Sharlotte
Tikkasztó hőség van - azt hiszem, ez a megfelelő szó erre a mai időjárásra. Nem is csodálkoznék, hogyha a hőmérő mutatója feljebb kúszna a 40 foknál, hiszen tényleg meg lehet sülni. Most kivételesen levetette a fekete pólómat, és egy vékony, világos színű pólót vettem magamra, illetve - a szokásos farmer helyett - egy térdig érő khaki színű vászonnadrágot. A lábamra egy szandált húztam, szigorúan zokni nélkül! Én sem akarom, hogy kiröhögjenek. Lehet, hogy a tanga papucs kényelmesebb lenne, de szerintem irtó b*zis, hogyha egy pasi olyan szandált hord, így nekem nincs egy sem. Egyszer kaptam szülinapomra. Nem sokáig volt nálam. Habár imádom a friss levegőt, most mégsem akarok odakint lenni, hiszen le is éghetek akár, ahhoz meg semmi kedvem, hogy a zuhanyzóban kapargassam magamról a hámló bőrdarabjaimat. Ugye, hogy gusztustalan? Így hát a kastély hűvösében tökéletesen elvagyok, ám egy jeges tea jól esne. Nem csoda hát, hogyha a konyha felé indulok, hogy ott készítsek valamit, és útközben még egy hideg puding gondolata is megfordul a fejemben. Persze, annak kell egy kis idő, amíg kihűl, de hát addig el lehet viselni a meleget a jeges teával. Halkan fütyörészve, kezemmel a zsebemben sétálgatok a Nyugati-szárnyban, hogy végül beforduljak a Konyhába vezető folyosóra, és hamarosan be is lépjek a terembe. Körbenézve meglátom Sharlotte-ot, akivel már múltkor is összefutottunk. Elmosolyodom, és becsukom az ajtót.
- Szia Sharotte! Gyümölcssalátát csinálsz? - bökök a fejemmel az asztalon lévő gyümölcsökre, és kíváncsian pislogok rá.
- Én pudingot szeretnék csinálni. Csórok néhány málnát, okés? - mosolygok, majd lassan a gyümikhez lépek és elcsórok egy epret. Hmm, állati finom! És még hideg is..