- Ne mond ezt, nem vagytok hülyék, csak eddig mással foglalkoztatok - mosolyog Levire, ezzel próbálja bátorítani a fiút, hogy ne adja fel már az első buktatónál. - Nem tudom, Te szereted a tojás héját is? - pislog fel bájosan a srácra, ezzel kicsit megsúgva azt, hogy mi is lehet a baj. Utána már adja is tovább az instrukciókat és úgy tűnik, hogy sikerül egy picit meg is sértenie a fiút. Ezen inkább csak felnevet, nem hiszi, hogy tényleg mélyen a lelkébe gázolt, ennyi piszkálódás még talán belefér. - Jól van, ügyes vagy - nevetgél mellette, végül azért elnézést kér, még végig is simít a srác karján, nehogy tényleg komolyan vegye. - Figyelj, elsőre azért nem is olyan rossz, mert a tojáshéjat és azokat a nagyobb darab hagymákat leszámítva, ha megnézed, a tojás összeállt. Csak arra kell figyelni, hogy tisztán dolgozz, kell egy kis rutin és menni fog - még mindig próbálja lelkesíteni, de érződik azért, hogy a rellonos most csatát vesztett. - Anyukám ennek nem hiszem, hogy örülne - jót mosolyog, de egy kicsit azért még el is pirul, tényleg csak az hiányozna, hogy beköltözzön oda, ahol Levente is lakik. Akkor aztán biztos, hogy nem tudna odafigyelni a tanulásra. Most is leckét kéne írnia valakinek, de annyira belefeledkezett az itt töltött időbe, hogy eszébe sem jutnak a vállalt kötelezettségei. Emiatt viszont még kapni fog, az is biztos. - Leviii, már másodszor mondtad, hogy hülye vagy hozzá. Nem vagy az! Csak gyakorolni kell, ahogyan a kviddicset is - ezt próbálja valahogy beletukmálni a srácba, mert ha így áll hozzá, akkor később se fog menni a főzés. Még egy vizsgavacsorával is viccelődik, de ahogy abból értelmezi, félig-meddig meghívás lesz. - Komolyan? - olyan nagy szemekkel néz rá, mert számára még mindig nehéz elhinni, hogy egy ilyen jóképű és sikeres kviddicses miért is áll vele egyáltalán szóba. Azt nem hinné, hogy csak kihasználni akarná, hisz akkor az évnyitón sem telepedett volna mellé. De ha nem emiatt, akkor vajon miért. Ezen már gondolkodik egy ideje, de nem mer rágondolni, mert azonnal pirulni is kezd, ez sűrűn előfordul a srác társaságában. - De igen, szívesen! - végül azért határozottan rá is vágja, közben egy hajtincset illeszt a füle mögé és még elnézné hosszasan a srácot, amikor az egyik évfolyamtársa szól be az ajtón és sürgeti meg Lilit, mondván hogy már várnak rá. - Jajj, ne haragudj, teljesen megfeledkeztem arról, hogy korrepetálok valakit és segítek a házija megírásában. Majd akkor beszélünk! - sietve odahajol, és egy puszit nyom az arcára, de aztán jön csak rá arra, hogy mit csinált. Teljesen elvörösödik és amilyen gyorsan csak tud, már fordul is sarkon és siet ki a konyhából. Egy pillanatra azonban mégis csak visszanéz. - A tojást héj nélkül! - ismétli, hogy nehogy elfelejtse ezt Levi, ha majd Bálinttal gyakorol. Utána azonban már tűnik is el, mint ahogyan a kámfor.