Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Eric és az 5-ös számú bájital  Duzzogva sétáltam a nyugati szárnyban és magamban átkozódtam az első emeleten felállított bájitalos bódéban beszerezhető szerek nem létező hatása miatt. Bár valójában úgy nézett ki, hogy csak nekem nem jutott semmiféle ötletes képesség vagy ijesztő tulajdonság, másoknak nagyon is bejöttek a varázsszerek. Hangulatomon az sem javított, hogy sikerült betévednem a harsogó portrék folyosójára és a képek kiabálása megfájdította a fejem. Ritkán jön össze, hogy pocsék hangulat uralkodik el rajtam, de ezen alkalmakkor még én sem szívesen vagyok magammal. Reméltem, hogy senki sem kerül az utamba, amíg el nem érek a szobámhoz, ott majd bevackolom magam az ágyamba, kezembe veszem a naplóm és rajzolok valami szépet, attól majd biztos jobb kedvem kerekedik. Erre azonban semmi esély nem látszott, ugyanis a folyosó másik végén feltűnt egy alak és nem kellett sokáig meresztenem a szemem, hogy rájöjjek Eric az. Talán kicsit fel is vontam a szemöldököm, mert valahogy mostanában mindig belébotlom, ez azonban egy normális napon inkább örömmel töltött volna el. Egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy a nyakamba kéne akasztanom egy „Kérem ne zavarjanak” táblát. Persze azon is elgondolkoztam, hogy az lenne a jó megoldás, ha csak úgy faképnél hagynám a fiút köszönés nélkül. Minden jobbnak tűnt, minthogy megismertessem a pokróc modorommal, ami bár valóban nagyon ritkán sajátosságom, de akkor nagyon udvariatlan és gyakran gonosz is tudok lenni. Márpedig ezen oldalamat senkinek sem szeretem mutogatni, további gondolkodásra azonban nem maradt időm, mert közben Eric odaért mellém.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
EricEric már akkor is kicsit furcsának tűnt, amikor közeledett felém, de ezen észrevételemet a rossz hangulatomnak tudtam be, úgy gondoltam, hogy talán csak kivetítem rá a negatív érzéseimet. Azonban, amikor odaért hozzám és az ölébe kapva megpördült velem, már nem voltam benne biztos, hogy csupán az én nézőpontomból volt szokatlan a viselkedése. Összevontam a szemöldököm és épp kikértem volna magamnak a dolgot, mikor végre újra talajt érezhettem a lábam alatt. Gyanakodva viszonoztam a köszöntését: - Szia Eric! Beléd meg mi ütött? – Ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy hiszen Valentin-nap van, bizonyára a sok rózsaszín és a rengeteg szívecske ment az agyára, amit a fiúk egyébként is nehezebben viselnek el. Már-már megbocsátottam volna neki az infantilis viselkedést, amikor feltűnt, hogyan néz rám. Ettől azonban majdnem felforrt az agyvizem, sosem bírtam, ha olyan kis fruskának néznek, aki elájul egy kölykös mosolytól vagy egy vagány nézéstől. Viszont Eric tettei nem voltak egészen összeegyeztethetők az általam eddig megismert jellemvonásaival. Valahol halkan az agyam egy hátsó szegletében megszólalt egy kis vészcsengő, de hogy mit akar jelezni arra még nem jöttem rá, így hát kissé tartózkodóan válaszoltam a kérdésére: - Voltam már jobban is, sőt ennél csak jobban voltam – mivel a fiú továbbra is csábításra készen vizslatott engem, még hozzátettem – és örülnék, ha levakarnád a képedről ezt az idióta vigyort, mert nagyon rossz hangulatban találtál.Ha kicsit jobb napra ébredtem volna, akkor sosem engedtem volna meg magamnak ilyen hangsúlyt más emberekkel szemben, mert a barátok igencsak fontosak a számomra, nem szeretnék egyet sem elveszíteni amiatt, hogy nem vagyok képes ilyen apróságokat megbocsátani, azonban ez a nap már eleve kellemetlenül indult. Nem akartam Ericen levezetni a feszültséget, így aztán hátat fordítottam neki és elindultam a szobám felé.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
EricMikor Eric kicsi lánynak szólított már egészen biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel vele, és mivel meghiúsította a lelépési tervemet, úgy gondoltam megpróbálom kitalálni furcsaságának az okát. Szerencsére a kezemet nem fogta túl sokáig, mert persze nincs bajom azzal, ha megérintenek, de ha éppen dühös vagyok, akkor nem bírom túl jól, ha tapiznak. Idegességemben odavetettem neki: - Mi van, bolondgombát ettél? – emiatt szinte azonnal el is szégyelltem magam, ilyet utoljára a nagyanyám szájából hallottam. De azért a gondolat megragadta a fantáziám. Mi van, ha tényleg evett valami olyasmit, amit nem kellett volna. Azonban abban nem hittem, hogy egy étel képes ilyen változást okozni egy emberben, persze, ha bele volt keverve valami… Ekkor a fiú hangot adott annak, hogy észrevette pocsék hangulatom, valamint bizonyította, hogy rendelkezik némi empátiával, bár sajnáltam, hogy a „kicsi lány”-ozástól az egész inkább idegesítő volt, mint kedves. Egy pillanatra belegondoltam, hogy talán elmondhatnám neki, hogy mi is a bajom, de aztán letettem róla. Ha Eric ép eszénél lett volna, akkor lett volna rá esély, hogy megosztom vele az okot, de nem úgy nézett ki, mint, aki önmaga. Szörnyű gyanú lett úrrá rajtam hirtelen: lehet, hogy ivott és most teljesen részeg. Hogy elméletemet leteszteljem kicsit közelebb hajoltam hozzá, de nem éreztem alkohol szagot, csak azt a friss illatot, ami mindig körüllengte a srácot. Vérbeli levitásként azonban nem hagyhattam megoldatlanul a problémát, így alaposabban szemügyre vettem a fiút. Az öltözéke hanyag eleganciát sugárzott, joggal feltételezhettem, hogy a bálra indult. Ebből számomra az is következett, hogy barátnője van, elvégre minek menne egy szingli srác a Valentin-napi buliba? Eközben Eric csak állt a falnak támaszkodva és várta a válaszom. Aztán egy pillanat alatt beugrott, mintha tudtam volna csak nem jutott volna eszembe: Bár Eric nem ivott, de én az előbb lehajtottam valami egészen gyanús folyadékot. Teljesen ledermedtem, majd kétségbeestem. Eldöntöttem, hogy visszamegyek a bódéhoz és kikérem magamnak a dolgot, de aztán ezt elvetettem. Elvégre senki nem kényszerített a lötty elfogyasztására, persze ez nem változtatott azon, hogy irtó dühös voltam, mivel én csak saját magamért vállaltam a felelősséget. Hirtelen nagyon megsajnáltam Ericet: így elrontottam a Valentin-napját, pedig szegény nem tett semmit, csak épp találkozott velem. Úgy éreztem valamit tennem kell, mert egyértelműen az én hibám, hogy a dolgok ilyen irányt vettek. Idegesen csapongó gondolataimba próbáltam rendszert vinni, mikor támadt egy ötletem, mely egyben az egyetlen reménysugaram is volt. - Eric, velem jönnél valahova? – kérdeztem, majd szinte választ sem várva elkaptam a karját és húzni kezdtem magam után. Útközben azért fohászkodtam, hogy ne találkozzunk össze senkivel.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Levita bosszúállók  - Niki, Runa és az áldozat  - Várffy-Zoller RóbertA tusáról kiesve egy darabig nem találtam a helyem. Persze ebbe az is belejátszott, hogy megtudtam néhány egyáltalán nem kellemes dolgot a betegségemről. Ennek következtében döntöttem úgy, hogy mostantól mindent kipróbálok, bármi kerüljön is az utamba egy pillanatig sem fogok tétovázni. Megbánni pedig ráérek még. Illetve miket is beszélek, kicsit sem érek rá, pont ez a baj.
Na, de ez most cseppet sem fontos, ugyanis két társammal eltökéltük, hogy megverjük a „nagy” Várffy-Zoller Róbertet. Hogy miért? Mindannyiunknak megvannak a személyes okai, én például fájlalom, amit a fiú Alexszel próbált tenni az egyik tusás gyakorlás alatt, de persze ezt letagadnám, ha valaki kérdezné. Mint ahogy azt is, hogy kicsit Yar miatt is mentem bele ebbe. Nem szeretnék a srácok büszkeségébe gázolni és igazából nincs is szükségük rá, hogy pont én védjem meg őket, és valószínűleg már rég túltették magukat az incidenseken és egy gondolatot sem pazarolnak Várffyra. Nekem azonban szükségem van erre, már csak azért is, mert már korábban is kihúzta párszor a gyufát nálam egy-egy levitaellenes megjegyzésével. Mugli, fiú ismerőseimnek köszönhetően ezt az érzést nagyon egyszerűen körül is tudom írni: Várffy olyan, mint az enter, minden mondata után ütném.
Épp ezért a saját lelki békém miatt vagyok most itt. Hogy hol? Háát a nagyterem közelében lapulunk a lányokkal. Jah, tényleg, bár már említettem, nem én vagyok az egyetlen, akinek szúrja a szemét a fiú. Már nem is emlékszem, hogy került szóba és melyikünk ötlete volt az egész, – de egyébként szerintem közös ötletelés és bosszúvágy terméke a terv – az azonban biztos, hogy hamar egy hullámhosszon voltunk azt illetően, hogy Várffynak vesznie kell. Jó néhány tervünk volt, a legtöbbet elvetettük, de most itt vagyunk, és halálmegvető bátorsággal fogjuk leteríteni a kiszemelt vadat.
Én azért a bukásra is felkészültem, méghozzá egy ninja jelmezzel, ami csupán a szememet engedi láttatni, ezzel próbálom elkerülni a későbbi kérdőre vonást és az esetleges büntetést. Ruhám teljesen fekete, ami persze lehet, hogy nem a legjobb rejtőszín, hiszen alig múlt dél. Mi ugyanis úgy gondoltuk, hogy evés után talán nagyobb esélyünk van a fickó ellen, na meg vagyunk hárman. Most persze a legtöbben azt gondolnák, hogy ez így igazságtalan, de nekem nincs emiatt lelkifurdalásom. Miért is lenne, amikor ő sem épp az igazság és az egyenlőség első számú hirdetője. De még csak a nyolcezredik sem.
Na, szóval mi most lapulunk, és amint kilép a nagyteremből, elkezdjük végrehajtani ördögi tervünk.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Csajok és VárffyEgy ideje már elég ostobán érzem magam ebben a jelmezben, de muszáj volt felzúznom, senki nem ismerhet fel. Még csak az kéne, hogy apám megtudja miket művelek a suliban. Mindigis én voltam a jókislány, aki mindent megcsinál, ami kérnek tőle, kedves, aranyos, jólnevelt. Ha apám tudmást szerezne erről, még az is lehet, hogy visszakerülne a kórházba, amit persze egyáltalán nem akarok. Ezért van rajtam a jelmez. Hogy miért is mentem bele ebbe? Talán, mert elegem van abból, hogy mindig rendes vagyok.
A lányokkal korábban ötleteltünk egy keveset, hogy mit is kéne csinálni áldozatunkkal. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy valami egorombolót kéne, vagy inkább egocsökkentőt, nem hiszem, hogy ekkorát csak úgy egyszerűen le lehetne rombolni.
Szóba került egy olyan bájital, amivel egy napig engedelmes szolgánk lenne. Az ötlet igazán tetszetős, de végül túl macerásnak bizonyult. Hogyan adnánk be neki a főzetet? Bár… volt egy olyan felvetés… még kimondani is szörnyű, illetve hát még gondolni rá is borzalmas. Na, szóval az volt az elképzelés, hogy valaki majd szájból szájba… Fúj, komolyan nem tudom, hogy is juthatott ilyesmi eszünkbe. De, ha megtartottuk volna az ötletet, milyen jól jönne a ninja jelmez, ebben elég nehéz smacizni.
Idő közben Niki meg is érkezik, válaszolni azonban nincs időm neki, mert közben megérkezik Runa is, majd szinte azonnal a kiszemeltünk is belép a csarnokba. Runa nem vesztegeti az időt, nyomban nekiáll a figyelemelterelésnek. Amíg Ruu lefoglalja a fiút, én sem tétlenkedek, előveszem a pálcám és megcélzom a srácot egy sóbálványátokkal. Remélem, hogy ennyi elég lesz, de azért a tusa alatt már megfigyelhettem, hogy nem egyszerű eset, így remélem, hogy, ha az én átkom nem lesz elég, azért Niki tarsolyában akad valamilyen megoldás.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Ruu, Niki, Robi  Bár sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgunk a sráccal, azért nem is gondoltam, hogy hármunknak nagyobb megerőltetés lenne. Nem mintha magamat olyan nagy számnak tartanám, de bíztam a csajok képességeiben. Ebből persze következik is, hogy hát persze, hogy én baltázom el a dolgot. Olyan bénán sikerül kilőnöm azt az átkot, hogy végül szegény Ruut találom el vele. Amíg én sűrű bocsánatkérések közepette a lányhoz sietek, és egy Finite Incantatem-mel megpróbálom megszüntetni a varázslatomat, addig a többiek sem tétlenkednek. Áldozatunk gyors ellentámadásba kezd, én pedig csak remélni merem, hogy Nikinek nem esik semmi baja, addig amíg én itt ügyetlenkedek. Persze azért kétségbe nem esem, elvégre Niki talpraesett lány, meg fogja tudni oldani a dolgot.
Ha sikerül Ruunak visszaadnom a mozgásképességét, azonnal sietek is az áldozatunkhoz, elvégre még semmit sem sikerült megvalósítani gonosz ötleteink közül. A pálcámat azonban nem merem használni, nem akarom most meg Nikit eltalálni valamivel. A közelharc azonban nem az én terepem, bár azt el kell ismernem, hogy ha másra nem is, erre jó volt a tusa. A felkészülés alatt sokat edzettünk, így aztán egy ideig fittebb is voltam, bár aztán meg jött a betegség, és most az orvosom és apám is azt kérte, hogy ne erőltessem meg magam. Meg egy frászt! Elegem van már abból, hogy mások mondják meg, mit csináljak! Ráadásul azt konkrétan nem mondták, hogy fiúkkal nem verekedhetek...
Próbálok visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még fiútársaságban járkáltam, persze ez még a mugli suliban volt. Mivel a csajok nem bírtak, ezért a srácokkal lógtam, ami persze egy lánynak sokkal nehezebb, mert a fiúk legkevésbé egy lányt szeretnének bevenni maguk közé. Tehát el kellett érnem, hogy tiszteljenek vagy féljenek tőlem. Alsóban még a tisztelet mellett döntöttem: az eszemet használtam. Később azonban nem féltem aljasabb eszközöket bevetni. Egy időben elég csúnya becenevet is kaptam a fiúktól, de hamar leszoktak róla, mert ütöttem érte. Jobban mondva rúgtam...
Egy „Bocsi Ruu!” felkiáltás után ledítem is a lábamat, méghozzá nem máshol, mint a fiú lábai között. Nem akartam nagyon kárt tenni benne, csupán meg akartam akadályozni, hogy bántsa a lányokat. Na meg mert hirtelen nem jutott eszembe jobb mód egy fiú megállítására. Ha a rúgás sikerül, akkor nagyon, nagyon sajnálni fogom szegényt...
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Niki, Runa, RobiAz agymosott levitás csicska – vagyis én – meglepve veszi észre, hogy a rúgás nemhogy nem sikerül, de még a mozgása is korlátozott lett. Körülnézve felmérem a harci helyzetet és örülök Niki sikerének, bár kissé kényelmetlen a helyzet, de végre sikerült elkapni a prédát, és ez mindenért kárpótol.
Most azonban mi legyen? Melyik tervünket kéne megvalósítani a sok közül? Melyik lehet közülük a legegorombolóbb? Van egyáltalán olyasmi, ami ilyen nagy szintű beképzeltséget képes amortizálni? Hm… ebben erősen kételkedem.
Mindennek ellenére azért örülök, hogy a mozdulatot nem tudtam befejezni, mert igencsak szemét húzás lett volna. Szóval mondhatjuk, hogy Niki ezúttal megmentette a fiút egy több perces kínok közt fetrengéstől. Remélem nem felejti el megköszönni.
Na, de valamit kezdeni kéne vele, így hát intek a pálcámmal és elsuttogok egy Locomotor Mortis-t remélve, hogy a lábbilincselő átok elég lesz ahhoz, hogy ne szabaduljon ki, mikor majd Niki megszünteti az Illigo-t. Egy kis gondolkodás után azért még egy Incarcerandus-t is elmormolok, mert félek, hogy hátha nem sikerül az előző, így legalább biztos lehetek benne, hogy valamelyik működni fog, vagy legalábbis reménykedek benne.
Na, most azt hiszem ki kéne állítani a srácot egy olyan helyre, ahol még ennél is többen járkálnak, hogy mindenki megcsodálhassa a legyőzött Várffy-t, na meg persze mellkasán a csinos Z betűt.
- Hova vigyük? – fordulok Niki felé – Vagy mit csináljunk vele? – bizonytalanodom el, mert igazából azt sem gondoltam, hogy eddig sikerül eljutnunk, hátha Nikinek vagy Runának van valami jobb ötlete, hogy mit is kéne csinálnunk a sráccal.
|
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Axel és a CukikommandóAlig kezdődött el a nap, de máris mennyi minden történt! Most, hogy sokkal szebbnek és rózsaszínűbbnek tűnik a világ, olyan dolgok is feltűnnek, amik korábban nem. Például az, hogy túl régen játszottam már a plüssteknősömmel, és cuki állatkákat is régen rajzoltam már le. Persze a tanulás mellett ilyesmikre nem volt időm, de mostantól majd ez megváltozik! Előbb kijátszom magam, és majd csak utána fogok leülni a könyveim mellé! De előbb szükségem van egy kis kakaóra, mégpedig tejszínhabos, forró kakaóra. Nincs is annál jobb.
Ezt pedig nem szerezhetek máshol, mint a konyhában. Tudom, hogy a levitában is van egy konyha, de az itteni manók sokkal finomabb reggeli italt készítenek, mint amit én tudnék összehozni, és, ha ez így van, akkor miért ne használhatnám ki? A Klubhelyiségben egyébként találkoztam néhány lánnyal, őket is elhívtam kakaózni, teázni, csokizni, kinek mihez van kedve, így hát még csak egyedül sem kell lennem.
Belépve a konyhába azonnal leadom a rendelésem egy nagyon kedves manónak, majd helyet keresek, ahol megvárhatom az ital elkészültét, és még a reggelimen is elgondolkozhatok. Azt hiszem, palacsintát szeretnék, de a gofri sem hangzik rosszul. Talán ki kéne kérnem valaki véleményét?
Ekkor pillantok meg egy fiút, aki magában ücsörög. Nyomban oda is sietek hozzá, hogy választ kapjak tőle az engem érdeklő iszonyatosan fontos kérdésre.
- Szia! Szerinted a palacsinta vagy a gofri jobb reggelire? - Arcomon láthatja, hogy a kérdést komolyan gondolom, és számomra égető, hogy választ kapjak rá.
|
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Axelke *__*- Mindkettőt? - csodálkozom azon, hogy a fiú szintén döntésképtelennek bizonyul. Valamiért több határozottságot várnék egy férfiembertől, de az is lehet, hogy hátsószándékai vannak. - Te fel akarsz hizlalni? Aztán megsütsz és megeszel? - nézek körbe ijedten a konyhában, mintha már látnám is, ahogy a srác a manók segítségével sütőlapátra ültet, és betol a kemencébe. - De nekem nincs is jó ízem. - görbül le a szám, majd hirtelen újra elmosolyodok.
- Van egy sokkal jobb ötletem - pattanok fel a helyemről, és állok a fiú útjába, bár nem szándékosan akarom megakadályozni, hogy elmenjen, egyszerűen túl szeleburdi vagyok, hogy észrevegyem távozási szándékát. - Mi lenne, ha közösen sütnénk valamit?
Lelki szemeim előtt már meg is jelenik minden, ami cukros, édes, ragadós és természetesen rózsaszín, bár akár még lila is lehet, sőt, ha a fiú annyira ragaszkodik hozzá, még talán kékre vagy zöldre is rávehető vagyok, már, ami a cukormáz színét illeti.
Annyira belemerülök gondolataimba, hogy nem is figyelek tovább a velem egy légtérben lévő élőlényekre, helyette magamban motyogok mindenféle hozzávalókról, amelyek közül a manók néhányat meghallanak, és oda is hoznak hozzám. Én továbbra sem figyelek a környezetemre, viszont folyamatosan mozgok, ami külső szemlélőnek talán úgy tűnhet, hogy a fiú esetleges menekülési útvonalát próbálom elzárni, pedig erről szó sincs, valójában fogalmam sincs, hogy merre megyek. A manók pedig természetesen követnek, tálcákon és tálakon nyújtogatva felém a magam elé suttogott hozzávalókat, így aztán akaratlanul is élő akadályt építenek a fiú és az ajtó közé.
|
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Axelbogyó *__*Egészen ellenségesnek tűnik nekem a srác, pedig nem emlékszem, hogy bármit is ártottam volna neki. Na, de hát a semmiért biztos, nem akarna megenni, sőt feltálalni az iskola többi diákjának. Ezt csakis mélyről jövő és erős harag mondathatja vele. Akkor pedig biztosan tettem valamit, ami neki nem tetszett. De nekem az sem rémlik, hogy találkoztunk volna korábban.
Sütis ötleteimet félretéve előveszem ezt a problémát, hiszen ez láthatóan sokkalta fontosabb, mint az, hogy milyen összetevőkből lehet megalkotni a tökéletes vacogó mignont. Hiába járatom azonban az agyam, semmi nem jut eszembe, ami miatt megbántódhatott. Pedig láthatóan egyre idegesebb, és ezt bizonyára én, vagy, ha nem akarok ennyire egoista lenni, akkor mi váltottuk ki belőle.
Most már észlelem távozási szándékát, és bár a probléma továbbra sincs megoldva, úgy gondolom, hogy nem szabad akadályoznom őt a szabad helyváltoztatásban, ezért én félreállnék az útjából, a manók azonban maradnak, Kei pedig még úgy látszik, nem szeretné elengedni őt, és láthatóan Dashának sem áll szándékában egérutat adni a fiúnak. Szó mi szó, mindannyian alaposan kivesszük a részünk egy jó kis káosz megalkotásában, aminek tetőpontja a srác bögréjének eltörése.
Szerencsére az ivóeszköz gyorsan megjavul, hála a helyes pálcahasználatnak, és a lé is gyorsan tűnik el a manók és a fiú munkája nyomán. Válla felett kérdőn nézek a lányokra, mert egyedül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e még marasztalnunk, a láthatóan besokallt egyedet, és, ha igen, akkor hogyan. Nekem már nincs ötletem rá, hiszen láthatóan semmi nem használ, szeretne tőlünk mielőbb megszabadulni. Én azonban még tudni akarom, hogy mi is a baja velem, illetve, ha nem csak én húztam ki nála a gyufát, akkor velünk.
- Te nem szeretsz minket? - fordulok felé, és nézek a szemébe - képzeletem szerint - csillámlóan ragyogó tekintettel.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Kiss RolandAmíg a varázslatról beszélek, nem csak a szám, de a lábam is jár. Kifejezetten jól esik az ácsorgás után megmozgatni a tagjaimat. Látom, hogy Rolandnak sincs melege, de a fiú még meg is jegyzi, hogy fázik.
Végre beérünk a kastély előterébe a bejárati csarnokba. Nekem már nem jelent újdonságot a hely, de azért észlelem Roland csodáló tekintetét, és ez büszke mosolygásra késztet. Kicsit talán még ki is húzom magam, mintha bizony én építettem volna ide ezt a termet, ezt a kastélyt.
- A baglyod? - csodálkozom rá, majd gyorsan teszem a ládát a fal mellé a varázslat megszüntetésével. - Szerintem engedjük ki, mielőtt túlságosan megharagszik a bezártság miatt - ajánlom, aztán hívok egy manót. Semmi kedvem végiglebegtetni a csomagot a Levita toronyig. A házimanó hajlong egy keveset, hiába mondom neki, hogy erre semmi szükség, aztán a ládához lép - persze csak az után, hogy Roland baglya kiszabadult belőle -, és egy pukkanás kíséretében eltűnik a csomaggal együtt.
- Ez itt a bejárati csarnok - mutatok körbe. - Innen fogsz tudni eljutni majdnem mindenhová a kastélyba. Itt láthatod a házkupát, illetve a kviddicskupát - mutatok előbb jobbra, aztán balra. - Nem tudom, tudod-e, de az iskolában négy ház van, és mindegyik diák valamelyikbe tartozik. Órai munkával, szorgalmikkal pontokat szerezhetsz a házadnak, amik végül segíthetnek megnyerni a házkupát. Rossz magatartással és a házirend megszegésével viszont pontokat vonhatnak le a háztól.
Miközben beszélek, elindulok felfelé a lépcsőn, hogy mutassam az utat Rolandnak. A lépcsősoron felérve jobbra mutatok, hogy figyelmét a homokórákra tereljem.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Kiss Roland- Ezek a homokórák mutatják, melyik háznak mennyi pontja van jelenleg. Idén az Eridon nagyon elhúzott - mondom egy kissé szomorúan tekintve a jelenleg leghátul kullogó - bár a Navinétől nem nagyon lemaradó - levitás pontszámot elnézve. Gyorsan el is fordulok a látványtól, hogy megmutathassam Rolandnak a hirdetőtáblát:
- Itt fontos dolgokról kaphatsz tájékoztatást. Például, ha változik az órarend, vagy máshol tartják meg valamelyik órát, esetleg valami program lesz a kastélyban, azt mind ide fogják kiírni. Úgyhogy érdemes néha felé kukkantani.
Megteszem azt a pár lépést, ami még elválaszt a nagyterem ajtajától, aztán előbb a vele szemben induló lépcső, majd az ajtó felé intek.
- Arra felfelé találod a kastély nyugati szárnyát. Arrafelé találod a konyhát, a könyvtárat és például a gyengélkedőt is, amit remélem nem mostanában fogsz felfedezni. Itt az ajtó mögött pedig a nagytermet leled. A reggeli, ebéd és a vacsora biztosított, és azt minden nap közösen itt költjük el. Bár a Levitának is van konyhája, így a reggeli talán nem minden esetben itt zajlik.
Úgy érzem, minden fontosra kitértem, így a keleti szárny felé veszem az irányt, persze megvárva Rolandot is.
|
|
|
|
|
