia levágott neki. Ő meg csak beszélt, és beszélt megállhatatlanul, hogy biztosan felkeltse a másik figyelmét.
- De miért ne csinálnánk rendszert? Meggazdagodnánk és még az alapanyagot is az iskola fizetné. Olyan hasznunk lenne egy üvegen, mint egyik sörfőzdének se - bólogatott a lány, mintha ezzel képes lenne meggyőzni a szöszit.
- Hát, talán megemlítettem egy két embernek, de csak azoknak akikben bízok. Loki tud róla, ha ez a kérdés - válaszolta lazán, egy ördögi mosollyal az ajkán. Új év, ugyanaz a Marina. Hát nem szép, hogy így tud bárkit szekálni? Közben be is futott a társa, minden úgy alakult, ahogy annak kellett.
- Látod, ő például nem tud róla - magyarázta a barna, mintha csak bizonygatni akarná az igazát. Mosolyogva nézte, ahogy Roland belenyúlkált az ételbe, még fel is nevetett kicsit. - Nem, nem tudtam. Szerinted a gyümilé is más? Te mit iszol, Csibe? - kérdezte Marina a másik bögréje felé biccentve. - Jó cucc? - folytatta a small talkot, aztán felkapott egy másik csészét az akárki elől, aminek természetesen a levitás nem örült éppenséggel.
- Nah, akkor igyunk a levitás jó kajákra, és a titkokra, amiket eszméletlenül jól tartok meg - biccentett Amélia felé sokat mondóan, hogy lássa ez egy olyan gesztus, amit jobb betartani most, mielőtt elkezdi hangoztatni a tavalyi eseményeket. Inni kell a titokra, vagy kikotyogja. Marina elméjében ez így működött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Tényleg nagyon ügyesen zavarta össze a srác a barnát. Már épp elkezdett magában kételkedni, meg abban, hogy ez az egész film - amire mégcsak nem rég jött rá alapból is -, amikor kiderült, hogy de. Csak épp egy nagyon nagy fanatikussal áll szembe. No nem mintha ez lassan amúgy se esett volna le Marinának. NAGYON LASSAN. Foghatnánk arra is, hogy nem ismeri a filmek világát, de az igazság az, hogy mióta Kendével barátkozott az agya valahol a nulla és a mínusz öt között működött. Legalábbis ha nem hülyeségről volt szó.
- Hát figyelj, A szél neve is baromi jó világot ír le, és nagyon szeretem, de még ezért se lennék hajlandó beöltözni neked egy királygyilkossá - vallotta be a lány, ahogy az ajánlatot hallotta. - És nem mondtam róla véleményt, csak annyit, hogy film - nevetett a lány a fiú viselkedésén. Ő is el tudott indulni dolgok miatt, de ez valami extra volt még neki is. - De tudod mit, ha van könyvben, elolvasom! Még akkor is, ha te hoztad rám a frászt a folyosó közepén, miattad dobtam el a sütim és a telefonom. De arra nem veszel rá, hogy alkut kössek veled, amiben semmi jó nincs számomra - nevetett fel az ötleten is, aztán már amikor kezdte volna azt hinni, hogy érti mi történik, a srác már megint összezavarta.
- Várj. Azt hittem a neved E.T. - meresztette szemeit, és beletúrt sűrű tincseibe. Hát nem hitte el milyen furcsa szituációba került. Ha a sütizés után azonnal bealudt volna se álmodott volna ennyire bizarr valamit. - Hát neked biztos az lehet, de várj. Hogy tudsz ezen keresztül enni? Mármint befér valahol a sültkrumpli? Vagy legalább a szívószál? - vette át végül mégis a sisakot, mert hát ez érdekesebb volt, mint hitte. Most hogy már kiderült, hogy mi a csuda is az. Aztán csak nem bírta ki, és felkapta a fejére. Úgy forgott benne körbe, mintha attól többet látna. - Csávó - válaszolta a sisak mögül, majd mégis kibújt belőle, és visszanyújtotta a tulajdonosának.
- A konyha jól hangzik - válaszolta, közben előre meg hátra dobta a haját, mert az a bigyó tötál összekócolta, majd a kis szalamandráért is lehajolt, hogy visszarakja a vállára. - Dán vagyok. Egy pár évig Hogwartsba is jártam, aztán most... két éve, hogy itt vagyok - mosolygott egyszerűen. - Azért van akcentusom, mert nem használok fordítót. De tudod kacsa nehéz ez a magyar nyelv - ingatta a fejét a barna, ahogy elindult vissza a manókhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

A szája ide-oda mozgott, ahogy próbált ellenállni Ádám kísértésének. De hát komolyan, ő sose volt semmi rossznak az elrontója, és ezt a mozgóképes csodás is már mióta meg akarta tapasztalni. Mégis huncut mosolyra húzódott végül az ajka. Nem adja ő olyan könnyen magát. - Meglátom - nézett a srác szemébe, amiől a másik biztos lehetett benne, hogy ez egy burkolt igen. - De semmiképpen nem fogadásból - szögezte le. Hogy miért volt ez ilyen fontos neki? Mert konkrétan semmi fogalma arról, hogy ha ígér valamit, az mi. Mert hogy a szavak felét nem értette, amit a másik mondott neki.
- Marina Darik. Szólíts csak Mae-nek - fogadta el a kézfogást mosolyogva, csak hogy egy fél perccel később már a fején legyen az a csodamasina. Nem sokat látott benne, sőt, igazából semmit. Csak fényfoszlányokat, amiből tippelhetett, hogy hol lehet Ádám.
- Dögös? A dög az nem halott állat? - ráncolta össze a szemöldökét, miközben hagyta, hogy a fiú a segítségére legyen a... mindennel. Milyen jó is a hosszú haj, nem? - Furcsa ez a nyelv. Akkor ez most jó, vagy nem? - próbálta megfejteni. Általában ha barátai mondanak valami ilyesmit, akkor a hangsúlyukból meg tudta állapítani, hogy vajon ez mit jelenthet. Vagy kontextusból. De hogy most egyik se segített neki, az tuti.
- Voltál már ott? - lelkesedett rögtön Mae. - Melyik városban? Voltál a tengernél is? Jézusom, úgy szeretem a tengert. Biztosan van bennem rendes viking vér is. Szerintem el tudnék vezetni egy hajót is - nagyzolt rögtön. A szavak csak úgy áradtak ki a száján, mintha muszáj lett volna. Sose volt egy szégyenlős lány.
- Csak nem adnál nekem nyelvleckéket? - emelte meg szemöldökét a lány, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire kétértelmű is volt ez a mondat. Bár ha tudatában lett volna se zavartatta volna magát. Rolanddal is úgy indult a kapcsolatuk, hogy kapott a segítségért egy csókot. De hát az még nem jelentett semmit. Néhány kultúrában nem volt nagy dolog a csók.
- Világutazó? Nem. Csak nagyon szerettem volna tanulni. És aztán Magyarországra jönni. A nagymamám volt ide való. De a szüleim nem. Apa a minisztériumba dolgozik, anya meg eltartott boszorkány. Tipikus aranyvérű család vagyunk - vonta meg a vállát. Ennyi infó bőven elég is volt a szüleiről. Talán sok is.
- Azt majd én letesztelem - vigyorgott a barna a fiúra, és belekarolt, miközben mentek lefele. Hiába ijesztette meg. Mae máris barátjának fogadta Ádámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Olyan nagyon reggel volt. Ráadásul az első vizsganap, és nagyon nem állt rá készen. Se arra, hogy elmenjen Bájitaltanra, se arra, hogy vége legyen az évnek. Most annyival biztonságosabban érezte magát, hogy Loki mellette olvasgatott még valamit - valószínűleg nem a tananyagot -, a másik asztaltól meg Kende intett neki. Otthon volt. Elrévedt az egyik zsemlét nézve. Elképzelte milyen lesz újra Dániában. Az egész lakás más volt a nagymamája halála után. Csöndes, hideg. Konzervatív.
Észre sem vette, hogy Loki valamikor felállt mellőle, talán még kérdezett is tőle valamit. Vagy elköszönt. Vagy bármi. De az egyetlen dolog, ami ki tudta billenteni évődéséből az a hirtelen támadt moraj volt, ami egész Nagyteremszerte feltámadt. Összeráncolt szemöldökkel nézett arra, amerre mindenki más. Egy gyönyörű, ritka, különleges bagoly lebbent be egy nagy csomaggal a karmai között. Marina csak még kevésbé értette, hogy mi történik. Hiszen Stjerne a Darik család büszkesége volt. Felemelkedett ültéből, és esés közben kapta el a hosszúkás pakkot. Az éjszakai égboltra hasonlító szárnyas anélkül lebbent tovább, hogy csak visszanézett volna Mae-re.
A barna lassan lefektette a tárgyat, és kissé remegő kézzel bontogatta a tömérdek mennyiségű csomagolót. Úgy tűnt valami értékes bújik meg benne, ebben biztos volt. És ahogy lehullt az utolsó adag papír is, egy gyönyörű seprű csillant meg. Sose látott a lány még olyan szépet, mint az. Óvatosan a mellékelt levélért nyúlt, hozzáérni is alig mert a tárgyhoz. Mintha csak valami hiba miatt kötött volna ki nála. De a borítékon Madam Lykke neve állt. A lány megsimította a kézírást, apró mosoly reszketett ajkain, és felnyitotta a papírt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Gyorsan, de véletlenül sem felületesen olvasta át azt a pár sort, ami a seprű mellé lett illesztve. Megdobbantotta a vörös-fehér kis szívecskéjét, hogy anyanyelvén olvashatja a sorokat. Szinte hallani vélte Madam Lykke erős tónusát, ahogy a szavakat egymás után falta. Épp csak nagyszülei kerültek megemlítésre, mikor bal válla felől valaki megszólította. Vagy legalábbis azt gondolta, mert hogy egy szavát nem értette annak a jóembernek, csak hogy szemeit az új seprűjén legelteti. Be kellett vallania, volt is min. Az egész maga volt a csoda.
- A bagoly hozta - jelentette ki az egyértelműt a lány, mintha nem nézte volna végig mindenki, ahogy az a csodaszárnyas belibben a hatalmas pakkal. Még ezt is tökéletes eleganciával hajtotta végre. Apropó bagoly. Ezek után muszáj lesz írnia Madam Lykke-nek, hogy előszedték-e, amiért a családi büszkeséggel végeztette el a piszkos munkát.
- Miért, te tudsz róla valamit? Nagyobb szakértőnek tűnsz, mint én - bökött a srác kezében tartott cirok felé. Szemei újra visszasiklottak a levélre, igazából ő is kíváncsi volt, hogyan került a birtokába az ereklye. Biztos volt benne, hogy nem a szülei küldték, hiszen azok nem bíznának rá ilyen értékes dolgot - be kell vallani, jogosan. S habár nagymamája meg van említve valamiért az írásban, ő már képtelen lett volna. Hiszen meghalt.
És mégsem. Mert ahogy kapkodta a szemeit a dán szavak felett, lassan de magabiztosan leesett neki a tantusz. - Hiszen ez a nagypapié volt - derült meg az arca egyszeriben, és úgy nézett a magas csávóra, mintha ez bármit jelentene neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Nem sokszor szokott figyelmet fordítani az emberekre. Igazából örült, hogy ha a közvetlen közelében lévőknek meg tudta jegyezni a nevét. De mikor a másik felismerte kicsit se leplezve végigmérte a másikat tetőtől talpig.
- Ismernem kéne téged? - gondolkodott el, és egy pillanatra még a levelet is elfelejtette, hogy ott van a kezében. Ismerős. Határozottan ismerős ez a kócos haj. De az istenért nem jött rá honnan. Nem mintha rájött volna közelebb lenne a megoldáshoz, valószínűleg a srác neve akkor is elérhetetlen távolságba lenne a barnától, ha a vöröske már tízszer is elismételte neki. Scuse me, ez már csak ilyen.
- Nem, csak szeretett kviddicsezni. Ha nem lettek volna az elvárások mint aranyvérű örökös biztos híres játékos lett volna - mondta Marina csak úgy reflexből, és továbbra is a levélkét olvasta. Keze a nyakában lógó aranylánccal játszott, és halvány mosoly futott végig az ajkán. - Mindig van érzéke a különlegességekhez - jegyezte meg. Orrát hirtelen megütötte valami büdös, és úgy nézett fel, mintha már a szemét is marná.
- Mi a szutyok ez? - hajolt közelebb a büdös növényhez, aztán kicsit arrébb lépett tőle, hogy a levelet kellő távolságba helyezze attól a szörnyűségtől.
- Persze, csak nyugodtan. Csak vigyázz rá. Szerinted erre egyáltalán felülhetek? - merengett el hangosan. Ő maga még nem érintette meg a seprűt. Túl előkelő volt ahhoz, hogy pont az ő kezében sorvadjon el. Még csak az kéne, hogy valami nagy bajt okozzon benne. Vagy vele. Igazából mind a kettő elképzelhető lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Még mindig felhúzott orral méregette a büdös valamit, mintha Zalán magyarázata nem lett volna elég neki, hogy elhiggye, hogy nem fog kárt okozni benne. Vagy a közvetlen közelében. - Elég gonosz tanárod van, ha ilyet bíz rátok. Biztos nem büntetésből adta? Lehet valami rosszat csináltál. Sokszor velem is megesik, hogy észre sem veszem, és felhúzom a tanárokat. Pedig nem teszek mást, csak kérdezek. Jó, néha nem odaillő kérdést, vagy csak szimplán hatodjára kell miattam elmondaniuk egy-egy információt, de nem mindig megy a magyar nyelv - vont vállat Marina. Hosszú magyarázat volt, mintha bárkit érdekelt volna, de hát nem ő mondta a kölyöknek, hogy jöjjön oda hozzá. Akkor meg magára vessen.
A levélben található mondatok megmelengették a szívét. Nem csak azért, nert nagyanyja kézírását már rég látta, hanem mert ez az egyetlen gesztus elég volt neki, hogy az egész család szeretetét egyszerre érezze hirtelen. Nagypapa seprűje, amelyet a nagymamája neki szánt, és amelyet Madam Lykke juttatott el hozzá, nem hagyva, hogy a szülei kisajátítsák a relikviát.
- Jó de egy normális kviddicsesnek használható, vagy nekem használható? Tudod az ilyen eszközök elég érzékenyek a jelenlétemre. Mármint a kviddics éppen megy, meg szeretek is repülni, csak a seprűk nem bírják sokáig velem - magyarázta a dán, még mindig ódzkodva a pillanattól, amikor hozzá kell érnie a tárgyhoz. Amíg nem bizonyosodik meg, hogy bírni fogja, nem próbálkozik. És ezt az elhatározását csak még jobban megerősítette Zalán, mikor olyan nagyon ámuldozva ránézett. Marina meg kérdőn vissza rá.
- A-ham - bólintott Mae még mindig nem értve a vörös egyetlen szavát sem. Mi van abban, ha Hollósi? A holló az egy szépen repülő madár. Legalábbis úgy rémlett neki. Lehet arra akart utalni Zalán, hogy a seprű úgy száll, mint egy holló?
- Várj, akkor most holló vagy fecske? Az kettő és különböző madárfaj, nem? - értetlenkedett Marina, és ha nem kezdett volna el lassan kiürülni a Nagyterem, talán még meg is kérdezte volna valakitől random, hogy ennek az egésznek mi értelme van.
- Ki akarod próbálni? Mármint nem tudom vizsgázol-e vagy valami, de én szívesen kimegyek veled a pályához - ajánlotta a barna. Olyan nagy áhítattal nézte Zalán, hogy azt képtelenség volt nem észrevenni. Ha csak ennyivel boldogabbá tehette valaki napját, akkor miért tagadná meg tőle? Meg különben is jobb, ha valaki kipróbálja előtte milyen. Valaki olyan, aki ért is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Parádés. Egy újabb szó, aminek majd utána nézhet. Fejben jól fel is jegyezte, nehogy elfelejtse, ötször ki is mondta fejben, talán még a szája is mozdult akaratlanul. Viszont arra szövegkörnyezetből rájött, hogy ez valami jót jelent.
- Jajj nem, félreértesz. Általában nem a seprűkkel van a gond, hanem velem. Madam Lykke azt szokta mondani csak szétszórt vagyok, de néha van olyan, hogy elfelejti az agyam, hogy fogok egy tárgyat. Így törtem el a kedvenc bögrémet is - vallotta be kicsit elhúzva a száját. Arról inkább nem is beszélt, amikor egyszer a lába lépcsőzés közben elfelejtette, hogy meg kéne tartania a súlyát, és összecsuklott. Tutira nem működik rendesen.
Oké, most valami komoly magyarázat érkezik, Marina már fel is készítette magát gondolatban, hogy nagyon kell figyelnie. De aztán totál meglepetésként érte a mondat. - Ijjj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! Seprű unokatesók vagyunk - ujjongott a lány, és még tapsikolt is egy kicsit. Aztán egy másodperc múlva teljesen megfagyott, és arcára a döbbenet mellé komoly félelem is költözött. - Jajj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! - jelentette ki gondterhesen, a homlokára csapott. Nem derülhet ki a titok, főleg nem így. Még minimum három évet ki kellett volna bírnia. Nem mehet haza, mikor végre otthonra lelt.
- Ígérd meg nekem, hogy soha nem kérdezel rá a nagypapádnál, hogy hívták a papit - nyújtotta ki figyelmeztetőleg a mutatóujját a barna a vörösnek támadva. Nem lenne jó, nagyon nem.
- Zalán, ne most jöjjön elő belőled a szerény levitás gyerek - figyelmeztette Marina ingatva a fejét. Kiscsibe is egy csomószor csinálta ezt. Hogy ők sose untak bele, nem is értette. Ha akartak valamit, akkor csinálják. Pláne, ha engedélyt is kapnak. - Figyelj, ez a dolog minimum akkora dolog neked, mint nekem. Szóval mit szólnál, ha kipróbálnánk egymás után mind a ketten? - ajánlotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Onnan tudta a barna, hogy a híre még nem ért el Zalánhoz, hogy ezt a kérdést fel merte tenni. - Hát... - húzta el a száját Mae egy kicsit. - ...volt rá példa. De még kicsi voltam, azóta sokkal jobban figyelek. Főleg ha fontos dolgokról van szó. A telefonomat is csak kétszer kellett megjavítani az utóbbi két évben. Pedig egyáltalán nem értek hozzá - jelentette ki magabiztosan. Talán Roland volt a ténytől a leginkább boldog. Bár az is igaz, hogy így nem segíthetett Marinának olyan gyakran. Na ha van különleges barátság, akkor az övék olyan.
Jelenleg nem tudta, hogy örüljön vagy inkább szomorú legyen azért, mert nem a nagypapája vezetéknevét örökölte tovább. Kellett az apjának megváltoztatnia azt, mintha örökre ki lehetne törölni a múltat. Még jó, hogy a nagyi sokat mesélt neki a papiról, mert a végén még elhitte volna a szüleinek, hogy egy szörnyetegről van szó. - Valaki - felelte nagyon demokratikusan a lány. Így biztos nem fog gyanakodni a srác, szép munka, Marina.
- Nem hiszem, tudom - mondta magabiztosan. - Van egy pár ismerősöm onnan, és mindig ezt csináljátok. Csak most nincs kedvem belemenni a "milyen előnyöd származik ebből" vitába. Csak fogadd el - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Mae. - Sådan! - örömködött a lány, és gyorsan megölelte a fiút. - Ez nagyon jó lesz - fordult vissza a seprűje felé, és óvatosan visszacsomagolta mintha csak egy kisbaba lenne. - Fél óra múlva lent tali - köszönt el, és a hóna alá csapva a tárgyat indult el a körlet felé. Kit érdekel a reggeli, vagy bármilyen vizsga, ha ilyen remek programok várna rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#VAVpara
#mágiajogrészleg
#tanulósba
#Amélia

Marina Darik félt. Nem is, rettegett. Ha megbukik ezen a vizsgán, akkor ennyi volt. Nagymama teljesen feleslegesen küzdött azért, hogy iskolába járhasson, hiszen ez azt jelentené, hogy nem sikerült semmit elsajátítania. Vagyis nem úgy, ahogy kellett volna. A szülei pedig vérszemet kapnának, és felhasználnák ellene, hogy többet be se tehesse a lábát Magyarországra. Ő pedig hiába volt tizennyolc éves, képtelen lett volna a segítségük nélkül megállni a lábán. Tehát csak egy választás maradt: fel kellett készülnie.
Nem mondta senkinek, bár Loki valószínűleg tudta. Legjobb barátja az egyetlen, akinek van arról fogalma, hogy Mae mennyit olvas a szabadidejében. Eleinte azt mondta csak azért teszi, hogy javítsa a nyelvérzékét, de azóta sokkal több lett ez neki. Na persze ez nem jelenti, hogy gyakran bújja a tankönyveket. Azok egészen más kategóriát képviseltek. Na de a lényeg, hogy ezen a szép téli délutánon végül rávette magát, hogy nem egy, nem kettő, de már három teljesórája a könyvtárban szenvedjen. Kevés volt az inger, pedig pontosan ezért ment oda. Szobatársai általában elterelték valami őrültséggel a figyelmét, vagy a kis szalamandra kezdett el éhesen a karján fel-alá mászkálni, vagy éppen egyik haverja rontott be valami fergeteges ötlettel. Nem, most koncentrálnia kellett, bármennyire is nehéz volt.
Mondatot mondat után próbált feldolgozni, de már fájt a halántéka a sok tudástól, ami hirtelen került oda. És hogy mit tanult? Tulajdonképpenmindent. Volt előtte bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan, átváltoztatástan, de még sárkánytan is. Csakhogy Denis vizsgáján se bukjon meg. Kétségbeesetten nézett végig a halmokon, és végül egy nyögés kíséretében elengedte nyakizmait, és szimplán beledőlt az előtte levő lapokba. A pergamenről visszaszűrődött a szuszogása, olyan halk volt az egész helyen. Amíg nem…
Felkapta a fejét, és mint egy őrült ugrott fel a helyéről, és ölelte meg Csibét. Végre valaki, aki elterelikicsit a figyelmét.
- Bárcsak… - sóhajtott drámaian. És ő is a kupacokra nézett, mintha eddig nem tette volna meg. Egyszerre hét könyv volt nyitva, nem mintha mindegyiket olvasta volna, de tudta, hogy ha egyszer véletlenül rátalál valaki, akor jól fog kinézni.
- Tanulok. Tudod, nemsokára VAV és kicsit jó lenne, ha felkészülnék. Állítólag nagyon sok múik az ilyesmin, szóval… talán egy kicsit tartok tőle, hogy nem fog sikerülni - magyarázta enyhén túl a dolgot ahelyett, hogy bevallotta volna, állatira fél tőle.
- De te mit keresel itt? Ezen a részleges soha senki nem szokott megfordulni - ráncolta össze a szemöldökét a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#VAVpara
#mágiajogrészleg
#tanulósba
#Amélia

Ne félj tőle. Sokan látták már el ilyen jó tanácsokkal, és értékelte is őket a maga módján, de ha őszinte akart lenni, kicsit se segítettek. Nem csak azért, mert hasztalan, hanem ha olyan könnyedén megy ez mindenkinek, akkor neki miért nem? Mármint az egész. A tanulás, az anyag, minden.
- Oh, az tudod azért van itt, mert az összes diktátor korrupt. Ha nem sikerül a vizsga, esetleg máshogy meg tudom oldani, hogy mégis átmenjek. De nem sok jó praktikát találtam benne - vonta meg a vállát a barna, és szemével végigkísérte a könyv útját.
- Persze, de buta vagyok - csapott a homlokára. - Lehet tudottalanul azt akartam, hogy rám találj - mosolygott Mae, és lehuppant az eddig elfoglalt helyére. Egyik lábát felhúzta a székre, és arra támaszkodva nézte Rózát. Aki élete legnagyobb hibáját követte el ezzel a kérdéssel.
- Leginkább nyűgösen. Tudod, ha nem megyek át a vizsgán, akkor semmi esélyem, hogy itt maradjak. Mármint Magyarországon. Benne a rendszerbe, ahol tanulhatok. Ha ezt elszúrom, akkor hazarendelnek, és egy tanító mellett sajátíthatom el az etikett minden fontos lépését, hogy jó feleség váljon belőlem - szakadt ki a mellkasából szinte egy szusszanásra. - Ne haragudj, nem akartam... - túrt bele zavartan a hajába.
- Ádámmal? Ja hát.. fogjuk rá. Én is túlreagáltam. Meg volt valami varázslat a teremben. Azt mondta olyan volt, mintha képtelen lett volna igazat mondani. És így... olyanokat mondott... na mindegy. Szóval megbeszéltük - fukarkodott a szavakkal magához képest a lány. - Inkább mesélj te. Olyan ritkán beszélünk normálisan. Mesélj valamit - fektette rá az állát a térdére, ezzel is kifejezve, hogy ő most tényleg hallgatni fog. De TÉNYLEG!