köszönöm
Az agyam túlságosan tele van mindennel. Vera megmondta, de az istenért sem vallanám be neki, hogy igaza volt, mert nem olyan a kapcsolatunk. Majd az utolsó utáni pillanatban elmondom neki. Tárgyalásról megyek tárgyalásra mindhárom városba, de az iskolában is teljesíteni kell, és amíg a diákjaimtól elvárom a minimális teljesítményt, addig úgy vagyok vele, hogy magamtól a maximumot szükséges, ha már én keserítem meg az ő életüket. Lafayette minduntalan felbukkan a gondolataim között. Az első találkozásunk bár nem sült el a legjobban, de a másodikat minden szempontból kihasználtuk, míg a következők… mesterkéltek voltak. Fogalmam sincs mit szeretne tőlem vagy mit sem, azzal sem vagyok tisztában, hogy én mit szeretnék magamtól, nemhogy még tőle, mikor letisztáztuk. Míg én a mának vagyok hajlandó élni, addig ő az igaz szerelmet keresi. Nem tudom, hogy naivnak vagy bátornak hívjam-e.
A hang zökkent ki a gondolataim közül. Azonnal megtorpanok, pedig abban sem vagyok biztos, hogy nekem szólnak, mert hát… megfordulok, majd találom szemben magam egy levitással. Mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elveszem tőle a papírokat. - Semmi baj, és igazán köszönöm, hogy utánam hoztad őket - pillantok a papírokra, végül csak becsúsztatom őket a kezemben tartott könyv lapjai közé. Tekintetemmel követem a fiút, ahogy leül egy padra, majd a tenyeréhez nyúl. Értetlen lesz a tekintetem, fülemet megüti a halk hang. Lassan lépek közelebb, lepillantok rá.
- Minden rendben van? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, barnáim ismét a tenyerére esnének, azonban ökölbe szorítja kezét. Szusszanva ülök le mellé, táskámat teszem magam mellé, a többi cuccal együtt. - Mutasd - nyújtom ki felé kezemet. Nem vagyok gyógyító, de mielőtt elküldöm a gyengélkedőre, talán enyhíthetem a fájdalmát.
A hang zökkent ki a gondolataim közül. Azonnal megtorpanok, pedig abban sem vagyok biztos, hogy nekem szólnak, mert hát… megfordulok, majd találom szemben magam egy levitással. Mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elveszem tőle a papírokat. - Semmi baj, és igazán köszönöm, hogy utánam hoztad őket - pillantok a papírokra, végül csak becsúsztatom őket a kezemben tartott könyv lapjai közé. Tekintetemmel követem a fiút, ahogy leül egy padra, majd a tenyeréhez nyúl. Értetlen lesz a tekintetem, fülemet megüti a halk hang. Lassan lépek közelebb, lepillantok rá.
- Minden rendben van? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, barnáim ismét a tenyerére esnének, azonban ökölbe szorítja kezét. Szusszanva ülök le mellé, táskámat teszem magam mellé, a többi cuccal együtt. - Mutasd - nyújtom ki felé kezemet. Nem vagyok gyógyító, de mielőtt elküldöm a gyengélkedőre, talán enyhíthetem a fájdalmát.