Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem voltam oda a csoportos étkezésekért, meg úgy általában a túl szigorú szabályokért a tusa kapcsán. Miért nem lehet külön asztalnál ülni, hogy legalább az ebéd jól essen? Igazából senkivel se voltam jóban a versenyzők közül, még talán Kati felé lettem volna a leginkább nyitott, de ő is elvágta magát azzal, hogy Yart védte. Szerencséje, hogy csapattársak voltunk, a sikeres bajnoki szereplés érdekében továbbra is kerültem vele a konfliktust. Távolságtartás, semmi több, az edzésekre is szándékosan külön mentem.    
Rendszerint ebéd után kaptunk kimenőt a tréningekre, most is oda indultam. Még a nagyteremben intettem Mau bának, hogy lelépek, nem vártam meg, hogy mindenki végezzen az étkezéssel. Lehámoztam magamról a rajongók hadát, majd a lépcsősoron lefelé, a bejárati csarnokon át vezetett tovább az utam. Még be kellett ugranom a Rellonba is a cuccomért.
Közeledett a Sárkánylovasok elleni meccs, és bár a tusa sokat kivett belőlem, a kviddicsben is igyekeztem teljes mértékben odatenni magam, nem tartalékoltam. Úgy gondoltam belefér, hogy két fronton is helytálljak, nincsen olyan erős konkurenciám a tusán, hogy minden erőmet kizárólag oda kellene összpontosítanom. Ha egy profi csapatnál edződő Yaristának ez nem okozott gondot, akkor nálam is belefért, hogy párhuzamosan részt vegyek az iskolai kviddicsben.
Az aulában szokatlanul nagy csend honolt, pedig az iskola egyik legforgalmasabb helyéről volt szó. Nem tulajdonítottam különös jelentőséget a dolognak, most pont kifogtam egy ilyen ritka időszakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gyávák

Csak Runát ismertem fel a támadóim közül, de gyanítottam, hogy Niki is köztük van. A gyáva nyúl nem merte felvállalni az arcát, Runában legalább ennyi bátorság volt. A harmadik jómadár meg bizonyára egy volt a sok agymosott levitás csicska közül.  
Már azt is tudni véltem, hogy Niki bujkál a Zorro jelmez mögött, hiszen a pálcám eldobása cseppet sem zökkentette ki, és még varázsolni is volt ideje. Igen, erre csakis a nagy Hegyi lehetett képes. Úgy látszik rosszul mértem fel a köztünk lévő távolságot, hiába tűnt néhány méternek, volt az tíz méter is. Az Illigo bejött, én pedig leragadtam. Szerencsémre a mögöttem rúgásra készülő ninja is így járt, így a mozdulatsort már nem tudta kivitelezni. Ha ki akar szabadulni, azzal én is egérutat nyerhetek. Egyelőre azonban csak annyit észleltem, hogy a ruhám felszakad, és egy Z betű alakul ki a mellkasomon. Könnyű ám a távolból vagánykodni! Legszívesebben ordibálni lett volna kedvem, és elhordani mindennek a támadóimat, de a szájpadlásomhoz ragadt nyelvemnek köszönhetően csak hörögni tudtam. Utolsó esélyem, a verbális fegyver is oda lett ezzel. Jobb híján a jól ismert nemzetközi jelzéssel mutogattam, hogy azért tudják, nem fogok meghunyászkodni, tehetnek velem bármit.    
A lényegen azonban ez mit sem változtatott, elértem képességeim és lehetőségeim korlátait, már csak a csoda segíthetett rajtam. De legalább hősiesen helytálltam a túlerővel szemben, becsületesen küzdöttem, amíg bírtam. A fenébe is, le kellett volna terítenem Zorrot! Talán akkor még a magam javára is fordíthattam volna ezt a nagyon egyenlőtlennek induló küzdelmet. Áh, nem is volt értelme feltételezésekbe bocsátkoznom, legyőztek, további sorsom támadóim kezébe került. Megadatott számukra, hogy porig alázzanak. A tartásomat azonban nem fogom elveszteni, annyi szent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kaptam egy lábbilincselő átkot, meg egy kötőző bűbájt is. Még mindig baromira tarthattak tőlem, ennyi mindentől már egy sárkány is harcképtelenné vált volna. Az meg egyenesen maga volt a röhej, hogy Runa még egy Protegot is bevetett. Abbahagytam a csapkodást, igyekeztem higgadtnak tűnni. Jöttek az ötletek, hogy miként szégyeníthetnének meg, de még a legvadabb elképzelés sem váltott ki belőlem heves érzelmeket, felvettem a pókerarcot. Ha látják, hogy nem hisztizek, talán már nem is fogják annyira érvezni a tortúrát, és gyorsan lelépnek.  
Zorro közben feloldotta az Illigot. A Pofix hatása is véget ért, azonban ezt nem fedtem fel, néma maradtam. A csalánártást is csendben tűrtem, hiszen nagy fájdalommal nem járt, csak alaposan elcsúfított. Nagy szerencsém, hogy sokáig ötleteltek és lassan cselekedtek, ugyanis a lábbilincselő átok és a kötöző bűbáj is semmissé vált.    
Már éppen ellentámadásba kezdtem volna, de megtörtént a csoda. Váratlanul átkok kezdtek el záporozni támadóim felé. Runát egy Stupor vonta ki a forgalomból, a ninjára denevérhad vetette magát, Zorro pedig megvakult, sőt a csalánártás kellemetlenségeit is megtapasztalhatta. Gyorsan visszavettem tőle a pálcámat, ennek érdekében a fizikai erőszak alkalmazásától sem riadtam vissza az álarcossal szemben.
- Fumos! - szólt a varázslatom, gondoltam így könnyebben nyerhetek egérutat. A reváns még várhatott, hiába próbáltam volna meg most rögtön visszavágni, annak is örülhettem, hogy viszonylag olcsón megúsztam, és elhúzhatom a csíkot. Nem tudtam, kiknek köszönhettem, hogy kimászhattam a csávából, de nem is érdekelt. Majd úgyis benyújtják a számlát, ha akarják, de addig nem érdekeltek, ismeretleneknek nem fogok hálálkodni. A füst takarásában elhagytam a kastély épületét. Már most azon járt az agyam, hogy miként állhatnék bosszút, mert nem hagyhattam ennyiben. Meg fogják még bánni, hogy ujjat mertek húzni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Visszatértem. Elnézve a csarnokot semmi sem változott. Minden ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan kicsinyes és szánni való. Csoda, hogy jóformán sehol se hallottak a Bagolykő Mágustanodáról a világban? Roxfort, Durmstrang, Ilvermorny - néhány név, amelyek jól csengenek a varázsvilágban. És a Bagolykő Mágustanoda? Egy pöcegödör is lehetne akár, annyira ismerik. De ennek most vége, eljöttem, hogy fényes elmém ismét beragyogja a kastélyt, és messze földön híressé tegyem az iskolát, ahová jártam. Mert az mégsem járja, hogy a volt iskolám ne a legjobb legyen. Nem mutat jól az életrajzomban.
Ahogyan merengtem a csarnokban, felsejlett bennem egy régi emlék. Itt támadt rám a három nyavalyás repedtsarkú annak idején. Sőt, mint később kiderítettem, negyedikként még az a nyomorék Alex is benne volt az akcióban. Az ő feladata volt, hogy alibit biztosítson a tényleges elkövetőknek, mert meg akarták úszni a büntetést. Tipikus levitás hozzáállás. Bármit is csinálnak, csak büntetés ne legyen, mert az a világ vége. Aznap hárman jöttek ellenem, mégis alig tudtak leteríteni. Nyomoroncok. Meg is lehet nézni, hogy mi lett velük. Ellenben én itt vagyok, olyan erősen, mint még soha. Nemhogy hárman, tízen sem tudnának elintézni. Akkor még a nyelvem és a pálcám nélkül meg voltam lőve, de ma már közel sem ez a helyzet. A nonverbális varázslást természetesen még diákként kitanultam, a pálca nélküli mágiát pedig az elmúlt időszakban sajátítottam el, miközben jártam a világot.  
Az emlék felidézése után odaléptem a faliújsághoz, hátha találok valami érdekeset. Csalódnom kellett. Csupa unalmas, közhelyes felhívás. Tükrözik a kastélyban lakók jelenlegi szellemi állapotát. Lesz tennivalóm bőven. Persze segíteni csak azokon lehet, akik akarják is, hogy segítsek. Nem fogok könyörögni senkinek, ha kell, elintézem, hogy kihulljon a férgese.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szép nyugodtan olvasgattam a fali újságot, mire egy kutya teljesen váratlanul rámászott a lábamra, és félreérthetetlen mozdulatot tett.
- Tetves bolhazsák! - rúgtam le magamról dühösen. A szerencsétlen hangosan nyüszített fel a fájdalomtól. Nem érdekelt, úgy gondoltam megérdemelte, sőt további fegyelmezésre is szüksége lett volna, mert úgy látszott, hogy a gazdája - már ha volt - nem tanította meg a jó modorra. Egyelőre azonban megúszta ennyivel, mert megjelent a gazdája. Hálóingben és mezítláb. A pofám majd leszakadt, hogy ilyen megtörténhet egy "neves" intézményben.
- Név, ház, évfolyam! Gyerünk, bökd ki, amíg nem fogy el a türelmem. - szólítottam fel a kisasszonyt. Egy ekkora kihágás nem maradhatott büntetlenül.
- Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok? - kérdeztem meg aztán, jó lesz, ha megjegyzi a nevemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kutya csak nem nyugodott le, hiába kapott egy jól irányzott rúgást. De most már aztán elegem volt, sóbálvánnyá változtattam, pálca nélkül. Ez egy olyan átok volt, amit már egy elsős is tudhatott, pálcával. Pálca nélkül persze sokkal nehezebb mutatvány, de voltam már annyira dühös, hogy az érzést beleadjam egy egyszerű átokba. Az eb élettelenül ért padlót. Kíváncsi voltam, hogy vajon a gazdája felismerte-e mivel varázsolta el.
- Ez nem a te napod. - feleltem nagy fejcsóválás közepette, miután türelmesen végighallgattam a lány feleselését.
- A nevem Várffy-Zoller Róbert. Hallanod kellett rólam. Tanár vagyok - nyomtam meg, hogy rájöjjön, hol a helye. Jobban tette volna, ha visszavesz.
- Navine, gondolhattam volna. Legalább nem Levita. - mondtam mély lenézéssel a hangomban. Csak egy sárga lehetett ilyen elvarázsolt, hogy hagyja szabadon kóricálni a kiskedvencét.
- Hagytad elkószálni a kutyádat, feleseltél, és az öltözeted sem megfelelő. Legalább -10 pont büntetést kioszthatnék, és akkor még rendes voltam. - ijesztettem rá a lányra. De nem akartam a házát is büntetni, a szerencsétleneknek volt elég bajuk anélkül is.
- De kapsz egy esélyt. Lássuk, hogy mit tudsz, elő a pálcáddal! Szabadítsd ki a kutyádat! - szólítottam fel. Most kiderül, tanult-e valamit az iskolában. Még ha nem is jár sikerrel, legalább próbálkoznia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem számít, hogy szeretem-e az állatokat. - úgy tűnhetett, hogy nem szeretem az állatokat, de egy kis fizikai fenyítés még nem volt halálos bűn, az utána bevetett átok pedig csak ártalmatlanította, de nem ártott a kutyának. Különben sem velem kellett most foglalkozni, ez csak elterelés lett volna a valódi problémáról. Miután a lány számára kiderült, hogy tanár vagyok, rögtön megváltozott a hozzáállása.
- A kutya valóban nem tehet róla. Hanem a felelőtlen gazdája, aki nem neveli megfelelően. - állapítottam meg a tényállást.
- Elég a mellébeszélésből! - szóltam határozottan, amikor a lány megpróbált lebeszélni a büntetésről. Élnie kellene az eséllyel, amit felajánlottam, de egyelőre tudatlanságot mutatott. Ugyan még csak elsős volt, de az alapok ismerete pont elég lett volna ahhoz, hogy logikus gondolkozással megoldást javasoljon a problémára.
- Mégis mi történhetett a kutyáddal? Bűbáj, átváltoztatás, vagy talán átok érte? - kérdeztem. Ha egy problémát megfelelő kérdésekkel közelítünk meg, akkor a válaszok könnyebben elvezethetnek a megoldáshoz. Ez egy olyan apró, módszertani fogás volt, amit bármikor be lehetett vetni. Csak a diákok nem feltétlenül szoktak maguktól rájönni erre. De hát ezért voltunk itt mi, tanárok.            
 - Nézz rá! Szorosan összehúzódott, kimerevedett végtagok, teljes mozdulatlanság. Mire utal szerinted mindez? - ez egy olyan helyzet volt, amikor az elméleti tudást gyakorlatban kellene alkalmazni. Persze nem volt biztos, hogy egyáltalán az elméleti tudás megvolt-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány viselkedése nem tetszett, folyamatosan feleselt, csak nagy nehezen értette meg, hogy okosabban teszi, ha végre elhallgat. De hát navinés volt a szentem. Nekik legendásan lassú a felfogásuk, csak ezért voltam vele türelmesebb, mint amennyire türelmes általában lennék.  
- Remek! Látod, megy ez! - szóltam, mikor helyesem jött rá, hogy a kutyáját átok érte.    
- A sóbálvány átokról tanulnotok kellett idén. Gyerünk, támadj meg vele! - biztattam a lányt, hogy küldje rám az átkot, és közben eltávolodtam néhány méternyire tőle. Így válik rögtönzött gyakorlóteremmé a bejárati csarnok. A szemléltetés kedvéért én is elővettem pálcámat, és felkészültem a védekezésre.
A szorgalmi javítós ajánlaton viszont csak nevetni tudtam.
- Ugyan már, hogyan javíthatna egy porbafi*gó alsó éves szorgalmikat? Tanuld meg előbb rendesen használni a pálcádat! - mondtam a lánynak, hogy tudja, hol a helye.    
- Amúgy meg nagy ívben teszek a szorgalmikra. Időfecsérlés az egész, többet ér, ha gyakoroltok.- ez volt a velős véleményem. Persze nekem is lehet majd szorgalmikat küldeni, de a javítással nem fogok sokat vesződni. Arra valók a tanársegédek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A jelzőm talán erős volt, de hát képtelen voltam visszafogni magam, azt látván, hogy mekkora magabiztossággal állt elém egy elsős, hogy majd ő javítja a szorgalmikat. Ezek után viszont lesújtva vettem tudomásul, hogy a lánynak esze ágában sem volt belemenni egy kis gyakorlásba. Most kellett volna a magabiztosság! Sajnálhatja, hogy nem élt az eséllyel, erőltetni ugyebár meg nem fogok senkit se.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. Finite! - szépen hangsúlyozva mondtam ki a varázsigét, és a pálcamozdulatot is látványosan, követhetően mutattam be. Ha figyelt a lány, legalább ennyit elleshetett, jövőre előnnyel indulhat. A kutya kiszabadult.
- A büntetéstől ezúttal eltekintek, de ha legközelebb szabályszegésen foglak, duplán visszakapod. - a büntetés úgysem segített volna az igazi problémán.      
- Jó éjszakát! Gyakorolj sokat! - köszöntem el a lánytól, majd eltűntem a folyosókon. Tulajdonképpen nem is voltam csalódott, mert tudtam, hogy rossz a helyzet, és most meg is tapasztaltam. Lesz teendőm bőven, nagy szerencséje az iskolának, hogy itt vagyok. Vegyük mindjárt Lora esetét. Egy elsős diák, aki esélyt kapott extra gyakorlásra, de kihátrált. Bezzeg a szorgalmi javítás ment volna! Normális helyzet ez? Nem! Egy diának minden alkalmat meg kéne ragadnia, hogy varázsolhasson! Hiányzik a gyakorlat iránti szenvedély, pedig e nélkül semmit sem ér az elmélet. Többségében életképtelen, magolós könyvmolyok kerülnek ki innen. Tisztelet a kivételnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

Képtelen voltam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Gondoltam elindulok egy ellenőrző körútra a kastélyban, egy kis séta után talán könnyebben álomba szenderülök. Természetesen eszembe se jutott, hogy a házi rendet megsértő diákokkal találkozhatok, hiszen a Bagolykő egyet jelentett a vasfegyelemmel. Ja nem.
Valahogy a konyhához keveredtem, gondoltam benézek, és bedobok egy jó éjt italt. A keleti szárny első emeletéről jutottam el a a nyugati szárny földszintjéig, és közben se prefektussal, se tanárral nem találkoztam. Ez lenne a híres járőrözés? Kitörölhetjük a házi renddel, ha a betartatására nem ügyelünk.        
Belépve a konyhába megrökönyödve tapasztaltam, hogy az egyik diák éppen éjszakai nassolását végezte, senkitől sem zavartatva. Az egyik manó pont egy jókora adag fagylaltot szolgált fel az illetéktelenül itt tartózkodó vendégnek. Na, abból már nem eszik! Kezemmel suhintottam egyet, a fagylalt pedig a lány arcába csapódott. Megérdemelte. Reméltem, hogy van annyira jó mágiahasználó, hogy a segítségem nélkül is majd tisztává varázsolja magát.  
- Nassolgatunk, nassolgatunk? És mindezt takarodó után? - szóltam szemrehányóan.
- Név, ház, évfolyam! Halljam, gyerünk! - szólítottam fel a lányt a tőlem várható keménységgel. A tettét nem úszhatta meg komoly büntetés nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

A cáfolatomat persze nehezen bírta a lány, de hadd szenvedjen egy kicsit, ha már annyira tudálékoskodott. Mennyire egyszerűbb lett volna elismernie a hibáját, és szépen bocsánatot kérnie! Csak hát itt ebben a nyamvadt kastélyban mindenki olyan hatalmas öntudattal rendelkezik, mintha legalább ők lennének a világ középpontjában. Fegyelem és tisztelet nulla.
- Valahogy sikerült. Ez az, hogy boldog-boldogtalannak sikerülhet! Ha legalább egy kicsit komolyabb mágiatudás kellene hozzá, akkor a szabályszegésből is tanulhatnátok valamennyit. - méltatlankodtam egy sort. Arra, hogy üljek mellé, csak legyintettem egyet fejcsóválva. Ehelyett szembe ültem le vele, hogy fenntartsam a konfrontációt. Ha azt hitte, hogy jópofizhat velem, akkor tévedett. Lehet, hogy itt vannak olyan tanárok, akik lemondanak a méltóságukról, és bratyiznak a diákokkal, de én nem ilyen vagyok. Bennem még van tartás.
Semmi megbánás nem látszott a lányon, vidáman falatozott tovább. Bizalmaskodni próbált velem, amikor felhozta, hogy biztosan én is kijárkáltam takarodó után. Naná, de csak akkor, ha nagyon szükséges volt, és akkor sem ilyen amatőr módon.
- Kajáért előbb szalasztottam volna el valamelyik nyomingert a házamból, mint, hogy én kijöjjek a kényelmes szobámból. - árultam el az őszinte véleményemet a dologról, álszenteskedéssel most semmire se mentem volna.
- De tegyük fel, hogy magam jöttem volna el ide, a konyhába. Akkor sem ülnék le itt falatozni, hanem visszamennék a hálókörletbe a kajával együtt. Minek kockáztassam a lebukást? - vittem tovább az általam képzeletben elkövetett szabályszegés gondolatát.
- Ha meg lebuknék? Rögtön elismerném a szabálysértés tényét, bocsánatot kérnék, majd pedig eljátszanám, hogy a gyengélkedőre indultam, mert súlyos fájdalmak gyötörtek. Ugyanis egyedül a gyengélkedőre lehet takarodó után is elmenni. - fejtettem ki a profi szabályszegőhöz méltó viselkedést. Jó néhány prefi meg tanár be is venne egy ilyen alakítást. De hát itt még egy tisztességesen elkövetett szabályszegésre sem képesek a diákok!
Diána a kedvenc tantárgyát is szinte csak úgy találomra nevezte meg. Teljesen közömbösnek tűnt a mágia tanulása iránt, tipikusan a pillanatnak élő, nemtörődöm alkatnak véltem. Hogy juthatott el így negyedikig?
- Eddig akkor máshol tanultál? Gondolom ezzel a hozzáállással már csak ide vettek fel. - kíváncsi voltam, hogy miért került a Bagolykő Mágustanodába. Önszántából senki sem jönne ide, ha máshol is tanulhat. Persze ez hamarosan megváltozik, ha rajtam múlik, és majd özönlenek ide a tehetségesebbnél tehetségesebb diákok.
- De akkor nem is azt kérdezem, hogy mi a kedvenc tantárgyad. Hanem, hogy mi érdekel a mágián belül? Vagy egyáltalán mi vált ki belőled akármilyen érzelmet? Van-e olyan terület, amit nagyon szeretsz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon utálsz? - reméltem most már csak ad valami értelmes választ. Nem lehet, hogy csak úgy van a nihilben, és céltalanul tengődik a mindennapokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

Hű, de okosnak képzelte magát a lány. Egy sz*ros negyedikes volt, de mintha évtizedek tapasztalata állt volna mögötte, úgy lökte a nagy életbölcsességeit.
- Unalmas a szobában... akkor szerezz magadnak pasit! - már tényleg nem tudtam mit mondani neki, úgyis megkontrázta volna az elfajzott intellektusával. Eldöntöttem, hogy nem fogok leállni vitatkozni vele, és burkolt jó tanácsokat sem próbálok adni, érezhetően nincs erre szüksége.    
- Nincs súlya a lebukásnak, oké. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Hamarosan meg fogja tudni, hogy minek nincs súlya, azt garantálhatom.
- Hm, a Durmstrangban sem verték beléd a tisztelettudó viselkedést? Úgy látszik már ott is esik a színvonal. Legalább addig hagynád abba az evést, amíg hozzám beszélsz! - volt azért egy minimum, amit elvárhatott az ember. Például, hogy ne csámcsogó, teletömött pofával szóljon hozzá egy diák.
- Ezzel a beletojok mindenbe stílussal még ebben az amúgy egyelőre nem túl neves tanodában sem fogod sokáig húzni. - itt ült előttem egy díszpéldány azok közül, akiket a pénzes szülők kínjukban már csak ide tudtak befizetni. Kirúgtak Svédországból, kirúgtak a Durmstrangból, majd jó lesz akkor a Bagolykő, a varázsló- és boszorkánytanoncok pöcegödre. Csak told be a zsetont, aztán itt szerezhetsz oklevelet. Ennek a híres iskolának lehetek én a tanára, kész főnyeremény.
Felcsillant a szemem, amikor a lány arról beszélt, hogy dolgok elővarázsolása a semmiből, vagy meglévő dolgok mágikus átalakítása az, ami valamelyest érdekli.
- A legilimenciához még édeskevés lennél. Jeleskedj előbb csak bűbájtanból és átváltoztatástanból. 10 pontot mindenesetre levonok a Rellontól a kihágásodért. - azzal elindultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam.
- Jaj, és még valami, majdnem elfelejtettem! - szóltam színpadiasan, mert naná, hogy nem elfelejtettem, csak játszottam a szerepet. Elővettem a pálcámat.
- Hopp, ez elsült. - a hajhullasztó átok telibe trafálta Diánát. Kénytelen volt megválni a zöld hajkoronájától, amit láthatóan nagy becsben tartott, így biztosan érzékenyen érintette a veszteség.
- Úgy látszik, hogy az egyik diáktársad megtréfált egy tartós hajhullasztó átokkal. A kis szemét! - adtam elő a sztorit, mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy én átkoztam volna meg őt büntetésképp.
- De figyelj, nézd a jó oldalát! Legalább kísérletezhetsz, hogy visszanőjön. - gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.      
- Na puszi! Mentem az unalmas szobámba! - azzal kiléptem az ajtón, és elindultam a lakosztályomba.