Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelika

Kicsit meglepődtem, hogy itt látom Angelicát.
– Szia! Nem baj. Én épp csak eljöttem a könyvtárba. És te?
Kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol.
– Én is épp a könyvemet bújtam, csak akkor jöttem rá hogy te vagy amikor fel néztem a könyvemből. Igen, tényleg elég hideg van! Te mit olvasol? Én csak egy állatos könyvet kerestem, amúgy mihez kell ez a könyv? Nekem nem kell semmihez, csak akartam valamit olvasni. Elmegyünk valahova a kastélyon belül? Mert most nem igazán van jó idő ahhoz, hogy kimenjünk. Vagyis jó idő van, csak nagyon hideg van, te nem fázol?
Lehet, hogy megkérdezem hogy merre menjünk. És ha beleegyezik a sétába, akkor elindulok. – Vagy maradjunk itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelica

Hát igen, nekem is könnyű elveszni a könyvek között.
– Hm. Én épp csak eljöttem ide a könyvtárba nézelődni, és találtam egy ilyet, mi ennek a címe, hm, mi is a címe?
Nem jut eszembe, megkérdeztem, hogy ő tudja-e a címét. És utána jövök rá, hogy rá van írva. És magamban még ekkor se tudtam a címét.
– Mi is a címe? Lehet, nem is ezt akarom. Tudod, én egy kicsit válogatós vagyok a könyveknél. (Ezt kérlek tartsd titokban.) Ez legyen vagy ez? Nem tok dönteni, segítesz? 
Lehet hogy nem értek hozzá, és Angelica se tud majd dönteni, akkor mit csináljak? 

– Jó menjünk el, de mit együnk ott? Tudsz főzni?
Aztán jöttem rá, hogy azt mondta, hogy a manóknak kell megcsinálniuk.
– Jól van, vidd ki, vagyis vedd ki a könyveket. De te. Nem is tudtam, hogy ennyire könyvmoly vagy. Várjunk csak, nem  is mondtad, miért vetted ki ezeket a könyveket. Miért kell ennyi, Angelica?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen felriadtam az érdekes álmomból. Nem akartam vissza feküdni hiszen ha már fény van az azt jelenti, hogy reggel ezért inkább felöltöztem gyorsan. A pálcáért nyúltam, de mintha lába kelt volna. Nem volt ott. Megnéztem minden lehetséges helyet és mindenkit végig kérdeztem. De semmi. Le kullogtam a körletbe és leültem az egyik fotelbe gondolkodni. Amikor hirtelen valami össze hajtogatott papírost láttam meg. Kinyitottam és egy szöveg volt olvasható. “Nyugalomra vágysz? A falak lelked itt ápolják, segítségből kettőt adnak át.” Próbáltam ki silabizálni, hogy hova a francba kéne menni. Elgondolkodtam a szövegen.
– Talán a gyengélkedő. Hiszen ott ápolnak. – le pillantottam oda ahol találtam a cetlit és valamire rá világított a fény. Még egy papír. Viszont ez már sokkal kisebb volt.
– Fú, ez így nehéz lesz – gondoltam
– Olvass – pár pillanatig gondolkodtam – Nem, nem a gyengélkedő. Én hova szoktam menni ha nyugalomra vágyok? vadőrlak – elnevetem magamat
– segítségből kettőt adnak át – visszhangzott a fejemben ez a mondat
– Várjunk csak lehet meg van! a könyvtár. Hiszen ha nyugalomra vágyik az ember akkor oda tud menni hiszen ott csend van, mert csendben kell lenni és segítségből kettőt adnak át, mert a tudás… és az olvass pedig a könyvekre utal. – elindultam az asztalomhoz és összeraktam a dolgaimat és a cetlit (hátha kell) egy váll táskába.
– Akkor irány a könyvtár – kicsit még morfondíroztam
Végül elindultam a felfedező körútra.
Miközben mentem hiányérzetem volt. A pálcám miatt. Rájöttem, hogy elszoktam attól, hogy nem varázsolok. Mert most a legegyszerűbb dolgok is igen nehéznek bizonyultak. Miközben ezeken gondolkodtam oda értem a könyvtárhoz. Benyitottam és megpróbáltam feltűnés nélkül keresgélni. De egyelőre semmit nem találtam. Még párszor át olvastam a cetlit, de nem lettem okosabb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sokat keresgélek, de semmit nem találok. Mindig amikor le emelek egy könyvet ugyan az terem ott. Kicsit megnézem az előtte lévő helyet, de semmi furcsát nem találok. "Lehet, hogy ez valami féle utalás?"
 Na nézzük csak meg jobban a cetliket. Talán össze függésben vagy a két furcsaság
- bontsuk szét a mondatott. Talán kiderül valami. Nyugalomra vágysz? ez lehet, hogy amit olvasol az megnyugtat. Szóval valamit nyugtató könyv vagy az a könyvtár. - gondolkodom tovább
Valami hirtelen gondolatól vezérelve elkezdem más szemszögből nézni a szöveget.
- Vagy... Falak lelked itt ápolják. Nem, nem könyvek. Inkább.. egy hely. - kicsit gondolkodom, hogy ismerek-e ilyen helyet. És hirtelen felkiáltok
- Hát persze! Hogy nem gondoltam erre előbb! a lélek szoba. Hiszen ott a falak ápolják a lelked. De vajon mi lehet az olvass... hm... - hirtelen azon kapom magamat, hogy megint ugyan azt a könyvet tartom a kezemben
- Hát ez meg?? - meglepetten meredek a könyv borítójára.
- Ez megint a kezemben van? bele olvasok hátha okkal került a kezembe. - ki is nyitom a vastag könyvet és nagyon leköt. Elszalad az idő.
- ó, mi történt? ja tudom. - hirtelen előveszem a cetliket és gondolkodom
- olvass... lehet, hogy a pálcámmal van össze függésben. - és ezzel a lendülettel el is indulok a könyvtárból kifelé és elindulok a lélek szobához.